Ellenzék, 1935. november (56. évfolyam, 252-276. szám)

1935-11-07 / 256. szám

X ii ST995 a* T 9M b e r I. mmmusmamsemam György görög király kíáltványb an jelenti be hazaérkezéséi ATHÉN. (Az Ellenzék távirata.) György líkirály kiáltványt intézett a görög néphez, ^amelyben közli, hogy Isten segítségével és a íinép akaratából visszatér Görögországba anél- ikül, hogy a múltban történtekért valakire is .Iha ragud na. Kész tiszteletben tartani az ab ;!kotmányos rendszert és jelszava: hatalmam 'in épem szere te télien alapszik. Végül a király •[kéri az összes polgárok közreműködését, rtiogy a haza fejlődését és boldogulását bizto- íísi thassa. ATHÉN. (Rador.) György király Jugoszlá­vián keresztül Spalafoba fog érkezni. Ott ha­jjóra száll és a Helli cirkálón fog hazaérkez- cni. Theotokisz külügyminiszter a következő (nyilatkozatot! adta a sajtónak: II. György ki­rály alkotmányos uralkodó. Amikor hazaér­kezik, megteszi az intézkedéseket az alkot- tmány értelmében. Görögország külpolitiká- jjában semmiféle (változás nem fog bekövet­kezni. Nagybrittániával mély és rendi thetet- >ten barátságos kapcsolat köti össze Görögor­szágot. ATHÉN. (Rador.) György király a. követ- skerő táviratot intézte a miniszterelnökhöz: Mélyen meghatva az ön táviratától, meleg köszönetét mondok a minisztereinöknek és £iaimsz tér tan á csn ak s ze ren csokivá n a taiik ért, amelyeket a hazánkban lejátszódott történel­me esemény alkalmából juttattak hozzám, listen segítségével és népem látható akaratá­ból visszatérek hazámba, hogy azt mindenki köz rém üköd ésével a fejlődés és dicsőség út­ijára vezessem. Legyen tolmácsa a görög nép­nél szeretetem érzelmeinek, amelyek eltöltik szivemet. Távollétem tőle fájdalmas volt szá­momra és súlyosak voltak a megpróbálta tá­sok, amelyeken átmentem. Senkivel szemben nem érzek gyűlöletet szivemben. Pontot te­szek a múltra és tekintetemet a jövő felé irányi tóm. Mindenkivel egy célért kívánok dolgozni hazám boldogulásáért. Erőm és jel­szavam: a nép szeretete az én hatalmam. Görögországban holnap megszüntetik az előzetes cenzúrát. A Karisbadi Forrássó feloldja a fogkövet — épugy, mint ahogy szét- mállasztja a köképzödményeket az emberi szervezetben. Solvolith - Fogpép ha naponként használjuk, megakadályozza a fogkő képződését, mert tartalmazza a ter­mészetes, kőoldó karísbadi forrássót. A Solvolith-Fogpép pikáns, üdito izü. „Soha sem tudjuk ma.f hogy mire virradunk holnap" Megjeleni az érdéíyi Fém. hat egyházmegye évi jelentése CLUJ. (Az Ellenzék tudósítójától.) Az (erdélyi római katolikus egyházmegye ez évi [közgyűlését november 14-én tartja meg a s római katolikus gimnázium dísztermében, gr. ! ftíajláth Gusztáv püspök elnöklete alatt. E (nagygyűlésre felvonulnak az erdélyi római [katolikusok egyházi és vilá’gi vezeíőférfrai, Ihogy számhavegyék az egyházmegye ügyeit jés a súlyos helyzet közepette uj munkater- rvet készítsenek. Az egyházmegyei közgyűlést megelőzőleg :a titkári hivatal jelentést adott ki, amely az egyházmegye szellemi és gazdasági ügyeiben történt eseményekről számol be. Jajkiáltás a jelentés bevezető része. — „Híveinkre lélekzetfojtó súllyal neheze­dik a mindennapi kenyér kérdése. Sokezer testvérünk lézeng állás, munkaalkalom, ke­reset nélkül, kenyér nélkül, leronguosodva, lesoványodva, városainkban, tereinken, ut­cáinkon. Még hagyján, ha bekopogtatnak adományokért egy-egy irgalmasszivtí házhoz, de hány tisztes családapa, anya kénytelen otthon senyvedni gyermekeivel, kenyér nél­kül, ruha nélkül, mert koldulni szégyen. Fog­lalkozáshoz, munkaalkalomhoz pedig sem­mi erőfeszítéssel sem juthat. Székelyföldi falvaink népe teljes pénztelen­ségben aránytalanul súlyos közterhekkel a vállán, olyanokkal is, amelyek viselése nem az ők feladata, csüggedten néz a jövője elé, tehe­tetlenül, némán szemlélve népi életének, jö­vőjének teljes megrendüléséi. A népek jövő­jének és sajátos, válságos népi sorsunknak a sötét látóhatára alatt élik mindennapi látott életüket, ugyancsak mindenkép meg­viselt intézményeink, sohasem tudjuk ma, hogy mire virradunk holnap. Iskoláink beszüntetése, működésűk korlá­tozása, iskolás gyermekeink hitvallásos is­kolákba való behatásának tömeges akadá­lyozása mindennapi jelenséggé váltak, különösen a Székelyföldön. Legutóbb meg kellett élnünk, hogy a Ghelinte-i iskola épü­letét karhatalommal lebontották. Ebben a csüggedt hangnemben szól a jelentés beveze­tő része. 'Beszámol aztán a jelentés az igazgatóia- nács személyes ügyeiről és ügykezeléséről, egyházi építkezésekről, amelyeknek végösz- szege 699 ezer 1njt tesz ki. Különösen érde­kes a tanintézetekről szóló jelentés. A jelen­tés megjegyzi, hogy a fegyelmi állapot vala­mennyi tanintézetben jó volt. Az iskolákban a cserkészet örvendetes fejlődést mutat. A tanügyi közegek lényeges kifogásokat egyik intézetnél sem találtak. Beszámol a jelentés arról is, hogy a közoktatásügyi miniszter­hez intézett az 'a kérés, hogy a katolikus nö­vendékek a bakkalaureátusi vizsgákon anya­nyelvükön felelhessenek, válasz nélkül ma­radi. A tanulók létszáma az egyházmegye hét középiskolájában a múlt évben 1533 volt. Végül a jelentés a gazdasági ügyekről ad számot s közli, hogy7 a városunk határában, a Csikós-kertben lévő hat és fél hold kiter­jedésű, kisajátítás alól mentesített ingatlant, csereszerződéssel az egyetemnek adták át s ennek ellenében Jernut-on ötven hold kiter­jedésű gazdasági területet kaptak. Véget ért a bizonyító eljárás a íranszfer-panania ügyében Vasilescte-CíBíttalup előkelő barátait gataüérosan megvédte BUCUREŞTI. (Az Ellenzék tudósítójától.) A transzfer-panama tárgyalása során a tanú­kihallgatások befejeződtek s ma a védelem és vád képviselőinek meghallgatása követke­zik sorra. A két hét óta tartó bizonyító el­járás során beigazolást nyert a gyanús kijá­rások egész sora a belgák, svédek, svájciak, németek, franciák romániai küntlevüségeinek átutalása érdekében, melyért milliós kijárási dijat vettek fel a vádlottak. Vasilescu — a volt kovácslegény — szomszédságában egy­másután sorakoznak fel a gyanúsítottak: Ca- latorescu ezredes, volt rendőrchestor, Toni Iliescu, a szenátus alelnöke és Nacht, a Bu- curesti-i kávéházi ügynökök típusa. Mind le­vertek, egyedül Vasilescu-Cantalup moso­lyog. Nem veszti el életkedvét, harcol, kiizd rendületlenül. Be akarja bizonyítani, hogy a bűnt nem benne, de a rendszerben kell ke­resni. Joggyakorlatra, paragrafusokra hivat­kozik. Közbeszól, mikor a védők megakad­nak s az ügyész „munkatársunknak“ neve­zi gúnyosan. Emellett gavallér. Nem vádolja társait, védeni igyekszik magas barátait: To­ni Iliescu szenátusi alelnököt és Galatorescu * ezredest, a volt Bucuresti-i rendőrchestort). | Az ügyész egyetlen kérdéssel világította meg Tomi Iliescu szenátusi aLelnök helyze­tét. Azt kérdezte: honnan volt 7 millió lej betétje a jegybankban? A vádlottak padján ülő neves politikust nem érte ez a kérdés váratlanul. Számított arra, hogy tisztázni kell vagyonának eredetét és a választ bizo­nyára jóelőre elgondolta. Pillanatnyi gondol­kozás nélkül válaszol az ügyésznek, azt ál­lítva, hogy egyedül 1926. évben ügyvédi minőségben három és félmillió left keresett. Egészen más kérdés most már, vájjon be­jelentette-e adóvallomásában ezt az óriási keresetet? Aztán hangsúlyozta, hogy egymilliónál többet takaritott meg szená­tusi alelnöki és szenátori illetményeiből. Végül jogtanácsosa volt az állami monopol- társaságnak és ettől ’ 50 ezer lej fizetést húzóit havonta. Ezt is félretette. Megemlítette, hogy egy pe- I rés ügyben 250 ezer lej tiszteletdijat kapott a Banca Nationalatól