Ellenzék, 1935. november (56. évfolyam, 252-276. szám)
1935-11-10 / 259. szám
193 5 n óv e aib e r 10. / ELLENZÉK ...Ill 11—IW W—■ P1IWT* UKLEV iiimiwn ríni«« hihími— ii ihi—ii—mim ii h Félt lefeküdni Egy nő féieime a reumatikus iájdalmahtól A ház. dobi- egy faika gyerek játszadozott, nem !(ehetett átmenni köztük. Az öreg. ember kis botjával tapogatózva ment előre es csak annyit látott!, hogy sok q gyerek. —- Menjetek, menjetek félre. Ez a Gyo- vaiiék háza? A kis gyerekek utat engedlek. Csendes gyerekek voltait, olyan jó gyerekek, mint a szegény emberek gyereke! szoktak lenni. Egész nap nem ettek még, ha csak egy kis kenyeret nein. Azért gyűltek :de a Gyovaiék háza kapujába, mert jó .szag jött *• házból. — Gyovaiék tyúkot vágtak, — mondták az öregnek. De az nem figyelt rájuk, csak kereste a bottal a küszöböt. Bentont az ajtón a tonnásra és gondosan behúzta magát az ajtót is. Aztán tovább topogott, a konyhaajtóig. — Tyúkot, — mondta magában —- tyúkot. . . Tyúkot vágtak? Hm. Csóválta a fejét, nem helyes elite. Malacot adott el nekik, hát jussa volt beleszólni a Gyovaiék életébe. Most isi csak azért jött, hogy megnézze, hogy a malacot jól tartják-e? Csak tegnap hozták el, hát nem bírta ki, meg kellett nézni, hogy jó helyre kerü’A-e a malac. — Nahát tyúkot vágtatok? — nyitott be a konyhába. A fiatal asszony, Gyovainé a spachert mellett állott és éppen leemelte a fedőt a fazékról, mert nagyon forrt a víz. Gyovainé a ieieságe 'húgának az unokája, hát neki szabad megmondani, h-ogy mi a helyes, mi a helytelen. A flata! asszony ránézett az öreg ember lobonoos fehér bajuszára és mentegetőzve mondta: — Valami megharapta a lábát. Nem tudjuk mi lehetett. Vagy görény, vagy a kutya játszott vele. Isién tudja, de nem birt a már húzni magát e kellett vágni. Meg nem is ! akart tojni. Én nem tudom mi van ezekkel j a tyúkokkal, akármilyen szép idő van, csak j nem akarnak már tojni, hogy itt az ősz. Mentegetőzött, mert érezte, hogy az öreg ■; nem helyesli, hogy hétköznap, szerdán, va- j laki tyúkot vág. — Farkass ö'rótség van a szememen, — 1 mondta az öreg ember és megállóit a konyha j közepén. — Üljön le Antal bátyám, — mondta az j asszony, széket vett s odatette neki s még i 'égként is leülni. i — Tyaklevesi; főzöl? — levesnek főzöm meg. Az öreg a vastag fehér bajuszát mozgatta. Furcsám .mozgatna, mert nem volt foga. A I konyhában áradozott a jó tyukleves szag. Ő í mn meg nem is evett isemmít, csak egy veres- hagymát, .kenyér nélkül, — Tészta ás Hess benne? — Igen, nyuüokum egy szál tésztát. Ha Az ország legszerencsésebb főelárusitója a: Barna Rămână «Ja ismeri S. A. Bucureşti. cluji képviselete Ellenzék kömvosziálya. Cluj, Piaţa Unirii No. 9. — Telefon 109. Ás október H5.-iki húzás (B.-ik játék* 4.-ik húzás) Sőnye?emé- nyel 70 százalékban a mi koi- lekiuránkból kerültek ki és pedig: Lei 8,000,000’* — a 24050-es főszámmal ül] 2,000.090- —a 40774-8$ főszámmal UÍ 1,000.000*— a 1838j?