Ellenzék, 1935. október (56. évfolyam, 225-251. szám)
1935-10-20 / 242. szám
Ara 5 lej TAXA POŞTALA PLÄTITA ÎN NUMERAR No. hi.i6t.IuH9. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Cluj, Calea Moţilor 4. Fiókkiadóhivatal és könyvosztály: Piaţa Unirii 9- szám. — Telefonszám: 109. — Levélcím: Cluj, postafiók 80. MAGYAR. POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA: BARTHA MIKLÓS Előfizetési arak: havonta 70. negyedévre 21a félévre 420, events S40 lej. — Magyarországra: negyedévre 10, félévre 22, évente 43 per.gó. A. többi külföldi államokba csak a portókiilönbözettel tSbb. LVI. ÉVFOLYAM 242. SZÁM. ASÂRNAP 1 9 3 5 OKTÓBER 20. Elvaduítság jele, ha pártpolitikai küzdelmeket tervs~erü vérontás szegélyezi. Mikor egy-egy választáson, egy-egy politikai viharban biborcsik húzódik keresztül szenvedélyeken, ezt meg meg tudjuk érteni. Az ember még nem egés~ ember. Az izgatás és izgalom allatoi csinál belőle a végzetes pillanatokban. De tervszerűen merényleteket elkövetni vagy megkísérelni, ha mindjárt szenvedélyes és erőszakos politikus büntetésekép is történik, több a keleténél. Ez már megfontolt és rendszeres gonoszság. Verekedés a választáson, sortül politikai összeküienbözés vagy tüntetés esetén, sajnos mindenütt és mindig előfordul a világon, no ha minden egyes alkalommal kiviláglik, hogy ideje korán csititő szó, népvezérek egy hőfokkal leszállított hangja s a karhatalmi tényezők csak egy percnyi higgadtsága elég lett volna vérontások tartóz- tatására. De csak Róma volt egyszer az istenek városa és a szenátus a királyok gyülekezete. Nem csodálkozunk eszerint, bár fájlaljuk és elítéljük, hogy az Erdős-Kárpátok kisded fővárosában, a pagonyok és sóbányák, a fausztatás és zsidó nyomor középpontjában a nemzeti-parasztpárt ortodox részének népgyülési szenvedélye rázúdult a nemzeti-parasztpárt neológ eretnekeinek, a numerus valachikus alvajdáinak a lakására, ott dúlt és fűlt. De már ennéittföbb: el- 0 aduit súg és gonoszság, borzasztó **rv'zer~- sóg az ijesztő rendszeresség, mikor a romboló tábor vezéreire lőnek és csak a szivére tett kéz menti meg az ellentüntető vagy karhatalmi fegyverből kiröppent haláltól. Nem fontos és nem tünet-? De halljuk és úgy látszik, igaz: ezt a lázas, párthü, szenvedélyes izzásban hevülő alvezért már harmadizben próbálják eltenni láb alól. Ez már forradalmi tünet, ez bevezetése a Rowdynak, az utcai harcnak, a pártháboru állandósításának. Amit Milánóban láttunk, mielőtt a fasizmus győzelemre jutott, ami a veimári Németországban és a rendiségre készülő Ausztriában folyt éveken keresztül, amivel a tüzes kreol és keverék fajtájú répek szórakoznak a viharos latin Délamerika köztársaságaiban. Eddig hízeleghettünk magunknak: késelö, i kézi bombázó, petardázó, revolveres politi- J kát nem űztünk: a pártviszályok és a párt- küzdelmek csúcspontjain se dobluk el a nyaklót és féket. Hányszor mozgatnak meg a pártok tízezres, sőt olykor százezres tömegeket és ezek méltóságos fölvonulás, higgadt erejű tüntetés után a hatás vagy győzelem reményében szerteszóródnak. Igen, voltak szórványos kivételek, de nem a pártok, hanem a iulpezsgés felelőtlenségéből, mint a Királyhágótól városunkig áradt rombolás, vallási gyűlölködés vérbebonitt szemével vagy a kisebbségi elfogultság üszkein lángoló cor- nesti szomorujáték. Ami felelőtlen ,,népbi- ráskodás(( volt, nem jelentett lincselési rendszert, angolszász módra, nem jelentett row- dyt germán módra. De most végletekig fűlött légkörben tartanunk kell tőle, hogy megváltoznak a közéleti szokások. Ha ostromállapot és cenzúra, amelyet életbeléptetek, amikor külföldi mintára fölforgató mozgalom megölte az ország nemes hajlandósága miniszterelnökét, nem képes megfékezni a gyűlölködést és uszítást amely most még nagyobbára csak a kisebbségek ellen ontja volt magas méltóságok gyújtogató sziporkáit, akkor, mint a legújabb események bizonyítják, a pártharcokban már csóva röpül és felgyűl a száraz talaj vagy az asszott erdő. Mindig baj, ha demagógiába sülyed az államférfi, aki lejária magát. Reméljük, még nincs késő; nem fajulnak el ezek a jelenségek. De ha gonosz előjeleket látunk, komoly kötelesség kérni és követelni a hatalmi és önkéntes elhatározást ellenük. A végzet karmaiba kerítheti a fölényes nem törődőket, v°gy a tűzzel cselszövőn játszadozókat. Kleinvieh macht auch Mist, mondja sváb testvérünk. Eldobott gyufa végzetes tűzvészt okozhat. Kicsiből lesz a nagy, krajcárból a forint. Folytassuk-e a játszi idézeteket a bölcs nép okos mondásaiból? Aki ért a szóból, tudni fogja, hogy résen álló eltapos kezdő veszedelmeket. iiagyinaií eoylbiiltf az olasz—feszültség. — lávái továfeb folytatta béke- akcióját. — Áiadíák a frames^ választ a Parisba Intézett angol kérdésre Franciaország télremagnarázhaiatian világossággal vállalt iilefezcfiscgcf az angol tengeri haderő támogatására  hadszíntéren még mindig nem történt jelentősebb esemény. Badoglio tábornok, az olasz hadsereg vezérkari főnöke Aduában kijelentette egy angol ujságtudósitóuak, hogy hosszú háborúra van kilátás és a harcokat csak jól előkészített fejezetekben lehet eredményesen megvívni. A katonai hadszíntérrel ellentétben napról-napra élénkül a diplomáciai viták szintere. Laval tovább folytatja békeközvetitő kísérleteit és a jelek arra mutatnak, hogy a sikertelenségről szóló tegnapi jelentések legalább is időelőttiek, ha ugyan nem teljesen alaptalanok voltak. Londonban határozottan enyhült a légkör e kísérletek számára s ha igaz a párisi hír, tegnap este Mussolini is eljuttatta minimális hékefeltételeit Láváihoz. Hogy miben állnak ezek a feltételek, arról még semmit cem lehet tudni. A franciák azentan ? J i ..előtt hozzájuk intézett angol kérdéssel kapcsolatban, mely arra kért határozott választ, hogy olasz támadás esetén számithat- nak-e Franciaország támogatására, rendkívül ügyesen megtalálták a módját anuak, hogy válaszukkal lehetővé tegyék az angol—olasz feszültség enyhülését is. Tegnap este átadott válaszukban ugyanis, amint a Reuter jelenti, félremagyarázhatatlan világossággal vállaltak kötelezettséget az angolok támogatására. Ezt megelőzőleg azonban Laval arra kérte a londoni kormányt, hogy miután a Földközi-tengeren most már a francia flotta is rendelkezésükre áll, mutassanak készséget arra, hogy a nagy angol tengeri haderő egy részét, melyet Olaszország különösen fenyegetőnek érez, vonják vissza erről a területim!. Franciaország viszont kötelezi magát arra, hogy az olaszoknál eléri az Egyiptomra fenyegetőnek érzett lybiai katonai intézkedések visszavonását. London, minden jel szerint, hajlandónak mutatkozik erre a megoldásra és Lavalnak igy újra sikerült egy különösen kritikusnak látszó helyzetet megint váratlanul kedvezővé tenni a francia diplomácia számára. A válság légköre mindenesetre jóval enyhébbé vált, mint az utóbbi hetekben bármikor. Hozzájárult ehhez a hadműveletek szünetelése, amiben, ha nem nem is bevallottan, szintén része lehet anuak, hogy a diplomáciai tárgyalásokat nem tartják egészen reménytelennek. Most már az a kérdés, hogy mit tartalmaz Mus- solininek tegnap este Párisba juttatott válasza. Föl lehet tételezni azonban, hogy nem zárja el teljesen a tárgyalások útját, mert a jóléríesüit Laval bizonyára nem kezdett volna mostani akciójába, ha az olasz álláspontra vonatkozólag kielégítő értesülést nem kap előbb Rómából. A genfi szankciós bizottságokban tegnap meglehetősen heves vitára került a sor. Titulescu a Balkán-szövetség nevében kijelentette, hogy szankciókat csak az ez által okozott károk megtérítése, kompenzációk előzetes biztosítása ellenében hajlandóak vállalni a Balkán-szövetség államai. Ez a kijelentés nagy izgalmat keltett és Eden angol népszövetségi miniszter, aki tulaídonképen irányítja a tárgyalásokat, de ebben a pillanatban távol volt a tanácskozó teremtől, hirtelen odasietett és hosszabb megbeszélést folytatott Titulescuval. Tituíescu ezután oda módosította indítványát, hogy Ausztria és Magyarország számára, amelyek a szankciókban nem vesznek részt, kontingentálják az Olaszország felé irányuló kivitelt, ezzel akadályozzák meg, hogy hasznot húzzanak a szankciókban résztvevő államok veszteségeiből, A lengyel megbízott fenntartással élt az indítvánnyal szemben, a többség azonban elfogadta Titulescu indítványát iíitfelczctlsegef vállalt Franciaország iPÁRIS. (Az Ellenzék távirata.) Az olasz— abesszin válság ügyében az általános érdeklődés Párásra irányul, ahonnan Laval nagy erővel folytatja tovább pár nap előtt megkezdett békekisérleteit. A francia diplomácia páratlan ügyességgel sikeresen használja föl ennek érdekében az angol kormány Párishoz intézett kérdését is, mely határozott választ kér arra, hogy hajlandó-e segíteni Franciország a Földközi-tengeren összpontosított brit tengeri haderőt váratlan olasz támadás esetén. A francia válasz ezáltal nem ragaszkodik a megelőző hasonló kérdésre adott párisi állásponthoz, hogy Anglia is biztosítsa viszont támogatásáról Franciaországot váratlan német támadás esetére. Ellenben félremagyarázhatatlan világossággal kötelezettséget vállal, hogy támogatja az angol flottát olasz támadás esetén, amit azonban nem soroz a valószínű eshetőségek közé. Ezzel szemben viszont azt kívánja az angoloktól, hogy miután védelmi szempontból most már a francia flottával is rendelkeznek, vonják vissza a Földközi-tengerre odacsoportositott hadihajóik egyrészét és ezzel járuljanak hozzá az olasz érzékenység kíméletéhez. Franciaország viszont eljár abban az irányban, hogy az olaszok szüntessék meg az egyiptomi határ ellen fenyegetőnek érzett lybiai katonai intézkedéseiket. A francia választ kedvezően fogadták Londonban és az angol kormány a feszült diplomáciai légkör enyhítésére azonnal hivatalos közleményt tett közzé, mely hangsúlyozza, hogy sem a francia kormánnyal folytatott megbeszélésein, sem más alkalommal Anglia nem vetette fel a katonai szankciók kérdését. Arra sem gondolt egy pillanatig sem. hogy egyedül alkalmazzon Olaszország elleni szankciókat. Nem tárgyalt a Szuezi csatorna elzárásáról és az olasz partok ellen al! kalmazandó blokádról sem. Anglia — mondja nagy határozottsággal a hivatalos közlemény — nemzetközi kötelezettségeit ebben az irányban mindvégig csak a többi nemzettel együttesen, a Népszövetség keretében kívánja teljesíteni. Enyhült az olasz—angol feszültség Ez a hivatalos közlemény első határozott jele az olasz angol feszültség enyhülésének. Másik ilyen jelnek tartják azt a hosz- szas megbeszélést, metyet Mussolini folytatott tegnap Sir Eric Drummond, római angol nagykövettel, amivel egyidejűleg Hoare angol külügyminiszter is fogadta Grandi londoni olasz nagykövetet. Í2s ugyanakkor Laval is hosszasan tárgyalt Párisban Ce- rutti olasz és Clark angol nagykövetekkel. Amint a párisi lapok jelentik a Laval által megkezdett békekisérletek sikere vagy meghiúsulása most már Mussolinitól függ. Ha Mussolini kevésbé engedékenynek mutatkoznék, mint ahogy Laval várja, akkor a megegyezés nem fog sikerülni. A Havas távirati ügynökség jelentése szerint a tegnapi tárgyalások még nem változtattak sokat a helyzeten, mert Olaszország még nem közölte, hogy melyek a végső határai abessziniai terjeszkedésének. Ez a közlés azonban, beavatottak szerint, tegnap este szintén megérkezett Parisba. Mit tartalmaz a francia válasz? PARIS. (Az Ellenzék távirata.) Leger francia külügyminiszteri főtitkár átnyújtotta Clark angol nagykövetnek Franciaország válaszjegyzékét Angliának kérésére, hogy kölcsönösen támogassák egymást a Földközi-tengeren olasz támadás esetén. A nagy- fontosságú okmány kilenc gépírásos oldalt tesz ki és húrom főbb kérdéssel foglalkozik: 1. Franciaország kötelezettséget vállal, hogy a népszövetségi paktum 3. paragrafusának 16. szakasza értelmében támogatni fogja Angliát a szankciók közös alkalmazásában bármely támadás esetén, amely egy olyan állam ellen irányul, amelyik résztves* ezekben a szankciókban. A válaszjegyzék hangsúlyozza, hogy a kölcsönös támogatás a 16. szakasz értelmében csak közös lépések megtételénél alkalmazható. Ellenkező esetben, amennyiben a támadás egyéni megtorló in tézkedések következménye lenne, a Nép szövetség az uj támadás kérdését az első paragrafus 16-ik szakaszának értelmébcm köteles megvizsgálni, 2. A kérdés jogi oldalainak megvilágításával egyidejűleg a francia jegyzék hangsúlyozza, hogy a 3-ik paragrafus 16-ik szakaszának alkalmazása jelenleg nem vehető tekintetbe, mert sem Anglia, sem Olaszország nem szándékoznak háborút indítani és Mussolini előzetesen elfogadta a gazdasági szankciókat. 3. A válaszjegyzék annak szükségességét hangoztatja, hogy úgy' Nagybritannia, mint Olaszország haladéktalanul kezdje meg a viszály békés megoldásának érdekében a foganatosított kator, rendszabályok részleges megszüntetését. (Folytatása a 16 oldalon.)
