Ellenzék, 1935. szeptember (56. évfolyam, 200-224. szám)
1935-09-15 / 212. szám
JIU a t o p It o oi V é r 19. ELLENZÉK wBE«oBfc«HWini|i id I tniiiiTin^nririT'r'npninTiT-ii'n—rrTiTitiiwiorTWi 15 TARZAN A RETTENETES lila: Edgar Rice Burroughs Fordította: Gaál Andor. - 53. közlemény — Buiot! — kiáltotta a fia felé. — Fogd a magad asszonyát és én is viszem a magamét! . . . Azzal előre ugrott és derékon ragadva Jane-t, karjaiba ragadta. Majd mielőtt még Oloa és Panatlee felocsúdhattak volna, már el is tűnt az emelvény melletti ajtó függönyén keresztül, magával hurcolva a küzködő és öleléséből mindenáron menekülni próbáló asszonyt. Most Buloton volt a sor. hogy megragadja Oloat. A hercegnő mellett azonban ott volt Panatlee. aki mint egy tigris vetette magát a támadóra és Bulot csakhamar rájött, hogy a két nővel szemben nem boldogul. Egyszer már sikerült is felemelnie Oloat, akkor azonban Panatlee átfogta a térdeit és igyekezett lerántani őt a földre. Látva, hogy ilyen módon semmire sem megy, kénytelen volt egv percre elereszteni a hercegnőt, ugyanakkor pedig megkapva Pali alléé haját, kihúzta kését és . . . A háta mögött hirtelen szétnyilt a függöny. Két hatalmas ugrással egy karcsú alak cikázott át a szobán és mielőtt még Bulot kése lecsaphatott volna, egy acélos kéz kapta el a csuklóját. Ugyanakkor egy iszonyú ökölcsapás zudult le rá. Egyetlen hang nélkül terült végig a padlón. Bulot, a gyáva gyilkos és áruló kiadta a lelkét anélkül, hogy valaha is megtudhatta volna, ki volt az, aki végzett vele. * Amikor Tarzan, a majomember belevetette magát a tóba, a viz felszínével egyvonalhan egy keskeny lefolyó nyílást vett észre a sziklafalba vágva, a tó túlsó oldalán. Erőteljes csapásokkal úszott abba az irányba, még pedig olyan gyorsan, ahogy csak tudott, mert tisztában volt vele, hogy üldözőjét a viz sem fogja hátráltatni. Amint hogy nem is hátráltatta — Tarzan hallotta a hatalmas loccsanást, amellyel az irtózatos szörnyeteg belevetette magát utána a tóba. Hallotta a hátamögötí a viz sistergését, ahogy az állat egvre közeledett. A majomember most már egészen közel jutott a falba vágott nyíláshoz — csak az volt a kérdés, elég nagy lesz-e a nyílás ahhoz, hogy teste kiférjen rajta? Hacsak akkora az egész, amennyi a viz tükre fölött látszott —, akkor semmiesetre sem. Élete tehát most attól függött, hogy mekkora ennek a nyílásnak a felszín alatti része. A gryf már közvetlenül a hátamögött úszott — nem volt semmi más választás, semmi más remény. A majomember minden erejét összeszedve siklott előre, lebukott a viz színe alá és mint a hal suhant a nyitás felé. Ludon dühös elképedéssel vette észre, hogy az idegen asszony túljárt az eszén. Attól nem félt, hogy ő maga nem tud kimenekülni a Gryf Templomából, ahol minden zeget-zugot ismert -— inkább attól tar- * tolt, hogy ez a rövid idő is elegendő lesz Jadonnak arra, hogy az asszonyt Kólán kezére játsza. — De esküszöm Jadbenotho és minden démonai nevére, hogy mégsem lesz az övé! -— fogadkozott magában. Gyűlölte Kotant. Titokban ő volt az. aki szította Mosar indulatát, akiben engedelmes eszközt vélt találni. Arra számitott. hogy előbb-utóbb majd csak kitör a lázadás, amely letaszítja Kotant trónjáról, Mosart ülteti helyére — és akkor Ludon lesz Paluidon valódi uralkodója. Dühösen szíva a fogát, elkezdte keresni azt az ablakot, amelyen keresztül Tarzan behatolt a templomba és amely most egyetlen kivezető utjául szolgálhatott. Óvatosan tapogatózva haladt előre és amikor észrevette, hogy a csapda szája nyitva áll, dühös felkiáltásba tört ki: — Ó, a nőstényördög! De ezért meg fog fizetni!... Átkapaszkodott az ablakon és könnvedén lekuszott a földszintre. Most aztán mitévő legyen? Vegye üldözőbe Jadont és az asszonyt