Ellenzék, 1935. szeptember (56. évfolyam, 200-224. szám)

1935-09-22 / 218. szám

s /i 1. L H N / É K mmi.NWiM&sKai I U .1 Ü sic p t a m b a r 2 2. ramn TiüciíESKMmsw^^ * típ irmmum Í1 í!.l TECHNIKÁD ÜL vegytiszt^tts ClZiNK' -Ilél nem drágább, csak jobb, mint bárhol ivow a német három vagy négy drei bort, osztán eccerre megtanult magyarul... Azt mondja: Mán rn meguntam a hallgatást... KÍNvi-kt, hogy saqgedi, jobban beszel az magya- rui, ntim te... Nem hiszek én már ezeknek egy szavát se, nem vesznek ezek át egy sze­met se. Róza neki szik jodort: — Akkor még én minek dobozok, mint rgv barom? A térítők elhallgattak. Akkor Ferenc bá­csi megszóllak csendesen pédá lózva: Mikor én Turkesztánba vótom, ott azt tanultam, hogy ott u térti sönnmit se dó- gozik, csak az asszonynép... Én is megtanul­tam. Megszoktam, már én .se szeretek dó- gozni... A fér! iák nevettek, Róza lesütötte dundi kis arcát és félrehuzódort. De ott a fejércse évlet úgy árulják ám, mint a dinnyét. Viszik a piacra, 5c—6c—80 rubelért akárki vehet nőt. De nem átutal­ják meg, be van az pakolva ruhába, csak a kezét szabad megnézni, abból lehet megál­lapítani, hogy fiatat-e vagy öreg. Nevettek, de elgondolkoztak. Tizenkétezer kilométerre van ide az a jó világ, az a kár. Ezt nem lehet megértetni az ellenséggel... Nem hiszi, hogy igy is van vadából... Hogy ki az ellenség? Hát a fele­ség nem ellensége az embőrnek? Róza nem felek, nem is nevetett. Ö már érezte, hogy rúgják bentről s ettől úgy el­hallgat, hogy szavát se lehet venni. 5­Megérkezett a paradicsom ideje is. A pia­con harminckét fillér volt az uj paradicsom ára. Aki az uj szövetkezetnél aláírta a szerző­dést, az mind rendeletet kapott az igazgató­ságtól, hogy paradicsomterméséí szállítsa be a kikötött négy és félfilléres áron. Aki nem teljesíti, szerződésszegést követ el s mint sik­kasztó, a törvényes következményekkel szá­moljon. A gazdák nagyon rossz néven vették ezt a hangot, mert hiszen akik szerződést kaptak, azok a hű párttagok voltak: aki a választá­son az ellen-pártra szavazott, az egyáltalán nem is kapott szerződést. Hogy lehet a párt esz opaivasl így beszélni? De a körösi nép törvénytisztelő s ok nélkül nem tagadja meg, ha egyszer kontraktust csinált. Fájt, hogy a nagykereskedelem óriási árakat fi­zetett, harminc-harminckét fillért, a követ­kező hetekben még mindig huszonnyolc, húsz és tizennyolc filléreket: és mégis >be- hordtak az uj szövetkezetbe ezerötszáz má­zsa uj paradicsomot, négy ötvenével mázsá­ját s csak akkor ijedtek meg, mikor még ezt sem fizették már ki, csak bont adtak az áru­ról. A legnagyobb gazdák, a vezetők háborod­tak fel legjobban. Ambrus kis földön gazdás- kodott, de sógorai, atyai iái nagy emberek voltak. Egyszer csak kialakult a közvéle­mény, hogy hiszen a paradicsom nem az emberé, hanem az asszonyé. — Hallod-e, — mondta Ambrus, mint más — üjj csak fel a bakra és vidd a para­dicsomodat az eszportőrhöz. Rózának felvirradt a dicsőség, ő ült a ko­csis mellé s a lovakat nem az ura hajtotta, Fianem a napszámos. Az asszony nem kötött szerződést. Azt nem lehet perelni. A para­dicsomra sincs ráírva, mini a görögdiny- nyére, hogy kinek fö djén termött. így az­tán Rózának könnyű lett a dolga, a mázsá­kat kocsin vitte a nagykereskedőhöz. örült neki, nemcsak azért, mert igy sű­rűbb pengőket hordott a házhoz, hanem azért is, . mert nagyon ráfért, egyre nehe­zebbnek érezte a munkát. 