Ellenzék, 1935. szeptember (56. évfolyam, 200-224. szám)
1935-09-22 / 218. szám
mii CSAK O NAPIG TART E EÖIil SÍ«»' CLUJ, REG. FÉRD. 6 KÖITŐSés T, MAR CSAK NAPIG TART as^mm mwmmmmmm A héj világpolitiKája Meddig megy Angliai MIT IR A ROMÁN SAJTÓ Birtokrendezés. Goga. Jnrga Faluk. UNIVERSUL: Annak dacára, hogy a lakosság s s.’.v.-.deka infzőg&zda, nincs ay ország nagy rév,‘én olyan kataszteri kimutatás, amely hol a töldclos/tist pontosan ntcg.illaprt hatnánk. lel. ledönti szükséges tehát a kataszteri ivek Icllek- tevése s ennek munkáját legnagyobb gonddal kell \ égezni. Ez a Hitelélet feltámasztásának egyik tontos teltétele. I'isztán kell látnunk ■> helyzetet. \z Ilfov-megye három járásában végzett kataszteri munkálatok eredménye nem sok jóval kecsegtet. Kiderült, hogy az egy tore jutó terű. !et nem e egsegcs s nem biztosíthat ja egy család megélhetését. ‘\z is megállapítást nyert, hogy a földek túlságosan vannak parcellázva. Négy hektár jut egy tőre, ez azonban 10—30 parcellába van osztva, ami hektáronként 2.5—7-5 parcellát jelent. Ez nem gazdaságos helyzet. Az elszánt ások bői folytonos határvillongások keletkeznek s nem kerülhet sor a föld kelló megművelésére. Van olyan parcella, mely 8—te kilomé. tér távolságra van a tahitól s 30c—4C0 méter hosszú, sokszor 50 centimeter szélességben. Szükség van tehát uj birtokrendezésre, amiről a kisajátítások után annyit beszéltek s amit a többi jó tervvel együtt holtvágínyra toltak s máig sem valósítottak meg. Azt mondják, nincs pénz az ilyesmire. Ezen azonban könnyen lehet segíteni a falusiak közbirtokosságba való tömörité. sével, mely aztán előteremtené a szükséges költségeket. Olyan törvényt kell hozni, mely a többség akaratát biztosítja a kisebbségben ma- adt falusi lakókkal szemben, amint ez kitünően bevált Németországban. Csak így remélhetünk a termeléstől jobb eredményt s egyedül ezen az utón érhetünk el a világpiacon sikereket. DREPTATEA: Goga Octaviannak kitűnő ötlete támadt a Bánságban- Kár, hogy nem akadt tőkepénzes ember, akt pénzt adott volna erre. Azt mondta, elvinné a bánsági tömeget Nürru bergbe. Kár, hogy utoVó pillanatban érkezett külföldi útjáról ezzel a tervvel. A bánátiak eladták volna terméseiket, csak azért, hogy Nürnbergbe mehessenek az ország megmentése végett. Goga Erdélyben beszélt igy, nem az ókirályságban. Erdélyben szerencsésebbnek érzik magukat németbarátság hallatára, mint a Re- gitban, hol kellemetlen emlékek fűznek a, németekhez. Például, ha egy hadirokkantról volna szó, hogyan mehetett volna ez Nürnbergbe? — Megismerte volna minden 40. életévet betöltött falusi ismét az acélsisakokat, ágyukat, és tankokat, melyek holnap, vagy holnapután megölik őket. Az is boldogság, ha az ember látja, mi vár reá a mai napokban. Ha aztán visszatértek volna a földművesek, Goga nem dicsekedhetne Nürn- berggel. Sok tréfát lehet fizni a falusiakkal, de ilyesmit tenni igazán nem lehet. Sajnálja Goga, miért nem küldhette el az összes árvákat és hadiözvegyeket, hogy az igazi Romániát képviseljék. Ha Goga azt akarja bizonyítani, hogy a hazafias érzés milyen csodát végezhet, akkor Ciu- cea-ra s ne Nürnbergbe vezesse a tömegeket. Ott aztán bemutathatja, hogy hazafisága mit eredményezett. NEAMUL ROMANESC (Jorga Írja): Én sem Maniuval, sem másokkal nem találkoztam erdélyi utamon atzok közül, akik Erdély nevében beszélnek. Csupán a világháború után két évvel találkoztam először Maniuval, midőn azt tervezte, hogy az összes román pártokat egyetlen pártba tömöríti s Jón Bratianut is szerette volna megnyerni tervének. Manju nem jött Bucuresti-be, mint ezt Bocu, vagy Vaida tette, annak dacára, hogy Bécsért rajongott s azt hitte, hogy csak a Habsburgokon keresztül lehet valamit elérni. Sok ideig voltam a- ,,Liga Culturala“ főtitkára, még sem láttam