Ellenzék, 1935. október (56. évfolyam, 225-251. szám)
1935-10-25 / 246. szám
.TAXA POŞTALA PLĂTITĂ ÎN NUMERAR No. 141.165/1919. ÂRA 3 LEJ Szerkesztőség és kiadóhivatal: Glu j, Calea Moţilor 4. Fiókkiadóhivatal és könyvosztály: P:ata Unirii 9. rsára. — Telefonszám: 109. — Levélcím: Cluj, postafiók 80. ■—« ' 11 imIii n I r •n—TnTimri-irnrT-i——f—--—■'■.iwmatsasnmi&B jLVI. ÉVFOLYAM, 2 4 6. SZÁM. MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA: BARTHA MIKLÓS PÉNTEK Előfizetési arak: havonta 70, negyedévre 210, félévre 420, év«nta 840 lej. — Magyarországra: negyedévre 10, félévre 20, évente 43 pengő. A többi külföldi államokba csak a portókalönbozettei cdbb. 1 9 3 5 OKTÓBER25. Mesteri szavakba göngyölt nemei vallomást irt Zilahy Lajos egy olasz hölgyhöz intézett nyilllevelében. ,4 hölgy arca ,,nemzeteken és fajokon túl az Ember arca . . . amelyet valaha igy álmodtam . . , a fehér emberé 1935-ben“. idézi palotájának hűvös magányát, műkincseit, szépséges leánygyermekét, erőteljes fiát és nemes szellemű férjét. Együtt kávéztak Michael Arlen-nel és Aldous Huxley-vel e gyönyörű életszigeten, ahol ,,Európát érezni lá- tomásszerűen*‘. A barátság folytatódott az olasz főúri család pesti látogatása során. Most megdöbbenve olvassa Zilahy a fönsé- ges olasz asszony leveléből, ,,hogy 19 éves szép fia már indulóban van az abessziniai pokolba ... az anyai szív másért is remeg: ftáliáért*. Igen, a magyar iró mindent megért, mindent, mégis mintegy lassú villám üt a leikébe, amikor ezek a sorok cikkáznak föl: „Itt állnak az asztalomon, de már nem tudom a kezembe venni kedvenc angol íróimat, akiket anntfira szerettem. Meghaltak számomra“. És még jobban megijed, mikor a nagylelkű elrayadte lás hízelgő szavai röppennek feléje az oloii'-barát magyar magatartás orvén. Zilahy összerezzen: „Valami végzetes tévedés van. Az én érzéseim tökéletesen függetlenek a magyar népszövetségi megbízott szereplésétől. Én annak idején a Doberdón keresztül is annak láttam Olaszországot, ahogy a Szökevény című regényemben megírtam. Én szökevény voltam és szökevény maradok halálomig, mindattól, ami diplomácia ... ha a magyar politika most mondjuk Olaszország ellen foglal állást. akkor a mi barátságunk . . . hosszú beszélgetéseink . . . életről, Európáról . . . mind, mind megsemmisült volna? . . . Kérem, könyörgöm, vegye gyorsan elő Bemard Shawnak a Back to Matusalemhez Írott előszavát, ahol a neodarvizmus ördögi grimaszában a legszebb fénnyel ragyog föl az európai iró fájdalmas arca ... és az európai erők összecsapásában még akkor is tagadja az Isten törvények megnyilatkozását, ha ez végezetül mégis a végzetünk lesz“. 4 népe dillemás helyzetéről kesergő és csengő iró ezután szárnyra bocsátja súlyos vallomását. Nem mint sast, mint repülőgépet. „Én, aki már semmit se hiszek a pénzben és anyagiakban . . . itt sugárzott rajtam valami: az élet halk és távoli szépsége... borzasztó volna, ha ezt a szépséget a Nagy Átalakulás, amely jön. jön, — megsemmisi- rene ... A világpolitika lovasszobrai, akik még reggelenként lázasan más zir őzt alják magukat, hogy elég fizikai erejük legyen a konferenciákon ahhoz, hogy Európát a végső megsemmisülésbe döntsék, ugj] utálnak bennünket, az „intellektueleket‘c mint a beteg patkányt . . . ma már ott tartunk, hogy néha mi is csöndes és társtalan őrülteknek érezzük magunkat . . . Ami életben tart és további küzdelemre serkent bennünket, az a bit. hogy vannak még félsőbbrendü emberek, akik velünk egyformán gondolkoznak. A tömegek? Azokba mi már nem hiszünk. Vak- ureg a tömeg, amely csak a beléje kiáltott jelszavakat visszhangozza. Mozgásának nincs förvénye vagy emberi értelme, olyan, mint a leszakadt part, vagy a hegyomiás ... A mi tárttal an s águnk tehát csak azoknál a telkeknél vár enyhülésre, akikben hiányzik valami, hogy politikai pályát fussanak be s akikben valamivel főbb és nagyobb van annál, semhogy a tömeg földszinti masszájában elkeveredjenek . . . Hiszünk bennük, mint egy rejtelmes és szép angyalseregben... Néha találkozunk velük s mint az összeesküvők az egymás szemébe nézünktc. Ezután leszáll és kiköt e fájditó földön: mert ilyen volt találkozása és barátsága drága olasz barátaival . . . ,,minden hite megsemmisülését jelentené, ha nem tudná, hogy ilyen lesz a jövőben is“. Bészletezzük-e, értelmezzük ezeket, a vakító napfényben lámpát gyújtsunk ekörül? Fölösleges. Ez a vallomás önmagában és egyedül áll, erősen. Csak valantit hozzá leszünk; mégtöbb hitünk és bizalmunk van az igazi emberségben és nagyobbnak látjuk térfogatát. Talán a tömeg föleszmélése se reménytelen. Talán a legnehezebb felhők is elvonulruik. Róma részéről nsegföriéeli az els© lépés az agiegol—olasz feszültség enyhítésére. — ftiossoîini a tárgyalások érdekébe sí a szankciók határ- ideiének kitolását kéri. — „Franciaország korlátlan támogatással tartozik Angliának a 16-ik paragrafus végrehajtásával kapcsolatban A katonai frontokon nem történt semmi emlitésreméitő esemény „Suvieb olasz külügyi államtitkár tegnap közölte Sir Eric Drummond római angol nagykövettel, hogy az olasz kormány Lybia egyiptomi határán lévő csapataiból egy egész hadosztályt elvezényelt“. Ez a ma reggel érkezett távirat első határozott jele annak, hogy Laval békeközvetitő kísérlete nem volt teljesen eredménytelen. Londoni jelentés szerint Suvich azt is hozzátette kijelentéseihez, hogy az olasz kormány hajlandó Lybiában összpontosított egész haderejének egyharmadát visszavonni. Olasz részről tehát megtörtént a kezdeményező lépés, mely Laval tervei szerint megteremtheti a lehetőségei arra, hogy az angol—olasz feszültség enyhüljön és hogy megindulhassanak a békeíárgyaíások Olaszország és Abesszínia között. A diplomáciai légkör enyhítésére szolgáló lépések másik része most már az voma, hogy Anglia is vonja vissza hajó- rajának egy részét a Földközi-tengerről. Ilyen intézkedésről azonban még nem érkezett távirat. Londonból csak annyit jelentenek, hogy az olasz gesztust alkalmasnak találják az általános külpolitikai feszültség enyhítésére és az angol kormány rövidesen vizsgálat tárgyává teszi a kérdést, hogy időszerü-e a brit tengeri erő jelenlegi csoportosításának megváltoztatása. Mindenesetre valószínűnek látszik, hogy már a békülékenység gesztusa kedvéért Anglia is elvezényel néhányat a Földközi-tengerről a már ottlévő száz nagy hadihajója közül. A helyzet határozott enyhülésére mutat Lavalnak a párisi kamara külügyi bizottsága előtt tett tegnapi kijelentése is, amely feltűnő határozottsággal állapította meg, hogy Franciaország korlátlan támogatással tartozik Angliának abban az esetben, ha a 16-ik paragrafus által előirt kötelezettségeinek teljesítése közben támadás érné. A nagy határozottság Laval részéről alighanem azzal az erős reménnyel áll kapcsolatban, hogy ilyen támogatásra most már nem igen kerülhet sor. Római jelentés szerint illetékes olasz helyen azt sem tagadják, hogy Mussolini kérte a szankciós intézkedések megkezdési határidejének kitolását is, hogy ezzel megkönnyítsék a küszöbön álló tárgyalásokat. Ugyancsak olasz illetékes körök szerint a római kormány kezdeményező lépést tett, hogy az abessziniai kérdés rendezésére a három érdekelt nagyhatalmi kormány, Franeiaország, Anglia és Olaszország külön tanácskozásokat folytasson. Á londoni alsóházban tegnap Eden népszövetségi miniszter tett az angol kormány nevében kijelentéseket az afrikai háborús válságról. Eden hangoztatta, hogy a szankciós intézkedések szigorúan ragaszkodnak a népszövetségi alapokmány követeléseihez. Tévednek azok, akik azt hiszik, hogy ezek az intézkedések szükségképen eredménytelenek fognak maradni. Téves az a hasonlat is, mely a jelenlegi háborús válságot a japán—kinai háborús válsághoz hasonlítja. Lloyd George kérdésére, hogy kapott-e Olaszország Anglia részéről biztosítékot a Földközi-tengeren összpontosított brit tengeri erő mérséklésére, vagy arra, hogy a Szuezi-csatornát nem fogják elzárni, Edén kijelentette, hogy Anglia magatartásában az utolsó időben semmi változás nem történt. Az angol kormány fenntartás nélkül végre akar hajtani minden olyan kötelezettséget, amely népszövetségi tagságából származik. Csupán arra adott biztosítékot, hogy a népszövetségi kollektivum keretében akar maradni és semmiféle megtorló rendszabályt egyedül végrehajtani nem szándékozik. Az olasz—abesszin háború nem gyarmati viszály —- mondta Eden —, hanem nagy nemzetközi kérdés, a Népszövetség erőpróbája. Valóságos világszerencsétlenség volna, ha nem sikerülne ez az erőpróba. Ha viszont kiállja a Népszövetség a mostani erőpróbát, akkor a világ népei újult erővel