Ellenzék, 1935. november (56. évfolyam, 252-276. szám)
1935-11-24 / 271. szám
ELLENIÜK 1 9 3 5 november 2 4. . vitmvipfíff suliik... Is nemcsak inasunkért, kedves (. /.crnin, hanem mindnyájunk javáért. A Hpent. A. emberiségért. C71RN1N (hu/ódo'/.va): De a felteieiekct ichév nur most precizirozni. őszintén megmondom: egy eltogadható békéhez szívesen i-.o.■.••.>járulok. De avul legyünk tisztában: l’n. os/orszáe sohasem áldozza te. ldis.uszt es 1 oihuringiát. A vége az les/, hogy széjjel- \ álunkNlKTUS: ITről egyelőre nincsen s/.O. Én uine .i herceg vagyok, néni a német császárra! tárgyalok, hanem a monarchia urával. KAROLY: Sógorom utazásinak célja, hogv írásbeli nyilatkozatot vigyen magával. SIXTUS: Ev. az. alapfeltétel, linélkül tár- •v.yalni sem lehet. Végre m meg keli győzni Franciaországot arról, hogy Őfelsége komolyan akarja a békét és hajlandó érte áldozatot is hozni. R \ROLY: Kedves Czernin, erről tárgyalnunk kell.. . (Sixtushoz.) Megbocsátasz. S xt, ha pár pi lanatra félrevonulunk, (ki- mennek, a szobában egyedül marad Zita és Sixtus). SIXTUS: Furcsa... Az. ember nem tud tisztába jönni ezzel a Czerninnel . .. ZITA: Nem fér kétség hozzá, hogy csak jót akar. És amellett becsületes ember. De: tündöklő csillagként egyedül szeretne ragyogni Ausztria egén. Nyughatatlan lélek. Sok kínunk van miatta. Minden nap más tervet kovácsol. Amit ma egyedül megváltónak tart, arról holnap már beszélni se akar... Röviddel aztán a király Czernin társaságában visszajön és közli Sixtussal, hogy a kívánt levelet másnap rendelkezésére bocsátja. A herceg és Zita visszavonulnak, IV. Károly egyedül marad Czernínne: és igen heves jelenet után, miközben Czernin állását az uralkodó rendelkezésére bocsátja, így végződik a felvonás: CZERNIN: Ha & játszmát elveszítjük, mindnyájunkat, uralkodót és szolgát mélységbe taszít a nép. Vigyázni kell, mert nem babra megy a játék. Felséged előbb arról beszélt, hogy felelősséggel tartozik Istennek és a népnek. Felelősség? Felség: ez a szó — í rázás! KÁROLY: Frázis? CZERNIN: Bocsásson meg e meggondolatlan szavaiként. De én becsületesen gondolkodom. Gondokkal tekintek a jövő dé. KAROLY: Az ut, amelyre léptünk, ismeretlen. Ha a sors kegyetlenül megsemmisít, ez a megsemmisülés csak a jog utján érhet minket. Mit gondol: mit veszíthet ön, ha ezen az utón engemet követ? CZERNIN: A becsületemet, Felség... KÁROLY: Ha a császárját támogatja, a becsületét nem veszítheti el soha. Talán a hivatalát, de én — a koronáimat! CZERNIN: Megpróbálom, hogy Sixtus herceggel a most abbamaradt tárgyalást holnap jól fejezzem be. Van még Felségednek egyéb parancsa is? KÁROLY: Nincsen. Csak azt szeretném, ha holnap a herceggel ön nagyobb megértéssel tárgyalna. (Czernin meghajol és kimegy. Károly egyedül marad a színen.) KÁROLY: A felelősség frázis? Igen, az ő számára. De én uralkodó vagyok. Az én számomra a ielelősség a sorsomat jelenti . . . Megrázóan drámai a darabnak az a felvonása, amikor TV. Károly aláírja a lemondó levelét. Izgatott telefonálás Pestre, ahol elvágták atár a sürgönydrótokat. A család nem gondol másra, csak a gyerekekre, akik még nem érkeztek meg. Közben jelentik, hogy Tiszát meggyilkolták. Odakinn a wienerneustadti kadétok a Gotterhaltöt éneklik és a császár elindul Eckartsiau fölé . .. Az utolsó kép csak pár percig tart: A madeirái parton hálójukat dobálják a vizbe öreg halászok. Valahol messze harang kon- dúl. A két öreg keresztet