Ellenzék, 1935. augusztus (56. évfolyam, 173-199. szám)

1935-08-04 / 176. szám

fiIfifiN ZAK

Ksmnaexwmmmm

1136 nuf/UMXtuB 4.

A magyar főiskolai «fiiákság —

román iü^körnen

^'ífiífyteíi efjyeiemí tanárok érdekes nyiiaikoza^ai

ni.

Victor Sunciu, a tcrmészcttudo- rainyi fakultás dékánja A román cs ma.: var diákság egy tonnán teljesíti kötelességet. Nincs különbség közöttük. A tudományos munka nem ismer nemzetiségek szerinti különbséget. Részemről csak a megelégedésnek adhatok kifejezést a magyar diákok munkaié jesitését és magaviseletét illetőleg, annál is inkább, mert az én előadásaim hallgatására csak fakultásunk legjobb diákjai kerülnek fel. A nyelvet kielégítően beszélik

— A mi fakultásunk meglehetős nagy munkateljesítést követel a hallgatóktól. Sok a Uaborátoriumi munka. Éppen ezért nincs idejük, hogy szaktárgyaikon kívül más do!L gokkal való foglalkozásban elmélyüljenek. A laboratóriumi munkák, a gyakori kirándulások s általában a tanulásban való egymásra utaltság elég közel hozta a román és magyar diákokat. Az egyetemi tanulmányok befejezése után lehetséges, hogy az életben ismét eltávolodnak egymástól, de lehetséges, hogy nem. Az egyetem fa' ai között kovácsok baráti viszony egy egész életen át eltarthat.

— Aki megtagadta faját, széttépi a családjával való lelki és vérségi kapcsolatot s a műk lelki és szellemi tradícióitól elszakítja maigát, az a legnagyobb erkölcsi jellem telen- ségről tesz bizonyságot és az az cetben is elesik. A nyári nagy vakációknak abban rejlik igazi fontossága, hogy i yenkor a diákok felfrissíthetik a lelki kapcsolatot családjukkal!, melyben felnőttek, s melynek környezetében élni fognak. Az egyén nem veszítheti el gyökéredelágazásait. A mai diákság Idővel vezetője kell, hogy legyen jövendő magyarságának, melyet az uj idők követelményeinek megfelelően kék1 majd irányítania. Kétségtelen, hogy a mai diákság nagy segítségére -ehet népének. Éppen ezért tanuljanak itthon a magyar diákok, lehetőleg . helybeli egyetemen, ahol a tanárok, ismerem nyelvüket, muhjukat, anyagi helyzetüket, megértéssel viselkednek irántuk. Ami az .•Iámmal szembeni kötelességet illeti: egy reális gondolkozásu ember könnyen beleesztheti magát a nemzeti állam keretei őzé, anélkül, hogv saját faját megtagadná.

— A magyar fiatal intelligencia elhelyez- edése érdekében, véleményem szerint, a

magyar politikusoknak kell megmozduljanak. Magam megvagyok győződve arról, hogyha valamelyik magyar képviselő, vagy zenátor állami állásokat megpályázó kisebbségi jelentkezők érdekében az illetékes fórumokon megtenné a szükséges lépéseket, eredménnyel járna fáradozása. Kivánatos is lenne, hogy arra érdemes magyar emberek állami pozíciókba bekerüljenek. Hisz erre joguk vau. Különösen a tudományos és művészi pályákon. Gondolom, hogy a kölcsönös megértés és belátás idővel eleget is tesz ezeknek a kivánalmaknak. Persze, vannak helyek, ahová nem lehet magyar embereket alkalmazni. Ha pedig már alkalmaz az állam kisebbségit, akkor legyen az illető karakteres magyar és ne megbizhatátlón renegát.

Nem fátok nagy különbséget a régi és uj magyar nemzedék gondolkozásában. A budapesti rádió illúziói még foglalkoztatják az ifjúságot. Nem tud teljesen belenyugodni az uj történelmi helyzetbe.

Alexandru Maior, a természettudományi fakultás teoretikus fizika

professzora

— Tanárságom alatt még nem kellett kifogást emelnem a magyar diákok viselkedése, vagy munkateljesítése miatt. Nagyon jó magyar diákjaim vannak. Nem mondom, akad gyengébb is közöttük. Általában azonban meg vagyok elégedve vcliik. Becsületesen dolgoznak.

— A viszony barátságos. Ha külső befolyások nem jár-zottak közre, ha nem történtek heccé esek, békés hangulat jellemezte mindvégig .1 diákság viselkedését. Széthúzást, vagy ellenségeskedést nem tapasztaJtam. Általában, a fiatalság viselkedése a vezető férfiak magatartáséi tó ’ függ, az országban pedig minden a jó példától.

— Természetes dolog, hogy a faj, mélynek fia valaki és az állam, melyben él az illető, kötelességeket ró fiára, illetve állampolgárára. Hogy Goethe elgondolásával éljek, senki sem tehet arról, hogy egy meghatározott nemzet fiának szü ettek és hogy meghatározott felekezethez tartozik. De ha már valamelyik nemzet fiának vallja magát és valamelyik felekezet hívei közé* sorolja magát, akkor a velejáró kötelességeket is vállalnia kel!. Ez erkölcsi kötelesség.

— Amíg liberáizmus van a világon, addig mindenkinek joga van az élethez és azokhoz a megélhetési lehetőségekhez, melyek kenyeret biztosítanak. Nem lehet állást foglalni az elén, hogy valaki ne próbálhassa meg a legutolsó lehetőségeket is. A vezető férfiak belátásától függ különben, hogy az állami megélhetési lehetőségek milyen arányban kedve/,iirk a kisebbségek számára. A teljes tan szabadság és lnberálizniusnak vagyok a hive. Ha valakinek pénze van és megtudja fizetni « kiszabott tandíjukat, senki sem akadályozhatja imog, hofy ne tanuljon. Liberi!»» vagyok, mert a JtiberáiKzmus szellemében nevelkedtem fel.

— A régi és uj generáció között lényeges különbséget észlelek. Az uj komolyabban, intenzivebben dolgozik. Éetfelfogása egészségesebb, mint amilyen az öregeké volt. Történelmi szemlélete pedig reálisabb alapokon nyugszik.

Juliu Ilaticganu orvosprofesszor, a

klinikák igazgatója

— A legteljesebb mértékben meg vagyok elégedve a magyar diákok munkateljesítésével. Szorgalmasok és munkaszeretők. Alapos fd(készültséggel igyekeznek kilépni az életbe. Akad néhány kitűnő diákom a magyar hallgatóim között, kik minden követelményeknek megfelelnek. A román nyelvet általánosságban jól beszélik. Egyesek kifogástalanul.

Ami a többségi és a magyar diákság közötti viszonyt i'IWi: kollegiális. A klinikai épületek falai között kölcsönös megértés jellemzi a két tábor viszonyát. Sem rektorsá- gom, sem igazgatóságom alatt nem éltek panasszal a román diákok magyar kollégáik viselkedése miatt. Közismert do og, hogy a mi diákságunk nagyon is nacionalista érzelmű, éppen ezért türéemmel viselkedik a magyar diákok érzelmi és szellemi megnyilatkozásaival szembe. Persze, nem ilyen elbírálás alá esnek a zsidó diákok, kik hangoskodásukkal I és kihívó viselkedésükkel őlykor nagyon is f próbára tettek a román diákok türelmét.

