Ellenzék, 1935. november (56. évfolyam, 252-276. szám)

1935-11-20 / 267. szám

X 793* * ff, É$w raff orosz vezér* ksri iŐTiök lefőffe a B'lhor-megyes Dsrna- Tafaros-J asziaSibáuva mazgaléiÉi, azután ön* gyilkosságot ©I ORADEA. (Az Ellenzék távirata.) Véres merénylet történt tegnap Bihor megyében a Dorna Tatciros-i aszfaltbánya közelében, ahol Korovalos Hermann, volt orosz tábor­itok, egy orosz hadsereg volt vezérkari fő­nöke tegnap délután rálőtt Leonida Gatossky igazgatóra s azután önmagával végzett. A tábornok az orosz hadsereg összeomlá­sa után Romániában keresett elhelyezkedést. Összekerült Leonida Gatossky-val. aki a Dorna Tata ros-i aszfaMizemeknek volt a tu­lajdonosa. A tábornok hosszú időn keresz­tül volt itt igazgatói minőségben alkalmazva és megbízatásának hűen meg is felelt. A mult év végén azután — állítólag minden in­dok nélkül — elbocsátották állásából, anél­kül. hogy a felmondási időre járó fizetését kiadták volna. A tábornok ezért 900 ezer lejt követelt az aszfaltbánya tulajdonosától és mivel ez a követelését nem akarta kifizetni, az Oradea-i törvényszéknél pert indított el­lene, Az igazgató és a bányatulajdonos kö­zött rendkívül elmérgesedett a viszony, en­nek a következménye volt a merénylet is, amely most az egész megyében óriási feltű­nést és megdöbbenést kelt. A tábornok meg­tudta, hogy Gatossky vadászai megy« bánya körüli erdőbe. Ö is magához vette fegyverét és az erdő egyik pusztásán összetalálkozott a két ellenfél. Ă tábornok előbb szemrehányá­sokat tett Gatosskynak, amiért indok nélkül bocsátotta el és a nyomorba kergette, aztán j fegyverével reá lőtt. Gatossky eszméletlenül ; rogyott össze, a következő pillanatban a tó- j homok maga ellen fordította-a fegyvert és j agyonlőtte magát. Gatossky nem szenvedeti i halálos sérülést és életét valószínűleg meg lehet .mentem. Anyját akarta megvédeni és apját ütötte agyon. Tudósítónk jelenti: Titokzatos halál eset történt az elmúlt nap a szilágysági Ve send községben. Havrinca György béresem bér — elég gyakori szokásához hiven — ré szegen tért haza egyik ismerősétől és mint ilyenkor rendesen, alaposan elverte felesé­gét. A szerencsétlen asszony a brutális em­ber elől bemenekült a házba s annak ajtó­ját magára zárta. Havrinca megfenyegette feleségét, hogy ha nem engedi be. felgyújtja a házat. A védtelen asszony nem merte ki­nyitni az ajtót, a részeg ember pedig valóra váltotta ígéretét és tényleg meggyuj tóttá a szalmatetőt. Szerencsére éppen ekkor érke­zett haza a garázdálkodó béres Demeter ne­vű fia, aki a szomszédok segítségével gyor­san eloltotta a tüzet apját pedig bevitte a házba, hogy ott lefektesse. Havrinca ismét folytatni kezdte a verekedést s a fiú, hogy megvédje édesanyját, a nála lévő bottal apja kezére akart ütni, a béres azonban, amint fia mondja, éppen akkor hajolt le s az ütés fején találta. Eszméletét vesztette s másnap reggelre meghalt. A fiút letartóztatták, mert az a gyanú, hogy nem véletlen szerencsét­lenségről van szó. A váróterem Krisztusa. Charbinból jelen­tik: Amikor az oroszok annakidején felépí­tették a charbini pályaudvart, az I—II. osz­tályú váróteremben Krisztus-szobrot állítot­tak- És ez a szobor ma, több mint harminc év elteltével, még mindig áldón tárja szét ott karjait, pedig a pályaudvar közben budd­histák, shintoisták és pogányok kezére került. A vasutat és az állomásépületet átvették a bolsevikiek, a kínaiak, majd a mandzsukuo kormány és nem nyúltak a Krisztus-szoborhoz, amely előtt hosszú időn át szerencsés utazásért imádkoztak az egész­séges és beteg, boldog és boldogtalan uta­sok. Csak legutóbb hangzott el az a kíván­ság, hogy távolítsák el ,,a váróterem Krisz­tusát“, mert a