Ellenzék, 1935. szeptember (56. évfolyam, 200-224. szám)

1935-09-12 / 209. szám

TAXA POŞTALA PLĂTITĂ IN NUMERAR No. 141.16^/1919. ám 3 lej Szerkesztőség, kiadóhivatal, nyomda: Cluj, Str. I. G. Duca No. $: F i ó k k i a d ó h i v a t a 1 -és könyvosztály: Piaţa Unirii 9. szám. — Telefonszám: 109. — Levélcím: Cluj, postafiók 80. LYí. ÉVFOLYAM, 209. SZÁM. A sziniéva JPŞ MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA: BARTHA MIKLÓS CSÜTÖRTÖK Előfizetési árak: havonta 70, negyedévre 210, félévre 420, évente 840 lej. — Magyarországra: negyedévre ro, félévre 20, évente 40 pengő. A többi külföldi államokba csak a portókülönbözettel több. 1 9 3 5 SZEPTEMBER 12. MUSSOLINI PARANCSÁRA: Tízmillió olasz riadó-készenlétben BSäBsas»® Diplomáciai sakkhuzás, vagy háborúi megelőző lépés?— iáén az ötös Ijizoáiság Rsegbizatásássak visszaadását ástcláfvásiyozáa ©laszoiíszág maga* tazíása miatt. — Franciaország és Angisa közelednek egymáshoz Abesszínia ttţabb engedményeket helyez kilátásba Az olasz—abesszin viszály által keltett diplomáciai feszültség tegnap váratlanul el­érte legmagasabb fokát. Most már rövidesen tisztázódnia kel* a kérdésnek, hogy van-e még valamelyes lehetőség az afrikai bábom megakadályozásári vagy feltartóztathatat­lan az olasz háborús támadás Abesszínia ellen. Mussolini, aki eddig sem igyekezett könnyíteni a genfi tárgyalások lehetőségein, tegnap rendeletet adott ki, mely a fasiszta milielát mozgósítás előtti állapotba helyezi. Ez nem jelenti az olasz hadsereg mozgósí­tását, amelyre valószínűleg afrikai háború esetén sem kerül sor, de mindenesetre olyan szélső lépés, mely az olasz kormány rendíthetetlen elszántságát mutatja tervei feltétlen megvalósítására. A genfi komor hangulat mögött azonban még mindig mutatkozik vala­melyes reménykedés, hogy a fasizmus mozgósítása nem közvetlenül a háborút megelőző lépést, hanem talán csak a végső ütőkártyát képezi az Olaszország által kívánt megoldás háború nélküli kikényszerítésére. Az utolsó pillanatban hir szerint sikerült is újabb en­gedményeket szerezni Addis-Abebaból s egy francia hírügynökség szerint a négus, aki tegnap behatóan tanácskozott minisztereivel, megállapította azt a határt, ameddig újabb engedmények terén elmenni hajlandó. Hogy a fasiszta milícia mozgósítása nem közvetlen háború előtti lépés, hanem inkább csak Olaszország elszántságát akarja bizonyítani, arra mutat diplomáciai körök szerint a római cáfolat is, mely szembefordul a hírrel, hogy az ahessziniai hadműve­letek szeptember 15-én megkezdődnének. Ugyanilyen jelentést közöl a Havas távirati iro­da is, mely szerint támadásra még az idő sein kedvező s emellett az eritreai olasz fel­vonulás sem fejeződött be teljesen. Az olasz elszántság erélyes bizonyításának szükségét bizonyos tekintetben megmagyarázza a genfi vélemény, hogy a franciák az utolsó na­pokon határozottan közeledtek az angol állásponthoz. Erre lehetett válasz a berlini uj olasz nagykövet bemutatkozásának feltűnően meleg hangja Is. Laval különben még mindig legnagyobb odaadással fáradozik azon, begy' a válságot diplomáciai eszközökkel oldják meg. Az angolok korrekt tartózkodással nézik a dolgokat és Sir Samué! Hoare a népszövetségi közgyűlés ma délutáni ülésén készül kifejteni a londoni kormány állás­pontját. Ennek a beszédnek Géniben előre is nagy jelentőséget tulajdonítanak. Tízmillió olaszt hívnak fegyverbe rohamléptekben közeledik. A színtársulat tagjai nagyobb részt már helyt vannak és a működést megbeszélő gyűlés már meg is volt. Kezdődnek a próbák; mihelyt a szín­ház-épület és a színpad gyökeres átépítése befejeződik, hosszú szünet után megkez­dődnek az előadások is. A színtársulat fölfrissült: egy sereg uj nevet olvashatunk kedves régiek helyén. Felületesség volna már most értékítéletet alkotni, amikor az uj ne­vek még nem lebbentik föl a függönyt egész értelmükről és amikor a kitűnő régiek elme­netele még fájdalmasan érint. A tavalyi tár­sulat jelentős volt és szép számú. Reméljük, hogy az idén sem változik meg a személyi oldal. Éppen úgy „a személyiségek társulatá­ban*1 lesz alkalmunk gyönyörködni, mint az elmúlt esztendőben; ez főben járó érdek, mert elidegenült közönségünk érdeklődését elsősorban a színtársulat egyes tagjainak fá­radhatatlan buzgalma és művész értékű munkája támasztotta föl a mély szendergés- ből. Ezzel nem akarjuk elvitatni a művészeti vezetés értékét, nem kicsinyeljük a rendezés jelentőségét és nem gáncsoljuk a darabok megválasztása körül az irodalom-politikát. De mindenkinek meg kell adni a magáét. Ezért hangsúlyozottan ünnepeljük a tavalyi tagok javarészének rendkívüli és fiatal lel­kesedését, belső értékét és külső hatását. Egyenesen veszedelmet zúdítanak erre az alig fölébredezett és talán gyökerében i:rg sem erősödött érdeklődésre, ha idén értékte­lenebb társulat szállna síkra erői kisebb meg­feszítésével és a szolgálat csekélyebb éber­ségével. Hatalmas elvekről is szó van, a kö­zösség érdekérőt. Aztán kötelez a mult. Nem a régi mult, amelyet talán már soha sem fo­gunk megközelíteni, még egy körülrajongott színházban sem, hanem a közeli félmult, amely már a mostani viszonyokhoz és lehe­tőségekhez alkalmazkodva feszült a viszony­lagos nagyság felé. A színházi vezérlet nagy ígéretekkel biztat és ezzel nagy felelősséget vállal. Ma nagy áldozattal átalakítja ezt a kegy képen nekünk maradt szörnyű színházi épületet. Otthonos­sá próbálja tenni s a szó természettani ér­telmében is akusztikát biztosítani benne a művészi hatásnak. Színház-irodalom politi­kai szempontból is nagy előkészületei van­nak. Lényegesebben és kötelezettebben ajtót akar tárni Erdély irodalmának. Föl akarja támasztani a népszínművet és ennek jeles al­kotásait időszerű átdolgozásnak veti alá, amit kongéniális erdélyiek végeznének. Ta­lán többet és stilszerübbet, megfelelőbbet is, mint ami tavaly a János vitéz hatalmas si­kerének egyik nem utolsó tényezője volt. Persze kényes és merész föladat ez, de re­méljük, sikerülni fog s a fordítás az anya- nyelvből az anganyelvre lesz legalább olyan értékes, mint az utánköllés az idegen nyelv­ből az idegen nyelvbe szokott lenni. Nagy rendezési újszerűségek és egyéni kísérletek elölt is megnyílik az ut; kitűnő hivatalos rendezők mellett a szó nemes értelmében vett műkedvelő rendezőkhöz is szerencsénk lesz. Aztán jó darabok ígérete kecsegtet leg- főképen. A személyi biztosítékok mellett az ily dologi biztosítékok a legfontosabbak. A színház, mint közösség és egység, nyil­ván sokat igér és pedig hitelképesen a tava­lyi eredmény alapján. Most már a közönsé­gen a sor. Neki is föl kell készülnie s cse­lekednie, még fokozottabb mértékben, mint tavaly a színház-művészeti újjászületés ide­jén, sőt inkább, mint valaha, „áldozatra“ készen, ő tőle nem Ígéreteket, hanem valósá­gos cselekedeteket várunk. Ezekre kötelezi a sok erőfeszítés, amit a színház végrehajt, a mult és jövő. Ha meleg otthon és jó halló­tér lesz a színház, egy halom kifogás éleiét veszti. Nem idézhetik „pörgátlásulA színház már tavaly olcsón mérte értékes portékáját, a gazdasági válság pedig bizonyos pontokon megszűnt, sőt prosperity lett belőle. Ez a pénz, amelyet személy és mennyiség szerint ismerünk, nem bújhat el a színház elől „a harisnyába“. Reméljük, hogy a színház és közönség ezidén kölcsönösen elragadó lesz egymás iránt. RÓMA. (Az Ellenzék távirata.) Az olasz közvélemény Mussolini rendeletének hatása , alatt áll, mely a fasiszta miliőiét mozgósítás előtti állapotba helyezi. A félhivatalos Gior- nale DTtnlia hangoztatja, hogy ez a riadó- készenlét szükség esetén 10 millió olasz fegy­verbe szólitását jelentheti. A másik római félhivatalos, a Lavoro Fascista hangsúlyozza, hogy Mussolini rendelkezése, melynek alap­ján a fascista milícia tegnapiéi fogva álta­lános riadóra áll készen, válaszadás azokra a sakkhuzás okra, melyek a nemzetközi poli­tikában az utolsó napok alatt történtek. Mindkét lap hangjából ki érzik, hogy Musso­lini rendelkezése nem annyira az afrikai olasz katonai .szükségletek miatt vált idő­szerűvé, inkább az európai kormányok felé akarja demonstrálni, hogy Olaszország, bár mi is történjék, minden tehetőségre készen I áll. Ilyen szempontból a riadó-készültségre i vonatkozó rendelkezés folytatását képezi a i Brenner-i hadgyakorlatoknak, ezúttal azon­ban a demonstráció éle nem Németország el­len irányul. Mussolini réti dele te a fasiszta párt hivata­los közleményében jelent meg. A