Maniut. Bírságokat fizettem, pénzt adtam erdélyi embereknek, Maniuval azonban sohasem kerültem összeköttetésbe. Ez az igazság. Hogy akarná valaki azt, hogy a mesterségesen alkotott Maniu-kultuszban higyjek? LUPTA: Bucuresti.ben, akárcsak Bábelben, tornyokat, bérházakat építenek betonból, mintha piramisok épülnének. Másik oldalon ott a bessz- arábiai éhség, a moldovai üres vásárterek, a román hegyes vidékek mezőgazdasága, hol még mamaliga sincsen, hol mind jobban zug a nyomorúság szele. Tizemeletc'j paloták épülnek Bu- curestiben, porcellánfürdőkkel, mikor a faluban egy gyufaszálat é-s. egy darab szappant nem látnak évek óta. Vannak olyan faluk, hol a háziállatok takarmányhiány folytán éhen vesznek. A főváros telve van komforttal, színházzal, mozival, világítással s ennek örömeivel, a falukban pedig nyomor pusztít sötétben, mely leszárit ja a gyerekek húsát csontjaikról s kiszárítja az anyai emlőket. A kormány megpróbálta felvenni a küzdelmet. Maga a miniszterelnök vette a csákányt kezébe s utmunkába kezdett. Pénzhiányában hiábavaló ez, hiszen az utmunkára, utalt ösz- szegekből 20 lei jut télire az országban egy főre. Meddig megy Anglia? Ez a kérdés ma súlyosabban nehezedik a nemzetközi politikára. mint az, hogy meginditja-e Olaszország a háborút Abesszínia ellen vagy sem. Mussolini harciassága után Ítélve az afrikai háborúval számítani kell. De, hogy mit fog csinálni Anglia, amelynek vezetői nem kevésbé szilárdan hangoztatják, hogy a Népszövetség alapokmányának semmibevevését büntető rendszabályok alkalmazása nélkül nem engedik meg, azt még nem lehet tudni. Lom doni illetékes körök csak annyit mondanak, hogy minden esetre meg fogják tenni a szankciók terén is a szükségeseket. A szükségeseket és semmivel sem többet. Mit értenek azonban feltétlenül szükséges szankciók alatt, melyeknek biztosítására valósággal angol haditengerészeti gyakorlótérré alakították át a Földközi-tengert — ez a kérdés. Börtönné akarják-e változtatni Olaszország számára a két kijáratnak, Szueznek és Gibraltárnak elzárásával ezt a tengert, amint olasz lapok állítják? Vagy megelégednek enyhe gazdasági megtorló intézkedésekkel, amilyenekre Páris szeretné rászorítani az angol kormányt? Egyik angol vezető államférfi szerint Londonban szenvedélyek nélkül, „sine ira at studio“ gondolkoznak azon, hogy milyen szankciókat alkalmazzanak a Népszövetség fenyegetett tekintélyének megmentésére. Szankciók alkalmazásánál azonban könnyen megtörténhetik, hogy a lehető legenyhébb módon kezdik el és a lehető legsúlyosabb módon végzik be. Mi fog történni? Mi fog történni tehát a szinte bizonyosra várható esetben, ha Olaszország a szombati minisztertanács után végleg visszautasitja az ötös bizottság inditványát. Nem látszik valószínűnek hogy n bizottság uj indítványokká! próbálkozzék, mert ilyen irányban a lehetőségek már végleg kimerültek. — Két lehetőség marad tehát. Vagy beterjesztik az ötös bizottság indítványát a népszövetségi tanács elé, vagy nem kerül erre sor és a Népszövetség rövidesen Olaszország háborús ténykedéseivel, vagy Abesszinia panaszára, a háborút bevezető olasz ténykedésekkel kerül szembe. Ha beterjesztik az ötös bizottság indítványát, akkor ez szavazás alá kerül. A szavazásban a két vitás fél képviselői természetesen nem vesznek részt. Ha az indítványt egyhangúlag elfogadják, akkor minden nép- szövetségi tagállam kötelezve lesz arra, hogy semmiféle háborús lépést ne tegyen az ellen a vitatkozó fél ellen, mely a tanács határozatának aláveti magát. Ha nem fogadják el egyhangúlag, akkor az indítvány tárgyalásának nincsenek közvetlen nemzetközi jogi kö- velkezményei. Ili kerül sor azután a népszövetségi alapokmány sokat vitatott hiányára, amelyen át ut nyílik a háború lehetőségére is. Ha a tanácshatározat nem egyhangú, akkor a két vitatkozó félnek joga van háborúhoz fordulni, de csak három hónap letcile után. Ez alatt természetesen újra próbálkozni lehet békítő kísérletekkel. Ha a felek nem tartják be a bárom hónapi határidőt, akkor a népszövetségi alapokmány 16-ik pontja lép érvénybe, a hires szankció-paragrafus, amelyhez kapcsolódnak a 12., 13. és 15. pontnak szintén megtorló intézkedésekre vonatkozó intézkedései. Abban az esetben, ha valamelyik népszövetségi állam a háborút tiltó intézkedések ellenére is hadat viselne, a nép- szövetségi tanács köteles összehívni rendkívüli ülésre a Népszövetség plénumát. Ezzel a valószínűséggel, mely az afrikai háború kitörésével egyidejűleg történne meg, már számitanok is Genf ben. A szankciós paragrafus A másik eshetőség, hogy az ötös bizottság Olaszország által visszautasított indítványát a népszövetségi tanács nem is tárgyalja. Ebben az esetben is elkerülhetetlenül állásfoglalásra kerül a sor a fenyegető háború kérdésében. Az 1921 -i közgyűlés jogérvényes határozata értelmében a tanácsnak kell dönteni, hogy fennforog-e és melyik állam részéről j forog fenn a népszövetségi alapokmány meg- i sértése. A népszövetségi alapokmány szerint ! az olyan háborút, melyet valamelyik állam j az alapokmány intézkedéseinek világos meg- 1 sértésével visz. mindenik tagállam saját ma- I ga ellen indított háborúnak köteles tekinteni. ! Erre az esetre a 16. pont megtorló rendsza- j bályokat ir elő. amelyek kezdetben főleg gazdasági és pénzügyi térre terjednek ki. A nép- I szövetségi tagállamok kötelesek a háborus- j kódú állammal minden gazdasági és pénzügyi kapcsolatot megszakítani, sőt kötelesek megszakítani vele a diplomáciai kapcsolatot is. Kötelesek a népszövetségi tagállamok alattvalóiknak is megtiltani, hogy bármilyen j gazdasági, vagy pénzügyi kapeolatokat tart- i sanak fenn a háborúskodó állam alattvalói- j vak Ezeknek a lépéseknek végrehajtásában a j tagállamok kötelesek egymást támogatni, i hogy a kockázat mindenikükre a lehető leg- ; szőkébb keretek közé határolódjék. A 16-ik paragrafus azonban lehetővé teszi, hogy egyik-másik állam, melynek különös helyzete r megnehezíti a háborúskodó elleni szankciók í alkalmazását, ez alól a kötelezettség alól föl- I mentést kapjon. Stresa és ami utána következett Különös véletlen, hogy egy népszövetségi szakértő bizottság nemrég terjesztette be véleménye* jelentését a gazdasági szankciók alkalmazásáról. És nem humor nélküli dolog, hogy ez a jelentés a stresai tanácskozások közvetlen következménye, amikor Olaszország részvételével, sőt Olaszország kívánságára is határozták el, hogy a Népszövetség pontosan állapítsa meg, milyen gazdasági rendszabályokat fog alkalmazni a genfi rendelkezésekkel szembeszálló államok ellen. Ak! kor az önhatalmúan föl fegyverkező Németországról volt szó, most a szakértők munkáÍ jának befejezése után a jelentés éle legelőször az olaszok ellen irányul. A szakértői jelentés erősen hangoztatja, hogy a gazdasági ( megtorló rendszabályok alkalmazása is szin- j te leküzdhetetlen nehézségekbe ütközik. A háborúskodó állam bevitelének és kivitelé- ' nek bármilyen korlátozása erre a célra olyan nagyszabású szervezetet kivan, amelyeknek 0M0S1 BOV/II: I-3Ő KÖZLEMÉNY Szenved-e hronihus vakbél iritációhlól, vagy vahbélíáji fájdalmukból ? A krónikus vakbél iritácíók és vakbéltáji fájdalmak igen gyakran tulajdonképen ívm is vakbélfájdalmak, hanem ... A világ egyik legnagyobb orvosi folyóirata, a ,,Wiener Medizinische Wochensbrift“ írja: ,,Számos krónikus vakbélgyulladás esetében a legújabb kutatások megállapították, hogy a fájdalmak fészke nem a vakbélben, hanem a vakbél táján, a vastagbelekben van. A „Gastro D“ a belek motalitásának normálissá tevése által, rövid időn belül gyógyulást idéz elő“. Figyelje a fentemlitetl folyóiratból