Ellenzék, 1935. november (56. évfolyam, 252-276. szám)
1935-11-24 / 271. szám
k 193 5 no v ent bee 24. ELLENZÉK ........................................................ BOLDOG FALU Irta: MÓRICZ ZSIGMOND Tavaszi nap az őszben a Tiszaparton 7500 pengő betéfl és 184.000 pengő kibe yc- ZfiU pénz, * Különös község: itl mindenféle szövetkezet van, ami csak elképzelhető. Vart Szőlősgazdák Szövetkezete, mely nagy szeszfőzdét tar' fenn. Van Hangya, melynek évi fongpima 35.000 pengő. Van Kúttársaság: ez végezte el az egész vízvezetéki kérdést. 450 kutjoga van. (Azok, akiknek csak két holdjuk, vagy ennél is kevesebb földjük van, féláron kaphatják a bevezetést.) Ennek a szövetkezetnek az. évi fenntartási költsége négy pengő... Van Tejüzem. M.aguk a kisgazdák csinálja s a saját vajukat! árulják <1 helybeli eladásban. Van Gazdasági Egyesület. Vadásztársaság, tagjai csak kisgazdák s olyuun rend van, hogy mintaképül szolgálhat minden úri vadásztársaságnak. Van Dalegyc sülét, mely számta an dijat nyert. Van Olvasókör 1867 óta. Van Leányegyes tiler és Cserkészcsapat. S vannak olyanok, amelyeket bizonyára nem i.s vettem észre. Ökécske, november. A Tisza-röátésen poroszkál a kocsi. A töltés pompás építmény. Félelmesen vízszintes a gerince, Hkwnétenreken át, annál kanyargóbb az iránya. Jobbra, a Tisza árterében gyönyörű füzeserdő. Az öreg gnóm fák lombja va- lószinütlenül színes. A Corot-kepeken az 1 ember nem hiszi el, amit irr lát. A füzek J vékony gallya tündéri szőkeségben lobog s a | fehér nyárfák, ezüstfésüknek vannak betűzve, J mint a vasárnapi lányok frizurájába. A víz ţ színse csak néha villan tel, mint a mélyben j óvatosan elnyúlt sárkány háta. Fölötte óriási j ég kupolája. Most olvastuk, hogy a sztrato- 1 szférarepülő huszonhétezer méter magasság- | ban az eget vigasztalanul feketének, a földet • tejfehér lapnak s a napot rozsda vörös golyó- ! nalt látja: itt még teljes romantikában élvez- 1 zük a természet évmilliókon át megszokott j színes képét. A Tisza itt pontos félkört ír le: gyújtó- ! pontjában egy kis falu gazdag, lombos bokra, j Ez a boldog falu a magyar őszben: a neve j Ökécske. * í A boldogság relatív dolog. Kocsi-társam rármtilat egy lehajtóra, mely a Tiszára- visz: :— Itt a község kompátkelést készített elő. Huszonnégyezer pengőbe került, az ország- ! ban a legjobban megépített enemü átkelőhely. Mikor azonban készen voltak vek, a 1 u Tóparti bérlő kos bejelentette, hogy. egy százéves vizügyi törvény neki jogot .ad rá, hogy a kompátkelést a saját jogának tekintse. Vines ellene kifogása, hogy a falu kompot állítson, annak azonban minden bevételére igényt tant . . . Egy év óta folyik a harc: a község, melyben csak négy gazdia van, akinek száz holdnál nagyobb birtoka van, de kétszázból das egy sincs, — valamennyien törpebirtokosok — már megajánlotta, hogy a jövedelem fele legyen az övék, másik fele a tulparti földbirtokosé. Az azonban ebbe nem megy bele, már negyven kérvény ment, s nem lehet tenni semmit ... És ez az ur azonfelül törvényhozó. — Azért hoz kizárólag csak olyan törvényt, mely neki hasznos és kellemes. Bejárom a kis falut. Háromezer lakosa van. A főútvonalakon aszfalt. (így iiijják a téglából kirakott járdákat.) Mindenfelé oly haia'mas házak, hogy valamennyit földbirtokosi vagy úri kastélynak nézném, ha folyton meg nem magyaráznák, hogy ez egy huszholdas, harminc- vagy hat van holdas kisgazdáé. A falunak van villanyvilágítása és vízvezetéke. Vagy tizenkét házba bemegyünk: mindenütt a legmodernebb berendezés és fürdőszoba. — Mikor a legutolsó távtlovagjlás volt, hozzám egy holland házaspárt szállásoltak he, — szól a gazda — mondom nekik, törődjenek le . . . Azok azt hitték a paradicsomba kerültek. Káin api lovaglás után jólesett nekik a víz. Nézem az embereket. Nyugodtak, önérzetesek és szerények. Házigazdám, kinél, meghaltam, egy herceg úri nyugalmával és előzékenységé vei v:seli magát. Felesége bekötött fejjel, oly halk és kellemes finomsággal viseli magát, mint egy elvarázsolt királynő. Mutatja a kezét, ujjal dagadtak. „A munkától“, szól egyszerűen. Munkás-kéz, áldott kéz, — vigasztalom. A lakás úgy van berendezve, mint egy közjegyzőé. Éjjelilámpa és éjjeliszekrény, tükör és kikészített papucs. De az egész ház alá van pincézve s benne boroshordóknak olyan sora, mint. egy kiállításon. Hétszáz hektoliter bot van benne 'tárolva s olyan minőségben tartva, hogy a kiállításokon dijakat nyer vele. Villanyvilágítás a pincékben és ventilátor: — Baleset lehetetlen, egy félóra alatt ki- szijja a rossz levegőt. Ha a must forr, teljes nyugalommal lehet benne dolgozni. S ez nem kivétel, ez a szabály. Háromszáz házba van bevezetve a villany, még az istállókba is. Ártézikulak adják a vizet és természetes nyomással dolgozik. A vizvezetékbevezetés hihetetlen olcsó. De azok számára, akik egyelőre még így sena tudják bevezettetni, kilenc szabad lefolyó van felállítva a fa’u terein. Még a két kilométerre lévő tiszai strandra is elvezették a vizet, hogy a fürdőzőknek jó víz álljon rendelkezésére. A munkálatokat a falu kisgazdáiból szervezet; Takarékpénztár finanszírozta. Minden részvény be van fizetve s minden köz- kölcsön ki van egyenlítve. A takarék üzleti forgalma: Betétállomány 250.ccc pengő. Kihelyezés djo.ooo pengő. Mind helybeli kisgazdáknál. A felvett pénzekül főleg földvásárlásra fordították. Van még egy Hitelszövetkezet is, ahol .minden tisztviselői munkát kisgazdák végeznek el. Ennek forgalma: És nincs az egész községben egyetlen kocsma sem. És nincs egyetlen törvénytelen gyerek sem. * A község árpádkori település, szinmagyar » kétharmada, a vezető elem, református. Lakossága irta. 3000 Leiek. Hatara 4SS9 kát. hold. Ebből szőlő és gyümölcsös ezer hold. Most tessék összehasonlítani egy ötezerholdas uradalmat, mennyi embert s hogyan tart el evvel az ötezer holdon élő faluval szemben. Itt kisbrtokos és kereső és eltartóit van 475 lélek, tiz hold alatti törpebirtokos 1162 lélek, mezőgazdasági cseléd és munkás 1100 lélek, :a többi, tehát tisztviselő, iparos, kereskedő, ipari munkás 239 lélek. Inség.igénylés nincs. ,,Itt a tél rövidebb, mint másutt, mert decemberig dolgoznak s márciusban már újra dolgoznak az ezer- holdnyi szőlőben.“ Aki dolgozni akar, az itt kap munkát. * Különös dologra figyelmeztet Geszteiyi Nagy László, a kecskeméti mezőgazdasági kamara igazgatója: ,,Ebben a faluban minden kisgazda valósággal egyetemi tanára a szőlő- és gyümölcstermelésnek és a borkezelesnek. Ezek évtizedek óta minden gazdasági kongresszuson s kiállításon részt vesznek. Már a békében Temesváron és Kolozsváron éppen úgy megjelentek, mint Kecskeméten, Szegeden, Debrecenben. Állandóan tanulnak, vitatkoznak és csaknem mindnyájan képesek, hogy cikkeket írjanak a szakdolgokról“. De ennél még különösebbet figyelek meg magam. Olyan harmónia s egyetértés van a HIVATALOS JÁNOS NOVELLA Irta: KOSZTOLÁNYI DEZSŐ Hadd rajzolom meg itt arcképét, porral, hamuval, pókhálóval, csupa-csupa szürkével. Ismertem gyermekkorától fogva haláláig. Természetesen nem igy hívták. Én adományoztam neki ezt a nevet, díjtalanul, mert világéletében ő veit a személytelenség, az ügybuzgaiom, a fegyelem, a fölötteseinek kijáró hódolat, a „miszerint“ egy mellékmondat élén, a savanyú, egérrágta ügy inait, melyei elmosódó tintával írtak s szemcsésen csillogó homokkal poroztak le. Hogy miképpen született, azt nem tudom. Fölöttébb valószínűnek Tartom, hogy mihelyt a földre jött, azonnal iktatószámot kapott. Amikor a bába először a teknőbe emelte, hogy lemosdassa langyos vízzel, a kis Lila- sörös csecsemő, a nyivákoló és rugdalódzó husdarab nem azon tűnődött, hogy kerüli erre a rejtélyes helyre, hanem nyilván azon, hogy a bábának van-e hatósági bizonyítványa és hivatalos képesítése. Már akkor is az illetékesség érdekelte. Hogy ezt nem kérdezte meg a szülésznőtől szigorú összevont szemölddeL, az csak annak Tulajdoni tható, hogy ebben az Időben még nem tudott beszélni. Hangja később egy lejátszott, elkoptatott hanglemez nyekergésére emlékeztetett. Gyermekkorában sohase rontotta el gyomrát, még a karácsonyi ünnepek alatt sem. Nyomban kitömi mértékletességével. Nem válogatott. A dióst és a mákost egyaránt szerette. Szerette az aludttejet . és a 1-encse- 1 őzeteket is, mert. „egészséges táplálék“, ügyelt ruháira. Nem volt se vidám, se szomorú. Csak elmosódó átmenet a két lelkiállapot közt. Olyan volt, mint .a sózotit kré- maslepény, vagy mint a cukrozott káposztafőzelék. Már ifjúkorában hátratett kézzel sétált. Részegnek senki se látta. Szerelmesnek se. Hogy elkövetkezett az ideje, annak rendje és módja szerint megnősült, családot alapított. Talán szerelmet is vallott leendő feleségének a kertben, a holdfényes jázmin-bokrok eiőoi, de közben foltéi lenül „fölött-es hatóságára“ gondolt, illő tisztelettel. Fölöttes hatósága kedvelte őt. Évrői-évre előre ugrott a szamárlétrán s csakhamar igazgató lett belőle. Intézetét példás szigorral vezette. Őrködött mindenre. Nem tűrte, hogy valaki magánlevelét az „állam itatósával“ itassa le. Ha egy kartársa a kezét dörzsöl get ve belépett irodájába s holmi kedélyes történetbe kezdett, egyetlen pillantással leintette s figyelmeztette, hogy most hivatalos óra van, magánügyeinket majd „magánóráinkon“ intézzük el. Ő azonban magánóráin se szivielte az ékeket, az adomákat, melyekben a jókedv tiszteletlen manói fintorognak. Nem nevetett rajtuk. Amikor a társaságban elbeszélitek neki egyet-egy er, enyhe ború szállt homlokára, babrálgattá vörös-barna szakállár s a csattanónál mindig kitépett belőle egy szőrszálat, mereven szemlélte, aztán mintegy megvetése jeléül a földre dobta. SzakáíLlának sok szőréi kellett hasonló okból el távolítania. Irodájában volt egy vas csacsi. Arra csapták le az érkezők kabátjukat, kalapjukat. Egyszer, amint hátratett kézzel Ie-föl sétált, dermedten állít meg. Észrevette, hogy valamelyik kartársa, aki előtte jött, s címben, rangban, korban, érdemben mélyen alatta állt, a vascsacsi legfelső ágára akasztotta kalapját. Szótlanul odasietett s a saját kalapját akasztotta legmagasabbra, a kartársáét pedig oda, ahova való, kissé lejjebb. Ami rend, az rend. A folyosó kőkockáin gyökérszőnyeg; futóit végig. Megesett, h-ogy egy ősz kartársa a folyosó -szélén szaladt, az ablakok mentén s onnan bámult kifelé merengve a Tavaszi tájra, a virágzó barackfára. Féirevonl-a ót s nyájasan, elnéző .szeretettel értésére adta, hagy „középütt kell menni“, a gyökérisző- nyegen, mert különben az állam kőkockái kopnak. Három fia született. Nevelési elveivel csakhamar megnyomorította őket. Kezdte ezt azon, hogy vadaménnyiüket különös nevekre keresztéltette, a földelesei után, akiket a távolból reménytelen szerelemmel imádott. Egyik fia Kunó lett, a másik Anasztáz, a harmadik Norbert. Szegény hízásra hajlamos, alacsony és álomszuszék gyermekek bamba ámulattal és szuszogó értetlenséggel viselték ezt a kitölttet ást, abban a biztos tudatban, hogy holtuk napjáig viselniük kel). Érdeklődött a művészetek iránit is. Olvasott, zenét hallgatott, tárlatokra járt, már amennyire „hivatali kötelessége megengedte“. De mit enged meg a hivaitali kötelesség? Semmit ,-a világon. Az egész embert kivin. Egyébként sohase azt kérdezte, hogy valaki jó iró-e, hanem azt, hogy tagja-e ennek vagy orrnak az irodalmi társaságnak. A lelke mélyén meg volt győződve, hogy aki „kegyelmes ur“, az különbül fest, mint aki csak „méltóságos“ vagy „nagyságos“, mert akkor miért volna az illető kegyelmes ur? Iszákos koldusnak sohase adott, elvből. Különben az a gazember még pezsgős lakomát rendezne az 6 kétfilléres oLaimizenájábó!. j Ezért a koldusokat mindig megszagolta, j Ezer és ezer koldust szagolt meg életében, i de adni egynek sem adott. Ha írem biizlöttek I a bortól meg a pálinkától, iákkor koldulási I engedélyüket követelte tőlük, hiába meresz- j teiték rá a világtalan szemüket, hiába kan- I dikánik ki meztelen lábujjaik Tol pattan cipo- j jükből. Ha pedig a koldulási engedély is ! rendben volt s a hatósági pecsét valódiságához se férhetett szó, kijelentette nekik, hogy ő már „eleget telt jótékonysági kötelezettségének“, amit a lakása ajtajára kiszögezett, hivatalos bélyegzővel ellátott igazolvány tanúsít. Semmi kétség, ennek a kötelezettségének cpugy eleget tett, mint minden egyéb kötelezettségének. ' öt ven hétéves korában sárgulm-zöidülm I kezdett. Heves rohamjai voltuk. Hivatal. ! idején kiviül azzal szórakozott, hogy iorró vízzel töltött gumimért egitőt rakosgatott sajgó hasára s pirosra süti ette vele a bőrét. Végül műtétet kellett rajta végrehajtani. A műtét .sikerük, harminckét óriás: epekövet szedtek ki belőle, de a beteg utána meghalt. Hivatalos János özvegye fekete ruhában kisírt szemmel fogadta a részvétlátogatókat, tiszta és rideg lakásában, három, már ielnőtt fiával, Kunóval, Anasztázzal és NorberMel. Az asztalon egy kis tányérkában ott volt a harminckét epekő. Ezt később, mint ereklyét, az üvegszekrénybe zárták a karlsbad poharak és az ezüslnemüek közé. Más után marad valami -alkotás, vagy legalább egy szenvedély, egy botrány lángoló emléke. Ö utána, aki egész életében a köznek élt, s szikloszilirdan állt helyén, csak kő maradt. Harminckét sárgászöld epekő. Budapest, IV., Egyetem-utca 5. sz. 1 0 modern, kényelmes szoba. Liftek. tíidöjj-flielcg íöijfúviz. Központi fűtés »ZSEBET KIRÁLYNÉ SZÁLLÓ Az étterem és kávéiiazban minden este szalonzene. Menü: 1 •6.J P. Er- zsébet-pincében egypincér rendszer
