Ellenzék, 1935. október (56. évfolyam, 225-251. szám)
1935-10-27 / 248. szám
6 ELI PN Z fi K 1 9 7 5 október 2 7. tniebb ostobaság, meri nem használ. Ellonit©xőlog, a fájdalmak gyengítik ollenállóképessé- günkef,csökkentik életonergiánket ás sorvasztják testünket. Ezekből a meggondolásokból következik az a hihetetlen kedveltség, melynek a minden fájdalmat azonnal megszüntető ÁLCOCRÁTiNE az egész világon örvend. Ischias és köszvény, czűr és neoralgiák okozta fájdalmat, fogfájást, menstruációs fájdalmakat, hüléses b a j o k a t Algocratine azonnal megszüntet. Algocratine praeventiv szer és gyógyszer, megelőzi a 'a betegséget és gyógyít. GyÓ9y$M-rtór okban é* drogériákban kapható* Bemard Shaivnak a Back to Mathusa- íem-he: írott előszavát, ahol a neodar- vinizmus ördögi grimászában a legszebb fénnyel ragyog fel az európai iró fájdalmas arca és higgye el, hogy ez az arc, amelyet valamennyien hordunk, vagy hordani szeretnénk, valamennyien, akik tollat forgatunk Európában, kis nemzetek névtelenjei is, — ez a: arc mélységes undorral fordul el az ostobaság és barbárság megafónon felnagyított hangjaitól és az európai erők összecsapásában még akkor is tagadja az isteni törvények megnyilatkozását, ha ez végezetül mégis a végzetünk lesz Fiámmá, drága, vegye újra szép kezébe az Arién vagy a Huxley könyveit. Shaivnak nem azért van igaza, mert olyat mer rúgni Angliába, hogy a csatahajók oldala is dübörög tőle, hanem azért, mert ember mer lenni. A világpolitika lovasszobrai, akik ma még reggelenként lázasan massziroztat- ják magukat, hogy elég fizikai erejük legyen a konferenciákon ahhoz, hogy Európát a végső megsemmisülésbe döntsék, úgy utálnak bennünket ..intcllek- tueleket‘c, mint a beteg patkányokat. Hangosfimen láttam, amikor ezt például egy Szobor olyan szenvedéllyel kiáltotta, hogy közben majdnem letépte önmagáról a kabátot. Ma már ott tartunk, hogy néha mi is csöndes és társtalan őrülteknek érezzük magunkat. Ami életben tart és további küzdelemre serkent bennünket, az a hit, hogy vannak még felsőbbrendü emberek, akik velünk egyformán gondolkoznak. A tömegek? Azokban mi már nem hisszünk. Vak üreg a tömeg, amely csak a beléje kiáltott jelszavakat visszhangozza. Mozgásának nincs törvénye vagy emberi értelme, olyan, mint a leszakadt part, vagy a hegyomlás. A benne lévő porszemek e mozgás sodrából nem szabadulhatnak. Ha meg akarnak fogózni valamiben, csak ebbe az irtózatos mozgásba fogózhatnak meg. A mi társtalanságunk tehát csak azoknál a telkeknél vár enyhülésre, akikben hiányzik valami, hogy politikai pályát fussanak be s akikben valamivel több és nagyobb van annál, semhogy a tömeg földszinü masszájában elkeveredjenek. Kik ezek? Nem tudjuk, hiányán vannak? Azt se tudjuk. De hiszünk bennük, mint egy rejtelmes és szép angyalseregben, amely munkásöltönyben vagy frakkban, kopott szvetterben vagy a Champs Elysée legújabb modelljeiben járkál itt a földön. Néha találkozunk velük és mint az összeesküvők az egymás szemébe nézünk. Ilyen volt a mi találkozásunk és barátságunk is, drága asszonyom. Minden hitem megsemmisüléséi jelentené, ha nem tudnám, hogy ilyen lesz a jövőben is. Ami a Ricardo esetét és a küldött kis csomagot illeti.. . Különben, ez már nem tartozik ide. A székely népballadák mesterillusztráiora pályafutásáról beszél BuUay György, a fiat a/ szegedi kiállításától a BUDAPEST. (Az Ellenzik tudósítójától.) Szegedi? Kolozsvári? Székely? Szegeden szervezte meg zz ifjúság falukutató munkáját, szegedi egyetemi hallgató korában tűnt fel Euró pás zerte eredeti met- s/ebeivel s most a szegedi egyetemen ad elő a könyv mi vétségről ... De Kolozsvárt született s székely családból származik. Tehát eredetére nézve székely? — Nem, — totală Buday György, — mintán Kolozsvárt sz ül elite m, nem lehelek