Ellenzék, 1935. november (56. évfolyam, 252-276. szám)

1935-11-10 / 259. szám

8 i \2tME Sémim, IV vwn otic vwllUnü. Semmi kö®e hozzá. Tán bogár ment .1 .szemeibe? l'rre megtorpad. Tán itud vwilumit ex u .ívsmáawné. Soká fuldükoft, fogatlan ajikmt (puffogatja, mo; besxivogjatja, tűkkor iel- c mattan: Ne merje a feleíí^emeti. . . Azt ne is merje. Mert aimá kelllőjük közi m, az a kettejük dolga Neki Jöhet a leg- óbb halál, de idegeneknek .semmi köze >;■ zá. Jó asszony, rossz, asszony, olyan ami- ven: neki felesége .. . Addig inig együtt van­'s. e;;v hitben, -addig cl kell viselni és nem , hov.v akárki egy szót is szólni merjen... ö:vv •.ubaszkodért és gyilkosán nézette ; logy mer ez. a kocsmárosné? ... Mi joga m neki?... Tessék tudomásul venni... áeaennek nem szabad másat látni, csak azt, v tiszta, rendes asszony, most is rá mos... Az asztalra ütött rész kettő öreg kezével, ühán... alig érintette meg az asztalt.. . s da’ülni kezdett: Szennyes az én ingem. Szennyes a gatyám is... Nem jött az emlékezetébe a többi szó. : Íréit egy félóra is, csak ült magában, mere­ven, farka ssetétségben, akkor kijött a robbi is: Majd hoz. kusut tisztát, tőr pesta meg puskát, héj jen galiba rdi ... Ez vaíó a kocsmába, nem a keserűség. Így dán oltók ők azt a kislegény korba. Bo­gár Juh meg hallgatta az ablak alatt. .. Akkor még a jinyok csak úgy mentek be a Daru kocsmába, ha behajt ták táncolni ... — Tésasszony. Kifizetem. — No csak fizesse öregem. Azóta megfőzhette a róntottlervest Bogár Juli. FelSduzzasztOlta a bajuszát az orrába s azt mondtK>: — Bogár... hájjá! ... de nem a szörnöm- be ment.. . hanem a szivembe ... Ha tudni akarja ... FeliÜotx és elbaitegütt... Mig a pappal nem beszeL, addig a kocsmában sem sza­biid ... .szakadjon le a kocsmája ... Mar az utcán egy kicsit még cifrázna, is lépést... Éj, ha Bogár Juli azóta kita- náita, hogy hun jár? ... A fene rágja meg azt a tyúkot... az igaz, a rántottkvest is jól főzi meg .. . mer ha főzi, úgy főzi, hogy meg legyen -az ize ... Észre se vette, már otthon vo*L Bement a kisajtón. A tornácra. Onnan a pitarba, onnan meg a házba. Nem szók sem­mit. Leült az asztál mellett. És aztán üit, az öreg vér csergedezeö benne. De nem is gondok semmit. Úgy ült sokáig. Lassan azonban az orrá­ba akadt a tyúkhúsleves szaga, mint Gyo- vaiéksxáL Csikkndozta az errsJck. A jó szag... Üres vót a hasa, hiszen nem vót benne semmi, csak egy fej veneshagyma, meg egy fertály bor. Nagyon kutyául kezdte magát érezni. OSyan beteg krtt. Hát csak jön be Bogár Juh, Ueteszi a cse- rcptálat előtte az asztalra, nem szól, meg­fordul, kimegy. Ó pedig ül és vár. Mér nem szól? ... ez a cudar ... Itt hagyja magába ... Mi van abba a tálba? ... Mit kell neki már megint megenni? .. . Olyan méregbe jötte azt se tudta, mit kezdjen . .. Csak dühödötz magában. Akkor bejön Juh, mondja: — No, faljon ma. Erre 6 felemeli -a két öreg -kezét s megra­gadja a tálat és: ne neked öreg' cserép ... Úgy elperditi, hogy ahogy tál vót -az a tál, u-gy repül ki a nehézségbe .. . Nekivágta a kemence oldalának. Nagy csend lett. Akkor azt mondja a kis tepertő asszony: — Mit csinál kend? bódogtalan? ... Mi­nek vágta kend ki a tálat