6. Ahogy a paradicsom szaporodott, az ára is kezdett csendesen lecsúszni. De az idén sze­rencséjük vök a gazdáknak, nagyon soká tartotta magát a 18—20 filléres ár. Ez még nem volt. Persze a kecskeméti jég volt az egyik oka: a konzervgyárak nem tudták a lekötött mennyiségnek tizedét sem meg­kapni. Másik oka pedig az, hogy Németor­szágba esős idő volt s a német paradicsom nem akart megjelenni a piacon. De augusztus közepén csak bekövetkezett a nagy árzuhanás. A paradicsom ára leesett négy fii érre. Bezzeg vitték ekkor szerződés szerint az uj szövetkezetbe. Ott azonban el­fogyott a pénz s megtagadták az átvételt. Ez borzasztó kavarodást okozott a város­ban. A kécskeiek nem tudtak mit csinálni, az árokba öntötték a paradicsomot, ahogy az előző évben Budapesten a Dunába hord­ták. A fohérhoimJuku, lomlxxsbajszu gaz, dák utón-útieleit tárgyalták a dolgot. Most van itt a poradicsométés nagy idejét, annyi pa­radicsomot szedtek egy nap, hogy nézni is sok volt. Tizenöt, tizenhat mázsa került le egy-egy szép napon, egy-egy holdröi Nem volt baj. A paradicsomnak „konjek- tur.íj.t“ left. Egész Európa a nagykőrösi pa­radicsomira vetette magát. A nagykőrösi Lu- kullusz elvitte az első dijat a hamburgi pia­con is. A nagykereskedelem minden mennyi­séget felvett. 7­Ambrus egy este vidáman mesélte a fele­ségének: — Ha ezek a csibészek be nem ugratnak, én f élv ék ásn á 1 több földet be nem iktatok paradicsommá , igy meg két egész vékásom van. Tavaly egy fillér volt az ára?... Nem tudom én, hallod, így szálat is ültettem volna-e? Mer én már nagyon megharagud­tam a paradicsomra, de egész Kőrös is... Hat­vanezer pengő jött eddig a nagykőrösiek zse­ni be, ha ezek meg nem mozgatnak bennün­ket, bizony most sirva néznénk az égre. Róza csak 1 va Ugatta. Ez sok volt az ő kis dundi lelkének, ö csak a maga baján nyűglődött. Telnek a hónapok, már csak az nem látja rajta a változást, aki nem akarja. — Jövőre, barátom, olyan méretben kell kiterjeszteni a termelést, csodára... Nagykő­rös éghajlata és talaja olyan kedvező a pa­radicsomnak, meg ez az abesszíniái háború olyan jókor jött: ha még két esztendőt igy ki tudunk fogni, nem lesz boldogabb ember a n-agykőrösinél. Megveregetíe a felesége nyakát. — No most hun van a te ugorkád? Ha rád hallgatok és nem paradicsomot ültetek, hanem ugorkát, akkor ugy-e hoppon ma­radok? így meg kifizettem minden adóssá­got. Hát csak azt mondom, hogy ebbül ta­nulj. Amit én mondok, az neked mindig szent legyen. Róza meghalvány<xlotr és niegszédüJt. Itt a pillanat, hogy l>e kell vallani a bajt — Hallod. De Ambrus nem akart hal-gáton. igaz, — mondta — kisebb a termés, mint tavaly. Kél zsák van, alum tavaly liar- nűnccaJl