Semmivel sem tehet nagyobb szolgálatot fajának a magyar diákság, mint azzal, hogy pályájára a lehető legnagyobb lelkiismeretességgel készüli fél. Egyben, mint orvos, ezzel az állammal szembeni köoehezettségének is eleget tesz. Hogy igazán lerója kötelességét, mellyel úgy a saját népének, mint a hazájának tartozik, sok időt kell a nép között töltenie. Gyógyítani kell, a parasztság széles rétegeit, mdy különbség nélkül, hogy román, vagy magyar, egyformán beteg. És felvilágosítást vár. A nép megmentését kell céljául kitűznie a jövő orvosi generációnak. Az azonos munka, azonos cél elérésében közös plattformra is jut a román és magyar orvosi társadalom.

— A megszerzett diploma mindenkinek egy magas jogot biztosit; a megélhetés jogát. Aki az éet szabad versenyében munkába tud állani, az ne felljen az élettők A mi országunknak van jövője, anélkül, hogy gyarmatra lenne szüksége. A jelenlegi határok között 50 millió ember is megélhet Románia földjén. Az „arbeiten“ jelszóval1 bármilyen körülmények között meg tud élni a jövő orvosa. A jelenlegi eszmeáramlatok is elülnek idővel, amikor újabb, állami áfásokba való elhelyezkedési lehetőségek is kínálkozhatnak

.1 kisebbségek részére. Persze, előbb he kr.l várni, amíg a románság szellemi pályákra való áramlása enyhül.

— A régi és uj iiíjgyar ,;encréció mentalitásában énywgcs különbségek taparzi álhatók. Az uj generáció nyiltlátásu, tudau>í és reális gondo.ko/.í u Az „T.rdélyi fiatalok" csoportja igen helyes zempontlsól látja az erdélyi gazdasági és kuhurá'ís problémákat, mert valóban csak a falu c% a három testvernép közeledése és kölcsönös munkája teremthet Erdélyben békés és megelégedett életet.

Dumitru Michail, az orvosi fakultás dékánja

— Tagadhatatlan, hogy az ossz-magyar diákok közű' az orvostanhallgatók dolgoznak a legtöbbet. Becsületes munkájukról és arról a lelkiismeretességről, melyet a klinikák keretein belül tanúsítottak, professzoraik több alka ómmal adtak kifejezést. Hogy a magyar orvostanhallgatók komoly odaadással készülnek fel pályájukra misem bizonyltja jobban, mint az a tény, hogy a már az életbe kilépett fiatal orvosok becsületté! megállják helyüket és széleskörű pácienturá- nak tehetnek szolgálatot. E sorok szerény írójának csak egy villáminterjú keretében sikerűt beszélni az orvosfakultás jelenlegi dékánjával, de abból a néhány őszinte szóból is azt látjuk, hogy a hivatalos vélemény semmivel sem rosszabb, mint a magyar orvostanhallgatókról általánosságban elterjedt jóhiszemű meggyőződés.

— Minden tekintetben meg vagyok elégedve a magyar fiukkal Szorgalmasak és lelkiismeretesen dolgoznak. Egészen kitűnő diákjaim vannak a magyarok közül. Semmi panaszt nem mondhatok rőük.

Szabó Lajos.

Buzias-gyógyfürdő

1/5

14 napra 3.500 lei 21 napra 5.000 lei napra 6.500 lei

jív Pausálárakbaa következők foglaltatnak bennt: Lakás a Grand- Bazár szállóban, vagy az Antonia és Adele villákban, napi háromszori étkfzés, mindennapra szóló fürdöjegy, akár a strandra, akár szénsavas fürdőbe, ivókúra, összes kiszolgálás, kartaxák és zenedijak Nagyon fontos indulás előtt legalább 10 nappal a rendelést feldúl, hogy a szoba lefoglalható legyen. A megrendelt pausálkura összegének fele a megrendeléskor, másik fele a kúra utalványainak átvételekor fizetendő. - Jelenkezé- sek, felvüágositások és ingyenes prospektusok az összes pansálku- rákról az Ellenzék Utazási Osztályában Cluj, P. Unirii. Telefon

ELLENZÉK yiAZÁSS OSZTÁLYÁBAN

komplikált cselekvést jelent. A „főzni“ elé , tett kis képző, aláfestve az ige közönséges : szerelmi értelmét, a szándék rosszhiszemű- j 'égét árulja el. A jelen esetben körülbelül ; olyasmit, hogy a fiú be akarja csapni, a falhoz akarja állítani, esetleg anyagilag is ki ■karja haszná ni az általa megszéditett nőt.

Az ártatlan Micike nagyon jól ismerte a Maláta nagykávéház világának minden tér- \ minus technikusát. És most is kitünően al- j kalmazta a „befőzni“ szót. Valóban, Szügyi j úrtól joga vöt félni minden leánynak. Mert ! Szügyi úrról mindenki tudta a „kalfában" | és igy Micike is tudhatta, hogy Szügyi ur házassági ügyekben specializálta magát. Nyíltan szólva — házasságszédelgő. Am? igen szép szabadfoglalkozás, de mégsem nagyon bizalomgerjesztő egy fiatal lány számára, aki azt szeretné hinni, hogy komoy szándékból csókolták össze a nyakát a sötét moziban. j

Szügyi ur megsértődött:

— Hogy gondol1 ilyet Micike? Muszáj | éreznie, hogy én magát nem veszem porté- j kának!

Micike megnyugodott. Végül is nyílt si- j sakban láthatta az ő Kálmánját. Miért akar- j ná a fiú becsapni? Hiszen neki nincs pénze, j Aztán meg itt van a papa, ravasz, öreg, ; gyik-szemével. Otthon őrzik, gyűjtik, kupor- gatják a kis hozományt. Ő csak annyiban j lehet a hasznára az udvarlójának, hogy el- i engedi neki bliccelni a tiz fillér ruhatári dijat.

A fülledt, sötét moziban hatalmas szellem ■ szabadult ki szelencéjéből. Micike bódultán engedte belé a ruhatári gombostűktől összeszurkált ujjait az udvarló tenyerébe.

Szügyi ur suttogott: ;

— Így szeretném fogni a kezét egy egész életen át. Betűszavamra, nem hazudok, cn- |

gém teljesen megpistitott, édes Micike!

Még háromszor voltak moziban. Egyszer egy szürketaxiban csókolóztak félórát. Az ötödik héten Szügyi ur megkérte Micikét, hogy vigye föl magával családi otthonába, mert „beszélni -akar a szüleivel".

Micike apja jól ismerte Szügyi urat, mint a „Maláta" összes törzsvendégeit. Tudta, kiféle-miféle? Mivel foglalkozik? De azért nem voltak vele szemben erkölcsi kifogásai. Neki is éppen elég vaj olvadt a fején. Kifelé ugyan megvolt a tisztes polgári frontja. De beidé mindenféle gyanús eredetű ékszerrel csereberéit és éppen ónaláncokból meg pecsétgyűrűkből csinált valami homályos okból tört aranyat.

A két férfi nyájasan kezet szorított.

— Va.n szerencsém, Leim bácsi! — mondta Szügyi ur és egyúttal udvariasan meghajolt Leim néni felé is.

— Isten hozta! Tessék helyet foglalni Szügyi ur! Szerén, add ide a barackpálinkát! — fogadta Leim bácsi barátságosan a vendéget.

Szügyi urnák nem volt szüksége hosszú bevezetésre. Ebben a dologban aztán igazin óriási rutinja volt. A második pohárka barack után már megkérte Micike kezét, aki pipacspirosra gyulva kifutott a konyhába.

A kérő pompásan beszélt. Pontos, világos, folyamatos mondatokban. Hogy igy, meg úgy; a tiszta vonzalom, amit Micike iránt érez, a tisztelet és barátság, amellyel Leim bácsira tekint. . . Abban a korban van, amikor az ember már vágyik valami békés otthon után... Szóval választ kér. Tessék neki felelni azonnal, van-e reménye?

Csönd támadt a polgári szobában, amelyet magashátu szőnyegdivány és sok s tik kelt terítő ékesitett. Micike apja, ravasz gyikszemét összehúzva gondolkozott. Az egy pillanatra sem nyugtalanította, hogy a leánya kezét éppen egy hatóságilag közismert és bejegyzett házasságszédelgő kérte meg. ő igazán külön tudta választani a kenyérkereset kényszerűségét a sziv igazi érzéseitől. Anyagi dolgok miatt töprengett. Míg végüH őszinte nyíltsággal kérdezte meg:

— Rendben van, kérem. De keres-e maga annyit, hogy tisztességesen el tudja tartani a leányomat? Mert énnekem nincs egy vasam sem. És egy kis kelengyén kívül nem tudok, de nem is akarok egy fillért sem adni!

Szügyi ur gyorsan és praktikusan válaszolt erre az aggodalomra. Kikapcsolta az aktatáskáját, amelyet ide is magával hozott a hóna alatt. És terjedelmes levelezésének bemutatásával igazolta, hogy milyen rendkívüli forgalma van a vállalatának. Valóban, Micike kérője egyszerre nyolc különböző „ügyben" folytatott levelezést. Egyik menyasszonyának apja, egy jómódú halkereskedő máris „édes fiam“-nak szólította. Egy özvegy pékné pedig „Egyetlen Kálmánom" bevezetem levelében, egyenesen megkérte rá, hogy csak hozzá forduljon, ha véletenüó pénzre lenne szüksége.

Leim bácsi mindent gondosan végigolvasott. Majd az utolsó levél után csöndesen bólintott, mint aki kedvező színeket lát jövendőbeli vejének gazdasági lehetőségei között:

— Ez még mindig olyan piac, ahoi folyton mozog valami! — mondta elégedetten.

Szügyi ur lelkesen megerősítette ezt a föltevést :

— Igen, Leim bácsi, itt mindig lehet valamit cisnálni, pláne, ha az ember szorgalmas, ha komolyan veszi a do-gát cs nem ijed meg

mindjárt egy kis rizikótól.

Itt a kérő gondosan összehajtogatott okmányokat húzott elő a baliső zsebéből. És hogy rendíthetetlen ügybuzgalmát és férfias bátorságát bizonyítsa az örömszülők előtt, azon melegében, pecsétes írásokkal igazolta, hogy ő fiatal kora dacára, már kétszer ült házassági üzleteiből kifolyólag. Egyszer öt hónapot és egyszer másfél évet.

Leim mama sirdogálni kezdett. De ebben a csöndes, lágy pityergésben már benne volt a szülői engeddem. Hogy hát. .. „oda kell adni a gyereket, ha egyszer egy 'lyen rendes, dolgos ember kéri meg feleségül. ..!“

Leim bácsi az asszony karjára tette sovány, huncut kezét;

— Ne sírj, Szerén. Az élet nehéz. De majd csak boldogulni fognak valahogy!

Itt is, mint bármely más, szőnyegdiványos ebédlőben a szabályos, polgári élet utáni vágy kövér galambjának szárnya suhant el.

A derék szülők titokban arra gondoltak, hogy talán nyugalmasabb lett volna, ha a „gyerek" kezét nem éppen a Grand. Café „Maláta" egyik törzsvendége kéri meg. De ha már igy van, nem lehet sokat okoskodni. Manapság kevés fiatalember akar komoyan házasodni. És a legősibb keletkezésű szabadpályák is megiteitek a veszeddem dies kockázatával.

Bár igaz, hogy itt a vőlegény mestersége különösen veszélyes. Aliért is a „papa" is és a „mama" is olyasféle szorongást érzett, mintha például egy bányászhoz adnák feleségül Micikét. Annak a foglalkozása is veszélyes. Leszáll a tárna fekete torkába. Bányalégrobbanás, talajcsuszamlás fenyegeti. Hiába, le kell szállania. Vannak emberek, akiknek ezer veszedelem közt muszáj megkeresnie' a mindennapi kenyeret.