a tyúkkal? öreg Antal bátya hallgat: — Tyúkkal? — Levágtam kendnek a tyúkot... A tojó­tyúkot . .. Ha mán úgy megkévánta. Eedes Istenem. — Tyuk vót benne? Bogár Juli lehajol s a fődrül veszi: — Fogjon kend, ez a combja neki. — Combja? .. . Tyukcombja? Elveszi a kezéből, ráfuj és beviszi a fogat­lan szájába és azon homokosán elkezdi maj­szolni. Nem szó! többet az életben. Elég keserű­ség, hogy de hun a leves? A jó tyúkhús­leves ... BLLBHTfíK 1933 aoremhor 10. Az ÁLLAMI SORSJÁTÉK játékosai és a nagyközönség számára a legteljesebb garanciát jelenti. TELJES BIZALOMMAL LEHET IRÁNTA! A Sorsjáték állami intézmény. Játékterve nyilvános, bárki elkérheti és megvizsgálhatja. Ebben matematikai pontossá­gai áll: a játékosok között kioszt négy hónap alatt 72.319 nyereményt 284.634.560 lei ér­tékben. E nyeremények 4. osz­tályra vannak felosztva és ki­sebbek vagy nagyobbak, de minden esetre ki­osztásra kerül­nek. Semmi sem változtathat az ön bizonyos, ka­tegorikus szeren­cséjén. Bizonyos számú személy, a terv szerint, ok­vetlenül nyerni NOVEMBER 15.-én van ax első osztály HÚZÁSA. Vásároljon idejében sors­jegyet. A téli sorsjáték, a február 15-ikinagy húzással, az egész or­szág.an a milliomosok nagy számót, u nyerők tízezreit fogja megte­remteni I fog.Természetesen nem nyerhet minden játékos egyszerre,de a szerencse önt is eléri, vala­melyik reggel, mert minden hó 15-én bizonyosan és késedelem nélkül jön. A húzásokat egy bi­zottság vezeti, amely a legfel­sőbb számvevőszék egyik elnö­kéből,az ilfovi törvényszék egy ügyészéből, a közegészségügyi minisztérium egy delegátusábólés a Sorsjáték egy igazgatójából áll. A közönség is jelen van a sor­solásnál, íme még egy bizto­síték, hogy teljes bizalma lehet a SORSJÁTÉKHOZ I E3ÜÍ „Kabát nélkül Amerikából Európába •. •“ Az amerikai színes nők Séf jobban a magyar asszonyokhoz sragaszkodnak — mond a Elisabeth Smith, a barbertoni no szövetségek efnöknője BUDAPEST. (Az Ellenzék tudósítójától.) Miiven szelíd arc s indítványaiban mennyi Határozottság . .. Merengő sötét szemek ... de ezek a szemek élesebben látnak meg sok elhanyagolt női munkaterületet, mint akár­hányon a férfias, harcos nők közük Magyar (gyermek vök s már harminchárom éve ame­rikai polgár, húsz éve asszony. A szelid, lágy asszonyi báj bizonyára magyar örökség nála, a határozott, gyakorlati természet pedig amerikai hatás. Már nyár eleje óta Budapesten időzik Elisabeth Smith, az Ohoo-állambali Barber­ton város nőszövetségeimek elnöknője, aki az ottani magyarok életében élénk vezetőszere­pet visz. Szívesen válaszol az amerikaa asszonymnnkára vonatkozó kérdéseimre. — Amerikában sokkal keményebben dol­goznak a női egyesületek, mint Európában, — kezdi Elisabeth Smith. — Nálunk a nő- szövetség tagjai természetesnek tartják, hogy nemcsak adakozással! és gyűjtéssel jótékony­kodunk, — bár ezt a régi módszert is gya- koruijuk, — hanem szó szerint) rendet terem­tünk u szegények házald jón. A nőszövetség tagjai elmennek a sokgyermekes szegény anyákhoz, kitakarítják, íelsurolják a lakását, megfürösztik a gyerekeit, ha beteg, főznek helyette, egyszóval nemcsak jószóval, hanem testi munkával is könnyűének a sorsán, hogy