Ellenzék, 1935. október (56. évfolyam, 225-251. szám)

1935-10-15 / 237. szám

1939. október. MLLENZfÖK 3 Eltemették a szerencséden sorsú Buntica baukfőtisztviselőt Brásraiai jelenetek a temetésen ■QLUJ. (Az Ellenzék tudósítójától.) Óriási közönség részvéte mellett szombaton dél­után 4 órakor helyezték örök nyugalomra Buntica Vasilet. a Leszámítoló és Pénzváltó Bank tragikus sorsú devizafőnökét. Már fél 4 órakor hatalmas tömeg gyűlt össze a há- zsongárdi köztemető halottas kápolnája előtt, a ravatalos terembe pedig a legszű­kebb baráti kör és a hozzátartozók is csak nagy nehezen tudtak bejutni a rengeteg ki­váncsi miatt A nyitott ravatalon égő gyer­tyák és virágerdő közepette kisimult arccal feküdt a halott, csak balszeme fölött né­hány véraláfutás jelezte a szörnyű tragédiát. Elájul Buntieáné Az egyházi szertartás megkezdése előtt megrendítő jelenet játszódott le a halottas- házban. Buntieáné, akit hozzátartozói pénteken este a legnagyobb kímélettel értesítettek férje haláláról, ideggörcsöt kapott és ve- lőtrázó sikoltással elájult. Emiatt az egyházi szertartás is késett né­hány percet. Miután magához téritették a férjétvesztett uriasszonyt, a görög katolikus pap beszentelte a holttestet, elhangzott a Circum dederunt, a fekete huszárok föltet­ték a kocsira a koporsót és a szomorú me­net megindult a hősök temetője felé. A ha­lottszállító kocsi mögött lépdelt Buntica tá­voli rokonsága, felesége, akit ketten támo­gattak, a Leszámítoló Bank és az Erdélyi Bank tisztviselőkara, a helybeli banktársa­dalom előkelőségei és a kiváncsiak nagy tö­mege. Lejött a temetésre Buntica egyik menyasszonya, M. A. Bucuresti-i urileány is, akit a végsőkig lesújtott volt vőlegényé­nek halála. Ä nyitott sírnál újból megismétlődött a haíottasházbeli jele­net: Buntieáné idegei felmondották a szol­gálatot és a kétségbeesett asszony sirva- zokogva rogyott le a sir szélére: — Csak még egyszer érinthetném meg a kezét!... A megrendült lelkű asszonyt elvonszolták a sírtól és néhány pillanat múlva hullani kezdtek a rögök is egy sokat szenvedett férfi koporsójára. Buntica Vasilenak örökre elvégeztetett... * Bunticát eltemették, de az a titokzatos­ság, amelyet a végzetes revolverdörrenés maga után hagyott, még mindig nagy kér­dőjelben csúcsosodik ki. Román társadalmi körökben megindultak a találgatások, a sug- dolózások és ezeknek a rendőrségi vizsgálat egyelőre még nem tud véget vetni. Hogyan történt a tragédia? — kérdezik mindenfelől, de pontos választ erre senki sem tud adni. Végrendeletet készített Buntica? Érdekes, hogy az elhunyt banktisztviselő annyira készült a halálra, hogy többizben szóbeli és írásbeli végrendeletet is készített. Barátai előtt kijelentette, hogy minden vagyonát arra a magyar urilány- ra hagyja, akibe éveken át halálos szerel­mes volt és aki ugyancsak viszonozta ér­zelmeit. Egy Ízben üzleti megbízottjának, Slösselnek lakásán saját maga gépelte le végrendeletét, amelyben Stössel két gyermekének nagyösz- szegü pénzt hagyományozott, Stösselné azonban, aki ismerte Buntica feldúlt lelki- állapotát, szemrehányóan összetépte a vég­rendeletet. A tragédiát azonban már semmi sem tud­ta megakadályozni. Az a két levél, amely oly titokzatos módon tűnt el közvetlenül a revolver eldördülése után a színhelyről, so­kat meg tudna magyarázni. Egyik nyomo­zási közeg véleménye szerint az egyik leve­let Buntica igazi szerelméhez, a magyar lányhoz irta, aki miatt voltaképen lelki egyensúlya is felbillent. Az is könnyen le­hetséges, hogy ez a levél maga a végrende­let volt. Ezek természetesen csak találgatások, amelyekre egyedül a házsongárdi temető legújabb lakója adhatná meg a pontos és határozott választ. SELECT MOZGÓ SEQUOIA I Csodásán szép film a szeretet és barát­ságról. — Főszerepben: J41V PARKER, = URÁNIA MOZGÓ Léleknéíhmíi asszony Fősz.