vasút már nem a kereszté­nyeké. Az igazgatóság megbízott egy tiszt­viselőt, hogy tegyen jelentést. A tisztviselő terepszemlét tartott, látta, hogy aggódó szülők, betegek, letört kivándorlók térdel­nek le a Megváltó előtt és bizakodó lélekkel mennek tovább és ezt irta jelentésébe: „Mi­vel a Krisztus-szobor az embereket annyi bizalommal és vigasztalással tölti el, ameny- nyit a leggondosabb vaststasszolgálat sem képes nyújtani, mert sokakon könnyít és senkit sem zavar, maradjon ezután is a helyén*-'. A charbini Üdvözítő továbbra is a váróteremben fog áldást és megnyugvást osztogatni. A csodagépkocsi. Londonból jelentik: A gépkocsikiállitás keretében bemutattak egy tehergépkocsit, amety sínen tehervonatot tolt, majd leeresztette gummikerekeit s le- siklolt a töltésről az úttestre. Később a te­hergépkocsi hernyószerkezete segítségével felkuszott a lépcsőkön egyik palota első emeletére. A legnemesebb erdélyi hagyományt kép­viseli és szolgálja az Ellenzék, ELLENIÉIf Solvoliíh A Karisbadi Forrássó feloldja a fogkövet — épugy, mint ahogy szét- mállasztja a kőképződményeket az emberi szervezetben. Solvoliíh - Fogpép ha naponként használjuk, megakadályozza a iogkő képződését, mert tartalmazza a ter­mészetes, kőoldó karisbadi forrássót. A Sol voii th- Fogpép pikáns, üdítő ízű, ■ÍÉíSamu GARA ERNŐ RIPORTSOROZATA CLUJ. (Az Ellenzék tudósítójától.) Pinti- lescu asszony betegágya mellett, az éjjeli szekrényen, orvosságra üvegek között egy fénykép. A mosolygós arcú fiatal ember, akit a fénykép ábrázol és a meggyötört, be­teg fiatal asszony, aki könnyes szemmel nézi a fényképet — néhány héttel ezelőtt még if­jú házasok, ennek a kedves, meleg otthon­nak láthatólag boldog birtokosai voltak. A fiatalember halott, a fiatalasszony a gyilkos­ság vádja alatt vergődik — egy viharos je­lenetben kirobbant revolvergolyó tette ezt. A halott hallgat. A beteg élő — tagad. A társadalom jogszolgáltató szervei kö- nytöirtelenül kutatják az igazságot. Mi történt azon a viharos estén ebben a szépen berendezett hálószobában? A tényállás megközelítésének a céljából mindenfelé kutat az ember. * Lássuk ma például ezt a mosolygós arcú portrét. Burtica Vasil mosolyog a képen, őt már nem lehet többé kihallgatni ebben az ügyben — de róla .sok mindent meg lehet tudni, ami talán közelebb hozhat a tragédiá­hoz. Egy régi osztálytárssal beszélgettem ma. Nagyon figyelemreméltó a Burticát jellemző adatok körül: — Hirtelen természetű volt. Hamar meg- dühösödött és — odavágott. Egyszer pél­dául az igazgatóval volt egy olyan jelenete, amelyért talán más diákot ki is csaptak vol­na, de ő nagyon jó ’tanuló volt és elnézték neki. A jelenet, amint az osztálytárs részleteseb­ben elmondja, akörül történt, hogy Burtica egy szigorú bennlakási parancsot megtaga­dott. Ezt a „hirtelen természetet“ bizonyára mérlegre kell tenni a tragédia kutatása köz­ben. A lobbanékony, ingerlékeny hajlamra jel­lemző még az a történet, amit egy üzletba­rátja mond el. — Nálam volt és aznap meglehetősen rossz kedvűnek látszott. Ezt gyakrabban ta­pasztaltam nála minden láthatólag különö­sebb ok nélkül. En tudtam vele bánni ilyen­kor, nem volt szabad kérdezősködni. Egy közös ismerősünk ellenben, egy szállítócég hivatalnoka, aki nem ismerte ezt a természe­tét, megkérdezte tőle „miért olyan rossz­kedvű Burtica ur?“ Burtica felugrott és olyan volt a szituáció, hogy csaknem inzul­tus történt. Aztán mégis — az utolsó pilla­-.-ftia fejezetei Poríré ormi, akii egy mosolygós lény kép ábrázó í natban sarkon fordult és kirohant. Negyedóra múlva visszajött. „Elment már?“ azt kér­dezte. Csak miután meggyőződött róla. hogy elment, nyugodott meg kissé, de még min­dig ingerülten tárgyalta a dolgot. „Hogy meri megkérdezni? Mi köze hozzá? Szeren­cséje, hogy nálad történt, elintéztem volna...“ De nem tartott .sokáig a harag nála, sőt: — .Amikor megmagyaráztam neki, hogy az az ember jóindulatulag, barátsággal kérdez­te, annyira megenyhült, hogy azt mondta, felkeresi ás bocsánatot fog kérni tőle. Vájjon: ez a szinte kiszámi thatatlan inger­lékenység nem játszott-e szerepet azon a tragikus estén, amikor az aktatáskából elő­került a revolver? . . . * > A lobbanékony, változékony temperamen­tuma megnyilatkozott a szerelmi életében is. Ami a házasságáig eléggé viharos volt: — Már untam a folytonos nőügyet, ame­lyekkel állandóan traktáTt — mondja az egyik barátja. Most azonban, a történtek után, már ke­vésbé unalmas, ahogy feltárulnak ezek a sűrű kalandok: — Te, ma megismerkedtem egy nővel! En­nél édesebbet, ennél tökéletesebbet . , . Minden ismeretség igy kezdődött, de gyor­san egyik a másik után. A lobogó lelkesedés állandó volt, de az ismeretségek sűrűn vál­toztak. — Az? Az meg sem közelíti, a nyomába sem jöheti ennek . . . Ez volt az állandó refrén mindig, ha uj ismeretség akadt. Persze, ilyen körülmények között nagyon sok baj keletkezett. Úgyszólván állandó iz­galomban élt az elhagyott nők bosszújától ■való félelmében. — Sokszor előfordult, hogy nem mert egyedül hazamenni. Az volt a szinte kény­szerképzete, hog;v levitriolozzák. Ha az újságokban ilyesmit olvasott, erről mindig hosszasan tárgyalt. Pintilesu Vioricával való megismerkedése előtt is volt „egy különösen aggasztó“ esete, amit nagyon tragikusnak látott. — Te, meglátod, ez lesz a végzetem. Ez el fog intézni. Ebben az időben vásárolt revolvert. El­mondta, hogy gyakran olyan félelemérzetei voltak, hogy a kezében tartotta a fegyvert, amikor este hazament. Az iránt érdeklődött például: — Vájjon van-e az embernek annyi ideje, hogy ártalmatlanná tegye a nőt, mielőtt a vitriolt ráönti? . Ezt a jelenetet egyszer ki is próbálta: — Tegyük fel, te vagy a nö. Várjál, ide állj. Jössz szembe, a vitriolos üveg a kezed­ben . .. * Amilyen közlékeny volt addig a ,,nő- üg5-eit“ illetőleg, éppen olyan zárkózott lett azóta, hogy Pintilescu Vioricával megismer­kedett. — Úgyszólván semmit sem tudtam erről a szerelemről és a házasságát is csak utólag tudtam meg tőle. Ha valamit kérdeztem a dologról, hallgatott. Ha mégis szót lehetett belőle venni ebben az ügyben — egyszer például azt mondta: — Nem is érdemiem meg ezt a nőt. Olyan tökéletes, hogy szinte nem is hozzám való. Korántsem ugv, mint ezelőtt, amikor na­gyon szerette mindig hangoztatni, hogy mi­lyen szerelmes belé egy-egy „ideálja“. * Valahogy: rangon felülinek érezte ezt a házasságot — A feleségem ma előadást tartott az egyetemen ... a feleségem befejezte a tudo­mányos könyvét... Szinte alattvalói tisztelettel beszélt az asz szonyáról. .Mi történt mégis akkor éjszaka, hogy ön­nek a feleségtisztelő férjnek az aktatáska jából előperdüli, a revolver? . .. Az a revolver, amelyet vitriolozó nőktől való félelmében vásárolt valamikor, ameh ime, egy végzetes pillanatba t kioltotta a. életét Hogy került elő a revolver és hogy rőt. bánt ki abból a halálthozö golyó? Ez a bűnügyi probléma és erre csak ;i, a megtört, beteg asszony tudna feleletet adni, aki könnyes szemmel nézi a mosol> gós fényképet. Akit: ezen az ágyon, amelyen talán hol dog órák is voltak, gyötör a fájdalom szó rit a vád és kinoz a betegség. . . A betegség, amelyről bővebben kell rá ­beszélni ebben a riportsorozatban. Emelkedik a liszt ára. A liszt Bucureşti ben megdrágult. Az 1. oszt. lisztet 9.80 lejéi; adják. A főzésre alkalmas olaj ára viszont két lejjel esett, kilója 22.66 lej.

Next

/
Thumbnails
Contents