lássa: nincs egyedül! Felmérheteífclén ennek a fizikai segítő munkának az erkölcsi hatása. Munkánkban az az elgondolás vezet, hogy ez közvetlen segítség s amellett nem is olyan fárasztó, mint amilyennek látszik. Ha egy csapat asszony együtt elindul, a munkameg­osztás alapján gyorsan, szaporán végez egy- egy lakással, bármilyen nyomorúságos legyen is az. Az egyik asszony mindenütt füröszt, a másik mindenütt seper, a harmadik töröl- gei s így tovább... Az a munka, mely egyedül végezve egyhangú és keserves, Így, együtt, szinte szórakozásnak mondható ... (Az amerikaiak felfedezik a kalákát... — jegyzem meg magamban.) Az amerikai magyar asszonyok munkája — A mi munkánk — folyrtstítja —, abban marija felül az angolokéi, hogy mi, magyar asszonyok, elmegyünk a néger asszonyokhoz is és éppen úgy súrolunk, mosunk, tisztoga­tunk, .segítünk náluk is, mint az elhagyatott fehér asszonyoknál. Ezért aztán a néger asszonyok végtelenül hálásak. Mikor én vol­tam beteg, a fekete asszonyok elhalmoztak szeretetük minden jelével. Annyira jólesik nekik, hogy mi, a magyarok, velük is jósá­gosán bánunk, hogy ők is igyekeznek részt- venni a segítő munkában és általunk külde­nek ételt, nahát a rászoruló- angol asszonyok­nak, mert őket, négereket, talán be sem en­gednék a kapun. Érzi, milyen megható ez? A szegény, megvetett néger asszony a ma­gyar nők hatása alatt nemcsak megszűnik gyűlölködő lenni, hanem jó lesz azokhoz is, akik őt megvetik. S aki nem ismeri Ameri­kát, az talán meg sem értó, milyen fontos, hogy a néger asszonyon át csillapítjuk a fe­kete családok elkeseredett dühét a fehérek ellen, mely különösen az abesszíniái esemé­nyek hatása alatt egyre nő. — Közelről1 nézve milyen a néger ház­tartás? — Étkezésükben főszerepet játszik a hús. A húson kívül csak zöldségféléket esznek még, mást nem. A férfiakkal nagyon nehéz boldogulni, mert egymás között is állandóan marakodnak, semmi összetartás nincs ben­nük. — Milyen szinesbőríi asszonyokkal dolgoz­nak még együtt a magyar asszonyok? — Indiánokkal. De míg a néger a«*70nyo! '.egitéare izoruló, gyámoltalan teremtéver., uddag az indián nőknek -nját külön nőegylc tűk van, melynek mi h tagjai lehetünk Annyira agyütiíiiüködünk, hogy, ha az egye siilet gyűléseken, vagy lemctéscken nem?/-:. viseOetben jelenik meg, mi is bekenjük m:i gtmkat sárgára ét feltesszük a tollas fejdiv/ (Ez nagyon furcsán hangzik, majdnem el­mosolyodom, dehárt Amerika nemcsak a jó zan munkának, hanem a lures« szokásoknak rs a hazája. S a magyar születésű Elisabeth Smith amerikai szemmel néz mindent.) A jótékonyság érdekében — Sok gyűjtési lehetőséget kihasználatla­nul hagynak a miagyar nőogyevületek! Pél­dáiul miért nem árulnak jótékony célra tet­szel ős apróságokat a Halászbástyán és a Já- noshegyen, ahol annyi idegen megfordul? — Mi sokkal életrevalóbbak vagyunkI A jóté- konycéra készült süteményeket nem restel- jük az utcán árulni, vagy ékérjük áruink számára egy nagy üzlet egyik kirakatát! Nem vagyunk restek és választási küzdel­mekben is erősen kivesszük a részünket! En­nek aztán az az eredménye, hogy sok ma­gyart juttatunk be vezető állásokba, akik kötelességüknek tartják, hogy magyar mun­kásoknak