“8$ meiiéxszámmal Ui 1,000.000- — a 217934-es meliőkszámmai Lei 1,000,000’- — a 280502-8$ meSlékszánsmal ezeken kivili a 100.000*-, 70.000’-. 38,0.00*- és 20,000’- lejes nyereményeknek egész tömegét húzták ki a mi szerencsés sorsjegyeink közül!! Sorsjegyei csakis szerencsés kollektorából, tehát tőlünk vásároljon I — & 9*íír játék első húzása november ló-én z Sorsjegyek kaphatók nálunk. — Vidéki rendeléseket is a z o n n a ! c lintézünk !! ELBESZÉLÉS Irta: MÓRICZ ZSlGMOND már tyúkhúslevest főzök, Hát nyutottam egy szál tésztát hozzá. Az öreg ember hallgatott. Az orra cim- pája el kezdett dolgozni. Már nagyon regen nem evett tyúkhúslevest. — A malac, — mondta motyogva. — Eszik. — Jó éitikes. Evvel el volt intézve a mallac. Látta, hogy az asszony sürvit. Úgy gondolta, hogy le se ül, csak megnézi a mallacot és aztán megy haza. De ahogy itt ült és a konyha tele volt tyukhuslevssszaggal, hát csak ült. Telészija magát a jó szaggal. — Petrezselyem is van. benne. — Van. Még szép ,a ződje. Szedtem. — Van benne, — mondta az öreg s bólogatott. Ö jól 'tudta mi a tyúkhúsleves. Csak hát, ' mióta igy megszeg ernyedtek, azóta már nem igen kap ... De most nagyon a szivére ment a szaga . . . Már ő nem tud keresni, abból élnek, amit a gyerekek fizetnek bérbe a fődért. Az unokák. Az unokák pedig nagyon keveset adnak, mert az idén is jégverés von, nekik sincs. így- osztán csak éppen annyit eszik az öreg ember, ami jut,... A nyál ősz- szefutott a szájában és cuppogatott és csak nézett nézett a sötétségbe és bólogatott. Akkor hirtelen felállott s meginduilt. — Hova megy Antal bácsi? De nem felelt semmit, ment az ajtóhoz és elment. Amerre a botja vitte: ez az ő vezetője. — Csak a malacot akartam megkérdeni, hogy eszik-e? — Nézze meg Antali bátyám. — Majd eljövök, majd megnézem. Valami ellenállhatatlan erő vitte, cipelte kifele az udvarról, végig a tornácon. Gyo- vaiiné ki kísér te a kapuig s ő a gyerekseregen átment s hazafelé baktatott. A gyerekek áhítattal néztek Gyováméra, aki tyúkhúslevest főz. Soványan és nagy szemekkel bámuiltak Î rá. A fiatal asszony nem szólott, visszasietett a konyhába. Az öreg ember pedig a kis bottal topogott, ügetett hazaifeié. De jó volna egy tányér tyúkhúsleves. De hát a feleségének hiába is mondaná, annak nincs olyan tyúkja, amit valami megharapott volna és húzná a, lábát, pedig nagyon megkívánta a tyúkhúslevest, de ha semmi se harapja meg az ők tyúkjaikat... Ment hát egyik utcáról! aj másakra, míg i haza nem ért. .. Bizony nem is tudja, hogy j hijják most ezeket az utcákat, mindnek neve j van. Honvéd-utca, mely ilyenek. Azelőtt 1 csak Verem-utca volt, mert Csapó gazdának buzásverme állott itt a sarkon. Ma már nincs j verem az utcán. Ahogy benyitott a saját kiskapuján, egy j tyuk verdesett szembe vele. Ez is vésziére kezdett káraim. Mingy ár eszébe jutott a tyúkhúsleves. Bedöcögött a konyhába. A felesége ott volt és mosott. Kis öregteknő volt a kis öregasszony előtt és belehajolVa csak mosott. — rfcdikxL Vágd le azt a tyuikot. Az öregasszonynak a szeme is fenn akadt. — Még: iráfene, — mondta, — a kend gyomrába. Ő csak állott a maga sötétségében és nézett. A felesége ott hagyta a tekenőt és kadetet! az udvarra és megnézte a három tyúkját. Egészségesen kapirgákak. — Most isi 'tojóé, — jött vissza. — Megkévántam pedig;. A tyúkhúslevest. De el volt intézve a dolog. Az asszony nem szólt. Mosott tovább. Az öreg ember pedig csak állott, áfíobt, mintha fejbe vágták volna. Hogy nem akarja neki levágni a tyúkot ez a tepertő asszony. Bement a szobába s leült az asztal mellett és ottü maradt ülve. Nézett, nézett, nem látott semmit, csak az igen nagy bánatot. Úgyis farkassatétség van a szemén, de nem attól nem látott, hanem a rettenetes nagy mégha rag vastól. Hogy 6 még egy tyúkot sem ér. Ide kellett neki jutni öregségére. hiány esztendeje is hogy' felesége neki ez a Bogár Juli? .. . Hatvanhat esztendeje... és még egy tyúkot is sajnál tő-le. .. Sose mondta neki életiben, hogy- vágjon tyúkot. Mai mondta... Azelőtt nem. kellett mondani, mer anélkül' is vágott. Még pedig nemcsak karácsonkor, meg sátoros ünnepeken, hanem akármikor. Aratásidőn .mindennap, de másszor is, csak feltálalta: IvukHusleves . . . De már ez nem törődik ővele . . . Annyi, mint egy tepertő, úgy összeaszalódott, még i-.s mer . . . Nem akar ez tyúkot vágni többet? Rettenetesen fel volt bőszülvc. Mán kétszer itt akarta hagyni hatvanhat esztendő laiktt, de ha most le nem vágja azt a tyúkot, akkor.. . Nem itudott gondolkozni; mintha nemcsak a .szemén lenne farkassetétség, hanem a gondolatain is . . . Csak a szive reszketett és a belei . . . Vagy egy félóráig ült mozdulatlanul s nézett mereven, gyilkos haraggal. Mind: ilyen volt ez Bogár Juli. Nem volt az kicsiség, hatvanhat esztendeig tűrni ennek a szekirozását. De most megelégelte. Most nagyon. Még egy tyúkot se . . . Felállott. A sifónhoz ment, kinyitotta, kivette a por cellán t és ami ki.s pénz benne volt, a markába öntötte. Betette a zsebébe. Avval' elment. A kis botjával tapogatott, ki a szobából. Neki is ment haragjában a kemencének, csak sokára vette észre, hogy az nem az ajtó. Olyan haraggal ment el, hogy Bogár Juli nézhetett utána. De azért kutya természet szorult ebbe a tepertő asszonyba, még; csak utána se szólt. Hattá, hogy ő kimenjen. Még a kapunál is várta egy kicsit, hogy talán megszólal, hogy: „Hajjá kend, levágom a tyúkot“. Nem. Engedte, hogy ő világgá menjen. Altkor is ilyen voítt, mikor el kellett adni a szőlőt, v agy on v ál ts ágba . . . Akkor is megmondta neki, hogy el kall adni, mert muszáj. Az urak ráéheztek. Ha periig az urak ráéheznek valamire, akkor ormaik meg leéli lenni. Mint hogyha o a saját passziójából adta volna el... Ő már akkor is öreg: vök, nem húzhatott újat a polgármesterrel... De ezt nem érti Bogár Juli . . . Ő csak azt- érti, hogy ami neki keik annak meg kell lemn . .. Ügy lehet takarékos asszony lenni, ha minden megvan. Bogát Juíi még nem tudja, mi a szegénység. Csak ment az utcán, csak ment s meg, sem állott a kocsmáig. A régi Daru kocsmába ment. Vót 6 már itt, ismerte a járást. Vót ő legény is valaha, abba -az időbe neki is szabad v-oüfc az ot ide. Itt se járt mán vagy ötven esztendeje. Most kételen a Daru kocsmába menni, Bogár Juli miaut'. — Egy fertály bort tésosszony. A meg csak néziett rá, nem is tudja, mi az a fertály. — Fröccsöt öregapó? jó lesz? — Bor? — Bor, bor. — Akkor lehet; de borbul legyen. A kocsmárosné csak tílibe tesz egy hegyes poharat. Ki tudja, mi van benne. Megkóstolja: bor. Nem .szól, egy szót sem. Ott ül egy óra hosszait a poli ár mellett. Könnyes szemekkel néz a farkassetétségbe. Nehéz élet volt ez, csak próbálja meg akárki evvel a Bogár Julival . Az egész élet nehéz volt. Hatvanhét esztendő alatt sohase történt az, 'amit ő akart. Hiába ugat Bogár Juli, nem történt az, amit ő akart... Az történt mindig, amit Juli akart . .. mer az mindig a- maga feje utón ment, okos szóra sose hallgatott: avval megbeszélni solia nem lehetett semmit, mert az nem hallgatott a beszédre . . . Mindig csak a saját rokonait szerette. A magáéit úgy imádta, mint a szentséget. Ha azoknak baja volt, már meghalt értük, az ő testvéreit meg mindig gazembereknek nézte, igy gazember, úgy gazember, ő soll a nem adhatott semmit a maga szegény rokonainak, se ,a testvéreinek, se azok gyér,ekeinek, ő csak kételen volt megenni a jó ételt, mikor az édes testvéreinek falatjuk se volt. . . Bogár Juli mindet szép szín .alatt kitudta a házból és csak -a tulajdon saját rokonainak kedvezett . . . Ha ő csak egy szót szólott, hogy te. . . ennek a szegény Ambrusnak . . . vagy Mihálynak... vagy akarméknek ... akkor már Bogár Juli meghalt . . . Mintha fejszefokkal vérré volna főbe ... El is kellett neki szakadni mindenkit ül, akit szeretett . . . mert aki az ő rokon- ja volt, az mind csak kért ... a Bogár Juli rokon ja meg mindig csak adott ... Most osztán benne van . .. öreg Ifetifc, tehetetlen, büdös vak... Itt kell neki meghalni a Bogárok, meg a Gyovaáak, meg a többi Bostór Kru teheti mcúgyógyitottu A reuma hatása e nőre rettenetes volt. Úgy féli a merevedéstől, amely éjjelente megrohanni szokta, hogy félt lefeküdni. Tapasztalatairól az alanti levélben számol be: „Éveken át szenvedtem reumától. Egy időben alig tudtam lábfájdaírnak miatt járni. Bal kezem hüvelykujja annyira merev volt, hogy csak a jobb kezem segítségével tudtam behajlilani. Féltem lefeküdni, mert jobb karom és kezem könyökig meg szokott merevedni és a fájdalmak borzasztónk voltak, rnig a vérkeringés újra rendesen meg nem indult. Elkezdtem reggeli előtt fél teás- kanálnvi Kruschen sót szedni egy pohár forró vízben és higyje el, egészen máskép érzem magam. Mindenkinek elmondom, mit szedek és mennyire jót tett nekem.