Ellenzék, 1935. november (56. évfolyam, 252-276. szám)

1935-11-10 / 259. szám

1938 aorember 10. Ju Lv JL /T it C ÍV HARSÁNYI ZSOLT: Még egykéi év olvasta bécsi lapokból a magyar árvíz­katasztrófa hírét. Azonnal postakocsira ült és Bécsbe sietett, mert a bécsi lapok azt is közölték, hogy ott az árvízkáro­sultak javára nagy mozgalmat indítot­tak. Bécsben felajánlotta szolgálatait ennek a mozgalomnak. Felléptették ma­gyar jótékony célra. És Liszt több mint huszonötezer forintot küldött haza Pestre. Az unoka által közzétett könyvben ol­vashatók azok a levelek, amelyeket ekkor irt Bécsből Velencében maradt kedvesének. Az 1838 május 8-áról kelte­zett levélben ez olvasható: „Válaszoljon határozottan erre a levelemre. Válasza után nyolc nappal utazhatom. Ha úgy dönt, hogy megvár Velencében, akkor nem megyek sem Pozsonyba, sem Pestre. Úgysem azért mennék ebbe a két városba, hogy pénzre tegyek szert, ha­nem abból a bolond hazafias érzésből kifolyólag, amelyet maga már ismer.“ * Miután a Liszt-kérclésről van szó, em­lítsük meg a kétségkívül legalaposabb német Liszt-szakértőnek, dr. Peter Raa- benak, a Kölnische Zeitung-ban megje­lent cikkét, amely azzal foglalkozik, vájjon Magyarországra lehet-e szállítani Liszt hamvait, vagy nem. A cikk már néhány hónapos, de azért említem fel, mert Liszt magyarságával is foglalkozik. A hazaszállítást illetőleg Raabe azt mondja, hogy Liszt hamvait ott kell hagyni, ahol vannak, Bay reut hban. Sze­rinte ezt Liszt maga parancsolja. Idézi Lisztnek 1869 november 27-én kelt le­velét, amelyet a zeneszerző Sayn-Will- genstein hercegnőhöz intézett, s amely­ben már előre tiltakozott az ellen, hogy ha egyszer eltemették, hamvait majdan kiássák és más helyre szállítsák. Erre azt válaszolhatjuk még ma is, hogy Liszt 1869 után még végrendelkezett. Általában többizben irt úgynevezett utolsó akaratot. Vizsgáljuk csak át a ké­sőbbi testamentumokat és vizsgáljuk meg szóbeli nyilatkozatait, illetve azok feljegyzett szövegének hitelességét. Hogy Liszt hol óhajtott pihenni, szerintünk legalább is vitás. De nem erről beszélük most. Raabe Lisztről van szó. Arról a butaságról hogy nem volt magyar. Arra a szándékra, hogy egy magyar lángelme egy más nemzet kultúrájához csatoltassék, már megszólalt néhány ma­gyar hang. Tollforgató társaim eléggé kimutatták az ilyen szándék képtelen­ségét. De nem árt még néhány évvel hozzájárulni a kérdéshez. El lehetünk rá készülve, hogy Liszt 125. születésnap­jának alkalmából, az eddigi külföldi hangokat újabbak is fogják követni. Nem beszéltünk még eleget arról az érvről, hogy Liszt nem volt magyar, hi­szen korán elszakadt hazájától és életét külföldön töltötte. Hanem német volt. Úgy. De miért volt eszerint német? Hiszen Franciaországban is éppen elég időt töltött. Ott annyira gyökeret vert, hogy például cikksorozatot irt a francia zenei közművelődés megreformálásáról. Élete végéig franciául gondolkozott. Mi­kor később Weimarban lakott, köztudo­más szerint mindig franciára fordult a társalgás, ha kettesben volt Károly Sán­dor uralkodó herceggel. Mert az is job­ban szeretett franciául beszélni. Noha tagadhatatlanul német ember volt. Ha valaki hosszú egyhelyben lakása alapján állítja Lisztet németnek, nyugodtan elé- állhat más és kijelentheti, hogy Liszt francia volt. Sőt, eléállhat egy harmadik valaki is, aki azt állíthatja, hogy Liszt olasz volt, élete jó részét Rómában töl­tötte, ott szentelték pappá és még tanít­ványai is odamentek utána. Sőt, ugyan­ilyen jogon eléállhatok én, mint negye­dik, kijelentvén, hogy Liszt nem volt sem német, sem francia, sem olasz, mert élete második felében hivatalos magyar alkalmazásban állott, Budapesten állan­dó lakást tartott és éppen annyi időt töl­tött Budapesten, mint akár Rómában, akár Weimarban. De mi nem ezért tudjuk őt magyar­nak. Hogy valaki mely haza fiának tart­ja magát, az nem azon fordul meg: mennyi időt tölt egyik városban és mennyit a másikban. Senkisem lehet elvan elmeháborodott, hogy Kossuth Lajost olasznak tartsa. Az sem igen jut eszébe senkinek, hogy Heinét francia költőnek jelentse ki. Nevetnünk kellene azon is, aki Turgenycvet mondaná fran­cia Írónak. Ingres, a francia festő, élete nagy részét Rómában töltötte, de ki mondaná olasz festőnek? Lafcadio Hearn nem volt japáni ember. Munkácsy sem volt francia festő. Händel nem volt angol zeneszerző. És hasábokon át le­hetne folytatni. Nem, ezek mind meg­maradtak nemzetük fiainak. Liszt is } magyar maradt, akárhol lakott. Az ma- l radt, mert annak vallotta magát ezer­szer is írásban és élőszóval. És hogy milyen nemzetiségű valaki, lelke mélyén, azt csak ö maga mondhatja meg. c/4 a&~, ELEGÁNS HÖLGYEKNEK ADESGÖ megnyitotta VALÓD! M t L A NE SS FEHÉRNEMŰ osztályt ♦. Ezt a fehérneműt eddig nem gyét* főtték az országban, tehát — sz táj fehérnemű — a divat lags, nagyobb szenzációja. @ Hálóingek ^ Kombinál Ő) Női nadrágok Şjţi Teljes garnitúrák -* @ Pizsamák Az Adesgo M Ilonáié fehér» nemű előnyei: ^ Különlegesen rugalmas mo­nopol ADESGO anyag, '^j A szövés restjei sohasem foszlanek, ^ Eredeti párizsi modellek és színminták, ^ ízléses szabás in klvfteL 4s főként — a felhasznált anyagok elsőrendű minősége következtében — hallatlanul tartő*, n4des$o MUettt&m" fshireemőo rajta vaa a kmttég} védfegyi M/LAÍIESE '-CSjűjO BZ AZ ELEGÁNS HÖLGYEK FEHÉRNEMŰJE gBE; komoly tudós, hazájában is kétségbe­vonhatatlan tekintély és a Liszt-iroda­lom legalaposabb ismerője. Őt idézzük kevéssé komoly honfitársai ellen. Raabe ezt mondja: „Liszt nem tudott magya­rul. E fogyatkozása miatt sokat panasz­kodott, mert magyar nemzetiségét gyak­ran hangsúlyozta és hazája iránt annyi hűségről tett tanúságot, hogy érthető, ha a magyarok, akik őt honfitársuknak tartják, hazájok földjében szeretnék látni hamvait.“ A nő és hét modern világ Nyiíaíhozík a „szüleíésszabályozás“ ie*$£ilálója A Város selyemkendő a „berek“ helyén .\em régi érdekesség az európai könyvpiacon Liszt Ferenc és DLAgoult grófné levelezése. A nagy muzsikus hires kedvese három gyermek anyja lett. Ezek sorsa eléggé ismeretes. A fiú korán meghalt. (Apja követelte tőle, hogy magyarul tanuljon és^ magyar verseket szavaljon.) Cosima előbb Bülowné, majd Wagnerné lett. Blondine, a nevezetes francia államférfi, Umile Ollivier felesége lett. Az ő fiók, Daniét Ollivier, aki tehát a mi Lisztünk unokája és ma is él, kiadta nagyszülei eddig ismeretlen levelezését. m Ez a könyv izgalmasan érdekes. Egy történelmi szerelem eddig homályos kér­dései kapnak feleletet a benne közölt levelekből. Majdnem száz évvel ezelőtt, 1838-ban, a szerelmes pár a velencei Albergo alia cittá di Marsiglia lakója volt. Liszt ott LONDON, (november). A családi élet boldogabb lenne, a vá ások száma csökkenne, a házasságok tartósabbak és biztosabbak len­nének, ha a házasságkötéstől az első gyermek születéséiig legalább két év lelne el. Ezt hir­deti Mrs. Margaret Sanger, a „születés- szabályozás"' szó feltalálója, az első amerikai születésszabályozási szervezet alapítója. A világszerte ismert amerikai hölgy most világ­körüli utat lesz, hogy mindenkit megtanít­son a boldogságra. Utjának első állom ás« London. — A legfontosabb az, hogy a háziastársak gos családot véve tekintetbe, egy negyedik gyermek a család egész szerkezetét szétrom­bolhatja. Egy ötödik gyermek pedig már iszákosságba is kergetheti az asszonyt.-— A közgazdászok nem ismerték fel, hogy a társadalom jóléte szempontjából mi­lyen fontos a koránkötött házasság és a ke­vésgyermekes család. A hatóságoknak korai házasságkötésre kellene biztatniok az embe­reket, de egyúttal arra is, hogy a gyermek- áldást halasszák el mindaddig, ómig a fiatal házaspár gazdasági tekintetben talpra tud álloni. Szodőoítványoka't, valamint amerikai sima és gyö­keres vesszői a legismertebb fa­jokban garantált fajtisztán szállít: CASPARE FR., Mediaş. Árjegyzék ingyen. egymáshoz valók legyenek. A gyermekek csak másodsorban jönnek számításba a há­zasság első éveiben — mondta Mrs. Sanger. — Az Egyesült-Államokban készített statisz­tikák azt mutatják, hogy ha a gyermekáldást „elhalasztják" és az asszony tovább folytat­hatja munkáját, sokkal .kisebb a válások száma. Ami .az életkort illeti, az ideális esel az, ha 23 éves férfi 22 éves nővel köt házas­ságot. Az asszony még legalább két vagy há­rom évig folytassa munkáját és csak aztán legyen gyermeke, A gyermekek számát is szigorúan megha­tározza Mrs. Sanger. — Egy házaspárnak három [gyermeke le­gyen s ezek a gyermekek hároméves időkö­zökben szülessenek. Tragikus dolog, ha az embernek csak egy gyermeke van. De még tragikusabb, ha háromnál több. A mai átla­Moszkva Moszkvából jelentik: Gyors léptekkel ha­lad előre a Szovjet-Közép-Ázsiában élő nők emancipációja. Egymásután rombolják le a százados korlátokat és a nők a férfiak mellett helyetfoglalnmk a közigazgatásban, az iskolák és gyárak életében. Azerbaidsánban 42 ben- sziilött asszony tagja a köztársaság legfelsőbb kormányzótestületének és hatszázan vesz­nek részt a helyi kormányzatban, mint egyes helységek polgármesterei vagy a városi és falusi tanácsok tagjai. Azerbaidzsánban, Uzbekisztánban és Türk­menisztánban, valamint Szovjetázsia más ré­szeiben is napirenden vannak a fiatal nők kongresszusai, amelyekben főleg .arról (ta­nácskoznak, hogy lehetne eltakarítani az út­ból az érvényesülésük útjában álló akadáiyo­kat. Ezeket a kongresszusokat a „komszo­lok' az ifjú kommunisták szövetségének tagjai rendezik. Legutóbb egy nőkongresszuson, amelyet Askhabadban, T urkmeniszt án fővárosában tartottak, a turkomán nők ünnepélyesen le­tépték a fejükről és elhajították a „berek"-et, az ezüstgombos sapkát, a női engedelmesség hagyományos jelképet. A sapkát vörös selyemkendővel helyettesí­tették, Mikor a szónok felszólította a jelen­lévő nőket, hogy dobják el a szolgaság jel­képét, rövid habozás után három leány lé­pett félénken az emelvényre és elhajította a „berek"-et. Nagy éljenzés következett és azután az egész tömeg követte példájukat. Egyetlen ezüstgombos sapka sem maradt a nők fején. A komszdok mindnyájuknak vörös seiyemkendőt ajándékoztak és ezt tették a fejükre. „Köszönöm neked Istenem, hogy nem nő­nek teremtettél" — a középázsiai mohame­dánok reggeli imájának egy része ez. Az asszonyok most arra akarják kényszeríteni férjeiket, hogy ezt a mondatot hagyják el az imádságukból. Az őszi könyvpiac szenzációfa : P-PRI: DANIÉ Élő könyvnek készült, amelyben élő ember beszél olyan emberről, aki halá­la óta egy percre sem szűnt meg élni. És mindenekelőtt művész könyve a művészről, florenci emberé, florenci emberről. Igaz gyönyörűséggel olvas­hatja ezért bárki Papini grandiózus Dante-regényét, amely mindenkor örök értéke marad a világirodalomnak. A gyönyörű kiállítású könyv ára 178 lej az Ellenzék könyvosztályában, Cluj. Piaţa Unirii. Vidékre azonnal szállít­juk. Kérje a konyvujdonságok ingyenes jegyzékéti

Next

/
Thumbnails
Contents