Ellenzék, 1935. november (56. évfolyam, 252-276. szám)
1935-11-10 / 259. szám
193^5 a^rv tiMa her It. ELLENZÉK tämmmmummma ELS ŐR EK Síi ÉTTERE Szobák »50 lejtől- Bőséges, kitűnő penzió í szoba, compleţi reggeli, ebéd és vacsora/ 300 lejfől. — Vendégeinket minden vonatnál kénvelmes » ti t 6 b tr s r. a n k vári« Nyugat európai kényelemmel berendezett szállodánk a főváros szivében fekszik. Telefon, fürdő, hideg-melegvíz minden szobában — Iskolázott személyzetMár megint ezzel a feleséggel jön George. Miért olyan sürgős neki? Es közvetlen ezután a mondata után, minden átmenet nélkül ez következett: ..Kérem, legyen benn szombaton délben (ottani " időszámítás szerint egy órakor) az Erdélyi Hírek szerkesztőségében. Fel fogom hívni telefonon, hogy az utazásom fix időpontját leszögezzük.“ Ezt irta George. Jó, hogy nem tette utána: maradok kiváló tisztelettel 3. Következő szombaton, félegy körül, Röder Magda a város Főterén ment át, a szerkesztőség felé, hogy életében először hallhassa azt a hangot, ami a George Tannenré volt. A hatalmas gát templom monumentális és mégis karcsú tornya és színes ovális üvegablakai körül galambok keringek. s a régi házak ugv vették körül a templomot, mini a foglalat az ékkövet. egy gyönyörű antik gyűrűben. Magda átcsapott a templomkert előtt, a Teleki-utcába, ahol az Erdélyi Hírek szerkesztősége volt. És közben Georgcra gondolt, ahogy az utóbbi időben mindig rágondoit, ha csak valami más nem kötötte le a figyelmét. Kicsit szomorúan gondolt most arra, hogy kár, hogy a zölclboritékos George Tanneur eltűnt, nincs többé. Meghalt. Az a régi George meghalt, igen. Jaj, de gyerek! Ez ugyanaz a George! Ugyanaz, aki azokat a szép leveleket irta neki. Persze, hogy ő az, azért, mert most rengeteg dolga van és nincs ideje és türelme olyan hosszan és gondosan írni, mint eddig. Ott Bazzavilleben tizenhétoldalas levelekét. Írhatott, mert hiszen Kongóban nem volt „Hullám“ és „Vig“ és „Párisién Grill“... A szerkesztőség egyemeletes, régi házban rendezkedett be negyven és egynéhány éve már és a legnagyobb és legelőkelőbb volt az egész városban. Magda remekül érezte magát ezekben a barátságos'szerkesztőségi szobákban mindig. Izgalmas volt ott az élet, különösen dél felé, csupa telefonosongés, szaladgálás, ajtócsapkodás. Most felfelé ment a lépcsőkön és megnézte a karkötőórá ját Háromnegyed- egy volt. Tizenöt perc és beszélni fog Georgeal. A szerkesztőségben ilyenkor van a legnagyobb forgalom. De, azért remélte, hogy hallani fog minden szót. H*a két hónappal ezelőtt valaki azt mondta volna neki, hogy beszélni fog ma George Tanneurrel, nem hitte volna eí. Tulajdonképpen pompás. Hát akkor miért nem örül neki jobban? Andrással találkozott az ajtó előtt. — Sokan vannak benn? — kérdezte tőle. — Csak huszan-harmincan — tréfált a fin és eltűnt a lépcső kanyarodójában, hosszú lábaival, hármasával ugrálva át a lépcsőfokokat. Az első szobában volt az interurban telefonfülkéje és itt dolgozott a szimpatikus, szemüveges gépirókisasszony, akinek úgy röpködtek az ujjai az Írógép betűin, mint egy zongoravirtuoznak a fehér-fekete billentyűkön. Még két szerkesztőségi szobája volt az Erdélyi Híreknek, aztán a folyosó következett, ahonnan lépcső vezetett le a nyomdába. Tizenkét órakor tompa bugással kezdtek dolgozni a rotációsgépek, hogy egy órakor eláraszthassák az utcákat a friss Erdélyi Hírek nyomdafesték- szagu példányaival. Lenn most is dübörögtek a gépek és fönn a szerkesztőség tagjai boldogan készültek hazafelé. Boldogok voltak, mert egy szenzációs gyilkosságot ma elsőnek hozhattak. Es boldogok voltak azért is, mert másnap vasárnap volt és nem kellett bemenni dolgozni. 4. — Malvinka kérem, egykor telefont kapok Pestről. Malvinka kapcsolt. És azt válaszolta: — Halló! könyvosztály? Stein doktor ur? Halló! Az a sexual pszriho ane. . . nem tudom, van-e még belőle? Rengetegen keresik vidékről. . . —- Malvinka kérem . . . —- Tessék? Igazítsa meg a harisnyáját. Félre van csavarodva. — Köszönöm . . . Azt mondtam, hogy egy órakor telefont kapok Pestről, lesz szives kapcsolni? — Leszek szives. Ki telefonál? — Egy, tudja ugye, hogy valami elintézendő ügyem van egy pesti kiadónál? Az illusztrációmra vonatkozólag és az, aki ma felhív, ügyes üzletember, szóval ő fogja elintézni a dolgaimat.. . — Jó. Ebben a percben élesen megszólalt a telefon. — Ez maga lesz — szólt Malvinka és kapcsolt és hailózott. Magda hirtelen valami_furcsa gyengeséget érzett a lábában. Elsápadt. Kalapált a szive. — Bolond vagyok egészen — gondolta —, miért vagyok olyan izgatott? Mintha soha nem telefonáltam volna életemben. — Halló! — szólt Malvinka — igen, igen, Röder Magda, bent van kérem, azonnal... — Menjen a fülkébe a készülékhez. Várják — mondta Magdának aztán. Magda átment az ajtón. A telefon- fülke ajtaja nyitva volt. Felvette a kagylót, lassan és bizonytalanul vette fel, ott, a drót túlsó oldalán van George Tanneur, most szólnia kell, jelentkeznie, Istenem. Remeg a keze. — Halló — itt Röder Magda... — Halló! Kezeit csókolom! — válaszolt egy idegen férfihang. — Jónapot, George. Csönd. És Magda arra gondolt, hogy George hangja mély és kellemes és hasonlít valakinek a hangjához... de a telefonon úgy uniformizálódnak a hangok ... — kiálló! — Halló — riadt fel Magda a sürgető és erélyes hangra. Aztán szerette volna szavakba önteni azokat az érzéseket, amelyek most hirtelen döntötték, halló, milyen furcsa George, hogy most hallom a hangját. .. Még nemrégen sokezer kilométerre volt tőlem és most hallom a hangját George ... — Igen, Magda, nekem is olyan furcsa ez ... Mondja, tisztán hall minden szót? — Tisztán. — Pedig rettenetesen meghűltem. Megáztunk egy weckenden éjjel. Mondták is, hogy ilyen pocsék hanggal nem érdemes telefonálni. Ez a mondat olyan különös volt. Idegen. És rettenetesen pesties. — Egész kellemes hangja van George. Olyan, amilyennek képzeltem — nekem szintén? — Szintén. Szünet. Aztán George erélyesen: — Halló? — Halló. — Itt van előttem a fényképe —- kis rézkeretben az irodám Íróasztalán, még beszélek, nézem azt a képet — és egészen az az érzésem, hogy szemtől-szem- be állok és beszélek magával, Magda. .. — Nngyon-nagyon kedves.., — Halló... hogy van? — Jól, köszönöm. Sokat sportolok. Barnára vagyok sülve. — Látja ez az amire én nem érele rá . . . — Lesülni?' — Sportolni! Női hang, távoli és megfoghatatlan, a másik két hang között, a térben: —- Három perc... — Tovább beszélünk kisasszony. .. Magda! — Tessék! — Hát — menjek?! — Természetesen, George. Hiszen számtalanszor megírtam. hogy jöjjön. Nagyon várom magát. — Köszönöm. Akkor a hét, illetve a jövő hét végén ott leszek, Magda és most valamit angolul . .. Szünet. George nem mond semmit angolul. — Halló, George, most én akarok mondani valamit angolul: You are the dearest man, 1 ever met with ... — All right. Magda csodálkozik és aztán arra gondol, hogy ez a telefonbeszélgetés biztosan sokba kerül és már úgyis „leszögezték az utazás fix időpontját“. — George — én most búcsúzom ... — Halló? Nem értem . .. — Búcsúzom, George . . . akar még valamit mondani? — Csak azt, hogy ott leszek és kérem adja át édesanyjának kézcsókjaimat — és a viszontlátásra! Viszontlátásra! — Viszontlátásra, George. Kis, tompa hang. Pesten letették a kagylót. Magda ott állt még egy darabig. Mintha várna, akarna valamit. Aztán ő is letette a hallgatót és megindult haza. — Nagy flörtben van maga azzal az ügyes pesti üzletemberrel — szólt utána csípősen Malvinka, a telefonkezelő. Mikor Magda visszafelé ment a Já- nosfalvi-utra, valami nagy elégedetlenséget érzett önmagával, Georgeal és az egész beszélgetéssel szemben. ügyetlen volt. Nem mondott semmi szépet, kedveset, okosat. Mit fog George gondolni róla? És George? ő is csupa-csupa közhelyet mondott. Azt kérdezte tőle, hogy, hogy van. És, hogy eljöjjön-e. És mikor azt mondja neki angolul, hogy ő a legkedvesebb ember, akivel valaha találkozott, George azt válaszolja, hogv rendben van . . . Pedig angol és francia lapokban jelennek meg a cikkei, tanulmányai állandóan, — azt irta, — tehát remekül tudhat angolul. Persze, biztosan félreértette őt. Félreérthette... De mégis nagyon sablonos volt az egész. És valami hiányos, kielégihetet- ; len érzés maradt utána. I És George nem mondott egyetlen kedves, meleg szót sem *. . egyetlen-egyet sem ... 5. Mikor Magda valami homályos üzleti ügyről beszélt, amit George fog elintézni neki, nem hazudott egészen. Ugyanis az Erdélyi Hirek szerkesztőjének tanácsára, összeköttetést keresett egy pesti kiadóval, aki állítólag tehetséges és főleg olcsó rajzolókat keresett. egy könyvsorozat illusztrálásához, amelynek az első kötete a közeljövőben jelenik meg. Magda irt Pestre és a kiadó válaszolt is és pár minta-rajzot kért tőle, amit azonnal el is küldött. Ennek téléve volt körülbelül és azóta egyetlen sort sera kapott a kiadótól, aki nem sietett értesíteni a vidéki rajzolónőt a rajzok sorsáról és valószínűleg el is feledkezett az egész dologról. Magda nem tudta, hogy milyen reménytelen dolog levelet várni a saját, fontos és égető ügyünkben és nagyon szerette volna tudni, hogy megbizzák-e hát valami munkával, vagy sem? Mindezt megírta Georgenak, mert ö Georgenak mindent megirt. A férfi azt válaszolta erre, hogy ő nagyon jól ismeri a kiadót, sőt, más és tekintélyesebb kiadókat is ismer és mindent el fog követni, hogy Magdát, nagy isme- rettsége és összeköttetései révén előre vigye egy kicsit. Röder Magda olyan hálás volt ezekért a sorokért. És főleg azért, mert ő Georgetól semmit sem kért és a férfi magától, önként ajánlotta fel segítségét. Olyan reményelenségben élt sokszor Magda, mikor úgy érezte, hogy nem sikerülhet neki semmi. Hiszen ez a drága, szép, hűvös Erdély olyan nagyon szegény, mit várhat és mit remélhet benne? Pénze nincs, hogy külföldre utazhasson és ott próbáljon meg valamit. Pedig úgy szeretett volna dolgozni, sokat, nagyon sokat! Modern illusztrációkat csinálni, portrét festeni, tanulmányokat cs tanulni, jó és kitűnő tanárnál dolgozni. Az ő mesterségének sok eshetősége volt és még sem tehetett mást, mint hetenként háromszor rajzórára ment, egy- egy képet festett, amit Hart, a kopasz, sok ranygyürüs műkereskedő néha el is adott. Egy kollektiv kiállításon részt vett sok más fiatal festő és szobrász között, ahol észrevették, meg is dicsérték és azt írták róla, amit ilyenkor szokás, hogy tehetséges és sokat várnak tőle és hogy uj mondanivalói vannak. Aztán újabban az Erdélyi Hirek vasárnapi számában egy-egy sportkarrika túrát készített és ez volt minden és ez olyan rettenetesen kevés volt. . . Érezte ezt és tele volt nagy és égő vágyakozással a munka után. Ezért volt olyan hálás a férfinek, aki nem ismerte öt és tudta, hogy George tenni is fog érte valamit. Hitt Georgeban és boldog volt, hogy éppen ö volt az, aki felajánlotta a segítségét. Mert volt már, aki protezsálni akarta Röder Magdát. De, ez az ember szeretett volna valamit cserébe. Hogy Magda legyen kedves hozzá. És Magda nem akart és nem tudott kedves lenni. Ez nagyon kellemetlen emléke volt különben és soha nem beszélt róla senkinek. Miniszteri tanácsos volt. a férfi, tekintélyes, befolyásos ember, aki komolyan és kedves baráti hanggal közeledett hozzá és soha nem volt bizalmas vagy szemtelen. Csak mindig olyan nagyon megnézte Magdát, teíötől-talpig és "sokmos lábain a szeme, mikor találkoztak, szór percekig pihent a leány sporttól iz- l Folytatjuk) SOK TÍZEZER megelégedett vevő bizonyltja, hogy a kályha az összes kályák között a LEGJOBB!!! JTk kilogram fával A u ■V £, órán át. . . Szántó D. És Fia, imj Kapható mindenütt. — Kérjen díjtalan árjegyzékei. vakereskedés, P. kihai V.'taazu! 1
