Ellenzék, 1935. november (56. évfolyam, 252-276. szám)

1935-11-24 / 271. szám

TAXA POŞTALA PI.ATITA ÍN NUMERAR No. I4T.t6Vi9J<». ÁRA 5 um Szerkesztőség és kiadóhivatal: Cluj, Calea Moţilor 4. Fiókkiadóhivatal és könyvosztály: Piaţa Unirii y, szám. — Telefonszám: 109. — Levélcím: Cluj, postafiók 3o. JLVI. ÉVFOLYAM, 271. SZÁM. MAGYAR POLÍTIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA: BART HA MIKLÓS Á VASÁRNAP Előfizetési árak: havonta 70, negyedévre 210, félévre 420, évente 840 lej. — Magyarországra: negyedévre ic, félévre 20, évente 40 pengő. A többi külföldi államokba csak a portókülönbözettel több. 1935 NOVEMBER 24 innmn husiim mi . ......... k Két év az erdélyi kálvinisták életéből: hitről és melléz küzdelemről számol be a reformátusok közgyűlésének Makkai püspök jelentése Ünnepélyes keretek hozott nyitották meg cs pelovmátusok parlamentjét, — Hetvenkilenc uj lelkészt széniéinek fel Áldozatkészségről, Kemái At at űrk, az anatóliai tárok köztársaság elnöke már életében szobrot kapott s a győztest díszítő Gházi névvel ruházták föl. Mini férfi azon­ban boldogtalan volt. Most pedig a leánya kizuhant a francia vonatból és halálát lelte. Természetesen az emberek érdeklődését iz­gatja ez a szerencsétlenség. Nemcsak, mert a hölgy a regényes Kelet nemrég szabadsághoz jutott leánya és nagy történeti nevet visel. A pusztulás körülményeinek folytán is. Akár öngyilkosság, akár szerencsétlenség történt, van elgondolkozni és beszélni való róla. A világsajtó hasábos cikkeket is ir és érthető kapzsisággal kutatja, mi lappanghat akár a szerencsétlenség, akár az öngyilkosság mö­gött. Sor végzetes válság ... Az egyes ha­lála egyébkérd is jelentőssé vált újból, mi­után a világháborúban elvásott már a tömeg- hálái garázdálkodásainak végnélküli sodrá­ban a különálló sötét végzet iránt való ér­deklődés. Igaz, most az abessziniai pokolban egyre fokozódó emberhelcatombák s a kelet­ázsiai sárga kaszás garázdálkodása, árvíz és éhínség, banda harc és tűzhányó alapos ki­aknázása után a háború rémségeinek eszkö­zével megint elfogják fásitani az idegzetün­ket. De ma még friss és ideges az érdeklő­désünk az egyéni megteljesült sors iránt. Mindezen túl az Atatürk leányának zuhanása már azért is főizaklat, mer? Franciaország­ban, a megrázó halálok uj gyüjtőtciepén és a vasút birodalmában történi. Gondoljunk csak a marseillei rémeseire, gondoljunk a Staoisky pusztulására és a következő halál­esetekre, arra, mely szirtién a sínek mentén fejeződött be . . . Milyen különös véletlen, hogy Dechanei köztársasági elnök, aki a tigrist, a nagy Clemenceaui buktatta meg, hiányos öltözékben a vasúti pályatestre ke­rült fényes szál ónkocsijából . . . hogy a gazdag román asszonyt Párisba való utazása közben francia hálófülkéjéböl vetették Id a határ közelében. Véletlen mindez, de mégis szabályszerűséget sejtet. A halál uj divatot létesített: A fiatal mozdonyt gyilkosság és öngyilkosság segítségére alkalmazta s kellé­ket csinált a wtsutikocsiból: ki lehet ugrani és a szegény áldozatot ki lehet dobni belőle. Mindez azonban csak helyzetkép és a lé­lektani pillanat megrögzítése. Mögöttük azonban újra találkozunk korunk rettenetes nagy kísértésével, az élet értékének önkén­tes megtagadásával és önkéntes kivégzésével. Napról-napra látjuk, hogy az önö'lések és a mást -gyű kai ások száma ijesztő mértékben szaporodik. Az ember