szállhatnak szembe az eléjük tornyosuló nehézségekkel. Beszéde végén még kijelentette Edén, hogy komoly reménye szerint a válságban megegyezés jöhet létre még a megtorló intézkedések alkalmazása előtt. .,A fronton semmi emlitésreméitő nem történi“ — mondja a hivatalos olasz had- sziníéri jelentés. Olaszország hallandó) visszavonni lyblai hadereiének egyharmadát LONDON. (Az ELlenzék távirata.) Suvich olasz külügyi államtitkár tegnap megbeszéléseket folytatott Drummond római angol nagykövettel. A tárgyalások során Suvich hivatalos minőségijén értesítette az angol nagykövetet, hogy az olasz kormány hajlandó Líbiában összpontosított haderejének egyharmadát visszavonni. Drummond azonnal jelentést! tett kormányának az olasz kormány elhatározásáról, melyet az angol kormány a tegnapi minisztertanácson tudomásul is vett. Angol politikai körök a Duce gesztusát alkalmasnak látják az általános európai légkör feszültségének enyhítésére s azt hiszik, hogy ez alkalmat nyújt Angliának is, hogy visszavonja a Földközi-tengeren csoportosított tengeri haderejének egy részét. Az angol kormány egyelőre még semmi határozatot nem hozott ebben az irányban, de rövidesen vizsgálat tárgyává teszi az olasz előterjesztést. Az olasz kormány elhatározása különben általános megelégedést kelt politikai körökben és a jövőre nézve jó jelnek tekintik. Franciaország a 16-ik paragrafus alapján PÄRIS. (Az Ellenzék távirata.) Laval tegnap beszámolót tartott a képviselőház külügyi bizottsága előtt, közölve a bizottsággal az olasz kormány nagy horderejű elhatározását, hogy hajlandó visszavonni lybiai haderejének egy részét. Laval ismételten hangoztatta a bizottság előtt, hogy Franciaországot a népszövetségi paktum tisztelethentar- tásának elve vezérli, valamint azon igyekezett, hogy minden rendelkezésére álló békéltető eszközt felhasználjon. Franciaország és Anglia között teljes a megegyezés, a két állón. nézőpontja azonosak. Mindketten a nép- szövetségi alapokmány 16. szakaszának alapján állanak és abban az esetben hogyha a szankciók által sújtott fél az alkalmazott szankciókért támadást intézne egyikük, vagy másikuk ellen, kötelesek azonnal egymás segítségére sietni. Franciaország soha sem titkolta az olasz kormány előtt, hogy politikájának alapját a népszövetségi paktum képezi és ezért szükség esetén kénytelen kötelezettségeit teljesíteni. Az ülés végeztével Laval annak a véleményének adott kifejezést az újságírók előtt, hogy Olaszországnak Lybiával kapcsolatos elhatározása Angliában kedvező hatást fog tenni. Lloyd George kérdései LONDON. (Az Ellenzék távirata.) Az alsóház külügyi vitájában Amery volt gyar- matügyi miniszter annak a kormánypárti csoportnak nevében beszélt, amely ellenzi az Olaszország elleni szankciókat. Szerinte Angliának, Franciaországnak és Olaszországnak együttes kötelezettsége egy olyan tervezetet kidolgozni, mely mandátum, vagy közös dominium alakjában az olaszoknak juttatja Abesszínia határmenti tartományait. Ezután Lloyd George beszélt és azt kérdezte, hogy Franciaország a mult év januárjában miért jelentett érdektelenséget az olasz tervekkel szemben és miért nem léptek fel ezekkel a tervekkel szemben Strezában. Nem tudta-e az angol kormány — kérdezte Lloyd George — hogy Olaszország a tervezett háború érdekében óriási mennyiségű robbanóanyagot halmozott föl. A felszólalóknak Eden válaszolt, kijelentve, hogy Anglia külpolitikája változatlan marad és ez a változatlanság teljes erővel elősegíti a helyes irányú kibontakozást. Beszéde végén annak a reményének adott kifejezést, begy talán pár napon belül sikerülni fog létrehozni azt a megoldást, melyért hónapok óta fáradoznak. Ebben az esetben el lehetne kerülni a szankciók alkalmazását is. Az ülés elején Baldwin miniszterelnök mondott hosszabb beszédet, újra hangsúlyozva azokat az elveket, melyeket Anglia külpolitikája tekintetében Hoare külügyminiszter szegezett le. Baldwin beszéde folyamán különösen az angol fegyverkezés megerősítésének szükségességéről beszélt, bejelentette a ház feloszlatását és az ezt rövidesen követő uj választásokat, amelyek november 14-én lesznek. A megválasztott alsóház november 26-án ül össze. Addig az angol kormány a mostani parlament bizalma alapján alsóházi ” 1- őrzés nélkül vezeti az ügyeket. [Folytatása a 10, oldalon.j