rendelet szerint az összes fasiszta erőknek készen kell ál­lam rövid időn belül a mozgósításra. Erre a mozgósításra a jelt szirénák, ha­rangok és dobok fogják megadni, melyek­nek megzendülése esetén a fasiszta szerve­zetek összes tagjai kötelesek azonnal föl­venni egyenruhájukat és a számukra előre J kijelölt helyen gyülekezni. A fasiszta milicia j tagjai azonnal gyakorlatokban vesznek részt, i A szintén bevonuló Baliki gyermekszerveze­tek tagjait este 9 órakor hazabocsátják. Mi az olasz álláspont? Az olasz sajtó éles hangon bírálja a nép- szövetségi eseményeket és hangoztatja, hogy az ötös bizottság határozatai egyáltalán nem köthetik Olaszországot. A tegnapi sajtóhan­gokból az olasz állásfoglalást három pont­ban lehet összefoglalni: 1. A lapok erélyesen kételkednek abban, hogy a genfi tárgyalá­soknak sikere legyen. 2. A Népszövetség álar­ca alatt Genfien fasizmus-ellenes koalíció folytattja támadásait Olaszország ellen. 3. Az összes lapok kiemelik Attolico uj berlini ölasz nagykövet bemutatkozó, beszédének hangját és Hitlernek a nagykövet szavaira adott szívélyes válaszát. Pesszimista a hangulat Genfben GENF. (Az Ellenzék távirata.) A népszö­vetségi fővárosban tegnap igen komor han­gulat uralkodott. Az ötös bizottság fáradozá­sai súlyos nehézségekbe ütköznek. Aloisi olasz főmegbizott, hir szerint, közölte Mada- riagaval, az ötös bizottság elnökével, hogy Olaszország fenntartja magának a cselek­vés szabadságát, bármit is határozzon az ötös bizottság. Az a hir is elterjedt, hogy Aloisi megta­gadta a választ az ötös bizottság hozzáin­tézett kérdéseire. Ez azonban tévedésnek bi­zonyult. A bizottság nem intézett kérdéseket a szembenálló felekhez, csak fölhívta őket, hogy a tárgyalások alatt tartózkodjanak az ellenségeskedéstől. Erre a felhívásra az abesszin delegáció kedvező választ adott, olasz részről azonban nem adtak rá választ. Népszövetségi körökben elterjedt hir sze­rint az olasz ellenkezés miatt Eden, mint az ötös bizottság augoi tagja, azts indítványozta: állapítsa meg a bizottság, hogy Olaszország magatartása miatt lehetetlenné vált a. számá­ra kijelölt kötelesség teljesítése. Laval elle­nezte az indítványt és újabb közvetítést kez­dett egyrészt Aloisi és a bizottság között, másrészt az olaszok és abesszinek között. Ha azonban Olaszország vagy Abesszin!a állás­foglalásában gyökeres változás mielőbb nem következik be. a bizottság rövid időn belül mégis kénytelen lesz arra, bogy hivatásának teJjesithetetlenségc címén visszaadja megbí­zatását a népszövetségi tanácsnak. Újabb abesszin engedmények Parison át érkező legújabb jelentések sze­rint Abesszínia újabb engedményekre haj­landó. A negus tegnap újabb megbeszélést tartott minisztereivel ezekről az engedmé­nyekről. A megbeszélés után közölte az ille­tékes diplomatákkal, hogy hajlandó átenged­ni Olaszországnak Ogaden tartomány egy ré­szét, hajlandó megadni a jogot a: olaszok­nak arra, hogy Gondnárig vasutat építsenek és hajlandó bizonyos nemzetközi ellenőrzést is vállalni a: abessziniai rendőrség megszer­vezésében. Semmi körülmények között sem hajlandó azonban arra, hogy bármilyen pro­tektorátust elismerjen Abesszínia fölött. Az abessziniai kormány ezenkívül egész sor gaz­dasági engedményt helyez kilátásba. Angol—-francia közeledés Beavatott diplomáciai körök szerint az utolsó napokon határozott közeledés jött lét­re Franciaország és Angolország között. La­val hosszasan tárgyalt Sir Samuel Hoare kül­ügyminiszterrel. Ezen a tárgyaláson résztvett Eden angol népszövetségi miniszter is és ké­sőbb bevonták a tárgyalásokba a francia és angol afrikai szakértőket is. Mindez arra mutat, hogy a tárgyaláson szóba kerülhet­tek a végső engedmények, melyeket Fran­ciaország és Anglia közösen ajánlanak fel Olaszországnak. Ezzel szemben genfi beavatottak között meg­egyezés jött létre franciák és angolok között a népszövetségi alapszabályoknak a fenye­gető háborús veszély esetén való alkalma­zása ügyében. Anglia viszont kötelezte volna magát arra, hogy támogatni fogja a nép- szövetségi szabályok szigorú alkalmazását Európában is és a maga részéről is meg­védi Ausztria függetlenségét. (Folytatása a 8. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents