Ellenzék, 1935. október (56. évfolyam, 225-251. szám)
1935-10-20 / 242. szám
í 93 S. o kt ób er 20. ELLENZÉK S, ZILAHY LAJOS: EURÓPAI VONAT ilyen sokai végez a VSM! [ad CÍE illj OS 3\ X2 3t5 tál íü 3d 3fl ári Ju sb lo 23 £2 ITJ if fit »1 ff] ff! 3! Hatan ülünk a másodosztályú fülkében. Karlsbad körül jár a vonat, túl az ablakon az őszi pompába öltözött nyírás cserfaerdők kergetik egymást. Milyen gyönyörű ez az Európa. Mert itt Karlsbad környékén az ember valahogy országoktól elvonatkoztatva csak Európában érzi magát. Európa itt ezen a tájon olyan közös emberi dologgá válik, mint a gyomorsav tulten- gése. Ez az európai közösség a vonatfülke utasain is meglátszik. A kézbevett újságok rögtön elárluják minden utas nemzetiségét. Szemben velem rövidre nyírt szakállu idősebb kis úriember az Adeveriţi ci mii román lapot olvassa. Mellette negyven év körüli erőscsontu férfi ül, aki testi mivoltával szinte teljesen betölti az ülést. Magas koponyáján cse- nevész, kenyérszőke haj, amely csak néha kap pirosas szint, amikor a délutáni napsugár ráesik. Kabátjának oldalzsebéből kikandikál, hogy német, onnan tudniillik a Berliner Tageblatt csücske látszik ki. Szembenülő utitár- sával beszélget, akivel ugylátszik, valami üzleti ügyben összetartozik. Mindig franciául kezdi, de aztán németül folytatja. Társa helyeslőleg bólint és belekezd egy német mondatba. De pár pillanat múlva már úgy érzi magát a német mondatszerkezetben, mintha csapóvasba lépett volna. Hirtelen kiugrik belőle és most aztán egyszerre zizegni, raccsolni kez,d a hamisítatlan párisi beszéd. A vékony, feketeképii fiatalember félrecsapott baszk sapkát visel. A játék elölről kezdődik, egymás iránti udvariasságból mindig a másik nyelvén kezdik a beszélgetést, hogy aztán felszabadulva lubickoljanak a saját anyanyelvűkben. A folyosó felől a fülke sarkában yorksirei rózsaszín arccal egy angol ül, ismeretlen okból zsakettben. Onnan gondolom, hogy angol, mert térdén nyugvó ujjai közt fapipát tart, amely mintha a kezéhez lenne nőve. Angol mivoltát az is elárulja, hogy az egész ut alatt egy szót sem szólt. A néma angollal szembenülő angol- bajuszos ur viszont lengyel. Cukorbajos és fogyókúrát tartott Karlsbadban. A román úriember ölébe engedi az Adeverult és miután az újságomról megállapítja, hogy magyar vagyok, megszólít. — Mi újság Pesten? — Én se sokat tudok. — Huszonnyolc éve már, hogy nem vótam Pesten. Ez a velszi herceg mostanság nagyon sokat jár magukhoz. Némi szemrehányás érzik a hangjában az angol trón örököse felé. — Szip város az a Pest, nem mondom. — Hol tetszett ilyen jól megtanulni magyarul? — Debrecenben. Ott jártam oskolába is. Nyomogatja tésztaszinii homlokát. — Jau idők vaótak azok! Még el is túlozza a debreceni beszédet. — De oszt a háború után visszamentem Romániába. Mondtam a fiuknak, mér vegyem itt el a kenyeret fületek, nem igaz? Ismertem én aztat az Ady Endrét is. Mellettem ezalatt a két posztókereskedő beszélgetésébe a lengyel gyáros is belépett. Mert a német és francia Brünnbőll jönnek és a számukra kimondhatatlan nevű Besztercebányára utaznak közös üzleti ügyben. A lengyel előrehajlik és két kezét idegesen rázva mondja: — Das Leben ist absolut vergiftet durch die Politik! — Certainement! — veti közbe a párisi, azzal az utánozhatatlan, szenvedélyes francia karmozdulattal, amely minden pillanatban meg akar válni az egész kabátjától.. . — itt van példáiul az én esetem, — mondja a német. — Tisztirangban küzdöttem végiig a háborút. Hivatalosan cseh vagyok, a nevem és a származásom viszont német. Bemegyek egy német gyároshoz? Megnézi az Írásaimat és nem vesz tőlem semmit, mert én neki cseh vagyok. Bemegyek egy esetihez? azt mondja: maga nekem ezzel a névvel és ezzel a hajjal német. Bemegyek egy zsidóhoz? Annak én náci vagyok. Bemegyek egy nácihoz? Annak zsidó vagyok, mert nagy az orrom. Mindenki nevet a fülkében, csak az angol tartja mozdulatlanul fapipáját a térdén és másfelé tekint, mint egy elkülönült világrész. — Pedig én csak kereskedő vagyok, — fejezi be a német és helyet keres vállainak a szűk ülés támlái között. — Das kann man nyiht verstehen! — mondja idegesen a lengyel, sűrű ny-eket és torokhangu l-eket keverve a németbe. — A mult hónapban Bécsben jártam. Egy volt emberemet kerestem és elvetődtem a munkanélküliek éjjeli szállására. Meine Herren! Abban a nagy teremben párhuzamos kötelek voltak ki- feszitve, ezeket a köteleket az emberek a hónuk alá vették és úgy aludtak. Csak éppen, hogy el ne dűljenek. A fejük a mellükre lógott, úgy függtek ott egész éjszaka, mint a rongyok. Also bitte schön. Das ist Europa. Gyorsan keresztbevágja mellén a karját, hátradül, a nyakát megfeszítve rázza a fejét és olyan emberi hangon mondja, mintha a feleségével veszekedne: — Das geht nyiht vajter! Megint a politikára terelődik a beszélgetés. Én Huxley egyik regényfiguráját idézem:-— Fasiszták és kommunisták, nácik és liberálisok, konzervatívok és demokraták csak azon vitatkoznak, hogy milyen legyen az a szállítóeszköz, amelyen a pokolba jutunk. Az embereket azonban csodálatosképpen nem érdekli a szállítóeszközök minemüsége, azon egyszerű oknál fogva, mert senkinek sincs kedve a pokolba jutni. A francia előrehajlik az ülésen és megint azokkal a kabátból kiugró karmozdulatokkal egyenesen a németnek mondja: — Franciaország? A franciákat nem lehet most háborúba vinni! Nekem két bátyám esett el, a sógoromnak el van lőve a fél arca. Most megint egy háború? Aaaahhh! — mondja a h és néma r olyan vegyülékével, amely csak francia torokból jöhet ki. Az angol közben elaludt és most aprókat horkol. Csak akkor ébred fel, mikor a vonat megáll. Beszállunk egy kicsit mozogni. A francia és a német elválhatatlanok egymástól. Most is karonfogva sétálnak és valami fontos dolgot tárgyalnak. Mikor elmentem mellettük, éppen akkor feleztek meg egy sósperecet. Minden versemen $e$ii$ál8ó valódi HOMESPUN uri és női divatszöveteket készít és önköltségi áron elad a DÖISEIá Háziszöiíszef Ugyanide emberszerető család kölcsönös kisegítésre kerestetik Egyedüli elárusító hely: CLUJ, STR. BRAT1ANU No. 51 Nemcsak a konyhában, az egész házban hasznos a V1M. Asztalt, zsámolyt, széket, lakkozott tárgyat, fürdőkádat, ablakfát. és táblát, zárat, kilincset, mosogatókagylót, vízcsapot, fémrúdai sőt még a piszkos kezet is ép oly kíméletesen, mint alaposan és gyorsan tisztit. mindert megtkíM A szekrény Szép kis dolog történt Feriéknél. Hogy a tisztességes ember javaira áhítozó huncotok mit ki nem találnak, az bámulatos. Feri és felesége gyermektelen házaspár. Elboldogulnak kis háztartásukban egy leánnyal is. Ennek neve Julis. Igen derék falusi leány Julis; a puskaport ugyan nem ő találta fel, de ilyen igényei nincsenek is. Elvégzi a dolgát rendesen, a többi nem őrá tartozik. Feriék szeretnek kirándulni. A férj nyugdíjas ember, nem kell hivatalba járnia. Ahelyett, ha szép idő van, már reggel felszedelődzködnck és kimennek valahova a környékre. Sétálnak, kedvükre való vendéglőt keresnek, megebédelnek, megint sétálnak, aztán alko- nyattájt szépen hazatérnek. Ezt a szokásukat a: egész környék ismeri. Mikor egyszer megint kirándultak, Julis egyedül foglalatoskodott a konyhában. Csengettek. Kiment ajtót nyitni. Hát két butorszállitó ember állt az ajtó előtt. Jókora szekrényt hoztak. — Meghoztuk a szekrényt, — mondták. — Miféle szekrényt? Mink itt nem várunk semmiféle szekrényt. A legények megnézték a szállitócédu- lát. Azon ott volt a Feri pontos neve és címe. Nem lehetett tévedés. Julis nagyon csodálkozott, mert hiszen kellett volna hallania valami szekrényről. De a cim pontos volt, ennélfogva aláírta a cédulát. Gondosan bement a nappaliba a szekrénycipelő legényekkel, hogy azok el ne emeljenek valamit. De azok nagyon rendesen viselkedtek; a szekrényt szépen elhelyezték a fal egy üres darabjánál, aztán tisztességtudóan köszönve eltávoztak. Julis becsukta utánuk az ajtót és kiment a konyhába. De alig telt el egy jó félóra, megint csengettek. És megint az előbbi munkások voltak ott. — Csakugyan tévedés volt — mondta az egyik, — a rendelést „vissza lett vonva“. A szekrényt visszaszállítjuk. Juli bement velük és ellenőrizte őket. Nem nyúltak azok semmi máshoz, nem néztek sehova, fogták a szekrényt és elvitték. Estefelé hazajöttek Feriék. Julis beszámolt a szekrény-históriáról. — Hoztak valami szekrényt, de tévedés volt, vissza is vitték. Feri felesége hallgatta. Nem tetszett neki a dolog. Azonnal az ezüstöt vette számba. Illetve csak vette volna, mert az ezüst szőrén-szálán eltűnt. Akkorát sikoltott az asszony, hogy még az ablaktáblák is megijedtek tőle. De aztán sikoltott még többet is. Eltűnt az ékszeres kazetta is. Az ezüsttálak is eltűntek. Egyéb is eltűnt. A lakás annak rendje és módja szerint ki volt fosztva. De hogyan fosztották ki? Hiszen Julis a butorszállitók minden lépését és mozdulatát árgus-szemmel figyelte. Nem nyúltak azok semmihez. Hogyan tűnt el mégis a holmi? A rejtélyt nem lehetett megoldani. Feri rögtön szólt a rendőrségnek. Onnan kijöttek megvizsgálni' a hely szint. A detektív végighallgatta a történetet, aztán legyintett egyet. — Régi fogás. Behozták a harmadikat a szekrényben. Az, mikor tiszta lett a levegő, kijött a szekrényből, szépen kirámolta a lakást, a holmit betette a szekrénybe, aztán visszament maga is. Érte jöttek, elvitték, kész. Feri Julishoz fordult: — Hát maga nem próbálta kinyitni a szekrényt? Az ember ösztönszerü kíváncsiságból is belenéz ilyenkor egy szekrénybe. — Dehogy nem. Csakhogy nem volt benne kulcs. Szóval ebbe bele kellett nyugodni. Az eljárás megindult, mint mondani szokás. Nem is tellett sok időbe, a tetteseket megfogták. El is ítélték őket a bíróságon, de a lopott holmi nem került meg. Sebaj, biztosítva volt. Feri elment a biztosítóhoz is. Ott azonban azt felelték neki, hogy a holmi csak betörés ellen volt biztosítva. Az ellen nem volt biztosítva, hogy a háznép maga segíti be a lakásba a tolvajt. E pillanatban javában veszekszik Feri a biztosítóval. Ha majd megegyeztek valamibe, hírül fogom adni. HARSÁNYI ZSOLT A modern gyermeknevelés kézikönyve Dr. Dénes József gyermekorvos és Dr. Schächter Antal idegorvos, — mindketten elismert szakemberek — tollából a mai szülő részére nélkülözhetetlen kézikönyv jelent meg „A mi gyermeke“ cimen. — A könyv magába öleli a gyermek testi és lelki neveléséről szóló összes tudnivalókat születéstől kezdődőleg egészen 14 éves koráig. Szakszerű tanácsokkal látva el a nevelőt a gyermeket érhető testi és lelki megbetegedéseknél szükséges gyógymódokról. — Az 500 oldalas könyv ára fűzve 165 lej, tartós vá- szonkötésben 204 lej az Ellenzék könyvosztályá- ban, Cluj, Piaţa Unirii. Kérje a könyvszenzációk ingyenes jegyzékét. Budapest, IV., Egyetem-utca 5. sz. 100 modern, kényelmes szoba. Liftek. Hideg-meleg folyóvíz. Központi fűtés MSEDET KIRÁLYNÉ SZÁLLÓ Az étterem és kávéházban minden este szalonzene. Menü: 1-60 P. Er- zsébet-pincében egypincér rendszer