s végül visszaemlékezett arra is, hogy egy pert vitt a Monopol és a pénzügyminiszté­rium közölt, melyben szántén hatalmas ügy­védi dijat kapott, erre azonban már nem emlékezett. Volit más jövedelme is. Toni Iliescu ugyan­is elárulta a tárgyaláson, hogy egy hatalmas ingatlana van feleségének, melyet 250 ezer lejért a pénzügyminisztérium bé­rel. A bért egy összegben fizette ki a kincstár két évre s igy a szenátus alelnöke a kincs­tártól kerek félmillió lejt vett fel ezen a cí­men. Töredelmesen vallott Toni Iliescu, kiadá­sait azonban nem részletezte. Pedig erre volt kiváncsi igazán a tárgyalás közönsége. Örök titok marad, mi történt a vallomásában nem ’ érintett milliós „bevételekkel“. Ä nők elmondják Bemutsz'ó a Magyar Színházban Kissé idegenszerünek hat számunkra az a légkör, ahová Rachel Crothers, „Á nők el­mondják“ vígjáték Írója figuráit beállította. Talán ez is az oka annak, hogy csak egész jó előadásban tudjuk élvezni ezt a darabot, amely más konvenciókon épült fel, mint azok, amelyekhez hozzá szoktunk és a tő­lünk távoleső világ, ahová a szétnyíló füg­göny résén bepillantást enged az iró, szá­munkra valószínűtlennek ható magas for­mája a társadalmi érintkezésnek. Ilyen ese- I lekben kizárólagosan a színészekre hárul az a nehéz feladat, hogy belevigyenek a darab lendületébe és közelebb hozzák azt az élet­formát, ahol a cselekmény lepereg. A cselekmény két sikon mozog, de ez a kettősség csak látszólagos.: a színpadi való­ság együtt halad a főszerepbe beállított Írónő regényproblémájával, illetve annak egyik valóságba vetített megoldási mozdula­tát adja. Éppen ezért a vég semmit sem old meg, hanem nyitva hagy minden lehetősé­get. És ebben rejlik a színdarab értéke, élet­izének nyitja. A színház prózai együttese minden tőle telhetőt megtett a nehéz, de hálás feladat megoldására. Ha ez nem mindig sikerült, ez főleg a kissé felforgatott szereposztásnak tudható be, aminek következtében az elő­adás lendülete itt-ott elakadt és csak kisebb- nagyobb zökkenők után jött az egyenesbe. Mary irónő szerepét Varró Annie játszotta* aki hősies küzdelemben birkózott meg a nehéz feladattal. Alakítása minden dicsére­tet megérdemel, mert sikerült megfelelnie nehéz szerepében az iró intencióinak. Har- math Jolán a nagyvilági társadalmi hölgy szerepében egészen kivételest nyújtott. Tö­kéletesen illúziót keltő volt, eltalálta a he­lyes hangnemet és kihasználta szerepe szín­gazdagságát. Budaházi Magda szép és disz- tingvált jelenség és kitűnő játékával nagy­ban hozzá járult az előadás sikeréhez. Jimmy szerepét Balázs Samu játszta kiválóan és valósággal lendítő kereke volt az előadás­nak. Nagy István nehéz szerepét teljes hoz­záértéssel és átérzéssel alakította. Lantos Béla is kitünően illeszkedett be az együt­tesbe. A közönség egy finom tónusu, ötletes víg­játék élményével távozott az előadásról. Gróf Apor István emlékünnepe. A Báthori —-Apor szeminárium e hó 13-án gróf Apor István volt erdélyi kincstartó emlékére a piaristák templomában és a római katolikus gimnázium dísztermében emlékünnepet ren­dez. Az emlékünnep délelőtt 10 órakor ün népi misével kezdődik, amelyet Majlátli püspök fog szolgálni. A szentbes2édet. ör Balázs András kanonok tartja. Mise után Apor István emléktábláját avatják fel, ezt követőleg délelőtt 11 órakor a főgimnázium dísztermében emlékünnepet tartanak. Az emlékünnep keretében dr. Gyárfás Elemér szenátor mond iihnepi beszédet, P. Jánossy Béla ez alkalomra irt ódáját adja elő, dr. Biró Vencel Apor István életpályáját ismer­teti, dr. Kászoni Alajos kanonok pedig em- lékheszédet mond. Úgy a templomban, mint a gimnáziumban a gimnázium és a szemi­nárium énekkara fog énekelni. Női ŐSZI DIVATLAPOKAT óriási választékban Ellenzék könyvaxztáfyá» ban kaphat!

Next

/
Thumbnails
Contents