Ellenzék, 1935. november (56. évfolyam, 252-276. szám)

1935-11-10 / 259. szám

X ' 1935 net embő r lé. ■RftSKH ÍOaOSZTOLÁNYI DEZSŐ: yytriwr-i vyitwmm t*ţjnţţ7,^j?;w;,.Trr AiwymwywHK»f>>» »awBwaea«BB«Mffi ELLENZŐK KAZINCZY — írói arckép — Az emberi lélek arra tör, hogy érvé- fésüljön, diadalt arasson a maga iga­zival és célhoz érkezzék, de csodálatos vádon fél is ettől s vágyában állandóan ókező, gátló mozzanatok is föllépnek. ö elismertnek lenni, tekintélynek, fel­nőttnek, de ép oly jó örök gyermeknek maradni, aki félreáll s az ellenzék tá­borában, mint felelőtlen garaboncás bi- ■ílgatja az elért eredményeket. Mind a m lelki alkat ismeretes. Az egyik az Koa szerepét vállalja, a másik a fiúét. Kazinczy az apa, aki mindig gyámoli- >ni, segíteni, teremteni akar. Emlékez­ünk gyermekkori arcképére, egy fest­ményre, melyen kucsmát és kardot visel L kezén — a kor ízlése szerint — mada- sü táncoltat. Milyen komoly itt is, mi­men öntudatos. Azt mondhatnák, hogy incs benne hóbortosan-csecsemői. Biz­tsán ül a székén, mint egy született ve- ér. Negyvenkétéves korában már ga- mibősz. Első levelét Érsémlyéről öt- .sztendős korában írja a szüleihez, lyja urához és asszony anyjához 1763 rbruár 16-án, mint ,.Kazinczy Perus“ üdvözli benne Dienes öccsét és pogá- lasütő Julis hugocskáját. Utolsó levelét zzé phal ómról keltezi 1831 augusztus ü-ikáról, mint hetvenkétesztendős ag- astyán s az ázsiai koleráról panaszko­dik, melynek három nap múlva maga áldozatául esik, meg a parasztok láza- (isávól, akik vasvillákkal, botokkal tá­madt óik meg a járvány orvost. E két időpont között mozog levélírói Fúgája. Közben. 5393 levelet irt, melyet adóst ár saságunk huszonegy testes kö­riben udoit ki. Sohasem a magányt ke- *si, hanem a szellemi közösséget. Keze zinte kétségbeesetten nyúl baráti és ro- on kezekért, sokszor megaláztatások ián. Áhítattal közeledik kortársaihoz, nagyokhoz, — Berzsenyi-hez és Cso- onai-hoz. — de a kisebbekhez is. Bo­ot i Szabó Dávid uj mértékre vett ver­sit —- amint megjegyzi —, „elragadta­ssak közt faldosta“ s azonnal levelet niézett hozzá distichonokban. Később meg is látogatta öt Kassán, mert ő min- en íróhoz elzarándokolt. Erről a láto- alásáról igy számol be: „Úgy hittem, a csak rá nézek is, ha szavát hallha- 7m, annyival inkább, ha vezérléseit fo­am venni, ha felolvasgatja előttem dol- ozásait, a poétái tűz, legalább a versi­fexi, ált jő ream. De a fás ember olyan tartalékkal fogada, hogy nem tudhatom, tiszteletből bánik-e igy velem, vagy mi­vel egy kis testű fiúcskához leereszkedni poétái méltóságához illetlennek tekinti. Szálas, vékony testű, szederjes arczu ember, öltözékében piszkos, mocskos, pedánt igen nagy mértékben, de belső­jében úgy tiszteletes, mint külsőjében visszatoló. Tiszteltem ötét, szerettem, de fel nem tudván melegíteni, holott ma­gam csupa tűz valék, minél ritkábban jelentem meg nála.“ Virág Benedeknek, a kedves öreg papnak asszubort küld s a budai tűzvész idején száz forintot is, a szegényeknek, akik a birtokán laknak, orvosságot, az íróknak pedig, a pálya­társaknak, a borzas „istenfikcí-nek, a hon szebblelkii leányainak el nem lan­kadó buzdításokat. 