Ellenzék, 1935. szeptember (56. évfolyam, 200-224. szám)

1935-09-29 / 224. szám

r. vírru. öreg költő.“ Hu v»n rţţnxi Andersen infie, akkor ex :u élet az, minden Andersen mese eredelije: lidérces édes és csodálatos. Ne tűink elszorul a szivünk, amikor olvas­suk. De ö dégedet volt ezzel a töménte­len szomorúsággal, megpróbáltatással és riadalommal. „Kietem Írja vallomá­sában szép mese, gazdag és boldog. Ka gyermekkoromban, amikor szegé­nyen és magányosan kikerültem a világ­ba, valami hatalmas tündér találkozik velem s ezt mondja: „Válaszd meg pá­lyád, célod, aztán, amint szellemed ser­eiül és amint az értelem követeli, majd, oltalmazni és vezérelni foglak ebben a világban“ — sorsom akkor se lehetett volna se boldogabb, se bölcsebb, se kü­lönb. „Talán igaza is van. Ez az élet a fájdalmas egységében maga a szépség, mert valami földöntúli hangulat árad belőle, mely a csillagoknak és a legki­sebb göröngynek egyformán értelmet, szint ad. Mit is érnek el, ha a világot az ész és a józanság, az egészség és a tisztaság szabályai szerint rendeznők be, az euqenika, a lajnemesilés célkitű­zésével s kirekesztenének belőle min­dent, ami termékenyitöen zavaros, be­teg s az értelemnek megfoghatatlan? Beethoven süketsége és iszákos apja nél­kül, Leopardi pupossága nélkül, Schu­mann elmebetegsége nélkül és Ander­sen kísérteties gyermekkora nélkül a föld talán kevésbé értékes volna. A gyermek maradt ö mindvégig, hetven­éves koráig, megtorpanva olyan kezdet­leges fejlődési fokon, ahol a bámuló, szinte együgyű szemlélet az életet még a maga paradicsomi érzékletességébesn lát­ja. Gyermek abban, hogy nem egyszerű, hanem bonyolult titokzatosan összetett. Gyermek abban, hogy állandó, érzelmes, valószerűtlen, de abban is gyermek, hogyr észreveszi a valóságot, a rózsa mellett a gilisztát és a tündérország mellett a .szemétládát s okossága, ka- iánsága, kegyetlensége kikiáltja az igaz­ságot. hogy az a császár, akit a felnőt­tek hajbókolva bámulnak, mesterien szőtt, áttetsző ruhája miatt, meztelen. Gyermek abban, hogy éles humorérzé­ke van s a kis dolgokat fölemeli, a nagy dolgokat pedig sárba dönti. Gyer­mek abban, ahogy ir, sohase a nyelvtan, hanem mindig az eleven lélek szerint ismétlésekkel, kitérésekkel, isteni szeszé Ivének engedve. A kutyának akkora szeme van, mint egy teásfindzsa s a iabda a fecske menyasszonya. Ez a vi­lág tündéri, de néha bohókásan operett- szerű is s néha oly ijcdelmesen valósá­gos, hogy megborzadunk tőle. A gyer­mekek költője nem áltatja olvasóit, hol­mi happy end-del. mint a felnőttek al­kalmazkodó kiszolgálói, nem csinál tit­kot abból, hogy még a mese is mindig rosszul végződik. Halottas világ ez. A gyermekek itt meghalnak, angyalok emelik őket a magasba, sírjukon virá­gok lengenek s az őszi holdfény tün­dököl szomorúan. Múlandóság ferditi, görbíti a tárgyakat is. melyek végül a szemétdombon találkoznak egymással. Andersen mesél, de sohase hazudik, nem szolgál édes cukrászhabbal kis kö­zönségének, nem gügyög neki össze- csücsöritett szájjal. A beteg gyermek­hez betoppan egy öregember, lópok- rócba bugyolálva, a halál elviszi öt, az anya eszeveszett fájdalmában utána száguld, dalol az éjszakának, odaadja két szemét a tónak s vakon jut el a ha­lál országába, előbb, mint. a halál, mert ő az anya, a gyors szeretet, ott pedig zokogva belátja, hogy a végzet megvál­tozhatatlan s talán helyes is, hogy gyermeke nem él többé. Egy cikkében számot adott arról, honnan vette me­séinek tárgyát. Az egyiket, „A király­kisasszony és a borsószem“ az odensei fogház fonószobájában hallotta, a má­sikat, komlószedés közben. „A császár BLLENZfiK ruhája“ cirnü meséje spanyol eredetű, Don Manuel hercegről szól, aki a XIII. században éli s ezt Cervantes is földol­gozta. De a lárgyi adatoknál mindig fontosabb az ö dus élmény-anyaga. Ab ból kerül ki az igazi tündérmese, a fá­tyolos, rejtett emlékekből, melyek az. anyja nyomorúságára vonatkoznak, vt\gy az apja régen elhangzott szavaira, a szürkeszemü mesélő nagyanyjára, a gyöngeelméjü nagyapjára s a sok-sok tárgyra, a koppantórn, a kalapácsra, az orsóra, melyek csodás kis bálványok gyanánt vették körül éberen és vigyáz va alig cszmélkcdö csecsemőkorát. In­nen van, hogy minden, amit leír, azon nul él is s azonnal művészi. Wilde ké­sőbb utánozta, — cifrázta és lulfinomi- tottn az. ő meséit, de nem érte utói. Maeterlinck babonás hangulataiban is fölismerszik az ö Ősibb és mélyebb re­gényessége. Andersen egyedül áll, mint költő. Csoda a csodák világában is. ö a i varázsló. 0W1 anzwp™* . & A lélek orvosai 370 lap, vászonkötés 165 lej, fűzve 125 lej, Marie Antoinette 600 lap, vászonkötés — — — — 125 lej. nál, Cluj. Postán utánvéttel. — Kérje a Pantheon könyvszenzációk jegyzékét. Batávia Julius vegén. A javai bazárokban 1 eltűntek nekem a yönyörü szőttesek, amelyek Ftoresz szigetei- ; ről va!Ők. A legkülönbözőbb növényi ros­tokból többnyire páltmáJcbóll, pandanuszból készülnek ezek a domaszt-szövésü térítők, szőnyegek. A szőttesek mintái, a színek nem olyan fokünő>ek, mint ahogyan azt az em­ber a bennszülöttektől már megszokta. Vala­mi különös kultúrát sejtettem Floreszen, azért már régóta hajtott a vágy, hogy egy­szer ide is ékerülhessek. Csodálatosan szép ez. a sziget tenger. Haragoszölld vegetáció emelkedik ki, szinte a tenger habjaiból. Itt is, ott is látszik egy zöld sziget és partja körül, mint vékony vonalak, a bennszülött kárnak, a fatörzscsónakok, amelyek itt a közlekedés egyedüli eszközei. Abban a hit­ben ringattam magamat, hogy nem keltek feltűnést, de ebben a 1 laposan csalódtam. Mi­kor Labuhan Badjo elé értem, kifutott a ki­kötőből egy motorcsónak és értésemre ad­ta, hogy meg kell állnom. A holland köz- igazgatás tisztviselője szállt ki a csónakból. — Ezen a vidéken nem kívánatos -az eu­rópaiak látogatása —, mondta nekem az ér­demes férfiú. — Magam is értem a bennszülött nye’ve­ket, de ezenkívül hoztam magammal egy buginéz tolmácsot, aki éveket töltött Flore­szen. Nem hiszem, hogy bármi kellemetlen­ségem lenne a bennszülöttekkel. Különben is, néprajzi szempontból tervezem kirándu­lásomat. A tisztviseő azonban hajthatatlan rr.arayk és a következő érdekes kijelentést tette: — A bennszülöttek miatt nem is aggó­dom annyira, mint