adjanak kenyeret. — Mióta nem járt itthon? — öt éves voltam, mikor kivándoroltak a szüleim, így azt mondhatom, hogy az itt­honiakat csak könyvekből és újságokból is­mertem. Mégis folytonos honvágyam volt... A nyáron aztán társasutazás indult iő’ünk Budapestre. Erős küzdelmet vivőit bennem a honvágy és a távolságtól való irtózás. Vé­gül az utolsó napon lemondtam az útról. Ekkor eljöltek az asszonyaim, becsomagol­tak helyettem, együttes erővel kivittek az állomásra és szó szerint: feltettek a vonatra... Nem tűrhetlek, hogy én, aki mindig keresz­tül viszem egyesületünk céljait, saját tervem elől meghátrálják .. . Szép nyári nap volt aznap, egyikünk sem gondolt a csomagolás­nál kabátra... így történt meg velem az A mulatságos eset, hogy kabát nélkül jöttem át Európába. Irt kellett sok mindent besze­reznem. De nem bántam meg, hogy eljöt­tem. Annyira nem, hogy, ha hazamegyek, sorozatos női társasutazásokat fogok szer­vezni, Budapestre. Sz. Wer ess Jolán Hollandi Schuh halála Dutsch Schulznak — Ho landi Schulznak — hívták azt az amerikai gentlemant, aki Diilinger halála óta „Amerika elsőszámú közellenségének“ dekoratív titulusát viselte. Nemcsak az amerikai, de az európai lapok is megírták, hogy Hollandi Schulzot egy má­sik „gang“ tagjai gépfegyverrel szitává lőtték az 51. utca és a Broadway sarkán. Dutch Schulzot bevitték a kórházba, ahol még néhány óráig élt s aztán kilehelte Jelkét, anélkül, hogy elárulta volna merénylőit. Ez a legfőbb banditatön'ény: a haldokló sem árulja el támadója nevét, bizonyosfoku fata­lizmus és a banditabecsülei beléjük idegzetté, hogy semmi körülmények között ne árul­kodjanak. Dutch Schuzot most eltemették, hármas koporsóba fektették a holttestét, egy ébenfába, egy szinezüstbe és egy vaskoporsó­ba. ötvenezer dollárba került Dutch Schulz temetése, a menet élen "Newyork legjobb fuvószenekara haladt, utána ment a furgeonos autó, majd következtek golyóálló páncélos automobiljaikban a newyorki alvilág főnökei. Dutch Schulz egy többmillió dolláros „vé­delmező vállalat“ élén állott, ameynek több, mint négyszáz ,ytisztvisdő“-je volt, többek között őhozzá tartozott a mosódák, a teje­sek és az ásványvizesek védeknezése. Amit úgy kell érteni, hogy a vállalat egyik tisztvi­selője megjelent például egy pucerájban és közölte a tulajdonossal, hogy havi tiz dollár ellenében védelemben részesítik a szállítmá­nyait. Ha beleegyezett a „védőim ezés“-be, akkor valóban nem volt soha semmi kelle­metlenség a fuvarral, de ha nem, akkor bi­zony a következő alkalommal egy teherautó nekiment a fehémemüs automobilnak, fel­döntötte, s sok finom tisztított fehérnemű kiesett az aszfaltra, sőt, honnét-bonnét nem, néhány üveg tinta és tus tartalma is elékte- lenitetrte a drága fehérnemüeket, amelyeknek árát ilyenformán meg kellett téríteni 3. tulaj­donosaiknak. De ez csak az első r jgyeim ez- tetés volt rendszerint, ha azután sem paríro­zott asz illető, akkor a következő alkalom­mal már kézigránátot vágtak be az üzletébe a kirakaton keresztül. .. Ennek a gusztusos nagyvállalatnak volt a főnöke Dutch Schultz? akit most hármas koporsóban, káprázatos gyásszal temettek .. .

Next

/
Thumbnails
Contents