1812-ben ötszáz fo­rintot oszt szét az ínségesek között. Azt érezzük, hogy mindenki — literátor, szükséget látó éhenkórász, főrangú ur, szókoholó nyelvújító — egyaránt a gyer­meke, a korára való tekintet nélkül s ö az apa, a családfő, aki egy családfő sima tapintatával és vezéri öntudatával szól övéihez. Semmi sincs távolabb tőle, mint a paranoia hiúsága és a schysophienia öntetszelgése. Kretschmer, a mai német lélekbúvár bizonyára a cycioid-ok közé sorolná őt. Beleolvad a közösségbe, egy eszmévé lényegül át. Harcol, sebeket oszt és kap, de a harcban vissza is tud vonulni, állandóan leszereli büszkeségét. A nyelvújítási küzdelemben tüzel, nyug­talanít, tövisekkel szurdalja a madarai­kat, aztán amikor heve a szélső balol­dalra sodorja, váratlanul békét köt ellen­feleivel az ügy érdekében s nekik is iga­zat szolgáltat, kijelentve, hogy ő „tüzes orthológus és tüzes neológus egyben“ Mulatságos olvasni, hogy leveleiben mi­ként alkalmazkodik mindenkihez s ő, a törzsökös kálvinista miként vált értő tekintetet a katolikusokkal is. Mindegy, csak a család tenyésszen, lába alatt ez a kis szeretett, magyar család s benne és fölötte a másik nagy család, az emberi­ség. „Én láttam — írja —, hogy a fel- költés, megrázás által kell életre hozni az alvókat s költöttem, ráztam. A vetett mag bizonyosan felelni fog s akkor ne­vem áldásban lészen. üldözzenek, bánt­sanak, az mind semmi.“ Ha a szavak mögött valaha a valóság Kitűnően tisztit, gazdaságos VIM MIND ENT M EGTISZTIT ércfedezete volt, akkor ezek azok a sza­vak. Ebben a mondatban az igazság van. Kazinczybun a XIX. század eszmé- nyisége máglyázott egész az égig, az a görög-német klasszicizmus, melynek itt­hon szószólója és apostola volt. Élete irodalom, s irodalma élet. Egyik leányát Ifigéinának kér eszteltette, a másikat Eugéniára, a harmadikat T hál iára. Ez pedig nemcsak kordivat és nem szenvel­gés. Összetévesztette az életet az iroda­lommal s az irodalmat az élettel. Egy könyvet époly élőnek tartott, mint tulaj­don gyermekeit. Késő öregségében, ami­kor hét gyermekével szükséget látott, mert pénzét szétosztogatta irodalmi cé­lokra, azt mondta, hogy ő „a legszeren­csétlenebb szerencsés, mert tenger baja közt is élvezni tudja a legkisebb örömöt is.“ Magányos éjszakáin lobogott gyer­tyája s pereegett szorgalmas ludtolla. Ekkor irta ezt is Desewffy-nek: „Ugyan, édes barátom, mi volna az én életemből, ha feleségem, ha ez a sok szeretett gyer­mek, s könyv, tinta és papiros nem volna.“ Igen, a feleség s a tinta, a gyer­mek s a papiros egy ívlla. Nem tudok tőle idézni semmiféle halhatatlant, meg csak sorokat sem. Szonettjei, melyeket egy ötvös türelmével és szenvedélyével csiszolgatott, közben bizony megrozsdá­sodtak. Hajdan elmés epigrammáinak éle eltompult. Fordításain is átrohant az idő s az ö Hamletjét, vagy Stelláját ma már lehetetlen volna beiktatni színhá­zaink játékrendjébe. Prózája, ha olykor szépen folyó és jellemző is, csak emlék s az irodalom történeti kegyelet tartja fönn. Vannak kis írók. akik nagyot al­kottak. Egy-egy tömör költeményük da­col a századokkal s belezeng az örökké­valóságba. Kazinczy nem tartozik kö­zéjük. Semmi ilyesmit nem teremtett. Mégis nagy, maradandó alkotások nél­kül is óriási. Körötte úgyszólván minden