itt megjelentő további idézeteket. Dr. F. T. A „Gastro D‘‘ gyógyszert 130 lej utánvéttel küldi az európai vezérképviselő: Császár E. gyógyszertára, Bucureşti Calea Victorie No. 124. eredményes kiépítése igen súlyos föladat. Számítóra kell azzal is, hogy jelentős hatalmak nem tartoznak a népszövetségi keretbe s ezeknek részvétele a kollektiv együttműködés nélkül nem egészen hatékony, gazdasági megtorló intézkedésekben legalább is kétséges. A bizottság ezért főleg a hadianyagok készítésére szükséges nyersanyagok betiltását és a háborúskodó állam pénzügyi elszigetelését ajánlja első sorban. Nem háborús lépés, csak demonstráció Nem valószinü tehát, hogy Anglia, mely külpolitikájában sem szokta elveszíteni hidegvérét, a népszövetségi szakértők ajánlása ellenére katonai rendszabályokhoz forduljon. Valószínűbb, hogy a Földközi-tengerre összpontosított nagy angol hajóraj és a gihraltári és szuezi lehetőségek hangoztatása is inkább csak arra szolgál, hogy figyelmeztessék az olaszokat: mit jelenten^, ha a gazdasági szankciókra katonai ellenrendszabályokkal válaszolnának. Ezek a gazdasági szankciók kezdetben csak demonstráció képen akarnak szolgálni a népszövetségi tilalom ellenére is háborút kockáztató állam ellen. Ha azonban az olaszok katonai rendszabályokkal felelnek reá, akkor Anglia minden bizonnyal el fogja az olaszok elöl zárni úgy Gibraltárt, mini a Szuezi-csatornát. A Földközi-tengeren pedig m i már olyan haderőt összpontosított, mely angol tengerészeti szakértők véleménye szerint minden kockázatra készen áll. Nem valószinü az sem. hogy Olaszország könnyen sebezhető, kiterjedt partvidékeivel a maga részéről kockáztatná ennek az angol tengeri erőnek támadását. A francia fékező erő Józan ésszel tehát nem lehet föltételezni, hogy a két hatalom között háborús összeütközésre kerüljön a sor. De nemzetközi feszültségek legizgalmasabb pillanataiban — a világháború kitörése példa rá — a józan ész föltételezései nem mindig irányadók. Mindenesetre számítani lehet ezen a téren is egy igen erős fékczőcrővel. Ez a fékezőerő az olasz—angol háborús összeütközés I ellen minden érdekével védekező Franciaor- I szag. A francia diplomácia nehéz, áldozatos, j de ilt-ott számára haszonnal is kecsegtető I egyensúlyi játékot játszik Róma és London ! között. Ez az egyensúlyi mérleg az utóbbi j időben inkább London felé billen, természetesen nem anélkül, hogy Páris az angoloktól 1 megfelelő ellenszolgáltatásokat ne kért volna. Minden arra vall. hogy sikerült Angliát jóval erősebben hozzá kölni a francia biztonsági felfogáshoz, mely elörevállalt, kollektiv kötelezettséget kiván a mai európai hatalmi helyzet felforgatására erőszakkal törő állam ellen, ami alatt a franciák elsősorban Németországra gondolnak. Ezzel szemben viszont a franciák is résztvennének Anglia oldalán a népszövetségi tilalom ellenére Afrikában a háborút indító Olaszország elleni szankciókban. Laval számára, akit római megállapodásai akadályoznak ebben az irányban, az angolokkal való ilyen együtt- haladás nem könnyű dolog. De megvannak a diplomáciai fogások az ilyen nehézségek kikerülésére. Laval szükség eseíén megbukik — erre a célra mindig elő lehet kaparni megfelelő belpolitikai okokat — és a-francia kormány irányítását átveszi az angolokhoz való ragaszkodásáról ismert Herriot. Páris- ból már terjeng is a hir, hogy a baloldal erősen készül Laval megbuktatására. És a francia baloldal nem sok rokonszevrel viseltetik a fasiszta Olaszországgal szemben. Ezt a felkészül-"‘st Herriot a külpolitika szükségleteihez mérten eredményessé teheti, vagy későbbi időre halasztja. Előzetes diplomáciai megegyezések tehát nem nagyon képeznek akadályt, hogy Páris az Olaszország és Anglia közötti egyensúlyozó mérlegét érdekei szerint egyik vagy másik irányba billentse.
