Ellenzék, 1935. október (56. évfolyam, 225-251. szám)
1935-10-20 / 242. szám
BLLBNZ6K r "roií.i’.A I 9 .1 fi. ok i óh rr 20. „Magunk keil mindkét oídairói Román folyóirat JVfahfiai Sándor műveiről és a kisebbségi célkitűzésekről Az erdélyi íiat*l romín íróknak egyik értékes folyóirata a Pagini Literare, amelyet Túrósról szerkeszt Teodor Murisanu. Ez a toivóirat többször kihangsúlyozta erdélyi jelegét és rendszeresen íogilaúkozi k a szomszédos népek irodalmi életével is. Maginak a szerkesztőnek Murisaimnak, elfogult, a ma- varságot helytelenüJ megítélő felfogására .van rámutattam egyszer (Erdélyi i leiikon, U34 január), ezurtall lazonban örömmel kell linóm, bogy a fiatal romín folyóirat a masa rság igazi irodalmi értékeiből, belülről is igyekszik megismerni itteni törekvéseinket. A Pagini Literare szeptember i 5-i számában Alexandru Olteanu hosszú cikkben foglalkozik Mokkái Sándornak Az élet kérdezett című nagy müvével és ezzdl kapcsolatban a kisebbségi célkitűzésekkel és irodalmi feladatokkal. A politikai bele- és félremagyarázások természetesen ezúttal sent hiányoznak, de az iró munkájába való belcméiycdés ezúttal mégis közelebb vitt a megértéshez. Olteanu azt akarja ntegmututni tanulmányában, hogy a magyarságnak nincs miért panaszkodnia Erdélyben, mert Makkait követve, megtalálja szeldemi kifejlődése és az alkalmazkodás útjait ós feliadatait. Makkait szembehelyezi Nagy KárolflyaJ, ,,a féktelen politikai agitátorral“, de jellemző egyházclle- nes elfogultságára, hogy szerinte Makkai sem mentes hivatásának dogma ti zmus ától, noha a valóság sohasem cáfolta meg vallásos meggyőződését. Nyilvánvaló, hogy itt Olteanu ellentétbe kerül önmagával és csak megszokásból ered előítélete minden papi dogmatizmus- sal szemben. Ezért nem tudja teljes súlyában átérteni Makiainak a lelki nemzet kialakításáról szóló írásait és azokat elsősorban politikai szempontból értelmezi. Mokkáiban felismeri azt a törekvést, mely a valósággal való szembenézést, a nemzet nultjának és bűneinek leplezetlen megismerését követeli. Részletesen foglalkozik azután rrhlen Gábor, Széchenyi István és az Ady Endre alakjaival, mint akik önismeretre és igazi feladataira tanítják a magyarságot. Ql- teanu ismeri valamennyire a Bethlen Gábor .-.örül föiviharzott irodalmat is, de nem egészen bízik a Makkai elfogulatlanságában, iert azt hiszi, hogy Makkai csak kisebbségi útmutatás szempont jábóí mutatja be a bethleni elgondolásokat. Érdekes azonban, hogy itt is elsősorban Bethlen politikai törekvései foglalkoztatják és nem veszi észre, hogy Makkai ép Bethlen erkölcsi egyéniségét mutatja példaképpen a magyarság számára. Áttérve Széchenyire, Olteanu már egy pár furcsa megjegyzést is megkockáztat, amit csak a viszonyok és az irodalom hiányos ismerete magyarázhat meg. Szerinte Széchenyi idegen eredetű és egy angliai menhnlycn halt meg. Ebben az esetben nem ajánlhatunk jobbat, mint, hogy olvasása cl a Hegedűs Loránd Széchenyijét, akkor majd rájön tévedéseire. Hibáztatja Makkait, hogy nem foglalkozik a Kelet népe politikai gondolataival, Kossuthtal való vitatkozására a nemzetiségi kérdés felett. Szerinte a dualista nemzedék teljes erővel alkalmazta Széchenyi programját s igy láthatólag nincs tisztában azzal, hogy mai álláspontunk erről éppen ellentétes. Adyban látja a magyarság utolsó kísérletet, hogy a germán hatalom karjai közül szabaduljon, de Ady igazi költészeti jelentőségével nem foglalkozik. A következő részben a Magunk revíziója alapgondolatait emeli ki érdekesen Olteanu. Helyesen értékeli a mult revízióját és a Makkai mutatta kisebbségi hivatást, habár nem veszi észre azt, hogy Makkai nem kizárólag lelki, szellemi feladatokat követel a magyarságtól, hanem társadalmiakat és gazdaságiakat is. Teljesen félreismeri azonban a Makkai szerepét, amikor azt írja róla, hogy egy önálló erdélyi irodalomért küzd és hogy az erdélyi történeti regény megalapítója. Érdekes végül Olteanu tanulmányának befejezése, melyben azt mondja, hogy a szellemi és kulturális együttműködés alapját látja Makkai müvében. Rámutat a magyar I Iskoláknak arra >a feladatára, hogy ezeket az eszméket terjesszék, a kisebbségi irodalom pedig leplezze le a mult hazugságait és mutassa meg a magyarságnak, minit kis népnek, igazi hivatását. A kisebbségi irodalom feladata szerint az, hogy őrizze meg a történelmi igazsággal való kapcsolatot, a m<a- i gyarság pedig alkalmazkodjék a jelenlegi helyzethez és akkor semmi sem akadályozza meg, hogy a románság baráti kezet nyújtson neki. 7 FKlTSCHNE BUDAPEST, IV., Párisi-utca 6. (Ssümidegné öccse űzlek) Eredeti párisi modell ruhák. — Trico, yersays cost ü mök és pu 11 overek. Örömmel látjuk, hogy Olteanu felismeri ti kisebbségi irodalom súlyát és szerepét, a törekvéseit is rokonszenvvei kíséri. A gyanú árnyéka azonban még ide is bclopózik, Olteanu úgy csinál, mintha Makkai még izoláltan hirdetné a maga. eszméit és nem állanának mögötte a magyarság tömegei. Nem mulaszthatja el, hogy ne vágjon egyet Székely Mózes „gyerekes ravaszkodása“ felé, amely mögött a magyar irredentizmust érzi. Olteanu nem vette észre azt, hogy Székely Mózes által már csak egy letűnt nemzedék nemzetsinatá&a szólalt meg, míg Makkai mögött az egész erdélyi jövő, egy uj világnézet kialakulása áld. Qltcununak ismernie kellett volna, hogy milyen sajtóhangokat váltott ki a Zátony megjelenése, amellyel (szemben a kritika éppen a Bcrdr Mária f öldindulásán: ;', gyakorlati, alkalmazkodó célkitűzéseit emelte ki. Ha Olteanu kellőképpen ismerné a mai erdélyi, magyar irodaimat, el kellene ismernie, hogy az olytan nemzeti eszmékért és felfogásért küzd, ami egybevág azzal, amit o még csak a jövőtől vár. Olteanu azt kívánja a magyarságtól, hogy szakítson az irredentizmussal és nem tudja, hogy a magyarság belső revíziójának munkája már rég elkezdődött és a románsággal való összetalálkozás csak akkor lehet eredményes, ha a románság is végrehajtja a (saját előítéletének revízióját. Ez azonban csodálatosképpen még nem jutott eszébe. Vita Zsigmond Amerikai hölgy százezer dollárért megvásárolt és egy iiatal vonósnégyesnek ajándékozott négy BÉCS, (október). Becs nagy művészi .szenzációja egy fioilal amerikai kvartett, amely eltekintve kiváló képességeitől, legnagyobbrészt azzal vonta magára a közfigyelmet, hogy a világ legdrágább hangszerein játszik. A négy fiatalember számára ugyanis mecénásuk, egy előkelő amerikai hölgy, Mrs. Mathew John Whitall, egy bostoni iparmágnás felesége megvásárolt négy Stradivá- rit, úgyhogy a kvartett esténként százezer dollár értékű műkincsekkel lép a közönség elé. Azt mindenki tudja, hogy a Stradiváriusok gyártották a legjobb hegedűket, de ezt már kevesen tudják, hagy a hegedűkön kivüí még más hangszereket is készítettek Stradi- váriék műhelyében, nevezetesen époly kitűnő brácsákat, gordonkákat, gombákat és hárfákat. Az amerikai hölgy, aki rajongó zenekedvelő és a zene történelmében is jártas, tudott erről és elhatározta, hogy bármennyibe is kerül, megszerzi egy vonósnégyes számára Stradiváriék egy hegedűjét, egy brácsáját, egy gordonkáját és egy második 1 hegedűjét. Elhatározását végrehajtani annál is inkább könnyebb volt, mert férje azonnal százezer dollárt folyósított a nemes tervre és az ügynökök egész hadserege rövid idő alatt fel is hajszolta a négy Stradivári-hangszert. Eszerint Mrs. Mathew John Whitull megvette u hires Conte Castelbaco-hegedüt, amely egy ideig Wagner Richárd birtokában volt, megvette a Castelbaco-gordonkát, a Vanamaker-brácsát és a híres Betts-hegedüt, amely 1704-ben került ki Stradiváriék mü- helyébő:, a világ egyik legféltettebb műkincse, ,a nemzetközi tolvajok álma, amelynek egész külön delektivtestőrsége van. Ezt a négy hangszert az amerikai hölgy Louis Krasner, az Amerikában nemrégen feitünt fiatal hegedűművész kvartettjének ajándékozta. Krasner hírnevére és tudására jeiiem- ző, hogy Caselia és több más hires zeneszerző egész uj müveket irt számára. G játszik Wagner Richárd hajdani hegedűjén. A Betls-hegedün egy fiatal orosz zenész, Nikolaj Berezovsky játszik. A brácsa tulajdonosa Nicolas Moldavan, » 25.000 dolláros cselló pedig a beriini filharmónikusok volt csellistájának, Joseph Sch os temek, Hindemith volt kamarazene-partnerének kezében van. A legnemesebb erdélyi hagyom-tajr^ képviseli és szóig álja az Ellenzd'á* megüti a legtifa&b, legszebb, legfőbb őszi h!iiöRieges§£gehe! hozza
