Ellenzék, 1935. október (56. évfolyam, 225-251. szám)
1935-10-27 / 248. szám
Zilahi Lajos előbbi gyönyörű sorairól a£ Ellenzék két nap előtti vezércikkeben már megérni ékezett. Most teljes terjedelmében adjuk Zilahi cikkét, melynek nemes hangja minden jóérzésii embert megelégedéssel tölthet el. ' Asszonyom, engedje meg, hogy a jelenségemhez irt levelének néhány sorára Vsén válaszoljak. A mályvaszínű levél- "\papir, amelyen semmi címen nem árulja Viel azt a nagy olasz nevet, amelyet ön visel, a papíron a legfinomabb angol öVtöltőtoll roppant öntudatos betűi és a \\francia szavak gyöngéden pajtáskodó \Ahangja eszembe juttatják az ön arcát, i\)amint levelét írja. Ezt a meleg és tiszta sarcot, amelyről kevés volna azt mondatnom, hogy szép. Nemzeteken és fajokon A túl az Ember arca ez, amelyet valaha igy álmodtam. A fehér emberé, 1935- Aben. És eszembe jut minden, amit ön- Aről tudok. Palotájának hűvös magánya, tamely nem ismeri a műkereskedők és Alakásbe rendezők verejtékét s amelynek Xkincseit hivalkodás nélkül hordták össze taz olasz századok. Ezt a mennyezetet, tezt a márvány padlót, ezeket a faragott- Akő ajtó fél fáikat, ezeket a bútorokat, ezekkel a Tizianokat, eredetiben, vagy pon- Atos másolatban, ugyanígy elrendezve ■ Newyorkban is láttam, a Park Avenue nmilliomosainak lakásán, mint az anyagi /.szépség legmagasabb fensikjait. De a: nmás volt. Hiányzott belőle az ön lénye, namely olyan csodálatosan és titokzato- •?san jelenti számomra Itáliát. Hiányzott d belőle az ön tizennyolcéves leánya, s elefántcsont arcával, lesimitott hollókék A hajával, ez a világitó, megragadó leány- arc, amely nem tudom miért, az ifjú \ Rafael önarcképére emlékeztet, azzal a \ félrecsapott barret-sapkával a fején. . Hiányzott belőle az Ön tizenkilencéves \ fia, aki motorcsónakján száguld a zöld \ tengeren, fehér shortban, mint egy mo- i dern latin Apolló, olyan barnára sült > olasz bőrrel, amelynek a színe a szent- [ jánoskenyérhez hasonlít. Hiányzott be- \ tőle az ön férje, aki ugyanannál a ró- t mai szabónál csináltatja a ruháit, mint > a velszi herceg és akinek halk és finom leikébe akkor pillantottam be, amikor > egyszer hosszan beszélt nekem Szent . Márkusról. Én, aki már semmit sem hiszek a pénzben és az anyagokban, mást éreztem a newyorki Tizian alatt, mint az ön családi körében. Itt átsugárzott rajtam Az úriember számára Az előkelőség számár,1. Az elegáncia számára nélkiilözlistetlen egyedülálló minősége miatt Különlegességek: R I V A L az a kölnivíz, amely természetes esz- szenciákból készül, az elegáns világ kedvence, BRiSE FLEURIE az a kölnivíz, amely egyesit! magába az ifjúság minden varázsát. FLEURS DE MAI a nappali kölniviz. MATIN BLEU a reggel illatát varázsolja elé. C H 0 U K Y a férfiak kölnivize. LILAS— CAUOASE BOLERO^ PARFUMERIF. RAVEL BUCUREŞTI, 68. STRADA ROMULUS valami: az élet halk és távoli szépsége. Itt azl éreztem: miigen borzasztó volna, ha ezt a szépséget a Nagg Átalakulás, amely jön, jön, — megsemmisítené. Túl azokon a mély és tiszta testi és lelki olasz színeken, amiket Isten ecsetje rakott fel erre a családra és mindenre, ami körülveszi, én Európát éreztem látomásszerűen az Önök társaságában. Nem lehet ez csalódás, amelyet talán az okozott, hogy angolul, franciául, spanyolul és németül egyformán jól beszélnek. Európát éreztem, mert regényeimen keresztül, amely ismeretségünket és ma már mély barátságunkat létrehozta, bennem sem a magyar írót vették észre, hanem a vágyaknak, gondolatoknak és rajzoknak szinte magától értetődő európai