Ellenzék, 1935. augusztus (56. évfolyam, 173-199. szám)
1935-08-11 / 182. szám
1935 augusztus 11. ellenzék 1 mwmax 2J KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: Ellinor és Darling NOVELLA Ellinor „A végzetes csók“ című mozidarab próbáitól és fölvételeitől! annyira elcsigázo- dott, hogy orvosa tanácsára a nyári hónapokra egy fürdőhelyre vonult pihenni. Fönn, a fenyvesektől koszoruzotc hegyek között volt az Excelsior, egy divatos, méregdrága, nem igen látogatott üdülőház, mely világszerte hires vök rossz kosztjáról. Ezért szállít ide. Itt vett magának két szobát, itt ék primadonnái száműzetésében, hogy leled je szeszélyes és izgató szerelmeit, s a színház még szeszélyesebb s még, izgatóbb ármánykodásait. Remete-magányában pirosittatta körmét, úszott a tóban, gyalogolt s naponta io dekát szeretett volna fogyni, de az Excelsior igazán ehetetlen kosztja ellenére is csak j—-6 dekát fogyott. Ez voít minden gondja. Minthogy pedig mindig feltűnést kellett valamivel keltenie, ezúttal természetesen érintés-.. ke zent tisztelőivel és bám ufóival, nyájas volt, egyszerű és közvetlen s azzal! keltett feltűnést, hogy egyáltalán semmiféle feltűnést sem keltett. De ezt se birta sokáig. n. Egy hűvös, esős júliusi estén, amint az üdülőkkel együtt cigarettázott a heverőszékén, a fenyves soron, a csöpörgő, sötét eső- ne ben megpillantott egy kóbor kutyát. A többiek nem is vették észre. Korcs és rut kis eb volt, még kölyökkutya, csapzott és csatakos, minden báj nélkül. Ellinor azonnal talpra ugrott, hozzásietett s búgó, színpadi gügyögéssel magához próbálta csalogatni. A kutya riadtan hátrált, herregetx rá, mutogatva apró fogait. Ugylátsz-ik rossz sora lehetett s régi gazdája — ha ugyan vök valaha gazdája — talán verte is. A színésznő lekuporodott a kutyusthoz s hosszan és meggyőzően mogya- rázgatta neki, hogy ő az ő cukros kis anyukája. Addig-addig édesgette, amig a kutya végül megengedte, hogy jauámelyem pongyolájához szorítsa piszkos mancsait s fölemelje őt a sárból, a semmiből, mint valami mesebeli királynő a jobbágyok elhagyatott, ápolatlan porontyát. Ki-stáskájából szájába nyomott egy szem keserű-csokoládét. Ezt a kutya kiköpte. Erre prágai sonkát rendelt neki. Miután a kutya jóllakott, karjában vitte föl lakásába, megfürdette a márvány kádjában, kifésülte, beillatositotta, piros szalagot kötött nyakába s Darling-nak keresztelte el. ni. Este a vacsoránál Darling mar ott ük F/iiíinor oldalán, az étterem vakító üvegcsillárja alatt.' Csak most lehetett megállapítani, milyen ronda egy kutya. Csupa vad ösztön lakozott benne. Annyi bizonyos, az Isten se teremtette öl ebnek. A patkányfogó meg az uszkár idéb'én keveréke volt. Kis pislákoló barna szeme fölött két valamivel világosabb szőrpamacs barn á llott, mintha az öregemberek módjára a homlokára tólta volna szemüvegét. Kedélytdllennek és mogorvának látszott. Vedlett szőre ától' kifkycgtek girhes bordái. Hosszú, vékony farkát a tóba közé húzta. Ellinor azonban máris roppant kedvesnek tartotta s korlátlan lehetőségeket fedezett föl benne. Nyilvánosan megcsókolta a fejét s fogadalmat tett, hogy örökbe fogadja és fölneveli. Darling az ágya mellett aludt a díványon. Reggelire vajle vest kapott, ebédre darák borjúhúst, estére tejberizst. Étkezések után magja a primadonna tisztogatta meg a fogait rózsaszín fogpépptíl, gumikefével. Hogy frigyét végleg megpecsételje vele, gépkocsiján a városba hajtatott s ezüst nyakövct vett neki, szájkosarat, pórázt, télire melqgj gyapjúmba!. Ellinor többé nem tudott elválni tőle. Ha bridzsezett, akkor is ölében tartotta, két dKil-ső lábát a nyakára tette Ölelő mozdulattal, hogy mindenki lássa, mennyire imádja Darling az ő egyetlen anyuskáját.. IV. Az Excelsior közönsége napról-napra gyönyörködhetett e hirtelen támadt s egyre erősbödő szenvedély fejleményeiben. Eitlinor szerényen a háttérben maradt. Nem őróLa beszéltek, csak a kutyájáról. De mindenki a kutyájáról beszék. A vendégek nem is tudtak reggelihez ülni mindaddig, amig meg nem kérdezték, hogy aludt Darling. Darling néha jói! aludt, de néha bizony voltak nyugtalan éjszakái is, éjfélkor fölébredt s csak akkor szenderült el, mikor jóságos anyuskája egy kis altatót adott neki, az ő szokott és kipróbált altatója nyolcadr észét. Máskor arról értesültek a vendégek, hogy Darling már vakkantott is egyet, hogy a sárgarépa- főzeléket szereti, de a fagylaltot csodálatosképpen még mindig nem eszi, hogy a rádió pontos időjelzésének sípolására vonit, hogy viharok előtt mindig ideges s ilyenkor csak egy francia gyártmányú kola-készitmény nyugtatja meg. Augusztus elején leírhatatlan izgalom futott végig az egész üdülőházon. Darlingnah lappangó hőeme kedései voltak. Egy állatorvos járt ki hozzá naponta s hamarosan rendbehozta. De ennél is nagyobb izgalom volt az, amikor Darling egyszer elveszett s két és félóra hosszat kereste, kutatta mindenki, amig a bérszolga meg nem. lelte a kocsiszínben s át nem nyújtotta immár ájűldozó úrnőjének. a nyári szezon legnagyszerűbb inyencíalatjai, de csak akkor, ka „Spkinx” táblaolajat használunk. A „speirax" táklaolaj az ételeknek különleges, kitűnő ízt ad, amit csak azokban az ételekben találunk meg, amelyeket Spkinx-el készítenek el. Győződjön meg felülmúlhatatlan finomságáról, aromárájóí, rendeljen szállitójától egy kanna V. így ékek együtt ők ketten, júliustól augusztus végéig. Darling előtt fényesebb páfya nyílt, mint egy lelenc e.őtt, akit valami amerikai milliárdos fogad gyermekének. De augusztus végén Ellinor váratlanul táviratot kapott egy bécsi mozivállalattól, még aznap csomagolt, gépkocsira szállt és elutazott. Darlingot egyelőre a szakács gondjaira bízta, azzal, hogy majd írni fog a szakácsnak is meg az ő kis kutyuskájának is. Sohasem irt. Egyszerűen elfelejtette. Úgy elfelejtette, mint Arvay Artúrt, a szinészt, ifjúkori szerelmét, akit néhány hónapi lázas barátság után minden magyarázat nélkül faképncl hagyott. Kiderült, hogy ez a szerelme is csak afféle futó, nyárt ka'Jand volt. Darlingot egy darabig a szakács etette a konyhában. De a többi kutya nem birta el. Utálatos, finnyás dög lett belőle, egy elkényeztetett, vá ogatás kedélybeteg kóbor eb. Nem is szerette senki. SZEGÉNY RÉGIEK Irta: HARSÁNYI ZSOLT Mici asszony a kereveten feküdt és olvasott. Volt egy szabad félórája öltözködésig, azt olvasással töltötte. Hivatalos vök urával együtt a belügyminiszteri nagy fogadó- estre, de még nem kellett sietnie. A könyv nagyon érdekelte: Montmorency- Matígnon hercegnő emlékiratait olvasta. 1 ppen ott tartott, ahol a hercegnő elmondta, hogyan foiyt le a régi időkben, egy előkelő hölgy bemutatása az udvarnál. — Fiatalkoromban az volt a társadalmi szabály, hogy ha egy előkelő leány férjhez- ment, addig nem kezdte el a társaséletet, mig az udvarnál be nem mutatták. Ez a szokás is azt * hagyományos álilameszmét jelképezte, hogy minden a Bourbonokon keresztül történik, s az egész vitóg csak annyiban van, amennyiben ez a Bourbonok hozzájárulásával történik. A bemutatandó hölgy első kötelessége volt két idős dámáról gondoskodni, az úgynevezett bemutatási keresztanyákról. Ezeknek az vök a do'ga, Hogy az illetőt beavassák a hagyományos udvari szokások apró részleteibe. Én Rausan hercegnőt és Merlin gróf- nét kértem fel erre a tisztségre. A nagy esemény előkészületeit már az ők útmutatásaik és tanácsaik szerint végeztem. — Első és leglényegesebb vök ezek között természetesen a ruha. A ház tele vofflt szabókká: és d íva tkererkedők keim egy üjteményeivel. A hosszú tanácskozás után egy olyan kelmében állapodtunk meg, amelyet az akkori időkben holdvüágsziaünck hívtok. Igen könnyű, habszerü, fehér tüll volt ez, gazdagon átszőve ezüsttel. Ehhez járult az úgynevezett manteau de cour, az a köpeny, amelyet előírtak. Hajamat félnapi munkával fél-méter magasra tornyozta a fodrász. Fejemre külön alépítményt szereltek; erre minden oldalról ráhúzták a hajamat, hogy az fent remekül kitervezett s-trucctollas kom- pozocióra terebélyesedjék. Hátul ebből a műalkotásból rengeteg munkával megszerkesztett kisebb szőke hullámok rendszere omlott, az egészbe diszitésül művirágokat és ezüst csillagokat szórtunk el — Az egész toalett leglényegesebb része azonban az uszály volt. Ezt három méterben szabta meg az előírás. A nagy eseményt megelőző napokban maga a ruha még nem volt kész s ezért a leckeórákhoz egy ideiglenes uszályt hordtam. Mert leckeórákat is kellett vennem. El kellett hivatnom mossziő Abra- ham-ot, az agg udvari illemtanárt, akit a restaurációkor az angoulémei hercegnő ásott ki a feledés homályából, mert ez volt az egyetlen ember, aki pontosan emlékezett a napoleoni idők alatt fe'edésbe ment udvari mozdulatokra. Azt kellett ettől a különös kis aiggastyántól megtanulnom, hogyan osz- sz-ak be húsz lépésnyi távolságra három mély udvari meghajást. Először meg kellett hajolnom, amikor beléptem az ajtón, -aztán tiz lépést kellett, tennem, újabb meghajlás következett. Ekkor a király, aki mozdulatlanul állt eddig kísérete körében, megindult és tíz lépést tett felém, ugyanekkor én is tiz lépést tettem feléje s amikor összeértünk, a harmadik mély meghajlás következett. De ezután jött csak az igazán nehéz feladat. A kegyes királyi szavak után, amelyeknek szövege úgyszólván mindig azonos vö t, ki kellett menni a teremből egy másik irányban: a távozási ajtó szemközt volt a belépési ajtóval. Harminc lépést kellett tennem úgy, hogy a királynak egy pillanatig sem volt szabad hátat fordítanom. Vagyis a háromméteres uszályai harminc lépést kellett hátrálnom és vigyáznom arra, hogy éppen az ajtóba hátráljak bele, közben pedig az uszályban meg ne botoljak. Ez, mondhatom, rendkívüli ügyességet követelt. Órákhosszat gyakoroltam mossziő Abrahammal, aki közben arra is megtanított, hogyan kell ügyes, piciny rúgásokkal úgy eligazítani az uszá yt, hogy | annak redői szabályos, festői módon feküdjenek el a királyi szőnyegen. Ti, mai hölgyek, akik visszaemlékezéseimet olvassátok, el sem tudjátok képzelni, hogy az akkori divat mennyi bonyolult gondot okozott és mennyi vesződségge járt. M-ici asszony az órára pillantott. Itt volt a perce, hogy készülődjék. Miközben enyhe és megbocsátó 'mosollyal adózott a hajdani idők esztelen hóbortjainak, leült, öltöző-asztalkájához. A falra szere t létrával, a huzógumival, a sarokban heverő súlyzókkal ezúttal nem törődött. Serény kézzel nyúlt a fésű, kefe és hajviz után. Miután előző nap hullámoz- ta-tott, most elég volt haját megnedvesiteni, aztán fátyollal lekötni. Most a vazelines tégely után nyúlt és egész arcát bekente vele. Ezt mindjárt le is- törölte és végigdörzsölte ábrázatát arevizbe mártott vattával. Boldogan állapította meg, hogy pórusai összehuzódtak és nagy örömmel rakta fe a festékalapot, az úgynevezett rázókeverékből. Ennek a porát kis puha kefével letörölgette, aztán nagy müértelemmel felrakta a rózsaszín kenőcsöt a kellő helyekre: két orcájára és fűje cimpájára. Gondterhes pillantást vetett ekkor a tü- ’ körbe. Szemöldökében csakugyan kiserkedt néhány szál. Ezeket a kis fekete pontokat feí-felszisszenve kirángatta csipesszel. Aztán letette a csipeszt és megkönnyebbülve nyúlt a púderhez. Ekkor megszólalt a te efon. —• Halló, te vagy. Klárikám? Csakugyan értünk jöttök a kocsival? Igazán aranyos vagy. Nem fogok elkésni, nagyjából már készen vagyok. Te, képzeld, egy roppant érdekes könyvet olvastam, mihelyt kész leszek vee, rögtön odaadom. Olyan dolgok vannak benne régi idők divatjáról, hogy meg kei! őrülni. Hogy azok mit vittek véghez, az embernek az esze megáll. Holtra fogod kacagni magad. Mindig mondom, hogy nincs egészségesebb, mint ez a mai, egyszerű, sima, rendes világ. Hát szervusz, drágám, tíz perc múlva készen vagyok. Letette a kagylót, folytatta a nagy miivet. És mialatt gvakor ott kézzel nyulkált fehér púderért, kölnivízért, rózsaszín púderért, le- ketc tussért. ajakpirositóért, körörnfestékért és körömlakkért, szemhéjkékitőért és még száz egyéb apróságért, modern lenézéssel, a szabad világnézet fölényével gondolt azokra a szegény rabokra, akiknek egész életét merev szolgaságban tartotta a divat kicsinyes Őrülete
