Ellenzék, 1935. október (56. évfolyam, 225-251. szám)
1935-10-06 / 230. szám
* HELEN 7. fiK I 9 3 5 október b. Bítesan volt államtitkár mondja: „l^íncs vesztfeni való idő a kisebbségi kérdés rendezésére! LL \ duceai paktum szerzőjének érdekes Sejlegetései BUCUREŞTI. (V/ Ellenzék táivirata.) C. . Buesan. ismert erdelvi politikus, a ciuceni- | paktum szerzője, volt belügyi államtitkár | igen érdekes nyilatkozatot adott az \deverul I eunii lapnak a romániai kisebbségekre vonatkozóan. Buesan őszinte szavakkal, nyíltan mutatott rá a kisebbségek nehéz helyzetére s kijelentette, hogy ezt a kérdést nem lehet elintézetlenül hagyni. A kisebbségi kérdés — mondta elöbb- ntóbb felüti fejét s akkor veszélyt fog jelenteni a: államra. Mert a: idő telik s a ki- sebbségek ellenállása js nő ezzel arányban. Magának az államnak erőivel fegyverkeznek majd fel a harera. Egyenként kérik azt, amit később kollektiv módon fognak követelni. X dóságos bűntényt képez tehát a halasztás. S azt is hozzáteszem ehhez a megállapításhoz, hogy becsületesen kelt megoldani a kisebbségi feladatokat. A sovinizmust semmi sem indokolja. Szégyennek tartom azt a nacionalizmust. amely a primáriák szolgasze- inétyzetével és a vidéki postahivatalokkal van elfoglalva. A román nyelvtudósra vonatko- •o igényeket nem lehel tulságha vinni s nem s/abad feltüntetni, hogy kisebbségeink miatt a ni tudunk megélni. Megállapítható ugyanis, hogy gazdasági, szociális, kulturális téren figyelemre méltó helyet küzdöttünk ki magunknak. Egyes városokban többet értünk el romanizálás terén tiz év alatt, mint a magyarok ezer év óta. Hagyjunk tehát fel azzal a panasszal, hogy a magyarok kiütik szánkból a falatot s legyünk komolyabbak. — Mi lenne a helyes megoldás? — kérdezte Bucsant az újságíró. I Minimális kisebbségi programot kell I készíteni az összes román politikán pártok j közreműködésével, \ddig is meg kell változ- I látni az erkölcsi légkört, a többség magatartását, hogy meggyőzzük a kisebbségeket, mikép barátsággal közeledünk és javukat akarjuk. Ismét leszögezem azonban, nincs veszteni való időnk. Ha késünk, nehezebb lesz az agg elintézése. Meg kell barát koznunk ózzál a gondolattal. hogy vannak köztünk, akik más anyanyelvűek és más vallásnak és hagynánk kell, hogy igy fejlődjenek. Az államot erkölcsi alapra kell fektetni és el kell ismernünk, hogy semmiféle anyagi előny sem tehet jóvá igazságtalanságokat. Nincs oly igazságtalanság. ami bosszút ne hozna magával. Azért alkottuk meg az országot, mert elégedetlenek voltunk az osztrák-magyar monorchia igazságtalanságainak Nem lehet most alkalmazni másokkal szemben ezeket az igazságtalanságokat. Ha másokat megbecsülünk, annyit jelent, hogy megbecsüljük magunkat. — Egv valósággal állunk szemben. Olyan népet örököltünk, mely azt tanulta az iskolában. hogy Erdély a hazája. Két reálitás ütközik itt össze, egyik természetesen győzelemmel kell kikerüljön ebből. Hogyan, milyen utón? Erőszakkal? Erre ellenerőszak felel. S akkor? — A humanizmust és bölcsességet ne tévesszük tehát el szemünk elöl! — fejezte be nyilatkozatát Buesan volt belügyi államtitkár. aki mint tudjuk, kitünően van tájékozódva. Száz gyermek —egy sorban : Tejivótf létfesitfetftfek a ItatfoliSíus gimnáziumban a cserkészek Látogatás a hasznos iskolai intézménynél CLUJ. (Az Ellenzék tudósítójától.) A helyi katholikus gimnázium cserkészotthonának barna asztala mögött két fehérköté- nyes fin forgolódik Mellükön a cserkész- liliom, kezükben hatalmas kés, vagy kanál és szemmelláthatólag nagyon el vannak foglalva, mert még arra sincs idejük, hogy néha-néha letöröljék homlokukról az izzadtságot. Nem is csoda. Körülbelül száz gyermek álldogál az asztal előtt, kicsi, nagy, rövid és hossznnadrágos, kezükben szürke kartonnal, amelyet aztán nagy igyekezettel akarnak a kiosztó fiuk kezébe nyomni. A római katolikus cserkészcsapat az elmúlt hónap elején nagyon egészséges ötletet valósított meg. Tejivót rendezett be a gimnázium diákjai számára. Napi két lejért egy jó nagy pohár tejet és kenyeret adtak az éhes gyermekeknek, akik nagy kedvvel élvezték az uj intézmény gyönyöreit. Először huszonhét előfizetővel indult meg az ,,üzem". A tizenegyes tiz percben osztották ki a napi tejadagot, amely alkalommal mindig egymás hátán-hegyén tolongtak a gyermekek. Száz gyermek — egv sorban Abban a pillanatban, amikor megszólalnak a folyosón a csengők, az otthonban felfordul a világ. Egymásután dübörögnek be a csillogó szemű lurkók és rontanak neki a hatalmas asztalnak, ahol katonás reud- ben áll a száz sziniiltig töltött tejespohár. Átnyújtják szelvényüket, kapnak egy pohár tejet és kenyeret, hogy aztán a következő pillanatban az otthon valamelyik sarkában megkezdődjék az evés. ivás. Az a csámcsogás és szörpölés, ami itt végbemegy, megremegteti a falakat. A „kundsaftok“ nagyon türelmetlenek. Egyiket-másikat : meggyanúsítják azzal, hogy protekciós adagot kap, többen pedig elgondolkozva nézik a nekik átnyújtott szerény kis kenyérdarabot. Az elemisták tanáruk vezetésével vonulnak fel. Eltűnnek a tömegben és valósággal elő kell kotorni őket a tülekedő nagyok közül, hogy kiadhassák tejadagjukat. Az „ebédlőasztal“ egyik sarkán egy finomarcu gyermek üldögél. Nézi, nézi jóidéig a poharat, aztán egyéb szerszám hij- ján, ujjával szedi ki a tej tetején szállingózó felet, amit szemmellátható undorral dob az asztal alá. Egy másik öklömnyi diák kollegájába akar minden áron belegyömöszölni egy félpohár tejet. Annak nem volt bérlete, eleinte tiltakozik a nemes adomány ellen, de aztán elfogadja és ragyog a szeme, amikor csöndesen huzza a jó kortyokat. Karonfogva mennek ki a folyosóra, ahol nagy komolyan tanulni kezdenek. Nyilatkozik az „üzemvezető 4 Felfelé fésült hajú, nyurga fiú, aki egyáltalában nincs meghatódva azon, hogy az újságíró megintervjuvolja és az újságba kerül. — Egyedül csak a mosogatás keserített egy ideig el. Harminc-negyven poharat el- mosogatni délben két órakor az iskolaidő után, nem valami nagy szórakozás. De most már megbeszéltük a parancsnok úrral, aki különben a megszervezője és megindítója volt ennek a tejivónak, hogy fogadunk valakit, aki aztán elmosogatja az edényt. Először egyedül voltam, de nem birtam a munkát, úgy, hogy kisegítőt osztottak be mellém, akivel most kitünően dolgozom. Napról-napra szaporodik az abonánsok száma és egyetlen vágyunk az, hogy elérhessük azt, hogy lehetőleg minden gyermek nálunk igyon egy pohár tejet. Ez nem lehetetlenség, mert az a napi két lej olyan összeg, amit mindenki elő tud teremteni \b»sl 11)r.i ki k< || Bővítsük a/ űzi* inét. Mosogutó edényeket uj poharakat kell vegyünk és bádoggal Borii pik Be az asz tall. A parancsnok nr ugy határozott, hogy ha minden rendben megy, akkor be fogjuk azt vezetni, hogy minden öt fin után egy ingyen kap tízórait. Mit mond a parancsnok? Puskás Lajos parancsok szerint:- Az ötlet nagyon jól bevált. Sem a diákok, sem a csapat nem jön ki rosszul és elértük azt, bogy a gyermekek a haszontalan édességek helyett egy pohár igés/’é ges tejre adják ki pénzüket. é \ folyosón riadtan megszólal a csengő \ gyermekek utolsókat húznak a puháiból futva niegtörülvéu szájukat, már nyargal nak is felfelé a lépcsőkön. Az clernistákat sorba szoritja a tanár és zsibongva megindul a sereg, öt pere miilva az egész inté zetben már csendes minden és a cserké z otthon asztalán, mint egy csatatéren, a han után az elszórt fegyverek, ugy állnak az üres tejespoharak. ni. b. $ BÚTOR-SZÖVET urai—m———i—naom: rjcirjn I SZŐNYEG ţ KÁRPITOS HELLEH'í MPOiffil legolcsóbb bevásárlási forrás: TSFITEX CALEA REGELE FERDINAND 9 i S. 9. GLII]’ S iepolí-e ai egghorí föMnagQ&ői M amatőr ntságiró? Drámai részletekben gazdag főtárgyaié* az Oradea-í törvényszék előtt ORADEA. (Az Ellenzék tudósítójától.) Páratlanul szenzációsnak ígérkező bűnügy tárgyalását kezdte meg tegnap a törvényszék Mitescu—Popa—Petruc tanácsa, amely a bejelentett tanuk nagy száma miatt az egész délelőttön keresztül tartó és drámai jelenetekben bővelkedő tárgyalás folytatását október 23-ára halasztotta el. Körülbelül egy évvel ezelőtt törént — amint azt annak idején az Ellenzék, is megírta —, hogy a rendőrség lopás miatt őrizetbe vette Bartha volt főhadnagyot, az oradeai Déli Hírlap főszerkesztőjét, Dayka Gyula, Garda Sándor többszörösen elitéit betörőket és Feldmann közismert orgazdát. Ugyanakkor napokón keresztül vallatta a rendőrség Barta László feleségét, Papp Mar- gitot is, akit azonban az ügyészség — bizonyítékok hiányában — szabadlábra helyezett. A letartóztatottak a rendőrségen beismerték. hogy több helyen betörteI: s a lopott holmit eladták. A vizsgálóbíró letartóztatási végzését a vádtanács megerősítette s a letartóztatottak hosszú ideig az ügyészség fogházában várták a főtárgyalás napját. Közben Barta Lászlót — mivel bejelentett lakása van és kiskorú gyermeke kenyérkeresőt várt — a táblai vádtanács két hónapi letartóztatás után ideiglenesen szabadlábra helyezte. Visszavonják vallomásaikat a vádlottak A törvényszék folyosója már a kora reggeli órákban zsúfolásig megtelt. (Nem csoda! A ma publikuma, még az abesszin háború kitörése ellenére is érdeklődni tud az izgalmas bűnügyi tárgyalások iránt.) Kilenc óra. Revolveres börtönőrök megláncolva hozzá Dayka Gyulát és Garda Sándort. Barta László feltűnően ideges. Sápadt. A felesége magas, szőke szépség. Szinte csodálatos, miképen heverte ki a vallomás szörnyű napjainak nyomát. Amikor a tárgyalás megkezdődik, a terem tömve van. A biróság egymásután kezdi meg a vádlottak kihallgatását. Barta László az első vádlott. Bemondja személyi adatait. Amikor gyermekét említi meg, a szeméhez kap. Megtörik Aztán? — Azután a feltett kérdésekre válaszol. Tagad. ..Kényszerűd körülményekre“ hivatkozik s ezekkel magyarázza azt, hogy a rendőrségen mindent bevallott. Dayka Gyula már cinikusabb. Látszik, hogy nem először áll biróság előtt. Tagad is. de be is vall egy keveset. Garda Sándor is. A feleség drámai vallomása A fővádlottak kihallgatása után a tanúkihallgatásokra kerül a sor. Barta Lászlónét szólitja be a teremőr. Magas, csinos, szőke asszony lép a biróság asztala elé. Idegesen mondja be személyi adatait. Közben nyugtalanul tekintget hátra, ahol a pádon az ura együtt ül Daykával. Si- ri csendben hangzik Bartáné vallomása. — Aznap délben, amikor az uramat a rendőrségre vitték s nem jött vissza, magam is felmentem utána. Ott tartottak. Cellába zártak. Külön az uramtól, Bartáné megreszket. — Még most is kifut belőlem a vér, ha rágondolok azokra a borzalmakra, amiket ott velem elkövettek. Azt akarták, hogy valljam be, én is betörtem és én is tudok rablásokról. Nem vallhattam semmit, hiszen semmiről sem tudtam. Közben a szomszéd cellából hallottam az uram őrjöngését. Öl ott vallatták. Aztán rám került a sor. Hogyan . . . miként . . . Borzalmas volt. Amikor kikerültem, hetekig nyomtam az ágyat... A bíró nem engedi meg a szentimentáliz- must. Feladja a kérdést: — Tudott arról, hogy mit követett el az ura? — Semmit. Az uram úriember. Az uram nem lopott, nem tört be. A bíró szava újra kérdez: — Tudja, hogy az urát négyrendbeli betöréssel és háromrendbeli orgazdasággal vádolják? — Nem. Ezt nem tudta. De nem is igaz. Nem lehet igaz, hiszen jó családból származik az én drága uram, aki gondok között kereste meg nekünk a kenyeret. Újabb kérdés: — Adott el az ura aranyat, ezüstöt, órát? — Igen. Mindenünket eladtuk, amink volt. De mind a mienk volt. A bíró: — Daghát ismerte? — Csak látásból. Járt a vendéglőnkbe. En csupán Dayka Margitot ismertem. Jóba voltunk. .4 Dayka-fiukat csak, mint vendéget ismertem. A biróság egyelőre felfüggeszti Bartáné kihallgatását és újabb — jelentéktelen — tanuk kihallgatását rendelte el. A védők újabb tanukat jelentettek be és kérték a tárgyalás elnapolását. A biróság rövid tanácskozás után a tárgyalást október 23-ra halasztotta el. Mme ILLA _____ MÁSFÉL ÉVI párisi kozmetikai tanulmány utiáról hazaérkezett ^e.rl—f! d. u. 4—7-:g, Str. Samuil Micu No. 2. Mezőgazdasági ielenfés a Muresmeguel termőim- is álláspiacról Buza: Szövetkezetek és exportőrök által a szállítás állandóan folyik a kikötők felé, az előirt árak mellett. Kormányhatósági intézkedésre volna sürgősen szükség, hogy további szállítások be- szüntettesenek, mert rövidesen már az itteni szükséglet sem lesz fedezhető, ami nagy drágaságot idézhet elő és az amúgy is vergődő malomiparnak megadná a kegyelemdöfést. Tengeri: Termésbetakaritás folyamatban, átlag közepesnek mondható, kivéve a mezo- ségi részen, hol a tavaszi esőzések elmaradása érezteti hatását. Forgalom gyenge, csak' helyi szükségletre. Zab: Változatlanul lanyha 240—250 lejes árak mellett, feladó állomásokon. Lóhere: Nagy cégek kartellirozása folytán árak esnek és vételkedvek lanyhulnak, sürgős kormányhatósági intézkedések szükségesek volnának! Sertés: Állományban nagy pusztítást végez a vész, mert belföldi szérum elégtelensége nem akadályozza meg a további pusztítást. Kivitelre eladásra kerülnek nehéz ISO—200 kilós mangalicák 25 lejes kilónkénti árban, inig fehér sertésekért 100 kilós súlyban belföldi fogyasztásra 20 lejt fizettek.