közösségét. Az a látogatás, amellyel most a nyáron otthonomban megtiszteltek, nem az én személyemnek szólt, hanem annak az európai közösségnek, amit mindenki olyan meghatottan vesz tudomásul, ha idegen emberek lelkében bukkan rá. Asszonyom, drága barátnőm, lesújtott a levele. Tudom, mindent tudok. Tudom azt, hogy tizenkilencéves szép fia már indulóban van az abessziniai pokolba. Tudom azt, hogy az anyasziv másért is remeg: Itáliáért. Mindent megértek, mégis mint egy lassú villám ütött belém, mikor ezeket a sorokat olvastam a levelében: ,, .. . itt állnak az asztalomon, de már nem tudom a kezembe venni kedvenc angol íróimat, akiket annyira szerettem. Meghaltak számomra.“ Milyen borzasztó ez! De még jobban megijedtem azoktól a kedves és nagylelkű soroktól, amelyek a levél egy másik oldalán vetődtek a szemembe: „ ... az a kiáltás, ma cherrie, amelyet a magyar megbízott hallatott most mellettünk Genfben, igazán nem volt alkalmas arra, hogy lelohassza barátságunk tüzet. . . “ itt valami végzetes tévedés van. Az én érzéseim tökéletesen függetlenek a magyar népszövetségi megbízott szereplésétől. Én annakidején a Doberdón keresztül is annak láttam Olaszországot, ahogy a Szökevény cimü regényemben megírtam. Én szökevény voltam és szökevény maradok halálomig mindattól, ami diplomácia. Levelét elolvasva, nz jutott eszembe, hogyha a magyar polikölnivíz POUDRE. ROUGE FARD tika most, mondjuk, Olaszország ellen foglal állást, akkor a mi barátságunk, sétáink a Margitszigeten, hosszú beszélgetéseink a budai kertben vagy az olasz j tengerparton: életről, Európáról, közös I gondolatainkról — ez mind, mind meg- j semmisült volna? Asszonyom, ön Genf miatt kidobja a szivéből Michael Arlent vagy Aldous Huxleyt, akik ugyanazzal a mosollyal feketekávéztak az ön szalonjában, mint én? Kérem, könyörgöm, vegye gyorsan elő Un 1935 október 2 7. ELLENZÉK L~vélegy olasz Irta : ZiLAHY LAJOS BOLERO TRAVEL Az első Híz romantikája Irta: Erdélyi F. Lajos. Mondják, hogy idővel az ember megváltozik. Gyakran egészen észrevétlenül és egészen lényegesen. Sokáig nem hirtlbem ebben, de tegnap megdöbbentő változást vettem észre magamon. Rólam mindenki iazt tarotta eddig s magam is úgy tudtam, hogy romantikus természetű ember vagyok. A velem és körülöttem történő eseményekben mindig láttam szint, ami eüérzékenykett. Másképpen fogtam fel a dolgokat, mint más közönséges hallandó. Egy könyv, egy hervadt virág, egy mosolygó gyermekarc, egy koldus látása1, teli hold a felhőteljen égen s hasonló jelenségek álmodozóvá tetlttek. Érzékenyen ábrándos és meglátásokkal szinesitett 'hangulatok uralkodtak bennem. Az első hópeiyhek, a fehéredő hegyek, a zöldülő határ, ia< földszagu tavaszi szellő, az első ibolyacsokor látása az utcasarki virágárusnál, megannyi kifejezhetetlen hangulatot ébresztettek bennem. Minden évben, ősz felé, remegve vártam az első tüztevést. Mikor .az első rideg, esős nap beáll', különös varázsa, van az első tűznek. A múlt iegiszebb emlékeit hozza felénk. Az első szerelem ... az első kaland ... az első csók . . . egy megjremegő test . . . egy édes hang muzsikája . .. nóták . .. diák csínyek . .. vadászktaJandok .. . Romantikája van az első tűznek. Tegnap reggelre, goromba hideg lett. ösz- szehuzott vállakkal siettem be a -hivatalba. Egész nap valami rejtett izgalom lappangott bennem. Mások zord arccal mutatták ellenszenvüket az időjárás e változásával szemben. Rámorogtak a hideegn szitáló esőre. Én belső, titkos örömmel, boldogan hallgattam, anyásán simogattam ‘tekintetemmel az ablakon beszűrődő lucskos őszt. Estefelé fázva siettem haza a hivatalból. Ma nem kell kávéház, újságolvasás, barátaim locsogása. Ma az első tűz romantikája keli. Otthon dideregve dörzsöltem össze a tenyerem: — Tüzet teszünk — mondtam a feleségemnek. — Ugyan, korán van még — volt a válasz. — Hideg van, jól esik egy tűz — ejtettem ki a szavakat álmodó, elhúzott nézéssel. — Jó. Tegyen, ha tud — hegyezte rám szavak a feleségem, ki egy idő óta, amióta cselédet sem tudunk tartani, fáradt és rövid ■mondáitokban társalog. Úgy éreztem, mintha célhás lett volna, de nem hagytam magam kizökkenteni a romantikus hangulatból. — Persze, hogy tudok. — Nincs is mivel. — Majd keresek s már indultam is, hogy összeszedjem a tüzelőanyagot. Meleg, romantikus érzésekkel szedtem össze fáskamaránkban a fadarabokat. Édes gyermekkori álmok. Robinzon vagyok. Szép •igy, hogy magam szedegetem össze a rozsét. Milyen kiábrándító lenne, ha cselédet tartanánk s most egyszerűen azt mondanám: hozzon be fát. így szebb, összeszedni ,a lécdarabokat, kitört széklábakat, hűtlen bútor- részeket, belepirulni a munkába és diadalmasan vinni szobámba a tüzelőanyagot. Egy komisz szálka igaz, hogy belement az ujjam- ba, de most nem akarok törődni vele. Elnéző vagyok és sebezheletlen .» szúrásokkal szemben. Zörög a papír, a forgács, sercen a gyufa és felcsap a láng. Becsapom az ajtót, hogy ki ne jöjjön a füsts az üdvözöltek mo- ,sólyával! húzom közelebb öblös karosszékemet. Beleülök s lehunyom a szemem.. Hadd jöjjenek a ringató érzések. Kellemetlen szag csapja meg orrom. Felnézzek. Füst árad a kályhából. Sötétszürke gomolyagok omlanak szét a szobában. Majd elmegy, szokott igy lenni, biztatom magam. De a füst eluralkodik. Tele van vele orrom, szemem. Nem birom tovább. Kitárom az ajtót, ablakot. A huzat majd leviszi a fejemet. Szemem könnybe úszik, kegyeit lenül csip a füst. Apró szitkokat sziszegek fogaim közt. Elfogi a tüsszentés és a keserűség. Úgy érzem, mintha minden romantikus érzésem eltűnt volna. Feleségem át,kiált a másik szobából: — Mit okoskodik?!... Mondtam, hogy nem lehet! — Miért nem lehet? — kiáltok vissza ingerülten.-— Nincs kitakarítva a kályha! Kormosak I a csövek! Dühös leszek: — Mért nem mondta, hogy nem lehet?! — Mondtam! — Azt mondta, nem tudok, nem azt, hogy nem lehet! — Nem mindegy? — Persze, hogy nem! Más az, ha az em- bér . . . — Nekem ne filozofáljon! — Hát mért nem takarították ki?! — Ki-i? . . . Feleségem vészes kiáltására észbe kaptam. — Hát... — Hát?! Elhallgattam. Persze. Nincs cseléd. Feleségem gúnyosan nevetett: — Takarítsa ki, ha melegedni akar! Robbanásig feszült indulataimat le kellet.1 vezetnem. Csapkodva szedtem szét a kályha csöveket, kihordtam az egész kályhát és dühösen kezdtem a korm ás záshoz. Pedig mennyi romantikával készülném az első tűzre. És mos tele vagyok füsttel, korommal, sziszegek, ordítok, földhözverem a kályhacsöveket, bomlottam takarítok kormos vas- darabokat hátul, az udvar sarkában, az esős, rideg, őszi levegőn. Mondom, tegnap délután, mikor ott álltam a hideg őszi alkony at ban, kezemben egy korommal telt kályha könyökcsővel, megdöbbentő változást vettem észre magamon. De vigaszsugárként átrezgett rajiam a gondolat: hátha nem is én, hanem a viszonyok változtak meg körülöttem ily megdöbbentő módon. 1 I Budapest, IV., Egyetem-utca 5. sz. ICO modern, kényelmes szoba. Liftek. Hideg-meleg folyóvíz. Központi fűtés ERZSÉBET KIRÁLY® >1X’ j'• Az étterem és kávéházban minden este szalonzene. Menü: 1 60 P. Er- zsébet-pincében egypincér rendszer