vót. De most nem szedjük zsákba, hainem a kosba dédelgetjük... Itt a sógor... Sose lehetett rávenni, hogy mást termesszen, csak amit megszokott az apja mefJecl... ga­bonát, krumplit... Kérdeztem tőle, mit ho­zott a két hold paradicsom? Azt mondja, többet hozott, mint a negyvennyolc hold földje együttvéve. Hát nekem többet ebben az életben el,enem ne szólj... A mát én eccer megmondok, azt a szivedbe vésd. Megértet­ted? —Hallgass mán ide no. — Mit akarsz? — Megmondtad, hogy gyerek ne legyen... Lesz. Ambrusnak fennakadt a szeme. Ez na­gyon váratlan volt. Ezt igazán nem képzel­te. Hallgatott és csak nézett nagy csudálko- zó szemmel. — Nem érti? Gyerekem esz. Ambrus lehajtotta a fejét. Akkor felkapta. — Hallod... Ilyen asszony vagy?... Amit megfogadsz, azt nem teljesíted? — Én nem tehetek róla. Az Isten adta. Ambrus hallgatott. Most mit csináljon ev­vel a szerencsétlennel. Ida ez tava-y történt volna, akkor biztosan... Akkor még tán el is űzte volna... Mert nagyon meg volt sértve, hogy igy becsapta ez a sömmi asszony. Megnézte a feleségét. Megbírálta. Hogy ő olyan vak volt, hogy ezt még csak nem is álmodta. — No tudod, rólad is megvan a vélemé­nyem... De szerencséd van, Rozi, hogy nem ugorkát ültettem a szavadra... A paradicsom bevágott... Hát nem bánom... még azt se be­nőm, ha ikrek lesznek, no. Rozi elkezdett csendesen sírni: — Nem bánod, Brózr? — Ez eccer nem. A paradicsom segített rajtad. «n l^leázsciie 89 éves nővére nyilall* ©zil« fivére éleiéről, sisii veiről, világszeenlé leiéről és Ira^écliáiáré! Egy déiuáám iea a weimari avcliivurail»sn. — fälietescHe nagy­számú kézáraiai. — Egy Sángész katasztrófája. — iíeizsche és a 5isp. — Of megzenésített í^elöfs vers WEIMAR. (Az Ellenzék tudósítójától.) Weimar szivétől egészen messze, magas domb tetőn áíJ egy komor, szürke, tép>ettfa.!lu épü­let. „Nietzsche Archiv“ — ez a felirás dísze­leg homlokán. A park kapuján rideg szavú zománctábla: Belépni tilos, látogatok csalt elő­zetes bejelentés után fogadtatnak. Jelentkező bizony elég ritkán akad . . . iot-ott egy eé tévedt turista . . . néh-o egy messzi főidről idejött kutató, más semmi. A komor falakon belül pedig egy 89 éves matróna éldegéli le maradék napjait. Kör­nyezete néhány jó 'barát és fanatikus Nietzsche rajongó. .. ide nem jönnek mások, rajtuk kfvül, idegent be sem fogadnak, de még a weimari idegenforgalmi prospektusok legtöbb­je -sem említi a család egyenes kérésére az Arfdhiv címét, hanem megelégszik pusztán csak annak felsorolásával l Mi most már talán vagy ötödször fordu­lónk be a kapun. A tágas előcsarnokban Oehler őrnagy, Nietzschéné egyik rokona fogad idén is; néhány kedves és közveden szóval fejezi ki örömét, hogy megint viszont­láthat s ezzel már is visz le magával ben­nünket a szombat délutáni nap egyetlen fogadó mfcígíh ivottal e a mosol ygószemü nagyasszony -elé. Elisabeth Förster-Nietzsche -asszony fris­sen és könnyen viseli még ma is a köziéi kilenc évtized terhét, minden vendége szá­mára van szives szava, vagy egy-egy mo­solya. A háziasszony régi