vet magára és csöndesen térdei hajtva imádkozik. Most viszik utolsó útjára a halott császárt .. . Consuma tűm est... Â diákronianíika alkonya. BKKLIN, (november). A német Búr schensehaftokut rendeletileg feloszlut- lák. Százegynéhány évig éltek, világhírűek lettek, színdarabokat Írtak róluk. a Ileidelbergi Diákélet meghódította a világ színpadait. Voltak kinövéseik, parancsszóra beállított humoruk, párbaj mániájuk, szalamanderük, amelyet a német burschon kívül más cmberíia nem értett meg, annyira germán különlegességnek hatott, de mindez összevéve nem tudta letörni a német diákok igye- siileti életének azt a romantikáját, amely még ma is kedves emléke mindenkinek, akinek egyszer része volt benne. A romantikának egy darabja bal meg most, amikor feloszlatták a Burschen- schaílokat. Lehet, hogy nem volt rájuk többet szükség, lehet, hogy ez már mind fonákul hatott és talán ellenkezett is azzal a világnézettel, amely ma realizmusra, kegyetlen józanságra neveli a fiatalságot és talán nem kellett már a játékkal való gondtalan kacérkodás, amelyet egy más kor szívesen látott és szívesen engedélyezett a fiataloknak. Sokszor és sokat támadták a német bur- schokat, akik a kelleténél képzelődőbbek voltak talán és a karikatúráig forszírozták az egyéni hősiességnek azt a formáját, amely a német párbaj volt, — akadtak olyan, kimondottan erre a célra berendezett borbélymühelyek, ahol a német bursch néhány fennigért megkapta azokat a szabályos vágásokat, amelyeket ugyan nem párbajban nyert el, de amelyekre feltétlenül szüksége volt, ha az egyesületi életben érvényesülni kívánt. Már pedig erre az érvényesülésre a gyakorlati jövő szempont jából is nagy szükség volt, mert más elbírálásban részesült, aki tagja volt a Burschenschaftnak és aki egyetemi életében nem ismerte a szalamandert és ennek minden esinját- binját. Szalamanderes söröskancsó, amely ..bujdosott'* az asztalon és percre meg nem álit, ez volt a háboruelötti német diákélet jelvénye. Parancszóra. alapszabályokba merevedett szokások szerint ürítették a kancsót. akkor is, ha már nem is bírták — a szalamander nagyobb dicsőségére. Párbajozniuk kellett akkor is, ha nem volt rá ok és senki sem sértette meg az egyesület becsületét: sértés kellett, mert hozzátartozott a Burschen- schaftokhoz és ha nem akadt sértegető, ők maguk sértettek meg valakit, hogy párbajt vívhassanak. Hosszú, egyenes kardjaik voltak, amolyan spadassinok a javából, de nem gondolták komolyan a dolgot és csak úgy látszatra és addig hadakoztak, amig megkapták a nekik szükséges és egy valódi és hamisítatlan burschnak kijáró néhány vágást, amelyek annál szebbek voltak, mentői jobban éktelenitették el az arcot. Ez akkoriban nevelő hatás akart lenni és karikatúrába fulladt. Nem kellett tragikusan venni a dolgot, meri minden ilyesfajta emberi intézmény, ha tulélelte magát, elobb-utóbb karikatúrává válik. Mégis sokat támadták ezeket a berendezéseket, kimondották, hogy az esztelen feudalizmus kinövései ezek a szabályok, ami Lalán igy leheteti, de semmieselre sem érdemelt nagyobb gúnyt vagy ostorozást, mint számtalan más egyesülés, amelyeket fölösleges volna egyenként felsorolni. A Heidelberg! Diákélet helyét ma más foglalta el. Más fogalmak dominálnak, mások a célok és az eszközök és a rogy ásig való sörivás sem tartozik a mai fiatalság erényei közé, már azért sem, mert a fogyasztott, sör kifizetése gondokat okoz. amelyekkel ma nehéz megküzdeni, nehezebb, mint Heidelberg korában. Mégis, most, amikor vége szakadt ennek a szabadalmazott és államilag támogatott jókedvnek és gondtalanságnak, amely különben is csak Németföldön veit található, egy pillanatra elszomorodik, akinek valaha is dolga volt ezekkel a részben gyerekesen naiv, részben öntelt burschokkal. A romantika nem kell, nem is tudnak ma vele mit kezdeni, de éppen ez az a körülmény, amely miatt az ember sajnálja a Bur- schenschaítok feloszlatását. Nem is a Burschenschaftokat, hanem azt, hogy ebben a korban a romantikának nem jut hely. A romantikát ugv kell fogadni, amilyen, mert a kritika lerontja, — azért romantika, hogy szembehelyezNiC í iá ^5® Ji && ej STREET. Ford.: Szabó Imre. Szenzác és nagy regény, két kötet, 400 lap Lei 170'—■ L IST fő*! Pcstán utánvéttel, üváJT Ol Qţj-j I' portómentesen. — SZABÓ DEZSŐ UJ KÖNYVE. Karú* csonyi levél — A németség útja — Debreceni tanulságok — Feltámadás Makucskán. A 4 mii egy kötetben 70 lej az Ellenzék könyv osztály áh an Cin}. Piaţa l)nirii. kedjék az élettel és merje az esztelensé- get olt is, ahol gyakran bajokat okoz s kihívja a jogos bírálatot. Most, hogy végleg meghal, szeretjük a romantikát és kezdjük belátni, mekkora hiba volt a kedves bolondéria ócsárlása és ennél is nagyobb az úgynevezett reális élet túlbecsülése. Ma, íme az élet valóban reális, iiiár-már annyira, hogy szinte alig bírjuk ki: a bolondéria, a szalamander kiveszett belőle, de megmaradt az ész, a cinizmus és a számítás. Nem iszunk sört rogyásig, de nem is énekelünk a kedves ablaka alatt és ha felébredünk, első tekintetünk azokra a hírekre esik, amelyek gazdasági válságról, bajokról és viharfellegekbe burkolt horizontokról számolnak be. Ennél jobb volt a mámor. Nem volt az élet nyakig tejfel soha és a német Burschensebaftok sem jelez ték az élet csúcsteljesítményét. Senki sem lágyul el annyira, bogy siratná, ami feleslegessé vált é.s önmagától kibukott Mégis, nem lehet búcsúszó nélkül hagyni egy légi és beidegzödött intézmény el múlását és a nem-német sajtó, amely nem igen rokonszenvezett a német diák élettel, nem mulasztja el, hogy kisebb nagyobb cikkekben ne foglalkozna vele amikor hirül adja, hogy nincs többet A derűt, az ostobaságot, a fiatalságot, a holdvilágos szerelmet, a hepciáskodá humoros fajtáját temetik ezek a cikkek és iróik rájöttek, mennyire fontos a világnak az, amit élesen bírálnak és szeretnének kiküszöbölni, amig van és si ratják, ha elmúlt. A Heidelbergi Diák élet letűnt az élet színpadáról: világsikere bizonyítja, milyen fontos volt. Sírtunk és nevettünk mellette. Ma gondolkozunk, de nem sírunk és nem nevetünk. Heidelberg mgszünt. n. p. 1 I Budapesten a: kaphat minden igényt kielégítő, MÉRSÉKELT ÁRUSZOBÁT VI. Podsnaniczky^u. 8. Teljes kényelem, központi fűtés, állandó meleg-hideg folyóvíz, lift, telefonos szobák. Telefon 202-43, 294-31 Szabadság és szerelem az ab essz irt népköltészetben ADDIS ABEBA. (November hó.) Abesszíniának gazdag és változatos amhári nyelvű írott irodalma is van, de ennél az írott irodalomnál, amely főleg vallásos és történelmi tárgyakkal foglalkozik, sokkal elevenebb, érdekesebb és Abesszínia lelkének megismerése szempontjából sokkal jelentősebb a népköltészet. Vándor énekesek, költők és mesélők őrzik az ország folklórját. Az azmarikat, akik egyszerre énekesek, zenészek, bohócok és rögtönző költők, lakodalmakra, ünnepekre, keresztelőkre szokták meghívni. Tréfás előadásaikkal megnevettetik a hallgatókat. De temetéseken is részt szoktak venni és ilyenkor a halott érdemeit méltatják. Előkelő abesszin urak löbb azmarit tárlónál; szolgálatukban és bőkezűen fizetik őket. A sallaik harci bárdol;, elkísérik a főnököket a csatákba, lelkesititk a csapatokat, átkokat szórnak az ellenségre és a hadjárat végeztével dicsőítő énekeket költenek az abesszin katonák vitézségéről. A debtérák. az alékák és a mamherek a vándorénekesek legelőkelőbb csoportjához tartoznak. Ezek általában rendkívül értelmes és müveit emberek. A tekintélyük igen nagy. az udvarnál is szívesen látják őket, leülnek a nagyurak asztalához, akik dicsérő énekeik fejében ajándékoklxd halmozzák el ezeket az énekeseket. Néhány szemelvény a: abesszin népművészetből: Népdalok. AZ ASSZONY EREJE. Erős a vas, legyőzi a tűz. Erős a tűz, legyőzi a viz. Erős a v.iz, legyőzi a nap. Erős a nap, legyőzi a felhő. Erős a felhő, legyőzi a föld. Erős a föld, legyőzi a férfi. Erős a férfi, legyőzi a gond Erős a gond, legyőzi a bor. Erős a bor, legyőzi az álom. De az asszony erősebb mindegyiknél! SZERELEM. j Ha elrabollak, asszony, ezt fogják mondani: : Elloptam a csillagot az égről, a földről a [ virágotl Népmesék.. MIÉRT ÜDVÖZL1K EGYMÁST A SZAMARAK Két ember találkozott az utón. Mind a kettő szamarat vezetett. A két ember üdvözölte egymást. A szamarak is igy cselekedtek, egymás nyakára hajtva fejüket. Az egyik ember, mikor ezt látta, megkérdezte a másikat: — Mi ketten köszöntöttük egymást. De a két szamár miért hajtotta egymás nyakára a fejét? , — Hát nem tudod? — válaszolta a másik. — A szamarak népe követet küldött az Úrhoz, hogy szabadítsa meg őket az emberek zsarnokságától. Azóta, ha egy szamár találkozik egy másik szamárral, a felebarátjával, mindig megkérdi: „Visszajött-e a követünk?“ És azt mondják, hogy a föld minden szamara ilyenformán kérdezősködik, ha meglát egy másik szamarat. Tanulság: minden élő a szabadságra vállyik A KECSKÉK AZ ELEFÁNT ÉS A LEOPÁRD. A leopárd egyszer elhagyta a búvóhelyét. A fia egészen egyedül maradt. Odament az elefánt, rátaposott és agyonlapitotta. A leopárdnak elmondták, mi történt: — Meghalt a fiad! — Ki ölte meg a fiamat? — kérdezte a leopárd. — Az elefárd — válaszolták neki. — Ez nem igaz. — lááltott fel a leopárd — nem az elefánt ölte meg a fiamat, hanem a kecskék pusztították el. — A: elefánt volt a gyilkos! — Nem, nem — erősködött a leopárd — a kecskék müve ez, senkirmás nem ölhette meg a fiamat. Egy ugrással rávetette magát a kecskékre és borzalmas öldöklést rendezett köztük, hogy megbosszulja a fiát. Mert tudta ugyan, hogy a fiát az elefánt ölte meg, de nem volt elég ereje, hogy az elefánton bosszút olthasson. És ez mindig igy szokot történni mindmáig. Ha egy embert megsért valaki, aki erősebb nála, a gyengébben áll bosszút. Ezért mondja a közmondás: a leopárd is azt állítja, hogy kecskék a hibásak. Közmondások. A rabszolga nem szereti sorstársait. Utazik, utazik az ember, de végül mégis hazamegy. Él. él az ember, de végül mégis visszatér a földbe. A szív hűsége ér annyit, mint 50 zsoltár eléneklése. Az ősz haj igy szól: Álért jöttem, hogy itt is maradjak. I Emeld fel, aki elesett és ne feledkezzél í meg arról, aki meghalt. I Nemcsak vádolva védekezhetünk. \ Az igazság kiderül, mint a hajnal. jí A szemet és a barátot nagyon könnyű i megsérteni. Ha a halál késlekedik, azt hiszi az cm bér, hogy sohasem jön el.
