Ellenzék, 1935. október (56. évfolyam, 225-251. szám)

1935-10-06 / 230. szám

19 3 5 október 6. ELLENZÉK HARSÁNYI ZSOLT: Lesei Laci barátom Fehérváron lakik. Ez í a: én barátom egyetlen fia egy igen nagy J vállalat tulajdonosának. A vállalatot az | öregur vezeti, de az ügyvezetésben helyet • ad maga mellett a fiának is. A nagy üz­leti ház hivatali folyosójának egyik vé­gén van az apa irodája, másik végén a fiú irodája, ügy apa, mint fiú, nevezete­sek arról, hogy áldozatkészen támogat­ják az élet elesettjeit. Van mostanában elég. El lehet képzelni, milyen bucsujá- rds van abban a két irodában. Lacinak van többek között egy kis háza. Minden különösebb szükség nélkül megvette egyszer, mert olcsón kínálták. Vem nagy az egész épület: egy kétszobás, meg egy egyszobás lakás van benne mindössze. Takaros kis földszinti ház. Az egyszobás lakást kiadta Csombor urnák, aki fényképész. A kétszobásat kiadta Wottitz urnák, akinek foglalkozását már nehezebb volna meghatározni. Mondjuk: nyugalomba vonult alkalmi ügynök. \ Öregecske már Wottitz, felesége van, gyermeke nincs. Hosszú időn át feltűnt Lacinak, hogy Wottitz milyen pontosan fizeti a házbért. Kisebb városokban egymás veséjébe lát­nak az emberek és nyilvánvalóan tudni lehetett, hogy Wottitznak félretett pénze egy huncut garasnyi sincsen, keresete pedig a nullával egyenlő. Mégis megje­lent minden elsején pontosan a Laci iro­dájában, büszkén lefizette a pénzt és nyájas köszöntéssel távozott. Hónapokig tartott, mig Laci rájött a rejtelem nyitjára. Egy elsején valami ügyes-bajos dologban át kellett mennie a folyosó másik végére, apja irodájába. Abban a pillanatban lépett be, mikor az öregur pénzt számolt le Wottitz ur kezei­hez. Pontosan annyit, amennyit a házbér tett ki. Kitűnt tehát, hogy Wottitz ur minden elsején megjelent a cég egyik szobájában, ott könyöradományként fel­vette a jótékony öreguriól a pénzt és azonmód vitte át a cég másik szobájába. Vagyis az volt a helyzet, hogy Wottitz űrért Laci házában a Laci apja fizette a házbért. A summa egyszerűen átment egyik szobából a másikba, Wottitz ur pe­dig vidáman és ingyen éldegélt a kétszo­bás lakásban. Jól van, apa is, fiú is nagyot nevettek ezen és annyiban hagyták a dolgot. Az egésznek a humora is tetszett nekik, meg aztán szegény ördögtől nem sajnálták a segítséget, hiszen a mai világban úgy­sem tud keresni semmit. Csakhogy eljött egy elseje, mikor Wot- litz ur nem fizetett házbért. Laci ötödi­kén eszmélt rá, hogy nini, Wottitz ur el­maradt. A családi ebédnél megkérdezte l apját: — Mondja, papa, maga ebben a hó­napban is kiadta Wottitznak a rendes adományt? — Hogyne, megjelent elsején pontosan. Miért kérdezed? — Csak úgy eszembe jutott. Gondolta: egy hónapért nem bántja Wottitzot. A következő hónapban Wot­titz megint fizetett. A nehéz viszonyokra hivatkozva elnézést kért a múltkori mu- I lasztásért, megígérte, hogy ezentúl rende­sen fizet. De a következő hónapban me­gint nem fizetett. Es igy tovább. Lassan­ként rendszerré vált, hogy Wottitz csak minden második hónapban fizet házbért. Végre is Laci szóvátette a dolgot. — Nézze, Wottitz ur, én jól tudom, hogy maga azt a