elveszett, megsemmisült, de áthasonult életté, bennük él, lüktet tovább. Nincs remekműve. Élete a remekmű. SZINARANY Irta: SZÉKELY TIBOR Senkisem tudta, mi hajai, van már napok óta a sápadt-arcu, beesettszemái, kilencéves 'kisfiúnak. Nem leheteti szavát hadarni és ha vsaik tehette, hezánkózotit & kisszobába. Olt ült egyedül, az asztal mellett és á&tó- tag a feladatiét csinálta. Szaporán mártoga- ott ecsetével a fsstéktáblia, megcsikílandozta \z ukramahinkék gomb-festéket és megfon- - ok, vasmag, kék vonaliakat huzaté \ai rajztáb­lán feszülő negyedéves rajzlapra. Közben szorongva figyelt az ajtó felé, hogy nem nyit-e rá az édesanyja? Mert a rajzláp, a festék, az ecset, az ecset­tál az ő izgalmas- ritka és iLélegzebel-áíföitó bűne volt. Bűnözött és szenvedett értük. A rajz­lapén; és a festékeim két napig nem uzsonná­zom, ment abb-óil a pénzből vette, amelyet uzsonnára kapott déhnfánomkánt, amikor -az iskolába ment. A festékért és a tálért ugyan­csak több délutánon át kópiáik. A fejtegetés mincer napok óta nem végezte éli a feladatát s ezért! az iskolában különféle kellemetlensé­gei támadtak. Állandó izgalomban élt, hogy otthon megtáláiiiják tat kincseit, vagy megtud­ják iskolai muHjasztásait. Gyöngéden nézegette a festéket és az ecse­teit, életében az első tárgyiakat, amelyeket va­lóban a magáiénak érzett, mert megszenve­dett értük. Aztán buzgón hajait a rajzlap lóié, 'amelyet már számos vastag vonal és folk ék-esftetiti, fűzőid és nápolyi-sárga szí­nekkel. A kép Seherezádét kívánta- ábráz.o-ini, amint éppen .az ezeregyedik éjszaka meséjét mondja el- a kalifának. Seherezádét, — ámde nem a rajzfüzetben, ahol görbe korsók dí­szelegtek, hanem negyedéves rajzlapon! S nem is úgy, hogy előzetesen lerajzolná, aztán a festékké! csak kiszínezné, hanem mindjárt festékkel! Az volt a cél, hogy Salte- rezádé Szűcs Erzsihez hasonlítson, aki a föld­szinten lakott és szántén negyedikes volt és akinek ő időnkint sivanyucukrot szokott venni. Magjai sem tudta, hogy miént kell Sehere- zádénak Szűcs Erzsihez hasonlítania, vala­mint kinek és minek készült a kép? Csak azt tudta, hogy az iskolában senkinek sincs még festéke, csak neki, mert az iskolában csak színes ceruzát használnak és görbe kor­sókat rajzolnak. S ahogy az alkotás lázában mázolt!» és csak mázolta laz tdtramarimkéket, azlL érezte, hogy mindennsf forróbb és éde­sebb gyönyörűség ez a festegetés-, tengernyi veszélyeken át és valami tüneményesen szép ez a Seherezád'é a negyedives rajzlapon, mind járt festékkel. S ha elkészült véle, akkor tör­ténik valami. Hogy mi, azt még nem tudja, de okvetlenül történik valami. Elkérte édesanyjától .az uzsonnapenzt. Ezenkívül' még a tegnapi és tegnapelőtti uzsonnapénze is ott csörgött a zsebében. Gazdagon, de gondokká:! telkiem ballagott ki az öreg, józsefvárosi ház kapuján, a behava­zott utcára. A Práter-utca sarkán csaknem feláökte őt Szűcs Erzsi, aki léiküló kenyérrel a hóna alatt, rongyosan, moszatosan, fiús rikolt ozás­sal, lobogó, vörös hajjal imailtc hazaidé. A kislány hirtelen elcsendesülik;, alázatos, de egyben kihívó tekuiterrdl méregette őt. Ő pedig csak nézte, csak Tanulmányozta a leány haja színét. A szive tele volt az édes titok- ital: itt van ez n Szűcs Erzsi, aki nem is tudjál, hogy a szépséges Seherezádé őhozzá fog hasonlítani. — Van pénzed? — kérdezte a kislány egy­szerűen, felnő ttesen. — Nincs,----hazudta elpirulva. — De hólínap lesz! -— tette hozzá könnyelműen, mert agy pÜl'amtra megfeledkezett' Sehere­zádé hajáról, am:eíly előreláthatóan még sok- sek pénzt emészt fel. Szűcs Erzsi búcsúzóul nagyot ütött öklé­vel a fin táskájára s vigan futott tovább a féOikitó kenyérrel és csillogó, vörhenyes ha­jával. Ö is tovább ballagott, de közben igye­kezett kiszámítani, hogy hány délutánt keli még átkopüiainia, amíg a mü elkészül? A száj köllteége már a zsebében volt. Bernen! az utbaaső papinkéreskedésbe és piros festéket ként, Seherezádé szája arány­lag. olcsónak bizonyuk: másfél uzsonnába került. öt órakor, amikor az iskolából hazaballa­gott, már sötét volt a Práter-ulboa. Hideg szél süvirett és a gáziámpák fénye ijesztően pislogott.. Egyszerre, a néptelen Gólya-utca sarkán léét alak toppant elébe. Nagyobbak voiltak, mini« ő. Rongyosak voltak. Ők is zsebredu- gott kézzel- közeledtek. Vigyorogva köze­ledtek. Ijedten markolta rneţg. a kármint. Látta, hogy ez a két fiú: két Atímos. Egyébként ezt a vak is láthatta. Szivdobogva állt az utcasarkon. A kél vá­mos oly erősnek látszott, hogy nem lehetett a' bátrabb megoldást választani. — Vámot! — sziszegte a fülébe a nagyob­bik, diszkréten és fenyegetően. Az ujja rémülten kaparászott a zsebében. Csak a kármin volt benne, meg egy drága, aranyozott ceruzahegyező, amelyet előző na­pon kapott az apjától. Az ujja. egy pillanatra megállt a két .tárgy között. Tudta, hogy a hegyező tízszer annyiba került, mint a fes­ték. Ha az apja megtudja, hogy máris el­tűnt az ajándéka, soha többé nem vesz neki semmit. De ha festékről mond le, akkor nem lesz szája Seherezádénok, vagy legfeljebb kék, esetileg zöld szája lesz. Nemsokára ácmeheteü! a kisszobába, „ta­nulni“. Egyedül vök, illetve kettesben, Sehe- r ez ódéval. Megnedvesitette a kármint, az éhezések, szégyenkezések, meg aláz tatások árán vásárok, drága kármirat A festék áiksht vök és ezérc nagyon halvány szint adott. Néni tehetett mást: némi üEtra^noimdsrkec kevert « kármInhoz, hogy sötétebb legyen. Fagy ott-lila színnel festette meg, a mesélő ajkakat, bár érezte, hogy ez sokat levon a tündér! nő szépségéből és egyáltalán, az egész kép művészi értékéből. Azzal vigasz- takü magát, hogy amit elrontott a szájon, azt majd jó váreszi a bajon. Mert fel adu a2l a 'tervét, hogy a hajat nápolyi-sárgával össze­kevert kármin pirossal fogja megfesteni, Nem! Itt már nem vezethetik az embert olyan szemponttok, hogy lehetőleg használja e! a meglévő festékeit. Itt nem szabad ka cd nyes- kedni, pirossal és sárgával’ kísérletezni, — itt egyszerűen és becsületesen ké kell jelen­teni, hogy szinarany festékre run szükség’ összehúzott szemmel’ figyelte a színeket :i negyedives rajzlapon. S már odaképezeí c Budapest, IV., Egyetem-utca 5. sz. 1 0 modern, kényelmes szoba. Lif­tek. HîtteţjTnelgţj fotyóró. Központi fűtés RZSEDET KIRÁLYNÉ SZÁLLÓ Az étterem és kávéházban minden este szalonzene. Menü: 1-60 P. zsébet-pincében egypincér rends.:

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents