Ellenzék, 1935. szeptember (56. évfolyam, 200-224. szám)
1935-09-22 / 218. szám
-(* ELLENIEK r*T9 szépfem Be r 22. \ irfîisiî laiistfí WiM A Nmgy-Kirátykő Brasovbói 'kis wsut visz Zernestre, közvetlenül a .havasok Iáiba állá megy itt a voltait és ugyszóiva, csak helybeliek és tumtsták utasok rajta. A vonat lassú döcögése közben egészen beesté'édik, Râşnov födött még fdtatinnek a várnak körvonalai, de a Búcsús már csak hatalmas, fekete hegy tömegével hat. Körösköfüi' fenyvesek kocrnoriának a szürkületbe. Zemesoen már várnak. Piso gör. kel. tisztelendő ur kijött a fogadásunkra és ő gondoskodik elhelyezésünkről. Zernestnek egy hosszú utcáján kell végigmenni, kisö, hogy sokkari nagyobb ez a község, mint ahogy hittük. Cellulózé gyára és papírgyára emeli jelentőségét és forgalmát, ügyes vái-osá tanácsa igyekszik idegenforgalmát is megteremteni. A 'két nagy 'gyártelep egymás mellett van, az egyik átadja a cél ülozet a másiknak papirossá való feldolgozás végett s igy a papi'rgyártás zavartalan menete biztosítva van. Tiszta hegyei patak folyik végig a községen, annak segítségével részben a ka- nalizáció is meg van oldva. A hátizsákok mái- jól belevágódnak vállai okba, mire a tiszte endő úrhoz érünk, az első gyaloglás esik minőiig a iliegmebezebben. A barátságos vucsorázgatás közben van. idő beszélgetni a Zernesti dolgokról is. A tisztelendő ur a helybeli szövetkezet elnöke és annak segítségéve! nagy terveket akar kivinni. Ki akarjuk építeni az utat a Királykő alá, a Prăpastia hasadéit felé és ottan közvetlenül' a szikla- szoros élé, a hegy tövébe menházat, illetve szállodát építeni. Erdély egyik legvadregé- nyesebb vidékének ailján volna ez a menház és biztosan állandóan fÖ keresnék nemcsak a turisták, hanem az üdülők is. Az ut egyúttal a fa leszállítását és kitermelését is megkönnyítené s iigy az is nagy hasznot hozna a szövetkezetnek. Minket azonban most inkább a begyek és odavezető utak érdekelnek. A Nagy Kirá’yíkő «lőtt állunk, a déli Kárpátok legmerészebb, legnehezebb csúcsa előtt. Egyesek veszedelmesnek is tartják a Kíriiykő megmászását, annyira sziklás és meredek, nőknek ezért nem is ajánlják az utat, de abban mind megegyeznek, hogy egy nap alatt jól meg lehet tenni. A pap szerint 5—6 óra mászás van a csúcsig, de valószín üeg, rég nem járhatott fenn. így aztán ibpibenünk, hogy másnap reggel friss erővel máldhassunk el. A csúcs felé Hajnalban a patak hideg vizében megmosdunk, azután gyorsan meg kehi reggelizni, hogy indülhassunk. I:gy is fél 7 van már mire a társaság remábeszedi a hátizsákjait és és föikerekedhetfünk. Vélünk jön Valea, a ti- miscarai képzőművészeti akadémia szobrász tanára is, ki már ismeri' az utat, hogy föBve- zessen. Sok vezetésre azonban nincs szükség. Csak a falu déli részén kimenve egy mezőn keresztül a patak mederre jutva, rá kell akadni az ut mellett a kék jelzésre és azután már találgatás nélkül ehet előre menni. Jobbkézt a Királykőnek erdős oldala látszik, dél felé húzódó sziklás gerincét eltakarja az erdőség s igy nem is sejti az ember, hagy milyen magasra köti még fölmászni. Hamarosan már a bükkerdő állott a patakmederben haladunk tovább, itten még egész kényelmes az ut, éppen jó arra, hogy az ember hozzászokik a hátizsák cipelésé- hez. Szerencsére ide csak a legszükségesebb ennivalót kellett magunkkal vinnünk, mert egyéb holmink lenn maradhatott Zernes- tlben. A patak kanyarodójánáí fenn, egy fensi- kon még egy havasi falu házai tűnnek fel és csodálkozva 'halljuk, hogy itt a sziklás patakágon szekérrel tudnak ‘lejönni a falusiak, azután beérünk a gyönyörű Proposeu szikioszorosiba. Az egész Királykőnek .mészkő az alapja s igy természetes', hogy a feli ér mészkőbe mély liasadékokat tudott vágni egy-egy patak. Egyenes sziklafalak meredeznek itt is az ég felé. Először csak egy-egy kisebb templomtorony magasságában, majd mind összébb szorul a batsa- dek, A kis patak kezdi egészen, betölteni a szűk medret, hogy már csa-k szák1 ár ól-sziklába lépve, vigyázva iéhet előre haladni. Itt mar a sziki afa'íak is száz meter fölé emelkednek, folyton újabb és merészebb dák aktokkal äütanak meg, egy helyt a patak a szikh alját már egészen ki vájta, még fenn még egy hatalmas szikátömeg ugrik Id az ember feje fölé, azzal fenyegetvén, hogy mándjart reá omlik. Szinte megremegve néz vissza az ember, hogy milyen egymás tele dűlő sziklafalak között jutott idáig és bámulva figyeli a bokrokat, fákat, amelyek itt is mindenütt beférkőztek a sziklák köze és tovább repesztik őket. Egy-egy Ids fenyőfa szinte vízszintesen nő ki a függőleges szitkkufaiból és mégis diadalmasan el. Nehéz kapaszkodó Északról uyabb kis patakok szakadnak le és vájják a szikk másik oldalát, még mi lassanhint nyugatra kanyarodunk es ketorai gyaloglás után egy elágazó után a patak jobb partján elhagyjuk a medret, fölmászunk az oldalra. Itt kezdődik a nehéz mászás. Egy nehéz kapaszkodón azonban sikerül a hölgyeket átsegíteni, azután már könnyen megy a mászás az erdőn, keresztül. A Királykőből semmit sem lehet még látni, lefelé sem látu-nik a fáktól. Félórai erős mászás után már a gerincre érünk és könnyű Ut visz ki az erdőből egy tisztásra. Mintegy háromórui gyaloglás után most máir pihenni akar a társaság. Eddig még elég lassú emelkedéssel értünk fel 1200 m. magasságba, de előttünk van még a nagy kapaszkodó, a sziklás, meredek oldalion föl a csúcsra. Egy elhagyott ház közelében mélyedésben vizet is találnak, igy kényelmesen lehet valamit enni és erőt gyűjteni a mászáshoz. Háromnegyed 11-kor uj erővel indulunk tovább, a forrás fölött half elé, a fák között megint megtaláljuk a jelzett ösvényt és innen már minden lépéssel meggondolva, óvatosan emelkedünk a sziklák közé. A hegymászóknak most jön meg igazán a kedve, az erdő elmarad, alattunk kitárulnak a völgyek, a méüybői kivi.ágiik egy-egy falu és előttünk a hatalmas sziklás oldal egy-egy lóugró csúccsal húzódik dél leié. Sokszor 60—70°-os szögben kell mászni és ez igy tart vagy két óra hosszat, egészen. a gerincig A Déli-Kárpátok legmeredekebb, hirtelen, félelmetesen felágaskodó hegy tömegét kell igy legyőzni, ami próbára teszi a hegymászó szivét, tüdejét. Orvosbarátunk figyeli a szívveréseket, nincs semmi baj, ebben a tempóban megállás nélkül lehet folyEz már igazán oÍC3Ó • SPORTOK KÖNYVE irta Pluhár István. Az egyes fejezetek következő sportágakat öleli fel: <rtlétika, atztali- tennisz, birkózás, céllövés, evezés, gyephok- ki, hósportok, jégsportok, kerékpározás, motorsport, labdarúgás, olimpia, öttusa (modern pentatlon), ökölvívás, repülés, tennisz- torna, úszás, vizipóló, vívás. Minden fejezet kiegészítője az illető sportágban használt idegen szavak, terminus technikusak magyarázata. A könyv függeléke a: Sportadatok tára, melynek tartalma: rekordok, világrekordok, bajnokok, világbajnokok. Az Ízléses vászonkötésbe kötött könyv könyvnapi áron még korlátolt példányszámban rövid ideig 99 lejért kapható az Ellenzék könyvosztályában, Cluj, Piaţa Unirii. Kérjen könyvjegyzéket. A szikiák között juhok légéinek, a sziklák szürke színével összeolvad a hátuk. Egyetlen emberi lakója a pásztor, kinek magányát meg-megzavarják a turisták. Azután mind összébb szőrűL az élet. A törpefenyő lelapul és belekapaszkodik a sziklába, félti az életét. Csak a virágok kísérnek végig, fehér és rózsaszín szekfük nőnek a kövek között. A gerincen Erős kapaszkodó után végre fenn vagyunk a gerincen, eg}' nyeregszerü mélyedésben. Innen már le lehet látni a túlsó oldalra, a Barcsaság felé. Mintha kihasították volna a hegy oldalát, úgy meredeznek a fehér sziklafalak, a két oktal éles élben találkozik a gerincen, éppen csak egy embernek való ösvény van, azon megyünk még egy darabot tovább. 2100 m. fölé emelkedtünk, a legnagyobb kiemelkedés messze van még ide, oda már nem juthatunk el. A gerincen a törpefenyők között puha moha- pámák várnak, szinte mindjárt álomba ringatják a kifáradt hegymászót. Délre a hegyek hullámzó karéja övez, észak fe£é kitárul a síkság, de a köd miatt nem láthatunk messze. Mozdulatlan csend, a magasság megfagyott csendje, amit még nem bontott meg az ember. Az ebédet is szinte áhítat:?.’ kiflijük el. Három órakor mór indulunk lefelé a piros jelzés mellett, sziklafalak között, szé- ditő mélységek felé. A sziklák háromszorosan is visszaverik a hangot, minden kiáltásunk sokáig visszaíeiel. A meredek ereszkedőtői megfájulnak a térdeink, másfél óra múlva jól esik végre a Diana-Hüctenél leülni. Azt mondják, itt az oldalban lehet havasi gyopárt is kapni, előlünk elrejtőzött. Kimenekültünk a sziktaóriások alól, csak most visszanézve Látszik igazán döbbenetes, impozáns nagyságuk. A Királykő erről az oldalról mutatja meg magát egész, fenséges valójában, a mélyből egyenesen fölmeredő sziklafalai egész szelességükben kibontakoznak és csipkézett gerincükkel omladozó várfal képét mutatják. így látszik meg hogy a Királykő a Déli-Kárpátok legmerészebb mészkő-szikíaóriása. Lefele az erdő lankáján át haladva még sokáig kisér ez a kép, déli csúcsai lassanként eltünedeznek, újabb hasadékok tűnnek fel és végű*' leérünk a Kirólykő alatti havasi legelőkre. A friss szénaillat megállít, az este ráborul a zernesti völgyre, a munkások már veszik a kaszájukat és hozatartanak. A vacsora, a kényelmes szoba vár Zemestiben, a Király-kő már csak sötéten int ide a távoMxE, az erdők hallgatnak. És a hegymászó eg}' éjszaka altot estefele jtá agy nap fáradságát. Vita Zsigmond. Megjelentek az 1936. t'\ MICHEL béiyeg-kata; Europa rész —----------— — Lei 17 i Europa —Übersee együtt (Welíkataiog)-----------------Lei 252Kaphatók az EHenzék korty vasztáfejá öt Cluj, Piaţa Unirii. — Vidékre utánv.i r is azonnal szállítjuk. 4«lóso» ügyeimébe! Megjeleni: Románia a$ autótérkép . 54 részben, kitűnő angol vészonkőtésben, az ország részletes szálloda és garage táblázatával. 250 lejért kapható az Ellenzék kőngv- osztályában, Cluj, Piaţa Unirii. Vidékre azonnal szállítjuk! tatra. SIMON TIBOR: Csönd van Fiuk, kik itt ülünk és elmélázunk egy füstös kávéház márványasztalánál és számoljuk kissé bamba nyugalommal azokat a perceket, melyek soha vissza nem térnek és nem lesznek pótolhatók, felelőtlenül, mellverés és önkinzás nélkül, bűnös apáthiáwal várjuk, hogy explodáljon a Mátyás-szobor, vagy valami mást! bármi, csak történjék valami. tűzvész vagy kéjgyilkosság, rablás, földrengés, vagy vulkánhegy nőj jön ki a Házsongárdtetön és szörnyű láva pusztítsa el e szomorú, cdvó várost. Vcdami, e nagy csöndben, legalább szimbolizálja a mozgás törvényszerű voltát. Villamos feszültséget várunk, zajt, sikoltást vagy gyerekkacajt, lihegő szavakat szerelmesek ajkáról, gyorsvonat vésztjelző, szörnyű füttyét a bőrgyár előtt, amint izekre szaggat egy fodrászsegédet a halálvonat... Épiteni akarunk, vagy rombolni? Oly közel van e két fogalom bárgyú agyunkhoz, hogy ezt se tudjuk. A nagy titkot se ismerjük: élni tudni, —- csak koptatjuk e csöndes kávéhúz ócska plüssét és ritkul a hajunk, hull a fogunk és forró homlokunkat hűsítjük a márványasztalon. Fiuk, mi lesz? Meddig vonaglunk még e szörnyű, csöndes narkotikumban és mikor érnek bennünk a régi diákos igék oly hatalmassá, mint azt naiv hittel elképzeltük akkor? Fiuk, mi lesz? Tornyosulnak az évek mögöttünk immár évtizedekké és taglóként sújt le ránk egy régi gond, nem kenyérre gondolok, fiuk, hanem sokkal többre: nyílj tekintetre, tiszta mosolyra, könnyű szívre, humorra, egy búfelejtő dalra, — valamire, ami, — ime kimondom — belőlünl: önként ered, frázis és kommentár nélkül: törvényszerűen! Valamire, ami forradalmasít, gyújt és elemészt és porbasujt és fölemel, összemorzsol és kiengesztel. Egy elhatározásra gondolok, egy összeszoritott ökölre, mely millió darabra repeszti ez ócska márványt e haldokló, csöndes-bús kávé házban... Értitek, fiuk? Egy kis poézist, romantikát, ha belé tudnánk vinni ebbe a korai rokkanásba, ebbe a szomoru-fájó váralzozásba. S mi csak itt ülünk, fiuk és vizes szemmel bámuljuk cigarettánk barna füstjét és olykor homlokunk a kávéházi márványon pihen. Borunk kifolyt, kávénk irtó-keserü. Csönd van. A pincér hívásunkra meg se mozdul és csak összenézünk és nem kérünk és nem felelünk csak suttogunk: „De jó volna, ha...“ és elszéledünk.