kisajátít magának egy döntő előjogot a természet ősi alkotmányá­tól: ítél és végrehajt. Igaz, hogy az öngyil­kosság és az öles legtöbb esete az önkívület és beteg tudat következménye. Egészséges lé­lek és ép idegzet nem öl az önelhatározás alapján. Az ilyet külső körülmények taszít­ják az öngyilkosság kétségbeesésébe vagy az ölés elhárít kát at lan kényszerébe. Az ősi ösz­tön vadságát kell helyreállítani. Tudjuk, mit kell az alkohol, a vérbaj, az idegbetegek számlájára írni, mire kényszerit állam és társadalom hatalmas jelszavak és erkölcsité- letek elmén. A szerzett gonoszság és az ön­kéntes életunalom ritkán szerepéi. Nincs az életnek az az anyagi és erkölcsi nyomora, amely az alapjában véve derülátó embert könnyen kizökkentené az életösztön szoros elhat ár olt súgóból és küzdetmi képességébők mind a kettőnek átlagos tiszteletétől, az élet értékének és az emberi célnak egyetemes tu­data óriási fegyver a természet, a társadalom és az egyéniség pusztító eszméinek esetlegei­vel szemben. De ma borzadállyal állapítjuk meg, hogy az általános optimizmus nagy gyöngülésben van! A tudatos ölések s az úgynevezett ész öngyilkosságok egyre job­ban szaporodnak. Az élet borzasztóan eltor­zul. Ebben a feje tetejére állított emberte­len, céltalan, zűrzavaros világban a megfon­tolt elhatározás ölesre késztet, ha érdekem igy kívánja és elpusztítom életemet, ha csak egy kicsit is elborult a derűs lelkiéoboltoza- tom. Sokszor büntetés-bünhödés nélkül. Bor­zasztó sors ez, sok rémletes lehetőségekkel még. CLUJ. (Az Ellenzék tudósítójától.) Gond­terhes időben, a lelkekre világszerte ráne­hezedő bizonytalanság napjaiban tartja nagy- fontosságú tanácskozásait az erdélyi refor­mátusok november 23-án délelőtt 10 órára összehívott egyházkerületi közgyűlése. A kerületi közgyűlés, mely az egyházkerület­re tartozó minden egyházi és iskolai ügyben a legfőbb közigazgatási hatóságként műkö­dik és intézkedik, az idén különösen fontos ügyekben van hivatva döntéseket és határo­zatokat hozni. Miután 1933 ősze óta, két év leforgása után, csak most ül össze megint a közgyűlés, elsősorban az eltelt idő alatt feltorlódott adminisztrá­ciós ügyek várnak lebonyolításra, majd a két utolsó esztendő eseményeit értékelő és birálő püspöki jelentés alapján, valamint az igazgatótanács összefogjál« jelentésé­nek figyelembevételével utak keresendők az erdélyi magyar kálvinizmus legköze­lebbi teendőinek, feladatainak és tervei­nek keresztülvitelére. Az ügyrendbe felvett tárgyak a mai válsá­Ümtepé lyes A közgyűlés, mely lapunk zártakor rnég tart, szombat délelőtt kevéssel 10 óra után vette kezdetét a püspök, az egyházkerületi főgondnokok, az egyházkerületi főjegyző és közügyigazgató, az igazgatótanácsosok, i esperesek, egyházmegyei főgondnokok és gondnokok, egyházmegyei lelkészi és világi képviselők, az egyházkerületi tanácsbirák s a teológia és a többi tanintézetek képvise­lőinek jelenlétében. A közgyűlési tagok és az érdeklődő közönség zsúfolásig megtöl­tötték a teológia dísztermének földszintjét és karzatát Közének és dr. (Makkai Sándor püspök imája után gróf Teleki Arctur főgondnok, aki Ugrón István főgondnok lemondása foiytán most az erdélyi egyházkerületnek rangban legidősebb főgondnoka, elnöki meg­nyitóval vezette be a tárgysorozatot Ugrón István lemondása A megalakulással járó formaságok után dr. Illés Gyula előadó-tanácsos a közgyűlés elé terjesztette Ugrón István lemondását Az előterjesztés meleg elismeréssel és az egész erdélyi reformátusság háláját kifejező tisz­teletadással méltatta a lemondó főgondnok- nak az anyaszentegyház és magyar közéle­tünk terén kifejtett értékes munkásságát, megállapítva, hogy Ugrón Istvánnak a ve­zetéstől való visszavonulása nagyon érzé­keny veszteséget jelent s leszögezve, hogy az egyházkerület becsülete és változatlan ragaszkodása a pihenésbe is elkíséri az ősz vezért. A közgyűlési tagok élénk és őszinte szeretetmegnvilvánulásai megkapóan igazol­ták és megerősítették az előterjesztésben foglalt elismerést. A napirend következő pontjaiként dr. Illés Gyula, Mester Mihály és Almási Samu taná­csosok előterjesztésére a közgyűlés válasz­tás alá bocsátotta az Ugrón István lemon­dása folytán megüresedett egyik egyházke­rületi főgondnoki helyet, a teológia főgond­noki tisztét, a református Szeretetház fő­gondnoki tisztét, a hetyi leányfőgimnáziumi és a Wesselényi kollégiumi gondnoki tisztei. j gos és vajúdó életben sokkal többet jelen- I tenek rideg és száraz hivatalos tényéknél: i az anyaszentegyház atyáinak és őrállóinak f sok tusakodó és imádságos töprengése lük­tető szívveréssel tölti meg őket és nemcsak a református felekezetű, hanem az erdélyi egész magyarság érdeklődésének és létküz­delmének középpontjába állitja őket. A közgyűlés programja A mostani kerületi közgyűlésnek, amely­nek irányvonalát dr. Makkai Sándor püspök püspöki jelentése adja meg, kiemelkedőbb pontjai a teológiai oktatás reformja és a ! lelkészképzés kiszélesítése kérdésében foly­tatandó tanácskozás, a nyugdíjintézet mű­ködésének számbavétele és módosítása, a Bethlen kollégiummal kapcsolatos gazdasági iskola felállításának bejelentése, az egyes vidékeken előfordult kényszerkitérésekről szóló előterjesztés és az egyházkerületnek, illetőleg intézményeinek vezetésében meg­üresedett tisztségekre kitűzött választások megejtése, valamint hetvenkilenc uj lelkész felszentelése. megnyitás a legfőbb bírósági tagsági helyeket, az egy­házkerületi pénztártdzsgálő bizottsági tag­ságokat és még néhány egyéb üresedésben lévő állást Ezek után került sor dr. Makkai Sándor püspök nagy áttekintésü, széles távlatokat nyitó, hivő szellemű, nemesen emelkedett hangú jelentésére, melyet a közgyűlés fe­szült érdeklődéssel hallgatott végig. A püspöki jelentés az 1933 november 25-ikén tartott egyház­kerületi közgyűlés óta eltelt két esztendő eseményeivel és munkáival foglalkozik. Be­vezetésében utal arra, hogy püspökségének letelőben lévő tiz évéből ez a kettő volt a legtöbb gonddal és munkával terhes, de eb­ben hűségesen osztoztak az egyház többi felelős vezetői is. Felhívja a figyelmet arra, hogy a mai viszonyok között nem szabad a külső látszatokra és a hangos jelszavakra adni, hanem a csendben folyó erőfeszítése­ket és munkát kell figyelni és becsülni. A munka végre is meghozza gyümölcseit és igazolja önmagát Ismerteti a jelentés az egyházkerület népmozgalmi és anyagi helyzetét. Az összlélekszám az 1934 év végén kereken 525.000 volt. A két év alatti szapo­rulat 6112 lélek, évente átlag ezerrel keve­sebb, mint régen, amit a születések számá­nak csökkenése és a kitérés folytán szen­vedett veszteségek okoztak. 1933 január 1-től mostanig kitérés folytán, az áttérésekkel mérlegbe állítva, 1123 lel­ket veszített az egyházkerület. Legtöbben a román egyházakba és a szek­tákba tértek, mig a római katolikus egy­házzal szemben a ki- és áltérés egálban van, a protestáns felekezetekkel szemben pedig a reformátusság nyert. Voltak erőszakos té­rítések, de sok a világi érdekből, hitbeli kö­zönyből vagy tudatlanságból eredő kitérés. A lelkészeknek és presbitereknek hivő mun­kája kell hogy a gyülekezeti közösség erőit felébressze és a felelősségérzést megerősítse. Az egyház helyzete Az iskolai statisztikából kitűnik, hogy az egyházkerületnek 13 középiskolája műkö­dik 2516 tanulóval, 192 tanárral. Az elemi iskolák száma 358, a tanítóké 538, a gyér inekeké 24.656. Az iskolák a református tanköteleseknek csak egyharmad részét ne­velik, a belmissziói munkával kell pótolni az igy előállott nagy hiányokat a jövő ge­neráció megtartása érdekében. Nagy elisme­réssel szó! a jelentés a kis fizetés mellett türelmesen szenvedő tanítói és tanári tes­tület odaadó munkájáról. Az anyagi helyzet képének rajzolása rendjén feltárja az egy­házkerület gyülekezeteinek és intézményei­nek ingatlanokban birt vagyona változásait. 191S októberében ez a földvagyon 61 ezer hold volt. Kisajátítottak belőle 24.500 hol­dat. Eladtak 1600 holdat. Vettek 763 holdat, kisajátítás rendjén kaptak 1200 holdat. Je­lenleg van 36.780 hold földbirtok, a vesz­teség teliát 25.000 hold. A kisajátítási ár a forgalmi értéknek körülbelül a 6 százalékát tette. A gyülekezetek adóban, adományban, munkában évente mintegy 22 millió lejjel járultak az egyház fenntartásához s a két év alatt 8 és félmillió lejt fordítottak építkezé­sekre. Építettek vagy lényegesen renováltak 46 templomot 74 iskolát, 12 lelkészi lakást 7 kulturházat, 10 más egyházi épületet össze­sen 154 épületet A jövendőért Az egyházkerület 77 esetben járult hozzá az építések költségeihez, de a lényeges ál­dozatot maguk a hivek hozták, akiket a jelentés nagy elismeréssel illet, „mert egy olyan nép. mely anyagi és lelki szorongat- tatásának tüzes kemencéjében a jövendő építésében találja vigasztalását, az életerő­nek adta bizonyítékát és nem veszhet el, ha maga fel nem adja magát“. Az egész egyházkerületre nézve jelentős építkezések voltak: a Brasov-i kereskedelmi iskola, a Sft.-Gheorghe-i leánygimnáziumi in- ternátus, a Bethlen kollégium Ciumbrudi gaz­dasági iskolája, a Református Kórház má­sodik pavillonja, a Diakonisszaintézet uj otthona felemelése. Ezek „tűzhelyek lángjai az éjszakában, fároszok a tenger sötét hul­lámverése fölött“. Beszámol a jelentés a Nyugdíjintézet helyzetéről, melyet megnyug­tatónak talál és teljesítményét az önerő leg szebb bizonyítékának, mert 333 nyugdíjast, özvegyet és árvát lát el, évente 5 és félmillió lej illetménnyel. Az államsegély ügye Ismerteti a lelkészi államsegély ügyében folytatott tárgyalásait, az államsegélynek Lapedatu miniszter jóakaratu megértése folytán általában való emelkedését, mellyel azonban nem lehetett kiküszöbölni egyesek súlyos veszteségeit. Az államsegély azonban nem lehet a lelkészi egzisztencia igazi alap­ja, az csak a gyülekezetek élő tőkéje lehet ennek megszervezésére kell hatni és dol­gozni. Ismerteti a püspök segélyakcióit, me­lyek rendjén a két év alatt 500 lelkész, ta­nár és tanító részesült támogatásban közép­iskolában tanuló gyermekei után és ezen kivül 523 esetben betegség, váratlan csapás esetén kaptak az illetők momentán segélye-

Next

/
Thumbnails
Contents