pénzt adja nekem ide házbérbe, amit apámtól kap. Hiszen raj­takaptam egyszer. Hát ebbe még bele­mennék, elvégre abba, hogy apám kivel tesz jót, nem szólhatok bele. De az már mégis csak sok egy kicsit, hogy minden második hónapban felveszi a pénzt és nem adja ide. Wottitz mélyen megbántva és csodál­kozva válaszolt. Iskola-kotlák legelőnyösebben az Ellenzék zenesnüosztályában, Cluj, Piaţa Unirii No. 9. kaphatók! i KALODONT tanácsolja őrnek ma: ■Odcä# ömaícűÁa! fogainak ne csak külső részei* tisz­títsa, hanem mindenekelőtt a belső ol­dalakat is. Mert főként a fogak hátsó részein képződik a fogkö, amely min­dig veszélyes és gyakran súlyos fog­betegségeket okoz. És sose feledje el, hogy a Kalodont 3 ki­váló tulajdonsága bistositja a helyes fog» ápolást: a speciális fog-és száj-szappan enyhe habja alaposan megtisztítja a fogakat, U? ott is ahová a fogkefe nem juthat el; a különlegesen finom lisztitó anyag kifényesíti a fogzománcot, anélkül hogy azt megtámadná; a Dr. Bräunlich által összeáilitott Sul- forizin-Oleat fokozatosan távolitja el a fogkövet és megakadályozza az újraképződést. — De bocsánatot kérek, hiszen élni is csak kell valamiből. — No jó, — felelt Laci, eltitkolva mo­solyát — akkor állapodjunk meg abban, hogy ezentúl olcsóbban kapja a lakást. Mondjuk, ezentúl feleannyit fizet, mint eddig. De az elv kedvéért ehhez ragasz­kodnom kell, megértette? — Igenis, köszönöm szépen. Azzal elment Wottitz ur. Elsején el­hozta a leszállított házbért. Következő elsején nem hozta el. Most már a félhéiz- bérrel csinálta ugyanazt a politikáit, mint eddig az egésszel. Közben beszéljünk Csombor úrról, a fényképészről is. Az meg éppenséggel és egyáltalában semmit sem fizetett mind­azon idő alatt, melyben eddigi történe­tünk lejátszódott. Laci egy szép napon az asztalra vá­gott. Azt mondta magéiban, hogy ő jó­tékonynak jótékony ugyan, de nem hülye. Azonnali hatállyal felmondott mind a két lakónak. Wottitz urnák is, Csombor urnák is. Wottitz ur azonnal megjelent az irodá­ban. Szivtépő hangon kezdte ecseteim siralmas helyzetét, felesége betegségét, az öregség minden bajéit és gondját. Vé­gül is úgy meghatotta Laci barátomat, hogy ciz igy szólt: — Vigye el magát az ördög, lakjék ott ezentúl teljesen ingyen, ameddig él, de én többet ne is lássam. Könnyes hálélkodással távozott Wot­titz ur. Laci nagyon mérges volt önma­géira. Keményen elhatározta, hogy ha a fényképész is jön rimánkodni, akkor Szeptemberi reggel, fogj glóriádba, ne hagyj, ne hagyj el szeptemberi nap, most, amikor úgy lángolsz, mint a fáklya s szememből az önkivület kicsap, emelj magadhoz. Föl-föl, még ez egyszer, halál fölé, a régi romokon, segíts nekem, szeptember, ne eressz el, testvéri ősz, forrónégő rokon. Én nem dadogtam halvány istenekhez hideglelős és reszkető imát, mindig feléd fordultam, mert hideg lesz, pogány igazság, roppant napvilág. Méltó vagyok hozzád: nézd, itten állok, még sok hivő száj büszkén emleget, vérembe nőnek a termékeny álmok s nők sem vihognak a hátam megett. Nem is kívánok egy pincét kiinni, vagy egy cukrászdát, vendéglőt megenni, csak az élet örök kincsébe hínni s a semmiség előtt még újra lenni. Ki érleled a tőkén a gerezdet, én pártfogóm és császárom vezess, az életem a sors kezébe reszket, de lelkem és gerincem egyenes. Uralkodásra a karom erős még, adj kortyaidból nékem, végtelen s te aranyozd, aki vagy a dicsőség, még most se rút, nem-őszüíő fejem. Érett belét mutatja, lásd, a dinnye, fehér fogától villog vörös ínye, kövér virágba bújik a darázs ma, a hosszú ut után selymes garage-ba, méztől dagadva megreped a szőlő s a boldogságtól elnémul a szóló. Bizony, csodás ország, ahova jöttünk. Minthogyha a perc szárnyakon osonna, el-nem-múló vendégség van köröttünk, hosszú ebéd és még hosszabb ozsonna. Húgom virágokat kötöz a kertbe, aranytálban mosakszik reggelente s ha visszatér az erdőn alkonyaikor, a csillagokról ráhull az aranypor. Olyan ez éppen, mint gyermekkoromba. A felnőttek érthetetlenül beszélnek egymás között, minden nesz oly goromba, estente búgó hangja van a szélnek, tán megriadt lenn egy sötét falombtól s a télre, sárra és halálra gondol. Aztán a délután is furcsa nékem, hogy a napot árnyékok temetik, a zongorán, mbit hajdan a vidéken, örvénylik a Sonata pathétique, már a sarkára áll. De a fényképész nem jött. Napok múl­va az utcéin találkozott vele. Szigorúan megszólította: — Na mi lesz, Csombor ur, mikor köl­bukdácsol a billentyűn tompa búban az édes elmebeteg, árva Schumann s mert nem lehet már jobban sirnia, száján kacag a schizophrenia. Nem volt a föld még soha ily csodás, a fák között mondhatlan suttogás, a fák fölött szallag, beszegve kancsal fénnyel, lilába lángoló naranccsal, az alkonyat csókot hajit a ködnek és rózsaszín hullámokon fürödnek. Miféle ország, mondd, e gyermek-ország, miféle régen elsüllyedt menyország. Jaj, minden oly szép, még a csúnya is, a fájdalom, a koldúsgúnya is, jaj hadd mutassam e kis templomot, mely déli tűzben csöndesen lobog. Imádkozó lány, száján néma sóhaj, mint mélyen-alvó, ferde szemgolyóval, vakok meresztik égre szemüket. Isten felé fülel egy agg süket. Vagy nézd az estét, a kormos zavarba kis műhelyébe dolgozik a varga, csöpp láng előtt, szegényen és hiába, mint régi képen, ódon bibliába. Most az eső zuhog le feketén, most a sötétben valami ragyog, mint bűvös négyszögön a mese-fény fekete esőn arany-ablakok. Künn a vihar, elfáradt, lassú rívás, benn villanyfénynél őszi takarítás, a készülődés a télre, az Ígéret s az ámulattól szinte égig érek. A csillagok ma, mondd, miért nagyobbak s mint a kisikált sárgaréz-edények a konyha délutánján mért ragyognak? Mit akar tőlem ez a titkos élet? Ki nyújtja itt e tiszta kegyeket: Ki fényesít eget és hegyeket? Mily pantheízmus játszik egyre vélem, hogy századok emlékét visszaélem? Az Orion süvegje mért parázsló? Miért hogy mindent lanyha pára mos? Ki tette ezt? Ki volt ez a varázsló? Miért csodálkozol, csodálatos? Szép életem, lobogj, lobogj tovább, cél nélkül, éljen és homályon át. Állj meg, te óra és dőlj össze naptár, te rothadó gondoktól régi magtár. Ifjúságom zászlói úszva, lassan röpüljetek az ünnepi magasban. tözik ki a házból? A fényképész egykedvűen, kicsit fity­málva véilaszolt: — Egy élt áléiban nem költözöm ki a házból. — Micsoda? Hogyan képzeli, hogy ott marad a lakásában? — Az eddigiben nem is maradok. Wottitz egyik szobáját kaptam meg al­bérletben. Dréigéin adta, az ördög vigye el, de legalább megtakarítom a költözkö­dést. Alászolgája. ..... ..... ■ ---­Hogysn kell jelentkezni előzetes katonai kfeképzésfe ? A helybeli előzetes katonai kiképző (premili- tar) vezetősége az 1917-ben született és 1935 no­vember i-ig 18 évet betöltő újak részére a kö­vetkező értesítést közli: i. Előzetes katonai kiképzésre kötelezett ifjak hivatalos bejegyzése az illető rendőrkomiszária- tusnál történik, ahol személyesen kell megjelenni, születési bizonyitvánnyal felszerelve. A városból való távoliét, vagy betegség eseten a rokonok kötelesek bejelenteni a rendórkomi- száriátusoknál a premilitáris ifjú lakóhelyét és cimét. A szülők kötelesek értesíteni fiaikat, hogy , jelentkezzenek annál az előzetes kiképző köz­pontnál, amely jelenlegi tartózkodási helyükhöz legközelebb van. A jelentkezés ideje 1935 október 9-e 8—13 és délután 3 és 6 óra között. 2. Azok az ifjak, akiket 1935 október 9-én vesznek fel a jelentkezési szabályzatba, tartóznak szemé- b'esen megjelenni orvosi vizsgálatra. 3- Hasonló­képpen azok az ifjak is, akik igazolt okok miatt nem jelentek meg az 1935 október 9b jelentke­zésen tartóznak az orvosi vizsgálaton megjelenni. 4. Meg kell jelenniük továbbá az orvosi vizsgá­laton azoknak is, akik nem tartózkodtak otthon, amikor a rendőri közegek az összeírást megej­tették. 5. Meg kell jelenniök azoknak is, akik ál­landó ipari, vagy más foglalkozást űznek, tekin­tet nélkül arra, hogy Cluj megyében, vagy az ország más részében orvosi vizsgálaton -mentik át. 6. Tartóznak megjelenni azok az ifjak is, akik 1934—35-ben resztvettek az előzetes kikép­zésen, de nem voltak orvosi vizsgálaton. (1915— 16- ban született ifjak.) 7. Az orvosi vizsgálat az V. kerületi rendőrkomisszáriátus helyiségében lesz Calea Moţilor 60. szám alatt délelőtt 9—1 óra között. És pedig 1935 október 14-én azok részé­re akiknek neve A—D betűvel kezdődik. 15-én az E—L betűsöké, 16-án az M—R betűsöké és 17- én S—V betűsöké. 8. Azok, akiket alkalmat­lanoknak találnak, kötelesek 1935 október 19-én újabb orvosi vizsgálatra jelentkezni, ugyanazon órákban a Calea Moţilor 60. szám alatt. Az or­vosi vizsgálatot dr. Vlad Cluj város főorvosa; a cluji katonai kórház orvosa, vezeti. Azt az indo­kolást hogy x jelentkezésre köteles ifjak közin valaki nem tudott a jelentkezési kötelezettségről, vagy hogy a rendőrközegek nem értesítettek, nem fogadják el mentségnek. Akik nem jelentkeznek az összeírást táblázatokba való beírásra, 1935 ok­tóber 9-én, vagy az orvosi vizsgálatra az október 14—17. napokon valamint az október 19-1 fe­lülvizsgálati orvosi viziten, az előzetes kiképző' törvénye értelmében büntettetnek meg. Ez a közlemény az iparos a munkás és mezőgazda if- jakra vonatkozik, valamint azokra, akiknek leg­feljebb négy középiskolájuk van; de nem iárnrk közép; vagy kereskedelmi iskolába. NŐI ŐSZÍ DIVATLAPOKAT óriá i választékban Ellenzék könyvosztályú ban kaphat 1 KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: SZEPTEMBERI ÁHÍTAT

Next

/
Thumbnails
Contents