“ — W. A. B. A reumatikus fá jdalmakat az izmok- I ban és Ízületekben lerakodott tühegyes hugysav-kristályok okozzák. Ezen kristály-lerakodásoknak a leghatásosabb ol- I dó szerei a sodium és a potassium. I Glauber só csakis sodiumot tartalmaz, j Epsom sónak egyáltalán nincs oldó hutása, mert a vér nem veszi fel. Kruschen só tartalmaz úgy sodiumot, mint potas- siumot. Ezek az egyedüliek, amelyek- ! nek kettős a hatásuk a hugysav-kristá- ! Ívok feloldása tekintetében, i A Kruschen sót több mint 120 ország- ! ban árulják és most már Romániában j is minden gyógyszertárban és drogéria • ban nagy üvegenként 95 lejért, kis üve- j génként 60 lejért kapható. * I fajzat közt. .. Az a Julis is, Gyovainé, nem tudta azt mondani, hogy: „Anti bácsi, ugy;s öcsön vettük meg az utolsó maflacukal, maradjon itt, kap egy tányér levest ...“ Ha olyan jó rokon . .. Mibe került volna ez neki: de ilyeneken látszik meg. Az öreg néniének szineskedik, hizeleg, de őt nem jut eszébe megkínálni tyúkhúslevessel. Hát nem j igaz, hogy ő olyan kivert kutya ebben a ! hadban, mint az utolsó? . . . Most hova men- j jen? ... Neki már minden testvére régen ! meghalt, mór senkije sincs . . . Jókor kezd I vele megmutatkozni Bogár Juli, hogy az ó j felkérésére még egy tyúkot se vág. Most j menjen, az ország útjára, kódul ni? ... De az mindegy. Ö Bogár Julival végzett. ! Ö többet vele egy fedél alatt meg nem hál. ; „Fene egye meg a kend hasát?“ Iyet mer őneki mondani. Neki, hatvanhat esztendő után?. .. Most meg? Most már ki tudja lökni? A fekete fene rágja meg a kend bélit? . . . Ivott. A bor úgy gyufkdozotb a belsejében, mint a nyers ákácve&sző a tűzön, csak úgy ropogott, elljárta minden erét és minden csontját. Most jöjjön ide Bogár Juli. Nézze j meg, mife csinált. Hogy ölet kocsmára szok- : tatra. Az akarat osságával. De el is megy a j paphoz: Megmondja neki: „Tiszteletes ur, j válók“. . . . Majd a pap megkérdi: „Hány éves?" ... Nyócvonkilenc ... „Hány esztendős házasok?“ Hatvanhat ... „Hát 66 évig kibírta, vele?“ . .. Ki. 66-ig ki. Nem vót rá panaszom hatvanhatig ... Nem mondhatja meg a papnak, Itogy vót. . . Hogy hatvanhat évig házikutya vót, akinek kéztől kellett mindent várni; meg mint a jó kódusnak, akinek az a kötelessége, hogy áüJljon, csak álljon, míg észreveszik és vagy löknek neki, vágj- elkergetik . .. ilyeneket nem mondhat... Nem panaszíkodhabk egy papnak ... Csak az Istennek; a meg; ugyiő tudja... Mert mindig a vót evvel a Julival', hogy evvel nem lehetett semmit megbeszélni. .. Most is, azt kel- í lett volna neki kérdeni, hogy: „édes apju- kom, honnan jut kendnek eszébe az a tyúkhúsleves?“ . .. Hátha megbeszélnék, még tán ő is jól lakott volna a szóval, nem eszi az ember a levest olyan forrón, ahogy főzik . . . De mingyár első szóra: a fene essön a kend büdös hasába . . . meg ilyeneket . . . Nem lehet bírni tovább ezt a tepertő asz- t szonyt. összeaszalódott. Tizenhét' esztendeje nem ereszti magához. Nem is feleség, csak zsandár a házba. Sovány, kis tepertő, no .. . Azért nem főz ez tyúkhúslevest, mer má nem asszony . . . Bötykös ujjavai letörölte a kövér könnycseppet a vak szeme sarkából s lecsapta a vizet a földre, mert mégis férfi az ember, restefli, hogy elsírja magát vénségere. — No, mi haj, öregem? szól rá a kocs- márosdé.