inasa, Wedel gróf és Emg-e professzor között jelöli ki ezúttal helyet számunkra; sisteregve forr a hatalmas ezüst szamovár s csakhamar élénk társalgásba merüli az egész egybegyük előkelő vendég­sereg. Elsikkasztott, kéziratok? Pontban hét órakor — oszlás. A nagy­asszony azonban ezúttal kivételt tesz velünk, amikor még egy külön órával hosszabbítja meg látogatásunk idejét s mindegyik vendé­gétől külön is elbúcsúzva telepszünk le hár­masban a koránalkonyüo estében már csak bágyadt, sejtelmes fényt átengedő csipkefiig- gönvös ablak láb Iák mellé. Hosszú évek óta először nyilatkozik újból vendéglátónk a „Nietzsche ügy“ problémájáról s Förster- Nietzsche asszony, vagy ahogyan a nagy gondolkozó nővérét mindig becézte: „die gute Lama“ már is elgondo1 kozva felel első kér­désünkre, hogy vájjon mi is igaz azokból a vádakból, melyek őt értékes Nietzsche kéz­iratok, de főleg a barátairól, kortársaról s a nővéréhez irt levelek -összegyűjtése, majd el­tüntetése -miatt illették? — „Nietzsche ügy“ ... s ez hozzá tartozik; igen: tudom, hogy rovásomra írják — hang­zik a válasz — de ki tudja azt is rajiam kí­vüli, hogy a kéziratok összegyűjtését épp>en maga fivérem kávámra s pedig egy eddig még nem pirbÜkálft eset kapcán. — 1883 taavszát Írták akkor s mi ketten hat boldog hetet töltöttünk el Rómában együtt; ekkor történt, hogy fivérem több íz­ben panaszkodott a kéziratokkal teletömött s a könnyű ide-odautazgatásban őt csak akadá­lyozó, hatalmas utazóbaröndök miatt. Erre le­tétbe helyeztük őket s 'bátyám egyik „barát­ja“, Oeverbeck professzor gondjaira bíztuk a kézirattömeget, mégis, mikor férjem Förster tanár halála után DélFAmerikából hazatértem, minden-t a -legnagyobb rendetlenségben és ösz- szevísszaságban találtam: értékes, ma talán döntő bizanyitékok-at produkálható jegyzetek, iratok vesztek és tűntek -dl1! — Oeverbeck professzor nem csak hogy nem vigyázott az akkor már betegeskedő bá­tyám irataira, hanem amihez azután már iga­zán a legkevesebb joga volt: még a Baseli cgycumui tanárág alatt no11 ké/>rai okai 1» { akarta égetni, mert értéktől címek tartocu őket. Ezt persze én megakadályoztam > fér jem lraHála után isméi I úrópáiwi ld-elepcdv? 1893—94'l>en Nauinbungban gyűjtöttem 'dö szőr össze a baseli, vük 'mariái, gérujai, rapaJui, római és turmi kéziratokat. J>e somi r »képen sem tudtam -már útját álilna annak, liogy nem egy -közülük mégis eltűnjön és a kézarotkjcrcv k-edők kezébe korüljön. 35.000 Márkás spekuláció Nietzsche levelei vd — Például mértem — folytait ja Förster­Nietzcbené — hogy Dch-mjcl asszony 1893- han 5000 márkáért kínálta fel nekem bátyám egyik állítólagos kéziratát, ami oikkoribon a még jóformán teljesen ismeretien, vagy ha ismert, akkor félreismert író kéziratáért hal­latlan összeg volt. Később, 1913-ban, tehát alig 13 evvel fivérem halála utón ugyanezt a kéziratot egy műkereskedő már 25.000 már­káért árulta. Ezt az árat az archívum már nem tudta megfizetni, de Nietzschhhe ryoo sajátkezű lévé [kéziratát 3 5.000 márkáért (mint egy 10Jó millió lej!) vásároka össze. Hosszú, de inkább teoretikus kérdések után, melyek publikálására azonban az új­ságíró addig, míg Nietzsche asszony életben van, nem kap>ott engedélyt, egyszerre mégis kiszökkent szánkon a kérdés, melynek föl­tevését, vagy csak érintését is Oehéer őr­nagy már eleve is megtiltotta. — Hogyan indáit meg a tragédiaa: egy ilyen ragyogóan világos agy fájdalmas eüx>- rulása? De Förster-Nietzsche asszony most már nem tér ki a válaszadás elől: — Nem igaz — mondja — és tdjesen alaptalan az a mindenütt elterjedt állítás, hogy fivérem már születésikg is terhelt lett volna. Alaptalan és gonosz rágalom ez, de még alább valóbb az az állítás, hogy a katasztrófa megindítója Itaetákos betegség lett volna! Mint előzmény legfeljebb csak a fiatal években kiált betegségek, a diftéria, a suiyos gyomorbaj s a színre megvakulási válságig fokozódott rövidlátás jöhetnek számba. — De hiszen édesapjuk is fiatalon hók meg agybajban s rokonságukban harmadik fiútestvérük korai és feltűnő halálán kívül még egy egész sor paranoiás megbetegedés fordult elő? A zseni halála Qdh'ér őrnagy erélyesen, szánté indulato­san jelenti ki, hogy ez nem áll, de Förster- Nietzsche asszony e kérdésre nem felel., el­mondja, hogy fivére különösen az időjárás­sal szemben volt rendkívül ideges. Egy bo­rús, hűvösebb nap, vagy nyomasztó tem­peratura a végsőkig tudta elkeseríteni, vi­szont a napot, a fényt imádta és tízéves be­tegségének legnyugodtabb p>ercai azok vol­tak, miskor a csukott üveg verandán vastag takarókba burkofódzva nézhette a naple­mentét. így is szenderült d örökre a meg- tébolvodott zseni... szemével a nap>ot, az örök fényt keresve, de agyában az ólom- sulynyi sötétséggel... melyen át még ez a nagy lángelme ereje sem tudott áttörni. * Magyar vonatkozások Nietzsche életében, fiatalkorabeli zeneszerzői (!) próbálkozásá­ban találhatók. Nietzsche 5 Petőfi verset zenésitett meg s ezek közüli különösen az „Unendlich“ című, „Du, nur Du bist, Du liebes Mädchen, Licht des Auges, Licht der Seele“ kezdetű tűnik ki zenei és kompozi - ciós -miélfységével. A rendkívül átérzetaen megzenésített verset Nietzsche ereded kéz-, iratai között őrzik. Döngye csapódik be utánunk a Nietzsche Archívum hatalmas ajtaja; a kora őszi szél halkon orgonázik a park óriás fái között: a domboldal aljáról a városka kigytríló fényei világítanak felénk s Nietzschhe megkínzott életére, mámriumára gondolunk, midőn las­san, mélyen -megrendülve a hajLoct muht emlékei közül1 indulunk vissza a jelenbe... Doros Ferenc. VILÁGKÖNYVTÁR kötetei! Kevés pénzért, kitűnő regények! Claude Farrer: Titkárkisasszony. Strelisker: A felelőtlen ember. Atherton: Mikor a köd eloszlik. Karin Michaelis: Az ügyvéd ur családja. Oppenheim: A fekete pásztor. Wodehouse: Forduljon Psmithhez. Minden kötet átlag 300 oldalon, Ízléses vá­szonkötésben csak 20 lej az Ellenzék könyv­osztályában Cluj, Piaţa Unirii. Utánvéttel nem szállítjuk, csak pénz előre való bekül­dése mellett. Kötetenként 5 lejt kérünk por­tora.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents