Ellenzék, 1935. november (56. évfolyam, 252-276. szám)
1935-11-24 / 271. szám
RLLENZtR 5* í 935 november 24, mmmasssat Inas-eveim Egy erdélyi műhely triai KÖVE SS ISTVÁN Az ügyvédi kamara aj választmánya ncvre szóló fellhivást küldött elmünkre, melyben határnapot tűzött a hűség eskü iletételere, Azt váktszoxtuk, türelmet kérünk, jogászok vagyunk s be akarjuk várni az „illetékes fórum jogerős döntés éti“. Szédültünk, mintha keskeny pallón jártunk volna két part között s kereset, munka után néztünk, hogy megéljünk valami kép. Fordító, ügynöki, közvetítő és árukereskedelmi irodát nyitottak egyesek, magam meg beálltam inasnak egy timármester műhelyébe. Hosszú bőrkötényt akasztottam nyakamba s kora réggé tői késő estig „tanultam“ a legszebb, legcsodálatosabb mesterségei. Nem voltam egyedüL Miska, az uj inas is ott vök velem s becsülettel osztozott sorsomban. Az öregsegéd három napon at beszelt nekem erről a fiúról. Távoi rokonságban miit apjával, aki iktató volt a városházán, s igy magiam is jól ismertem. Minden gondolata az volt, hogy Miskából magánál nagyobb urat neveljen. Tanácsosi camet, fogatot, szőnyeges, bársonyfüggönyös dolgozószobát álmodott fiának, kinek ajtaján a jövendő iktató kopogni fog majd és szepegve kérdi: — Kedves tanácsos ur, miként szolgál' becses egészsége?... Boldogan rakosgatta félre megtakarított krajcárjait. Megvonta magától iá bőrszivart, kőpipára adta fejét, hogy több jusson Mis- kának majd egyetemre. Sokszor bámultam hangyaszongjaiknát. Régi viseltes kabátkájában iktatott, amit aztán szürke fecskefarku kabáttal cserélt fel hazamenet, hogy nadrágjának foltjait eltakarja, így szaladt, rohant az aranyváros utcáin, szemébe huzva kémén ykoliapj át, meynek karimája kikopott már a sok köszönéstől. Otthon aztán ingre vetkőzött, tüzet rakott s ebédet főzött magának, özvegyem bei- volt és a. kisfiút akkor már nénjéhez adta, aki meddősége miatt máidig gyerekért imádkozott. A közjogi változás után aztán vége szakadt ennek az ,,aranyéletnek'‘. öreg is volt, nagyot is hallott, köhögött is és — menesztették. H.étszázötven lej nyugdíj havonta! ... Még jó, hogy valamicske főid is maradt az asszony után. Kis ötvékás termőíö'd a város határában, amin el lehetett babrálgatni .tavasztól késő őszig, hogy aztán elkezdődjék a tel, a semimitevés, dolgos ember gy ikos ellensége. Mondta .is a doktor, mikor száraz- betegségét kezelte: — Ha olt maradt volna a hivatalban, kutyabaja lenne! Érezte a háláit s nagyon félt tőle. Mintha mindig fülébe súgta volna éjszakánként drága felesége: — Nem lesz majd, ki a gyermeket nevelje! ... jól sejtette. Halála után nem sokat teketóriáztak a rokonok ;s «odaadták Miskát inasnak az öregsegéd mellé. Pézsma mester műhelyébe. Szárnyána- bocsátva megfeszítve minden ex-ejét, cpelte vállán kicsiny Jádácskáját, hogy uj otthonát, a patak partján húzódó szilvások közt felkeresse. Olyan volt ez magas deszkakerítésére fektetett, óriás rtidakra kifeszitett ökörbőreivel, mint titokzatos bc- szorkánytanya az ő szemében. A timárteiep felől véres, meszes lé szivárgott köröskörül. Megfestette a gyalogút melett rohanó meg- duzzasztott hegyipatak aranyszőke vizét s a meredek partot a csertörőig, mely úgy állott ott az ül vég ben, mintha az éggel ölelkezne, jó utón járt. Megütötte orrát a timárteiep szaga, most már behunyt szemmel is oda- találl volna. Szivszorongva nyitott be a kis utcaajtón, mert a kutyák rettenetesen ugattak. A gé- meskut melói Pézsma mester kémlelt felé, kihúzva magát, minitha d csekedne: —- Csodáld birodalmam és csodálj engem, e nagy ország korlátlan urakodoját! — Mássz csak be öcsém bátran!—kiáltott a fiú felé nevetve az udvar közepén, hol hihetetlen összevisszaságban szerszámok, üres hordók, rudak, falovak, Iccék, deszkák hevertek szanaszét. Bőrkötényéhez törülte s Miska felé nyújtotta jobbját, teli torokkal kiáltva: — Csakhogy megjöttél! . .. Aztán felvidult arca egy pillanatra. Tetszett neki, hogy a fiú fél. Sohasem tudta többé Miska azt az arcot elfeled ni. összegyűrve állt ké col dala, fekete, mély barázdákkal ferde sikokna osztva, rajta néhány ép husdarab, melyek barna cserpor- rel voták kiégetve. Az. ilyen arcról s éles sólyoíriszemről, magas homlokon húzódó fekete ráncokról minden tanárt fel lehet vasárnapi ünneplőben is ismerni. A műhelybe hozta a fiút, hal az öreg segéddel szorgoskodtunk kettesben. Nyomban munkára fogta, mintha régitől ott élt voma közöttünk. — Hányas voltál a számtanból?... Jeles? ,, # — mondta nevetve. — Számold csak meg a doktor úrral, hány bőr van ott a sarokban a szarvak mellett? — panancsoilrtíi büszkén anélkül, hogy a doktori címen kívül másként mutatott volna be az uj inasnak. Engedelmesen lehajoltunk s egymásután vettük kezünkbe a puha, véres, friss, borjú- bőröket. — Válassz magadnak egyet! Egy csizmára valóit! Mert ur cipőben nem dolgozhatsz a mi mesterségünkben. Miska habozott. Kiválasztottam egy sár- gjaszőrü tinóbőrc részére. Pézsma mester meg kihúzta kacorkését a csizmaszárából; s csillagot vágott a bőr nyakába, hogy munkaközben megismerjék. — Ez lesz a csizmád! Hiszed-é?... —* kiált olt kacagva, majd nagy komolyan hozzátette: — Most pedig hordjátok ki a csomót s eresszétek a meszesbe! A f u szánakozva nézett felém. — Be öreg inasnak! —* súgta. — Miért nein „önállósítja“ magát? — kérdezne okosan, félve felém tekintve. — Mert nincs pénze! — vágott közbe az öregsegéd. Valóban: elkopott, üres, maiteres-kanálnál, suszterkalapácsnál többre volt itt szükség. Föld. fedett hey, épület, műhely, kád, cserzőüzem, csatorna, viz, szárító keilen. A munka és finomítás sohasem szünets’.helett, mig a csizmára s topánkára való bőrök a műhelyből kikerültek. — Lem áz sál tatok? —- kérdezte a mester 'az udvar túlsó végéből. K derűét, hogy ekVejtettük lemérni a bőröket, ami pedig igen fontos volt, mielőtt azok meszesbe kerü'tek. EzzdI indult cl ugyanis a „kalkuláció“ az üzemben. — Azt a csillaggal je ölt borjubőrt külön mérd le! — folytatta a mester. Azt akarta, hadd lássa Miska a súlyapadást, ha a csizmára való elkészül belőle. Kicipeltük a klsmázsát, aztán hosszunyelü vasharapófogókat vettünk elő s az öreg segéd ismét megmagyarázta, hogyan kell. az állatbőrök nyakába csípni s két oldalról tartva, négyrét hajtva, a meszesbe ereszteni ezeket. — Doktor ur, a súlyt feljegyezte? — ismételte Pézsma mester. ...No, most takarítsátok ki a kanálist, aztán a harmadik kádból merjétek ki a szennyes vizet! .. . Zsírozzátok be a szárítóból kiv.tt árut! . . . Vágjatok bocskort holnapra! . .. Elfeledtétek, hogy holnap kirakóvásár lesz?... — pattogtak egymásután a vezényszavak. Csákányit kerítettünk és hozzáláttunk a csatorna tisztításához. Az öreg segéd ment elől és mire a kerítéshez éntünk, Miskának felhólyagzott a keze. — Majd megszokod! — vigasztalta az öregséged, aztán e kezdte magyarázni, hogy az ember, akárcsak az állat, hamarosan ősz- szebti rátkozik a környezettel, A lélek? ... A vér? ... Figyelmen kivül hagyta ezeket o> kérdéseket. Bementünk a műhelybe. Miska kíváncsian leste az öregsegéd minden mozdulatát és rettentően irigy.e te. A hordók tetejére erősített kavarókkal megforgatta a cserben a bőröket, a szárítóban leaggatta a kemény Lapokat s zs rt eresztett ezekbe. A boőskornak vallót félretette. Tégla-alakú famintát vett elő, meg kék piajbászt s egyforma ábrákat rajzolt a körlapokra, kipróbálva ‘tízszer is a mértéket, keresve, hol vo’na ,i vágás leggazdaságosabb. Aztán a vonalak mentén villámgyorsan vágott végig kacorkésével, mintha papirt vágna ezzel. — Holnap nagyvasai-! Eladunk néhány száz párat! Messzi vidékre viszik moss) ké- szitményeinket! — büszkélkedatt munka- közben, mig mi egymásra rakosgattuk a kivágott bocskornak való darabokat. — Próbálja meg doktor ur! — kötekedett velem s kezembe adta a kést nevetve. Próbáltam vágni a csontkemény bőrt, de nem boldogultam vele. — Próbáld meg te is ezt a komisz mesterséget! — fordult Miskához, aki szintén tehetetlen volt késével. — T monnyal ónak születtél! ... — dörmögte orra alatt és lázasan szabta tovább a bocskornak va 'ót, elvon do kozva, mintha ott sem lettünk volna körülötte. — Ma itt hálunk a műhelyben! .. . Holnap hajnalban kelünk! — sóhajtott fáradtan s a munka végén a szalmán hármunk részére helyet készített. — S a gazda? Hol van Pézsma mester? — kérdeztem. — Ne gondo'jon doktor ur másra! Mindig csak magával llegyen elfoglalva! — válaszolta bölcsen. Holnap kirakóvásár! Nem illik ilyenkor a gazdát zavarni. A fő, hogy jól menjen az üzem. Ledőltünk a szalmára. Csend llett. — Fogadni mernék —• mondta csöndesen, — most kalkulál és pénzét számlálja az öreg! Aztán néhány pillanatnyi várakozás után megkérdezte: — Doktor ur, ha az ember kutyára, vagy macskára hagyja a vagyonát, az a végrendelet érvényes? Miért kérdi ezt? — Mert az öregnek nincs senkije s nagy a gyanúm, hogy ez lesz a vége! ... Fáradtak voltunk. Ébren voltam, azt hittem mégis, hogy az öreg' segéddel álmodom. A többire nem em.ékszem. Csak azt tudom, hogy hajnalban arcunkba vágott egy marék vizet. — Föl! Gyorsan!... Rakjuk fel az árut a targoncára!.., Sietnünk kell, hogy elsők legyünk s el ne vegye valaki a timársorban helyünket! Kihúztuk a kis kéziszekeret a színből, jói megraktuk, aztán elindultunk a piacra. Az öreg segéd húzta, magam hátulról segítettem, Miska meg úgy járt körülöttünk, mint egy fiatal csikó. Megjött a gazda is. — Hogy tetszik a munka? —- kérdezte, aztán pereccel kínált bennünket. A perecesíiu, — Miskát felismerte. Iskola- társa volt és a pékkosárhoz került néhány hónap óta. — Itt vagy Miska? — kérdezte elpirulva. — Tímár -ettem! — felelt ez szerényen., — Én meg pék vagyok!... Nekem jó ... Van m ndig kenyér, nem éhezem. — Ne locsogjatok! — kiáltotta Pézsma mester és a fiuk .szétrebbentek. Az öreg segéd kitanilotta Miskát, hova álljon s a vásári (tolvajokra a sátornál miként ügyeljen. Megmutatta, hogyan csúsztatják kendők alá, kosaraikba a falusi asszonyok a bocskort válogatás közben és fizetés nélkül aztán miként álltnak tovább ezzel. — Úgy állj helyeden, mintha ide sem tartoznál és jól figyeld őket! —- fejezte be a tanítási. Aztán felém fordult és nevetve mondta: •— A doktor ur is segítsen! Csak úgy ömlött a rengeteg pénz a p!éhbukszába. Szerencsét hoztunk Pézsma mesternek, aki délfelé már foghegyről beszélt <& vevőkkel s aki alkudott, azt a szomszédhoz küldte. Nagy gépkocsi jött a vásártérre eközben. Az emberek körülvették és szájíátva bámulták az idegent. Messze vidékre való bojár lehetett, aki utazás közben az aranyvárost is felkereste. Kiváncsi vo-t, milyen nép lakik erre. — Traiasca! Éljen!... — kiáltották a falusiak, mintha köve! választás lenne. Mind egy kis „áldomást“ reméltek. Lárma, tolongás, összevisszaság keletkezett körülöttünk. Pézsma mester is kihúzta magát és szemé} a nem mindennapi vendégre meresztett e... S e pillán atban egy kéz a sátor szé én lévő pénzzel telt bádogdoboz után nyúlt és felemelte. — Segítség! Tolvaj! ... Fogják meg! — ordította Miska eszeveszettül, Urtána vetettük magunkat és a cigányasszonyt elfogtuk. — Köszönöm fiam! ... — hálálkodott a mester. — Pakoljunk! A baj nem jár egyedüli! ... — s haza küldött bennünket. Pézsma mester sohasem tudta ezt elfeledni, roppant becsben tartotta a fiul azóta, magát látta benne és „Fámnak“ keresztelte. Midőn búcsút mondtam a műhelynek és újra ügyvédi gyakorlathoz kezdtem, M is kát már a timárteiep jövendőbeli tulajdonosának tekintettem s jószerencsét kivániíam terveihez. — Az én lelkemet oltottam bc'e! — büsz- I kélkedclt a mester bucsuzás közben. Nem S vette észre, hogy Miska az idők folyamán miért kínlódik? Szedjen - egyszerűen - Pyramiden tablettákat ez a régen bevált fájdalomcsillapító mindig jóbarátja elkanyarodik tőle, a szomszéd tímár kislányához jár, akit sz vében eljegyzett. Engem ként fel aztán arra, hogy (az örömhírt „nevelőapjával“ közöljem. — Nem!... Nem veheti ei a haragosom lányát! .. . Ezt az üzemet nem azért építettem! ... — kiáltott Pézsma mester rnagábó kikelve. — Vagy, ha úgy tetszik, — le is ut, fel is ! ut!... Künt tágasabb! ... Nem vagyunk I együvé láncolva. Nem esküdtünk a szent oltár dlőtt egymásnak örök hűséget!... * Miska a lányhoz szegődött. Elment a szomszédba és ott folytatta csendben a mesterséget. Pézsma meg kiadta a parancsot az öreg segédnek: —■ lesse meg, mit tesz, mt készít a két udvart elválasztó „berenán túl a fia“. Mindenről tudott és mindent pontosan feljegyzett. Egyszer rákönyökölt’ a kerítésre s gúnyoson szólt át Miskának: — Aztán, ha majd tönkre megy tekintetes ur, csak szóljon, -eljövök majd én is az árverésre! ... Talán nem lesz késő és segíthetek! Miska nem válaszolt, nem sértette vissza az öreget. Tiirt, — aztán eltömít, elutazott rövid dőre. Felutazott Pestre s amikor ott egyetmást elsajátított, különös, ujmódi, villanyerőre járó kaparó-, vágó-, szárítógépekkel tért vissza Erdélybe. Egyszerre megváltozott a szomszéd timárteiep képe, -— „gyár“ keletkezett a régi „üzem" helyett. Pézsma mester csodálkozva látta, hogy feje fö'ött villanyvezetéket szereinek. Nagyon el volt keseredve. Nem bánta volna, ha meghal, úgy érezte, hogy a kis rongyos fiú, a Miska, öt, a verhetetlent, az Ipartársulat örökös diszelnökét — legyőzte... — Menj át hozzá! — adta ki a parancsot az öreg segédnek — s mond meg, lebonthatja a kerítést! Az övé iát minden!. . . Egyesitheti a két üzemet!... — S a mester? — kérdezte az öreg segéd bámulva. — Én? ... —- legyintett. Pézsma kezével — „nyugdíjba“ megyek! Homlokához kapott. Úgy érezte, mintha valami megpattant volna fejében. Fuss! Hivd elő őket! — nyögte. Az öreg segéd átszaladt Miskáért, aztán engem h vott el. Nagyon gyönge volt, mire odaértem. El- vámzorgoirt a szekrényig, kivette végrendeletét és elémbe tette. — Nesztek! — mondta alig érthetően. — Nem lehel sziveteket egymástól elválasztani deszkakerítéssel!... Aztán kiegyenesedett, mint a gémeskut e’őtt, mikor Miska a kis utcaajtón először belépett. Az uj gazda megölelte s az udvarra nyíló ablakhoz ültette. Kinyitotta az ablakszámya- kat s kezével oda mutatott az udvar végébe, hol az öreg .segéd a kerítés szétvágásához kezdett egy fejszével. Dalolt is hozzá. Különös, szent zsoháros magyar énekel énekelt, minrtha áldaná a percet s egy uj, jobb világ kapuja elől sziklákat gőrd tene. Macs eh és Saţo fr 51 ii 3 .*ö?ívb*nf Í2 I~?érí hötei?<ikin: az Ellenzék kőnyvosztályában, Cluj, PL Unirii — kaphatók! Vidéki megrendelésn a pénz — plusz kötetenkint 3 lej portókö ség — pénzben vagy posta bélyegben elüm [ kérjük beküldeni. Kérje a legújabb köny szenzációk jegyzékék