székely. Csak az igazán székely, aki székely c*ail/ádbóü, Székdlyföldön születik. Még a székely apa sent nevezheti székelynek a gyermekét, ha nem a Székelyi’öl/dön szül alett s ezen nem lehet változtatni, meri székely nemessé még a király sem Lehelet!' meg soha senkit. — Honnan ismeri mégis olyan jól a székely 'léiket, mint az képbxlíladáiból kitűnik? — Gyermekkoromban, ha Kolozsvárt éltünk is, többször bejártam egész Erdélyt és a nyarak legnagyobb részét a Székelyföldön töltöttem. Nagy volt a rokonság, sok a barátom, sokfelé hívtak S én sokfelé mentem. Akkor tanultam megismerni a népet. S közben folyton rajzoltam . .. — Már akkor is ezen a vázlatosnak látszó módon, mely hűségesebben ábrázolja a dolgok lelkét, mint a természetim képek? — Igen, abban az időben tévedtem erre az útra, nem is sejtve, hogy olyan kérdéseket bolygatok, melyek velem egyidőben az egész viliág művészi köreit izgatták. Nem voltam tizen hatéves, mikor hosszú magános tépé.ődések után elfutottam a futurizmus- hoz, kubizmushoz, anélkül, hogy ezeknek a művészi irányoknak még a nevét is ismertlem volna. Miután a természet pontos másolásán kisdiák koromban átestem, kezdtem keresni a dolgok vázát, a figurák szerkezetét, az ábrázolandó világ mivoltát, lényegét. így ■történt, hogy mikor tizenhétéves koromban életem első kiállítását tartottam a kolozsvári kollégiumiban, csupa „hipermodern" festményt áll itattam ki. A kiállításnak igen jó sajtója volt s mindez, ugy-e, elmesélve roppant simának és kellemesnek tetszik? Pedig mennyi bántó emlék fűződik ezekhez az évekhez . .. Ezt nem úgy értein, hogy engem bántottak, hanem kamaszáéiként vajúdó zűrzavarában én bántottam meg mindenkin, akiről feltételeztem, hogy nem ért teljesen egyet velem. Pedig azóta hányákról derűit ki, hogy szerettek, sőt, megérhettek, talán jobban is, mint én magamat. Főleg az öreg tanárok . . . De ilyen ebes viszonyban voltam a fiukkal is: volt egy kis táborom s magunkon kívül nem igen ismertünk tekintélyt. — Meddig tartott a határtalan önbizalomnak ez a korszaka? — Megjött a visszahatás Szegeden! Az érsdtségim után következő évek talán örökre életem legsötétebb esztendői maradnak. Kicsöppentem ia kolozsvári szeretődből s vége volt a könnyű gimnáziumnak, ahol számomra eilegendő volt, ha egy félóra alatt átfutottam a leckét s a fennmaradó szabad időben rajzolhattam, elemezhettem a vonalakat, s festhettem. Mos!! először is szigorú különbözetit kellett ilenni, azután Beiratkozni a jogra. Komolyan kellett venni a tanulmányaimat, komolyan venni mindent, ami távol áiílt éltetem egyetlen igazi céljától, a művészetitől. Rám erőszakolt kötelességeim évekig nem hagytak időt a rajzolásra s ez a hűtlenség egész életkedvemet aláásta. A modern lélekbúvárok szerint a balesetek nem véloiüenül érik az embert, hanem burkok megsemmisüiési vágyunk jelentkezik ily módon. Hát engem ezekben az években egymásután értek a balesetek. Valóban nem bántam volna & halált, annyira nem volít értőimé ennek a „kötelességtudó“ életnek. Ebben a korszakban méiységies lelki élményemmé vált a kereszténység. Ez talán szokatlannak tűnik fel a mai világban, ahol az emberek beleszületnek az álkereszténységbe és majdnem senki sem éli át egyéni élőiében a megrázó tényt, hogy ő keresztény! Én átéltem, de ez talán még meg h ossz abbit o It a szenvedésemet, megbénítva, visszatartva kitörni készülő elüten áll ásómat.- v Végül nem bírtam tovább és mégis visszatérem a rajzhoz! Ma is emlékszem erre a feloldó, megbékélő alkonyatra. Kinn ültem a Maros torj kőfalánál . . . Szegedtől néhány kilopiéter- i ayire ömlik u* Maros a Tiszába. Gyakran kifametsző, elbeszéli ufját a kisdiák londoni sikere! tg lártam ide. .. akkoriban még s-zentimentáIis kapcsoltatok fűzitek Erdélyhez... Itt történt, hogy annyi hiábavaló köíeles.ségtc!je«i- tés, a művészet iránti sóvárgás oly tartós le- tojlása után újra rajzolni kezdtem. Milyen boldoggá tött a rajzolás. .. bár időközben önbizalmam s régi merészségem, hitem any- nyira elhagyott, hogy most újra alávetettem magam a tormészet-másollás iskolájának s alázatos, nagyon lelkiismeretes rajzokat csinálta n, mintegy bizonygatva önmagm előtt, hogy tudok rajzolni, a szónak legklasszikusabb értelmében is. . . Hogy visszatértem a rajzhoz, visszakértem az élethez i-s, újra kezdtem élni! Élénk diákélet következett s miután a közösségi éléiben egy-két embernek ké!H vállalnia minden munkát, egyszeriben .,diákvezér-“ré lettem. Ebben az időben votam kinn Angliában is. A szegedi diákve- zér.ség aztán odáig fajult, hogy majdnem sohasem leheltem egyedül, pedig a magány létszükségletem. Hogy egyedül lőhessek, magános kirándulásokat tettem a környező falvakba. A magányért mentem s a közösségi munka kellős közepébe értem . . . Mert a .szegedi „agrar settlement“ mozgalom ezekből a menekülésszerü kirándulásokból született. Észrevettem a faluk szokásainak, lehetőségeinek, szükségleteinek különbözőségét s mikor a barátaim utánam jöttek a falvakba, megkeresve, hogy hol rejtőzöm, — nekik is elmeséltem a látszólag egyszerű parasztélet tengernyi megoldatlan kérdését. Tanulmányozni kezdtük a földmivesróleg testi-Je Lki körülményeit s egyszerre azon vettük észre magunkat, hogy legyőzhetetlen problémák tömkelegébe kerültünk. Felismertük erőink elég'.eíenségét is, de épp ez a reménytelenség ösztönzött cs öszötönöz egyre keményebb és elkeseredettebb munkára. Pontos szociográfiai felvételeket igyekszünk készíteni, mert minden gyógyítás ai.tapja a hü és alapos diagnózis. Nagyon nehéz munkás annál is inkább, mert ennek a tudománynak külföldön sincs múltja. De meg kell csinálni, mert enélküj a legjobbakaratu segítség is elhibázott. A parasztság életén nem lehet érdemlegesen segíteni a sajátos helyi viszonyok pontos ismerete nélkül. Ez célunk lényege, — gyakorlati munkánk persze sokfelé ágazik. — És ez a munka nem vonta el a művészetétől? — kérdem. — Ellenkezőleg, munkámban ús boldog beteljesülések kora következett. (E korról azonban Buday György sokkal rövidebben beszél s azt is .tréfásan, átsző ve kedves öngunnyaí. Ez engem nem lep meg, inkább ráismerek a jellegzetesen erdélyi vonásra, hogy mo.>olyogva beszeltünk arról, ami az életünkben haiáibsan komoly. Védekezés ez talán? Ellenséges századok alatt belénk gyökeresedett bölcsesség, hogy e’.terei- I jük a figyelmet mindennél drágább kin- ] őseinkről? Vagy szerénység csupán? ... Nem tudom, de már megszoktam, hogy atz erdélyi emberek kedves közŐékenysége elapad, mihelyt >a sikerekre kerül a szó.) Csak vázlatosan meséli ei, mint jelent meg első fametszet-gyűjteménye a szegedi nyomdászok megható .szeretetébőL A nyomdászok ingyen dolgoztak, hogy megjelenhessen a könyv, az a könyv, mely váratlanul megnyerte a Bibliofil Társaság kitüntetését! — Ilyen nagy, boldog meglepetés nem érhet több az életben, — ismeri be Buday. Aztán nemzetközi sikerek következnek, ■külföldi kiállításokon aratnak dicsőségei a fametszetei s mikor a „Balladák könyve“ angolul is megjelenik, már természetesnek tűnik fel, hogy az angol1 sajtó a legnagyobb elismeréssel nyilatkozik róla. Nyersnek, idegennek, szokatlannak .tartják az angolok -— és nagyon tehetségesnek . .. — S mégsem aiz ő birálaituk igazolta önmagam előtt is a művészetemet, — vallja be Buday, — hanem az, hogy Kós- Károly kiadásra méltatta az Arany János baiíladáihoz készitetit fametszeteimet. Végül a most megjelent, székely népballiada- gyüjteményrő'í kérdezem Budayt, melyben Orutay Gyula és Buday György írásban és fametszetekben elemezik a balladákban megnyilatkozó lelkiséget. Most végleg szófukarrá válik: — Sokat dolgoztunk rajta, — a nagy munkáról ennyi egész beszámolója .., Sz. Wer ess Jolán Rozs a. lángok Az ember 0 futóidő után néz és néha örül, néha sajnálkozik, hogy elmúlt az esztendőknek egy a sora. Mind a kettő csak póz, a látszat másoknál, szánt be- mázolása, hogy lássák: siratom a múltat, a tiszta gyermekkort, a sokszáz csókot, minek kihűlt a láza és ami már csak emlék; vagy örvendezem, mert a múltam nem is volt úgy igazi élet, ahogy leéltem, csak kerestem az igazi, gyöngyfény ü szépet, de nem volt elég tűz a harcban, nem volt elég edzett a lelkem, örülök, hogy elmúlt, jövőre másként csinálom, jobban . . . Ráz mind a kettő, hogy az arcok r Iámul jónak s meg- rovóan, vagy vélt megértéssel figyelve nézzenek: mindig nézzenek. . . Belül, magunkban más a helyzet. Tanácstalanul és zavartan nézünk vissza, vagy megkísértjük átverni a tekintetünket a jövő furcsa köd falán, de nem tudjuk mérlegre tenni érzéseinket: mindhiába próbáljuk, nem tudjuk szabályba kötözni a letisztult, végső őszinte állásfoglalást . . . Egyszer tán ez is sikerül majd: mikor minden összezsivajló emlékünk garmadáján nyögve könyörgünk csöppnyi folytatásért, vagy furcsa ujjongó vo- naglás hat át, mert ránk talált a vég is: akkor talán megáll a mérleg s számot vethetünk önmagunkkal, hogy az életünkben mi volt az, ami jó volt s mi, ami rossz. Egyszer meg tudjuk ezt csinálni s meglátjuk kristály-önmagunkat, tisztán, mint sohasem a múltban, hogy mint a rozsén felcsapó láng, világítsunk, aztán lehunyjunk, mert árnyat ejt ránk a Halál.. . Úgy beszélnek az elmúlásról, mint istenes propessziórúl, ami az Ur elé vezet és esküsznek rá, hogy ez valóság. Hiszen lehet, hogy vár az Isten s valami nagyszerű mosolygás ragad magára a halódban, hogy aztán éltesse a földi lázban sebesre perzselődött lelkünket, amíg uj erőket nevel a láthatatlan emlőn. Ez mind lehet s szép lenne igy ... és mások viszont azt vitatják, hogy a lélek ismét a földre címezve uj útnak szalad s beül egy élő szerkezetbe, sival- kodó megszületőbe, hogy folytassa a fél-, vagy ezred-utat, melyen elindult egyszer s leéljen még egy életet a végtelenből, ami rávár. Tetszetős filozófia: a lélek nem hal meg, az élet egyik testből a másba ömlik s a végtelen staféta-hajsza tart mindig, mindig, egyre tart... De azt mondják: a földi élet sokezer év múlva kialszik, a ma büszke ember világa elapad és kopár, kihűlt test fog keringeni még az űrben a régi lét emlékeként, amíg egy szörnyűséges orkán szerteveri és szétdobálja a szilánkjait, mint a port... Mi lesz a lélekkel, ha egyszer minden keret megsemmisül majd? mi tesz a fénnyel, hogyha nincsen árnyék, amiből felragyoghat? mi lesz a szellemmel, ha nincsen anyag? ... A dél sem dél, ha nincsen észak a túlsó póluson... Mi lesz?... A bölcs és láthatatlan Akarat tán azért vigyáz ránk, hogy a lelket, a maga testét csodálhassa a sár fölött... Alacsonyan seper az este. Korán sötétedik: jön a tél. Ilyenkor mindig jó, ha csendes beszédünkre egy lány figyel. Az embert furcsa elfogódás bénítja meg s úgy néz a lassan köréjetömörülő csendre, mintha egy gyászoló tömegnek a sodrásában ringatózna s a gyászolók mind ráfigyelve simának némán, szánakozva, hogy: elment, az ideje elfolyt s nem tett semmit végeredményben, csak élt, ahogy azt bárki tudja, csak élt a korlátok között. .. Ilyenkor egy kicsit halottnak érzi magáit s szavakba ugrik, hogy a szavaknak Ariadne-fonala ismét elvezesse a valósághoz, az anyaghoz. Beszél szerelemről, reményről, hűségről, vágyakról: szavakkal épit hidat egy durva csókig, amelynek vérizü a vége — s a láz halkulóisának utján a szédit<> szellemvilágból visszazuhan az ősi földre: megint csak éhes ember . .. HOBÁN JENŐ Női ŐSZI DIVATLAPOKAT Óriási választékban Ellenzék könyvosztáiym ban kaphat!