s megkockáztasson egy összetűzést a félelmes főnökkel, vagy várjon, amig cselszövénv utján elérheti célját? Az utóbbit választotta. Lakására sietve összehívta legbizalmasabb papjait. — Elérkezett az idő, — mondta nekik, — amikor a templom uralmát biztosítani kell a palotáéval szemben. Kólán helyébe Mosart kell tenni, mert Kotan szembehelyezkedett a főpappal! Eredj, Pansat és hívd ide titkon Mosart a templomba, ti többiek pedig járjatok be a várost es szólítsátok fel a megbízható harcosokat. hogy készenlétben legyenek, ha szükségem lenne rájuk! ... Vagy egy órán keresztül tárgyalták az összeesküvés részleteit, amelynek célja az volt, hogy kezeik köze kerítsek a halaimat Faluidon fölött. Közben azonban Panset, amint belépett a palotába, észrevette, hogy valami rendkívüli dolog történik a nagv ebédlő- terem környékén. És néhány perccel utóbb ----- Ludon legnagyobb meglepetésére — magából kikelve és el- fulladva rohant vissza a főpaphoz. — Mi az, Pansat? — kiáltotta Ludon. — Talán démonok üldöznek? — Ó, uram! Mialatt mi itt ültünk és tervezgettünk, időnk elérkezett, de közben el is mult! . . . Kotan meghalt és Mosar elmenekült!... Hívei még harcolnak. de nincs vezetőjük, mig ellenfeleiket ,Iádon vezényli. Csak keveset tudhattam meg a/, ijedt szolgáktól, akiknek legnagyobb része rögtön a harc kezdetén elmenekült. Egyikük elmondotta, hogy Bulot megölte a királyt, aztán Mosarral együtt elpárolgott a palotából. — Ha nem sietünk, — diinnyögte a főpap, — ezek az ostobák Jadont fogják királlyá választani. Siess be a városba, Pansat! Szedd a lábadat és kiáltsad mindenfelé, hogy Jadon ölte meg a királyt és igy akarja elkaparintani a trónt Oloa elöl . . . Azt is hi- reszteid mindenfelé, hogy Jadon a papok kiirtásával és a templomok lerombolásával fenyegetőzik. Szólítsd fel a harcosokat, hogy azonnal támadják meg az istentagadót. Azon a titkos utón keresztül, amelyet csak mi papok ismerünk, vezesd őket a templomba és onnan majd rázuditjuk őket a palotára, mielőtt még megtudhatnák az. igazságot... Eredj, Pansat, gyorsan és egy percet sem késlekedj! — De várj csak! — kiáltott a már indulóban lévő pap után. — Nem tudsz valamit arról az idegen fehér nőről, akit Jadon kiszabadított a Gryf Templomából, ahol be volt börtönözve? — Csak annyit, hogy Jadon átvitte a palotába és megfenyegette a papokat, akik nem akarták átengedni, — felelte Pansat. — Ennyit tudok a papoktól. De. hogy aztán hol rejtette el az asszonyt a palotában, azt nem is sejtem. — Kotan úgy rendelkezett, hogy a Tilos Kertbe' kell vinni. — mondta Ludon. —- Ott majd valószínűleg meg is fogjuk találni . . . Most azonban, Pansat, siess és végezd el feladatodat! A Ludon szobája melletti folyosón egy félelmetes maszkba bujtatott pap hajolt lapulva a függönnyel eltakart ajtónyitás mellé. Ha hallgatózott, akkor hallania kelleti minden szót — már pedig, hogy hallgatózott, az nyilvánvaló volt abból, hogy azonnal visz- szahuzódott, amint Pansat sietve elhagyta a szobát és megindult azon a titkos folyosón, amely a palota alatt elhúzódva, egyenesen a városba vezetett — nem is sejtve, hogy egy némán utána lopakodó ember állhatatosan követi minden lépését. XVI FEJEZET A rejtekut. A félelmetesen üvöltő gryf meghökkenve torpant vissza, amikor Tarzan karcsú, barna teste a viz alatt átsiklott azon a fanyiláson, amely a kis tó vizét összekötötte a külső Nagy Tóval. A majomember mosolyogva gondolt vissza rá, hogy aránylag milyen könnyen sikerült meghiúsítania a főpap gyilkos szándékait, — de arca megint elsötétült, amikor eszébe jutott az a veszély, amely feleségét fenyegette. Rögtön elhatározta, hogy amilyen gyorsan csak lehet, megpróbál visszatérni abba a szobába, ahol utoljára látta őt. a Gryf-Templomának harmadik emeletén, — de hogy a templomépületek tömkelegén keresztül miképpen fogja megtalálni az odavezető utat, arról egyelőre fogalma sem volt. Hatalmas karcsapásokkal úszva tovább, figyelmesen nézegette a falat, hogy felfedezzen valamilven támpontot, ahol megkapaszkodhatnék. Észrevett számos nyílást a falban, ezek azonban sokkal magasabban voltak, semhogy elérhette volna őket. Reménye azonban hirtelen felcikázott, amikor megpillantott egy elég tágas nyilast, amely körülbelül egy magasságban volt a viz szintjével. Néhány kartempóval odauszott, majd a nyílás szájánál megállt és fürkészve körülnézett. Senkit sem látott. Óvatosan felhuzódzko- dott a bejárat szélére, miközben sima barna teste megcsillant a hoidfényben, ahogy lerázta magáról a gyöngyöző vizet. Előtte egy homályos folyosó húzódott el, amelyet csak a nyíláson beszűrődő holdfény világított meg kis távolságra. Tarzan gyorsan, de azért megfelelő óvatossággal hatolt be a barlang belsejébe. Hirtelen éles fordulóhoz ért, ahonnan egy lépcsősor vezetett a' magasba. A lépcsők végén egy második folyosóra érkezett, amely nyilvánvalóan párhuzamosan haladt a szikla felületével. Ezt a folyosód azonban már homályosan megvilágították pislákoló kőmécsesek, amelyek meglehetős távolságban egymástól, különböző falmélyedéseken voltak elhelyezve. A majomember gyorsan köríilpiliantva a folyosó két oldalán, számos benyílót fedezett fel és ugyanakkor hangokat is hallott. amlvek arra mutattak, hogy ezekben a folyosóról nviló helyiségekben emberek — nyilvánvalóan papok — tartózkodtak. Egészen valószínűtlennek látszott, hogy áthatolhasson ezen az ellenséges méhkasszerü építményen anélkül, hogy felfedeznék. Álöltözetről kellett gondoskodnia -— a gyakorlat már megtanította rá. hogyan juthat a legkönnyebben hozzá. Nesztelenül lopakodott előre a folyosón a legközelebbi ajtónyitás felé. A következő percben feje eltűnt az ajtó függönye mögött. Aztán a vállát dugta be, majd végül izmos teste tűnt el. Egy perccel később, rövid hörgő hang hallatszott, majd megint csönd lett. Aztán elmúlt egy perc. még egy és még egy, — majd a függöny szétcsapódott és egy nyilvánvalóan Jadbenotho templomához tartozó, ijesztős maszkba bujtatott pap lépett ki ismét a folyosóra. Most már biztos léptekkel haladt előre és éppen be akart fordulni egy oldalfolyosóra, amikor tisztán kivehető hangok ütötték meg a fülét a balkéz felől eső szobából. Az álarcos pap megállt és nesztelen léptekkel az ajtóhoz suhant. Jóidéig hallgalózva állott, majd hirtelen hálraugroll és elrejtőzött az oldalfolyo- son, mert ugyanakkor félretolódoll az ajtó függönye és a szobából egy pap sietett ki a főfolyosóra. A hallgatózó várt egy darabig, mig a másik kicsit előrehaladt, aztán némán a nyomába szegődött. Pansat néhány lépést haladva kiemelt egy kőmécsest az egyik falmélyedésből, aztán hirtelen befordult egy balkéz felé eső kis helyiségbe. Rövid idő múlva üldözője is követte. Legnagyobb meglepetésére ill valami lejáratot talált, amely láthatólag mélyen a föld alá vezetett. Nyugodtan lebocsátkozott a pap után és amennyire a szűk és alacsony folyosó engedte. igyekezett mindenütt a nyomában maradni. Körülbelül hetvenöt lábnyit haladhatott lefelé a fölső folyosó szintjétől számítva, amikor látta, hogy a lép csősor végén Pansat egy kis szobába ér. amelynek egyik sarkában összevissza halmozott kövek álltak. Pansat letette mécsesét a földre és elkezdte széthányni a köveket. Csakhamar kis nyílás tűnt elő a fal tövében— éppen csak akkora, hogy testével átférhetett volna. A pap a következő pillanatban eltűnt üldözője szeme elöl. Egy perccel később azonban Tarzan is követte és miután ő is átmászott a fal nyílásán, egy palló- szerű építmény közepén találta magát, amely Körülbelül félmagasságban volt a szikla csúcsa és a tó szintje között. Ez a palló egy szomszédos épület hátsó kapujához vezetett és a majomember éppen idejében bukkant ki. hogy megláthassa Pansatot, amint a kapun keresztül kilép a város egyik utcájára. Amint a pap alakja eltűnt a legközelebbi saroknál, Tarzan előlépett a kapu mélyéből és gyorsan körülnézett. Körülbelül száz yardnyira tőle a palota fehér falai rajzolódtak fel az északi égboltozatra. Bármily veszélyesnek látszott is, hogy oda behatoljon, meg kellett kockáztatni, mert szövetségesekre kellett találnia, hogy kiszabadíthassa hitvesét. A palota kapujának őrségén könnyen jutott keresztül, mert papi álöltözete minden gyanúval szemben megvédte. Éppen csak arra vigyázott, hogy amikor a harcosok közelébe ér. hátrategye kezét, nehogy a paluldoniakélől elütő ujjai elárulják. Az őrök azonban annyira hozzá voltak szokva u különböző papok állandó jövés-menéséhez, hogy úgyszólván figyelemre sem méltatták. Utjának célja a Tilos-Kert volt. ahová innen már ismerte az utat. A kertet minden különösebb nehézség nélkül el is érte, de inkább mégis a falon kapaszkodott át, mintsem, hogy a belső kapunál álló őrök előtt mutassa magát, mert tartott tőle, hogy esetleg eszükbe jutna megkérdezni, mi keresnivalója van ott. ilyen késő éjszakának idején? A kertben nem volt senki és annak, akit keresett, nyomát sem találta. Már pedig Ludon és Pansat beszélgetéséből kivette, hogy az asszonyt idehozták és kizártnak tartotta, hogy a főpapnak ideje lett volna azóta Jane-t ismét hatalmába keríteni. A legvalószínűbb föltevésnek az látszott, hogy az asszonyt — miután kétségtelenül Kotan rendeletére hozták ide — Oloa lakásának valamelyik részében fogja megtalálhatni. Egyenesen egy kapubejárat felé tartott, amely a palotának a Tilos-Kerttel határos szárnyába vezetett. Legnagyobb meglepetésére nem találkozott őrökkel. Alig tett azonban néhány lépést, haragos és izgató!i hangok ütötték meg a fülét. A hangok irányába haladva átsietett néhány szobán és folyosón, majd végre megállt az előtt az ajtó előtt, amely mögül a hangok jöttek. Kissé felemelve az állatbör-függönyt, belesett a szobába. Két nőt látott, amint egy hodon harcossal birkóztak. Az egyik Kotan lánya volt, a másik a komija Panatlee. Abban a pillanatban, amikor Tarzan félretólta a függönyt, a harcos éppen durván ellökte magától Oloat és Panatlee haját megragadva, kihúzta a kését, amelyet döfésre emelt a leány felé. A majomember ugyanabban a percben lekapta a fejéről a megölt pap fejdiszét, amely akadályozta mozgásában, két ugrással a szoba közepén termett és egyetlen, rettenetes ökölcsapással lesújtotta a két leány támadóját. Amikor az ismeretlen harcos élettelenül elterült a földön, a nők felnéztek Tarzanra és azonnal megismerték. Panatlee térdre esett előtte és fejét lábaira akarta fektetni, a férfi azonban türelmetlenül intett, hogy kelljen fel. Most nem volt ideje arra, hogy hn- lálkodásokat hallgasson végig. — Azt mondjátok meg nekem, — kiáltotta sürgetve, — hol van az az idegen asszony, akit Jadon idehozott a templomból? — Ebben a pillanatban tűnt el, — felelte Oloa. Majd megvetően rámutatva a földön fekvő Bulotra. hozzátette: — Ennek az apja. Mosar, rabolta el és hurcolta magával. Merre? — kiáltotta a férfi. — Gyorsan, mondjátok meg. melyik irányba vitte? — Erre! — felelte Panatlee, rámutatva az ajtóra, amelyen keresztül Mosar áthatolt. — Az idegen as/- szonyt a hercegnővel együtt Tulurba akarták vinni, Mosar városába, amely a Sötét Tó mellett fekszik! — Először öt kell kiszabadítanom, — mondta a férfi Panatleenek, — mert ö a feleségem! ... De ha ez sikerül, módot fogok rá találni, hogy téged is megmentselek 'és vissz igvelek Omathoz. (Folytatjuk.)