inkább az ősgyikok oká­ból. A Komodo-vidék védett területnek van nyilvánítva, oda idegen lábát nem teheti. Tetszett nekem a dolog, mert minden ne­hézség felvillanyoz és fokozza erőimet. Po­harazás közben azután bővebb fel világosi- tást kaptam a partraszállási tilalomra nézve. Korálmezők és paradicsomi szi­getvilág A Varanus Komodoensis a viliág legérdeke­sebb óriásgyikja, egyedüli előfordulási helye az említett Komodo-vidék. — Ha ellenőrzés nem lenne, akkor né­hány év üatt teljesen kipusztulna ez az ős- gyik, — mondta a tisztviselő. A hollandi hatóságnak igen jól megszer­vezett kémszolgálata van. Minden szigeten van néhány bennszülött, aki nyomban, kánu- jába ül, ha a láthatáron feltűnik egy na­gyobb hajó és jelenti azt Labuhan Badjoban. Azok a kánuk tehát, amelyeket útközben láttam, egymásnak adták át a hirt, hogy fehér ember közeliedik. Minden ti atomra van valami kivétel, ez ősrégi szabály. Hosz- sza-s beszélgetés után találtunk tehát módot arra, hogy mégis partraszáhjak, sőt elláto­gassak Komodóba. Köteleznem kellett azon- J ban magamat arra, hogy a gyíkokat nem sebesitem meg, bar angjaikat nem háborga- I tóm, sem élő gyíkot, sem tojást magammal j nem viszek. Gyönyörű, színes korálknezőn vitt ke­resztül csónakunk, amikor partra igyekez­tünk. Sötétvöröstől világoskékig váltakozott a kor állok színe a tenger tükre alatt. Az embernek szinte kedve volt a vízbe ugrani és végiggázoÜni a korái sziget eken, amelyek­nek felső szintje néha ki is emelkedett a vízből. A csónak körül leselkedő cápák azon­ban nyomban elvették az ember kedvét. A parton kiváncsi társaság gyük össze: lenge ruhákba öltözött bennszülöttek. Az irodában hamar elintéztük az ügyeket, hivata'ösan megállapították útirányomat és abban is ha­mar megegyeztünk, hogy személyesen el fog kísérni a fiatal tisztviselő, aki a motorcsó­nakon elém jött. És most megkezdődött életem egyik leg­kalandosabb kirándulása. Heteken keresztül, a paradicsomi egyszerűségben élő szigeteken Az ősgyikok szigetén nem volt más táplálékom, mint nagyon rossz minőségű szágó, amelyet a bennszülöttek a Ion tár-pálma rostjaiból vernek és áztatnak ki, azután szárított csiga és az ászárai a fia­tal levelei, amelyek a zöldséget póto tik. A holland tisztviselő, buginéz tolmácsom és jó­magam, igy tengődtünk az ősgyikok földjén. Hangos sivalkodíssal futottak el dőlünk a bennszülött gyerekek, az asszonyok nyom­ban kunyhóikba rejtőztek és a férfiak a ■bambuszkeritósek mögül leskelődtek, hogy mifélék vagyunk s mijáratban lehetünk, órákba került, míg, fényképezőgépem eUé csalhattam egy kisebb csoportot. Holdas éjjel gyikországban Nem tartozik az élet gyönyörűségei közé ilyen primitiv viszonyok között élni és kó­szálni a gyikok utón. Mégis, cseppet sem sajnálom ezt a kirándulást. Alkonyat felé járt az idő, amikor az első varanus-tdephez érkeztünk. Laza, humuszos talaj borította a dombokat, amelyek 7—800 méterig is eme- kednek. A földben, óriási, maguk készítette barlangokban, laknak az ősgyikok. Éppen holdtölte vök. A Labuhan Badjo-i tisztvi­selő már többször megfordult ezen a helyen és ismerte a gyikok titokzatos birodalmát. — Jöjjön velem sétálni a holdfényben, — mondta nekem. É'étem legkülönösebb sétája volt. A szél könnyű, szürke felhőket hajtott a vörösen világitó tciihold elé, zizegtek az ászámfák levelei, sírtak a bambuszligetek, a dombok alján és a parton, a vizenyős mélyedésekben, 193 5 szeptember 2U. .1 szágópáhnák közelében parázslót» a tuz bemiv/ÁilöOCck kunyhója CJŐtt. óvatovun li­lád» unk, de még így is gyakran besüpped» a lábunk valami iriélyedé~.!>r ■> utána nyö­szörgő hang árulta el, hogy megzavarni-. egy nagy gyik éjjel» nyugalrrrít. isgy panda hisz félig kitakart gyökerei alól hatalma, gyik meredt teénk. Szemei kékes íényfxn csillogtak, orrán apró pikkelyek. hiba bőr őz tek. Társain intett, hogy álljak meg. Az­után ő óvatosan a gyik mögé lépett, kezét előre nyújtotta és simoga/tni kezdte az állat fejét. Mint valami hűsége* kutya, a földre tette fejét a gyik és látható jóérzéssei fo­gadta a simogatást. Most már én is közeebb léptem. A tisztviselő felvilágosított, hogy ez a simogotás az egyedüli mód arra, hogy az ember lekenyerezze a gyiktársadaiom éjjeli őreit. Kétségkívül hidegvér keli hozzá, de ha az ember nem tenné, akkor kellemetlen támadásban lenne része hamarosan. A vara­nus fogai, amelyek ajkának széléhez köze! nőttek, nyomokat iiagynának. az éjjeh idegen lábszárán. Másnap a tisztviselő bemutatta nekem a gyikfogást. Lőtt egy tengeri madarat, belét kivétette és azután rotánra kötve, végighu- zatta egy darabon a bambuszliget felé. Itt egyszerű csapdát készíttetett és a madár többi részeit tette bele. Visszahúzódtunk és figyeltük, mi fog történni. Egy óra múlva jött egy óriás gyik, lehetett vagy két méter hosszú és a madárbélel meghúzott csapáson egyenesen a csapdába rohant. Természete­sen szabadonbocsátotmk a gyíkot. Kissé bántott a dolog, hogy emlék nélkül vagyok kénytelen távozni a gyikok országá­ból. A közigazgatási tisztviselő azonban ko­molyan vette a dolgot és hallani sem akart arról, hogy megállapodásunktól; eltérjek. A komodói Öbölbe Igyekeztünk, amikor meg­láttam, hogy az egyik bennszülött nagy' fi­gyelemmel sütöget valamit kunyhója előtt. Kíváncsiságból' odamentem s nagy meglepeté­semre tapasztalam, hogy bizony a holland kormány által annyira védett óriásgyikot sü­tögeti a bamabőrü atyafi. Melléje telepedtem és buginéz tabnácsommal értésére adtam, hogy szeretnék részrvenni a lakomában. Az ízletes gyikhus hamarosan megsült és olyan jó illatot árasztott, hogy a ho Hondas tiszt­viselő is részt kért belőle. — Ez nem volt benn a megállapodásban — mondta mosolyogva. J. v. G. Hogyan dolgozik a berlini agykutató Intézet? BERLIN. (Szeptember hó.) A berlini agy­kutató intézetben érdekes kísérletek foly­nak. LTjszerü gépekkel, amelyeket neurog- raphoknak neveznek, vizsgálják az agy működését, amelyről a legutóbbi időkig oly keveset tudtak a specialisták. Ez a neuroeraph egy rádióvevőhöz hasonlít és arra szolgál, hogy az agy hullámai felfogja és geometriailag áb ázolja. Tudományos tényként tekintik immár azt a megállapí­tást, hogy az agy állandóan elektromos hullámokat bocsát ki magából. Ezek a hul­lámok önmagukban gyengék ugyan, de a gép éppen arra szolgál, hogy felerősítse a hullámokat, úgy hogy ezeket érzékelni le­hessen. A gép azután egy irótollat hoz mozgásba, amely egy papirtek rcsre fel­jegyzi az agy működésének vonalait. Az agy minden részének megvan a maga gör­béje és ha a papirtekercsen látható vonal eltér a szabályostól, a professzorok ebből agyi zavarokra, ingerlékenységre, esetleg bénulásra is tudnak következtetni. Ezeket a kísérleteket az intézet idegkliníkájának páciensein végzik. Eltekintve attól, bogy ezekről az agy belső működéséről készí­tett fényképekkel meg lehet állapítani a diagnózist, tehát segíteni lehet a betegen, ezek a kísérletek hasznosak már csak azért is, mert ezekbői általános érvényű követ­keztetéseket is lehet levonni, az agy tör­vényszerűségeire vonatkozóan. Az agykutató intézetben a halottak agy- velejét Í3 megvizsgálják. Az intézet a be­szállított agyvelőknek valóságos archívuma, a narafinnai impregnált belső részeket el­raktározzák és egy mikrotom nevű géppel 10.000—150.000 apró részecskékre vágják. Ezután üveglapokon helyezik el a legap­róbb részecskéket is, majd megkezdődik a mikroszkopikus vizsgálat és a kísérleti anyag filmre való felvétele. Minden üveg­lapon kis névíábia áll az egykori „tulaj­donos“ nevével. Ismert neveket is olvas­hatunk itt, költők és tudósok az intézetre hagyományozzák agy velejüket, de emellett itt találjuk az öröklött betegek, gyengeel- méjüek, epileptikusok, degeueráltak „ado­mányait“ is. Az agykutatás minden prob­lémája a szemléltető példák egész tárhá­zával rendelkezik ebben a furcsa archí­vumban, amelynek plafonig érő magas szekrényei rekeszeiben fekszenek az egyes üveglapokon az intézetrejhagyományozott, vagy az intézetnek ajándékozott agyvelő- preparatumok. Az agykutató intézet egy másik osztá­lyán az örökletes betegségeket vizsgálják. Ezen az osztályon állatkísérleteket is vé­geznek és például tartanak és tenyészte­nek itt olyan fehér egereket, amelyek vi- tustáncban szenvednek. Ketreebe zárva semmit sem lehet észlelni rajtuk, ami a normálistól eltérne. Amint azonban az egereket az asztalra eresztik, az apró állatok őrületes vitus- táncba kezdenek. Nem tudnak előre sza­ladni, hanem saját tengelyük körül forog­nak szakadatlanul. Fejüket eközben hátra­felé fordítják, Ezeket az állatokat tovább tenyésztik és igy állapítják meg, milyen betegségek örökölhetik, kiindulva abból az aiapprincipiumból, hogy az átöröklés törvényei növényekre, állatokra és embe­redre egyforma érvényűek. Az intézet tu­dó ai azonban mégsem elégszenek meg az állatkísérletek bői való indirekt következte­tésekkel, hanem rendszeresen megvizsgál­ják a klinikán fekvő betegek családtagjait is. Az intézet orvosai nem egyszer több­száz kilométert utaznaK a vidékre, hoay az intézet klinikáján fekvő betegek min­den egyes hozzátartozóját alapos vizsgá­latnak vessék alá. A tervszerű és rendsze­res családvizsaálatokban a rendkívül pon­tos fényképfelvételeknek és a filmnek is fontos szerep jut. TBHliPi’ 52/50 cm 5 színben 40 Lei Lepagenál, Cluj. — Kérjen teljes ingyen térképjegyzéket.

Next

/
Thumbnails
Contents