-ben: Loretta Young, Cary Grant Miért volt huszadik az erdélyi Gáli Lafos a párisi futóversenyen ?- francia versenyreeidezőbizottság leéltél© isséttéSficel méri a maralonfutó versenyen BRASOV. (Az Ellenzék tudósitójától.) Szeptember 29-én az ország ezer és ezer sportrajongója leste az eredményeket. Mint­egy csodaként a sport rajongóit ez alkalom­mal nem az érdekelte, hogy gvőzött-e Ri- penzia vagy kiikapott-e a NAC. Románia sportolóinak és sportbarátainak apraja- nagyja Párisba várta a hirt, ahol Gáli La­jos a többszörös Balkán-olimpiász mara­thon győztes és többszörös román mara­thon bajnok versenyzett a párisi L'Autó ha­talmas méretű marathon versenyén. Az eredményt ismerjük. Gáli a huszadik helyre került. Nem akartuk elhinni kezdetben, vártuk a cáfolatot. Azt hittük, rossz tréfa az egész és Gáli ha nem is első (titokban számítot­tunk. kicsit reméltük), de legalább is az el­sők között van. Most érkezett haza Gáli Párásból. Nem is kell kérdezni, ömlik belőle a szó. — A fogadtatás? — feleli Gáli kérdé­sünkre — semmilyen sem volt. Megérkez­tem Párisba, felkerestem egy Rothstein ne­vű Bucureşti egyetemi hallgatót, kit a „Ga­zeta Sporturilor“ szerkesztősége ajánlott és vele együtt felmentem a versenyt rendező L'Auto szerkesztőségébe. Itt sok utánjárás után a versenyt rende­ző bizottság elé kerültünk és bejelentettem, hogy megérkeztem. A rendezőség tudomá­sul vette megérkezésemet, azontúl aztán nem törődtek velem. — Elszállásolás, étkezés? — Magam jártam utána mindennek egye­temi hallgató barátommal. Senki sem kér­dezett tőlem semmit, sem azt, hogy hol la­kom, se azt, hogy akarok-e valamit. Mond­hatom, hogy az eddigi összes versenyeim közül Párisban éreztem magam a legrosz- szabbuJ. j I Titkolják a versenyfeltételeket i Gáli egy héttel a verseny időpontja előtt j már kiutazott Párisba helyszíni edzést végez­ni. Erről azonban kiderült, hogy szó sem lehet. A versenyt Páris közvetlen környé­kének egyik legforgalmasabb útvonalán tar­tották, mely amint később kiderült, még a verseny napján sem >volt mentes a jármü­vektől. Ezen aztán előbb futni nem lehetett. így más útvonalon volt kénytelen edzé­seit megtartani. Köziben nap-nap után fel­járt a versenyrendezőséghez, kérve, hogy közöljék vele a versenyfeltételeket, a ver­senyre vonatkozó adatokat, egyszóval, min­dent, ami a versenyre vonatkozott. Legnagyobb meglepetésre azonban a ver­senyrendezőség szabotálta magától értetődő kérését. Különböző ürügyek alatt kitért a verseny- feltételek közlése elől és csak a versenyt megelőző napon közölték Gállal: •— Vegyen magának egy Autó-lappéldányt és abban megtalálja a feltételeket! A kisérő kérdés Ezután a kísérő kérdés igen fontos pro­blémáját akarta tisztázni Gáli a rendező­séggel, nehogy egy esetleges kizárásnak te­gye ki magát, ha nem tartaná be az erre vonatkozó feltételeket. Kérdést intézett te­hát a verseny-rendezőséghez, szabad-e neki az útra autós vagy biciklis kiisérőt vinni? A rendezőség tagadó válasz adott, közöl­ve Gállal, hogy a szabályok értelmében nincs joga kisértetni magát. A verseny lefolyása Ilyen körülmények között érkezeit el a verseny napja, melyen Gáli, mint ismeretes, állandóan gépszerü futással igyekezett ma­gát a szerinte legveszélyesebb ellenfele, a i finn marathonista mögött tartani. Mint ki­derült, teljesen meglepte a francia Begest, ki váratlan jó futással 2 óra 37 perc alatt tette meg az utat a 2 óra 38 percet futó svéd Enochson és a huszadiknak 2 óra 54 perc alatt befutó Brasov-i atléta mögött. Gáli izgalomtól remegő hangon meséli el a verseny lefolyását. — Ha reális körülmények között vesz­tettem volna el a versenyt, akkor semmit sem szólnék. Nem számítottam arra, hogy ebben a világviszonylatban is elsőrangú me­zőnyben az első leszek, de tudtam azt, hogy reális körülmények között az első tiz be­futó között lettem volna és könnyen megjavíthattam volna a román rekordot. — Mi volt az oka a lemaradásnak? — Tulajdonképpen nem is nevezem le­maradásnak — mondja Gáli — hiszen szá­mos Európa-nagyságot előztem meg. Azért mégis elégedetlen vagyok, főkép ha rá­gondolok, hogy a versenyrendezőség mi­att kellett ilyen helyezéssel megeléged­nem. — Mik voltak a kifogások? — Mint említettem, a versenyrendezőség eltiltott a biciklis, vagy autós kísérőtől. így hát nem anyagiak, vagy kellő előrelátás hij- ján, de a versenyrendezőség kifejezett ti­lalma miatt nem kisért senki az utón. Megdöbbenve láttam, hogy az idegen és főleg a francia versenyző­ket valóságos aulótáborl vette körül. Amig ezek védencüet mindentől óvták, frissí­tőkkel látták el, és minden módon se­gítették, addig én az egész utón hátra- szoritva, frissítő nélkül, biztató szó nél­kül voltam kénytelen a legnagyobb por- fellegben küzdeni s ha némiképpen megnyugodva visszatekin­tek a párisi versenyre, mondhatom, hogy ez a huszadik hely szinte nagyobb eredmény, mint egy Balkán-olimpiász megnyerése. Mintegy világosságot vet Gáli elbeszélé­sére az a hir is, mely szerint a franciák. a francia kerékpáros csapat romániai tú­rája alkalmával szenvedett vélt sérelmei­ért akartak igy bosszút állni. Még néhány szóval elmondja Gáli, hogy e hó 29-én Kassán indul, majd szorgalma­san készül az 1936-os berlini olimpiászra. Református árvák között a Kuun-kollégiumban Befejezés felé közeledik az Orsstie-i rei, templom újítása ORASTIE. (Az Ellenzék kiküldött mun­katársától.) Hét évvel ezelőtt, a nagynevű Kuun-koilégiiim körül zajló küzdelmek után, az Erdélyi Református Egyházkerület köz­gyűlése uj intézménynek: az Orastie-i árva­háznak tette le alapkövét. A dicső múltú, ezernyi megpróbáltatást megélt Kuun-kollé- gium épületében árvagyermekek találtak ba­rátságos, a sors mostohaiságát feledtető Igazi otthont. Évrőil-évre növekszik számuk s ha ügyüket a hivek és gyülekezetek további fo­kozódó kitartással viselik szivükön, remélni lehet, hogy az árvaház keretei kibővülnek és annak falai közt az árvák százainak lehet hajlékot és nevelést adni. Az árvák otthonában Zeg-zugos kis utcák után tűnik fel a kis papirperselyek öldaláróll jól ismert épület: az árvnaház. A bejárattól jobbra és balra szé­les folyosók vezetnek a hálószobák, étkező termek, konyha, irodahelyiségek, betegszobák felé. Egyszerű bútorok és berendezés minde­nütt, de annál tökéletesebb tisztasági. A háló­szobákban gróf Mikes Árminné Zabala-i ár­vaházának kicsiny piros ágyai tűnnek sze­münkbe. A tanuló és étkező termekben hosz- szu asztalok, egyszerű székek sorakoznak fel. Az egyik helyiségben diakonissza-testvé­rekkel találkozunk. Éppen munkában van­nak. A kicsiny nadrágokat, ruhadarabokat foltozgatják. Ök a második édesanyjuk az árvagyermekeknek. Négyen vannak összesen, mindeníküknek van egy „családja“, melybe i8—25 gyermek tartozik. Ezek a diakonisz- szák látják el mindennel a „családba“ tarto­zó gyermekeket: felöltöztetik a kisebbeket, étkezésnél kiszolgálják, az elszakadt ruhada­rabokat megfaldozzák, a tanulásban segíte­nek, mindenben támogatásukra vannak. Kü­lönös ragaszkodás fűzi ezeket a gyermekeket a diakonisszákhoz, akik szeretetőkkal és oda­adásukkal teszik teljessé a „család“ békés életét. Ugyanennek az intern árusnak falai között találnak otthont maguknak a megye külön­böző részeiből Orastie-n tanuló elemisták is. Számuk meghaladja a 30-iat. Külön .szobák­ban laknak ugyan, de ők is azt az egyszerű egyíogásos, de tápláló kosztot kapják, mint az árvák. Együtt járnak iskolába & „Kis- kollégiumba.“ Az árvaház és internátus élén Orbán La­jos igazgató és Kristóf György lelkész álla­nak, okik. gondoskodó szemetükkel igye­keznek a lelkikapcsolatok kimélyitése mellett megtalálni az anyagi alapokat is. Orbán La­jos igazgató elmondotta, hogy az árvaház fenntartására kihelyezett papirperseilyek mel­lett egyes községek asszonyai szőttesekkel is az árvák segítségére sietnek. — Nemrégen a Treiscaune-megyei Mainas község Reformá­tus Noszövetsége küldött több házi szőttes szalmazsákot. A nemesen gondolkozó hivek i adakozásának köszönhető, hogy a valami­kor alig 16 gyermeket számláló árvaházban ma már 85 árvának biztosítanak hajlékot. — Évről-évre azonban egyre növekszik a je­lentkezők száma s érdekükben újabb áldoza­tokat kell hozzanak az egyházkerület refor­mátusai. Ebben iaz évben is 19 gyermek fel­vételi kérését kellett helyszűke miatt vissza­utasítani. Gyakorlati oktatást kapnak az árvák. Az árvaház vezetősége az iskolát végzett árvák elhelyezkedéséről is gondoskodik. Ta- noncokként helyezik el őket, de távozásuk után is kapcsolatokat tartanak fenn az árva­ház lelkészeivel. Állandó levelezésben vannak az árvaház igazgatóságával, amely a lehető­ségek szerint sérelmeiket orvosolja. Az árvák otthonától párszáz méterre a „Kis-koillégTum“-han van elhelyezve az ele­mi iskola. A négy tanerős, 130 tanulót szám­láló elemi iskola különös gonddal igyekszik a gyermekeknek megfelelő oktatást nyújtani. Az Orastie-i református iskola ma a környék egyik legismertebb, legjobb hírnévnek örven­dő tanintézete. Az évvégi -abszolváló vizsgák során a legkitűnőbb eredményeket ez az is­kola éri el. Az elemi iskola épületét körülvevő játszó téren különben az iskola vezetősége a jövő évtől kezdve gazdasági és gyakorlati oktatást fog adni a gyermekeknek. Templomujitás. A sokat sanyargatott Orastie-i református egyház dicsőséges múltját hirdetve — emel­kedik a magasba az árvaház melletti kertben a reformátusok öreg temploma. A külső fa­lakra magas állványok és létrák támaszkod­nak. A templom belsejéből hangos kalapá­lás hangjai hallatszanak. Lázasan folynak az ujitási munkálatok. A már évtizedek óta esedékes templom­ujitás munkák tainiaik megkezdése örömmel tölti el a város és <a környék kevés számú, de áldozatkész reformátusait. Szabó Zoltán jelenlegi lelkész érdeme, hogy a rég óta hú­zódó templom ügye a megvalósitás felé kö­zeledik. Közel harminc évvel ezelőtt Bodor János nyugalmazott lelkész kezdeményezé­sére indult meg a gyűjtési mozgalom a tem­plom megrepedezett falai javítási költségének összehozására. A megvalósítást azonban a vi Qágháboru, bankbukások, konverzió, a tem plom történelmi értéke körüli vitatkozások mostanáig késleltették. Bodor János öreg lelkész azonban -a mostoha körülmények ösz- szejátszása következtében többévtizedes ön­feláldozó munkája dacára sem tudta álmai megvalósulását a papi székben megérni. Szabó Zoltán uj lelkész fiatalos lendülettel, a mellette álló egyházi vezetők segítségévei szembeszállva a nehézségekkel fogott hozzá a templom újításához és remélhetőleg rövi­desen elérkezik a várva-várt ünnepély: a megújított templom felszenteiési ünnepébe. (L. Z.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents