Ellenzék, 1935. szeptember (56. évfolyam, 200-224. szám)
1935-09-29 / 224. szám
1935 szeptember 29. ELLENZÉK a AfrikáBialc 12-®©© oroszlánja van, India ©serdeii^en 16.®®® Ilgräs Sakik Áiis»iíajH>ií kihalásáról, BieBuizeds paric©ktróí és aSriha: öfcriSähroi beszél Jr. Südney Waiter preSesszor CLUJ. (Az Ellenzék tudósítójától.). I (/ Érdekes 'endete voll egy napig Er- j dély fővárosának: Dr. Sidney Walker, a neves Kansas-Cily-i ludós, keleteurópai utján a mi városunkon is keresztülutazott. Öreg ember dr. Walker, halkszavu, finom, jóságos kekszeméi. Úgy ad interv jut, mintha gyerek lennék s ő mesemondó bölcs öreg. Nemcsak tudósa az állattan tudományának, de olyan szeretet van a szavaiban, hogy aki hallgatja őt, rajta keresztül is megszeret minden kóbor kutyát, minden árva rabmadarat. Átadom a szót a professzornak, mert szinte kérdezés nélkül beszélt nekem mindarról, ami foglalkoztatja: Állatta- jok pusztulásáról, kihaló nemes vadakról. Az állatok is csak szabadságot és tisztességes elbánást kérnek — Évről-évre halad a civilizáció láthatatlan kereke — kezdi Sidney Walker s a világ vad területei mindig szelideb- bekké és kisebbekké válnak. Az ember és müvei, a gépek, keresztülgázolnak ennek a bolygónak legelrejtettebb részein, s igájuk alá hajtja azokat. Gondolt-e arra valaha, hogy tanúi vagyunk egy fokozatos és nagy tragédiának? A vad, ősi élet, a dzsungel életének lassú haldoklása folyik ezen a földön. Elhallgat és csodálatosan szép kék szeme messze néz: sajnálja a kérlelhetetlen törvényű vadont titokzatos életű lakóival és törvényeivel, melyet letarol és kürt az ember. — Az ember a maga önzésében, ostoba gőgjében és valamennyire indokolt büszkeségében azt hiszi, hogy ő az egyedüli lény, amelynek létjogosultsága van. Elfelejtkezik a négrylábuakról és szárnyasakról, amelyek valamikor megosztották vele a földet s amelyek saját le- J rületei, szokásai és törvényei voltak, j Nem voltak gonoszak az állatok soha —- | csak sok szabadságot és tisztességes elbánást kértek. Ezernyolcszázmillió ember van — de hány állat f — Ezernyolcszázmillió fehér, fekete és sárga ember él a földön — folytatja a professzor —, de hány állat vájjon? Afrikának hány oroszlánja van? Hány millió majom néz le a fákról. hány kenguru ugrál Austrália síkságain, hány vad elefánt tapossa a bozótot, hány tigris félemliti meg a dzsungelek lakóit s a falvak népét? — Hány? kérdezem kíváncsian. • Nevet dr Walker, de kielőgitő választ kapó! . Bizony ezt nem lehet egészen pontosan ludni. Szakértők szerint Afrikának 10—12.000 oroszlánja van. India őserdeiben körülbelül 16.000 tigris lakik. A Nepal-i maharadzsa azt mondja, hogy neki magának 5000 tigrise van a területén. India más vidékén, a Malájszigeteken és Borneóban szintén van eny- nyi Az ausztráliai kenguruk száma 24 ezer. A medvék aránylag sokan vannak, óo.OOO mackó él a világ minden részén — de Amerikában kihalóban vannak. Emellett Amerika védi legjobban az állatokat. Nemzed parkjaiban a maguk életéi élhetik és védik őket. Ez a kontinens gazdag olyan területekben is, j amely védelmet nyújt nekik: a Rocky Mountains sziklás alakulataiban ősi, bátor életüket élhetik a grizli medve, a wapiti s a különböző zerge fajok. Ezek épp olyan szerencsések, mint amilyen szerencsések azok a népek, melyeknek országa olyan elhelyezésű, Hogy földrajzilag védi őket. De vannak más nemes és nagyszerű állatok, amelyek utolsó reménytelen harcukat vívják fajuk Indáin ellen. Sokezer évig megvédtek őkel ösztöneik, színezetük, különböző szokásaik, de a huszadik század gépi civillizációja tulhatalmas ellenfél. A vadászok és turisták mai fegyverei, a repülőgépek s az autók eltörlik a föld szivéről ezeket a csodálatos teremtményeket. Mit ér a tigris foga, az oroszlán karma a gép ellen? Sivatagok, óriáshegyek, elhagyott őserdők az utolsó menedékei ennek a valamikor hatalmas népnek, a vadállatok népének, amely eltűnőben van — talán örökre... — Melyik gép az, amelytől a legjobban félnek az állatok? — kérdezem. A vadállatok nem bírják az emberszagot —- Nem félnek a gépektől, — hangzik a meglepő válasz. — A vadállatok általában békés teremtmények, ha élni hagyják őket. De gyűlölik az ember szagát és az ember hangját és vadul menekülnek előle. Ha az ember lovon ül, vagy autóban, veszedelmes vadak, mint például az orosz tán, nem törődnek vele, mert a gyűlölt szag elvegyül a ló. vagy a gép szagával. Autós kutatok mesélik, hogy vadállatok mentek a közelükbe s ha az állat fütyülne azt mondhatnák. hogy fütyültek rájuk. — A mesterséges fénytől nem léinek? — Nem. Ha lény villan az őserdőben, nem ijedtek meg tőle. I alán azt hiszik, hogy 1 elihold. — Melyek azok a területek, ahol a legtovább lesznek vadállatok? Walker professzor gondolkozás nélkül feleli: — Kenya, afrikai gyarmat, de különösen a Bili völgy s a Ngorongoro kráter. Tavaly itt éltem át élelem legnagyszerűbb élményét: huszonnégy csodaszép oroszlánt láttam expedíciónk többi tagjaival vadászni a kráter körűd. — Szóval nemcsak elméleti tudós? Megvetően legyint. A vadak utolsó mentsvárai — Elmélet? Hol lenne a tudomány, s főleg az állattan, ha nem figyelnénk az állatokat? Darwin nem ezt tette? De hogy kérdésére feleljek: a Gobi sivatag, Középafrika egyenlítő körüli erdői, a Himalaya és Tibet belső részei a vadak utolsó mentsvárai. Vannak állatok, amelyek tudnak alkalmazkodni, tevék és elefántok, ezek megmaradnak. Különben ma ez a jelszó az állatok világában: -— légy hasznos az ember számára, vagy tűnj el... és sokan inkább eltűnnek. Néhány faj inkább megszelídül minthogy meghalljon, de sokan, rengetegen halnak meg: Indiában egyetlen év alatt 1500 tigrist, 5000 leopárdot és párducot. 2500 medvét és 85.000 kígyót pusztítottak el. •— A kígyókért csak nem kár? ■nRanaEBBSSMCsauusK .-xura; KC&osnnaBawnMae mearzmn« BIZTOSÍTVA VAN a nemi ba.ok e . ennftk bor/a9/-10 I. övetkez.menye i e len, ha bármikor kéznél van a „Prime, r-".“ védő, ü'.akodjon az után/, toktál t +r ßHmßwSAtft* —- Bizonyára nem. Furcsa, hogy minden teremtett lény, ember, állat gyűlöli a kígyót, irtózik tőle. Hirtelen eszembe jut valami: — Professzor ur, igaz-e az elefánt-temetőkről szóló legenda? — Ki kell ábrándítanom. Nem igaz. A földnek egyetlen helyén, sem Indiában. sem Afrikában nem leltek eddig elefánt-temetőt — a tropikus erdőkben sem. Kongóban, messze Ruwenzorninál, vagy a Hold hegységben. Inkább a nagy folyókba mennek haldokolva az elefántok, amelyeknek iszapos mélysége sok titkol őriz. A természet jó az állatokhoz. Ritkán betegek, — ha lejárt az idejük, elbújnak valahol s meghalnak csendesen. — És most — fepezi be az intervjut Walker professzor — még csak annyit, hogy melyik vadállat éli legtovább ltd a civilizáció támadásait. Az éjjel élők. a nokturnális lények. A sötétség s az elszigeteltség megvédi őket. Van faj, mely az alkalmazkodás törvénye szerint lassan éjjelélő lesz s a sötétséget keresi a ragyogó nap s a fény helyett. Érzi, hogy csak Így maradhat meg — márpedig élni akar, minden teremtett lény élni akar... Marton Lili. * 11 A9 betegei látogatóknak VII fajtájok J. .4 RÁD LITZITÁLÓ. Ez beteg szobádban bé kotzogtat, helyét ágyad mellett hartziassan el-foglallya s akármit mondasz néki, véled nyomban heves versengésre kelni nem késik'. Mikoron kérdésére megmondod, hogy az Ope- rátzió tsinosan el-huzódott és az Orvos- Professor egy és három fertály-óráiig metélte zsigereidet, ő szájának sarkait le-biggyesztvén és legyintvén úgymond: az semmi, mert őt annak-üdején két ódió óra hosszat operáltáik. Majd megkérdi lázadat s te hogy napokon által 38-tz grádus lázad volt, közlöd véle, ő kitsinylő mosolyra vonván ajakit feleli, hogy az semmi, ■ mert neki két hétig 89-tz grádussa vált, nem fsak, hanem íö-nen felyül is fel-szökkent egyszer. Ha pediglen fájdalmid felől panaszos szót ejtesz, ö testi kínlódásodat kismiskának béllyegzi ahhoz képest, mellyet ö szenvedett, mikor 3-mad éve hüvelyk ujjóira a‘ szekrény• ajtaját rá tsapta. így minden punctumban le-gyöz tégedet és fejét diadalmasan tartván el-távozik. 11. Az ÜLDÖGÉLŐ. Ez meg-esmervén az ajtódra fel-függesztett tzédula amaz intelmét, hogy a beteg látogatása szigorúan tilos, bé-toppan mondván, hogy fsak 3-m pertzre kukkon hozzád, osztóin már is szalad. A' széken kényeime- tesen el-helyezkedik ekkor és a‘ conservativi meg kezdi. Erán/ad való hév hajlandóságát igaz részvéttel hangoztatA SZENABOGLYA Irta: BÖZÖDI GYÖRGY. A buzahatár már rég beszabadult a marha- csordák számára s ahol pár héttel ezelőtt még féltve őrzött drága kalászok ringottak, ott most tehenek és lovak legének a tarlón. Hiába, muilik. az idő, megöregedik a határ is, a. mező is, mint az ember és egyszerre veszíti el szépségét meg értékéi. A búzaföldek közötti kaszálókról siettek a gazdák hazatakaritani a szénát, egymásután tűntek el a hatalmas szénaboglyák. Csak egy néhány van már ott, szegény emberé, akinek nincs amivel hazahozza, meg gondatlan emberé, akit nemsokat nyugta1 an it az, hogy a nyár után a takarodás jön. Meg a tisztektes űré. Úgy állanak ott néhányan, mint az árván maradt gyermek, akinek nincs pártfogója, gyámobtója. A hegy oldalból busán néznek be a falura és vádolják annak a lelkét, aki éppen véletlenül kitekint reájuk. Amig a többi boglya behúzódott a házak közé, csűrös kertekbe, védelem alá, addig ők szerencsétlenek prédájául estek a csordáknak. A tehenek beléjük harapnak, kitépázzák a húsúkat, turkálnak a gyomrukban és mindezt türniök kell szótlanu , mozdulat lanul. A tisztaletesurat már napok óta gyötri a iekiismeret bogivájh sorsa miatt. Ha kiáll a paptlah udvarára, pont kilát a hegyoldalra, ahonnan a szenabogiya szomorúan, vádlóan néz le. Elnézi sokszor és gondolkodik, hogyan lehetne beszálitani. Hiszen csak egy ugrásnyira van az egész. De bár inkább ne látna oda, mert akkor azt sem látná, amikor megáÜ egy-egy tehén, hozzádörzsölődik, meg beleharap a oldalába. Muszáj már hazahozatni — gondolja a pap —, nemcsak a leik »ismeret furdálás miatt, hanem azért is, mert megszól a falu. Könnyű ott hazahozni egy boglya szénát, ahol van ló, meg szekér, de nem köny- nyü a tiszté et-esurnák, akinek egyik sincs. Szegény az eklézsia, nem lehet gazdálkodni a birtokán. így hát nyakába veszi tiszteletes- ur a falut és minden embert végigkérdez, nem tudná-e hazahozni pénzért azt a kis szénát. — Nem tudom tiszteäetesur. — Hát mi dolga van? — Városba keld mennem. Az egész falu vásárba készüli, holnap a szénahozatalbó: nem lehet semmi. Otthon mondja a papnénak, aki összeteszi a kezét és maga elé néz. Nem szól, csak áll s benézee az asztal alá. — Furcsa, hogy igy ki legyünk szolgáltatva a fa ünak — mondja és kimegy a nyári konyhából. Fel van háborodva s bosszantja, hogy nem tudja kitölteni a mérgét senkin. Bár egy paraszttal összekaphatna, hogy mondana mag neki mindazt, ami már felgyülemlett ellenük, az egész falu ellen a begyében. Mert régóta igy megy már, hiába akarnak valamit csín állni, hiába kérnek segítséget, az egész falu mintha összbeszélt volna ellenük. Pedig soha senkinek nem akarta rosz- szát, mindenkivel jóban akart lenni, ha már a sorsa ide rendelte messze a világtól, ebbe az eldugott kicsi falóba. A vásárról eszébe jut, hogy neki is jó ktt volna elmenni, venni ke leti volna egyet- mást a leánykáknak. De hogy menjen el, szekeret nem kap, mindenki megy a magáéval, a parasztasszonyok közé pedig nem ülhet fel valamelyik szekérre. Hosszas töprengés után estefelé bemegy a megye bír ónéhoz, jómódú, kövér gazdasszony, úgy tesz, mintha nagyon örvendene a tisztaletesasszony látogatásának. A papné pénzt ad neki és megmagyarázza, hogy mit vegyen a leánykáknak. Másnap a tiszteletesurat a szomszéd fa1 uba hívják. A papné nyakára marad a boglya gondja. Kora délutántól lesi a kapuban, hogy kit szólíthatna meg az arrajárók közül. A falu özönlik haza a vásárból. Ünneplőbe öltözött saszonyok szoknyái rada la tölti meg a szekereket, büszkén tartják maguk előtt a vásárd t holmikat, ezekkel az emberekkel most még úgy sem lehet beszélni, mint eddig. Mégis bátorságot vesz egy-két szekeret leállít, beszélget a gazdával, de az asszonyok is beállnak a kórusba, hogy: „nem lehet drága tiszteletesasszony, holnap mi is szénát hordunk, vagy szántani megyünk.“ A papné behúzódik a kapun belül és dű- fül. Irigyen nézi a parasztokat, akik valóságos ünnepi felvonulást tartanak előtte, hogy bosszantsák, öli a méreg, elhatározza, hogy szóba se áll többet ezekkel az emberekkel, bosszút áll.1 rajtuk, semmibe sem veszi, hegy lássák meg ők is, milyen a papné ,milyen büszke asszony. Mert nem lesz Örökké rájuk szorulva! Estefelé bejön a megyebiróné, azon mód, ahogy a szekérről leszállt s ahogy a vásárban iilegette magát. Hatalmas, ráncos szoknyáivá1'1 forgatagot kelt magák örül. A pap- I nét iszonyatos gyűlölet fogja el, ahogy meg- I látja. Hiszen mind az a sok bosszúság, amit napok óta nyelt, talán egyedül emiatt az asszony miatt van. Ha csak egy szó szólt volna az urának, hogy né, tedd meg ezt a kicsi dolgot a tisztdetesuráknak, biztosan megtette volna, mert úgy hordozza az asz- szony a kicsi ujjúhoz kötve, mint a városi nagyságák a kutyát. De nem szólott s az a sok méreg, amit nyelt, az a sok mega ázta- tás, amin keresztülment és ami még hátra van, mind emiatt az asszony miatt van. Feléje nézett, akármilyen nagy dérre.-durra! jött az asszony és akármilyen nagy szájjal kiáltotta, hogy kezeit csókolom. — Itt a vásárfia, tekintetesasszony! — Tegye le az asztalra — szólt a papné és meg se fordult. A megyebiróné csak végignézte a papnét, mondott va amit magában, lecsapta a csomagol, melléje a pénzt és eívágtatott. Mikor a papné kibontotta a vásárolt do gokat, majd hanyatt esett ijedtében. Odaadta { a mintákat, hogy milyen anyag kell még a leánykák ruhájához, hányszor megmondta szóval is, hogy egyszerű vászon az anyag, csak a szint nézzék. S most itt van, dehnt hozott ez a mafla asszony, jóformán nem is hason!it a mintához. Azt még lenyelné pénz- számlálás közben, hogy szinte kétszerarmyi- ba került, mint a vászon, de mát csináljon vele, vásárba nem lehet visszaküldeni, ki tudja melyik zsidótól vette az asszony s az is már rég felszedte a sátorfáját és tovább állt.-—• Most járhatnak a gyermekeim feilemás rongyokban. Jaj, megholondit ez a falusi élet. Mikor az ember alig tud egy ruh áriak - valót akasztani a gyermekeknek. Járjanak j mismáson, hogy mindig elfogjon a méreg, I ha reájuk nézek, a megyebiróné miatt. Már a miatt az utálatos parasztok miatt. Már a
