Ellenzék, 1935. augusztus (56. évfolyam, 173-199. szám)

1935-08-04 / 176. szám

rí TB »ngnttiaw 4.

BZLBWZ1BW

3

A Beteg

és a Szegény ember

Ki cu a két ember, aki szárazokat nyel, sóváran néz és keserűen hallgat az asztal végén?

A Beteg ember és a Szegény ember. Egyik sem mer belekezdeni a mulatozásba, a lakomázásba. Mindkettő a holnapra gondol, amikor keservesen meglakolnának mai könyelmüségükért.

Általában mindketten koránkelők. Nemcsak azért, mert éjjel a gondoktól, illetve a fájdalmaktól nem tudnak nyugodtan aludni, hanem azért is, hogy a Beteg már hajnalban beszedje az első labdacsot, felrakja az első friss borogatást és a Szegény ember is megnyugtathassa magát, hogy virradattól késő estig kúrálta a nyomorúságát.

Délelőtt a Beteg is, a Szegény is vágynak a verőfényben ragyogó sportpályákra, az illatos korzóra és a kávéház kedves terraszára. De mindketten tudják, hogy az életnek ezek a napfényes, könnyű örömei boldogabb halandók számára vannak fenntartva.

Ebédjük majdnem egyforma. Abban feltétlenül megegyeznek, hogy egyikük sem terheli meg a gyomrát. Erénynek tartják az igénytelenséget és az ebédet izgatott számolás előzi meg. A Beteg ember felesége a tápértékét és az előirt adagolást számítja ideges lelkiismeretességgel, mert a legkisebb túladagolás is jelentősen rontja a szervezet állapotát. A Szegény ember felesége az árakat tanulmányozza ugyanilyen izgatottan, kétségbeesetten és éber körültekintéssel, mert a legkisebb túlköltekezés is végzetessé válhat a költségvetés nem-létező egyensúlyára ...

Ebéd után a Beteg ember és a Szegény ember megpróbálnak aludni. Az előbbi azért, hogy erőt gyűjtsön, az utóbbi azért, mert alvás közben köny- nyebb az ebédutáni cigaretta kísértésének ellenállani.

Ugyanis mindketten állandó önmegtartóztatásban élnek: „Tilos a dohányzás, az ital, a cukrászda, az önfeledt szórakozás, a színház, a mozi, a tánc. Még szerencse, hogy a rádiózás mindkettőnek megvan engedve.“

Délután látogatók érkeznek. Amíg rövid ideig maradnak, nincs baj, de ha a látogatás hosszúra nyúlik, a Beteg egyre izgatottakban gondol rá, hogy a szórakozás fáradalmaitól láztáblája emelkedni fog, a Szegény ember pedig a kikerülhetetlen meguzsonnáztatásra gondol keserűen, mely a füszerszámla láz- tábláját fogja növelni.

Végre a vendégek eltávoznak. Vacsora: — egy pohár tej, utána korai lefekvés ...

És ha legalább örömük telne a vendégekben! De az egészségesek, illetve a gazdagok kétféle módon bántják meg a Beteg embert és a Szegényt:

Î. Tapintatosan hallgatnak saját jólétükről és a szenvedő állapota felől érdeklődnek. Az áldozat felsorolja összes fájdalmait, illetve összes adósságait. Beszéd közben maga is megrémül, hogy állapota ennyire reménytelen. A látogatás után kétségbeesetten napokig töpreng.

2. Tapintatosan hallgatnak a kellemetlen dolgokról, inkább saját magukról számolnak be. Oly kárörvendően kérkednek, hogy a Beteg és a Szegény boldogan állapítják meg, hogy ők menynyivel nemesebb lelkek. Ez a látogatás üdítőbb, mint az 1. számú, mert szívből, teljes erőből lehet gyűlölni a hencegő Egészségest, illetve Gazdagot.

Különben minden Betegnek és minden Szegénynek az a vágya, hogy ne szánakozzanak rajta, higyjék azt, hogy ő is úgy él, mint a többiek.

Az az elégtételük mindenesetre megvan, hogy százszázalékosan egészséges és gazdag ember alig akad. A legtöbb embernek van egy kis adóssága, vagy gyomorsava. Sokszor mind a kettő.

A Beteg és a Szegény abban is hasonlítanak, hogy: „van aki bevallja, van aki tagadjaVan Beteg, aki társaságban szemrebbenés nélkül nyeli le a legzsiro- sabb falatokat, ha tudja is, hogy másnap görcsökben fog fetrengeni és van Szegény ember, aki mosolyogva „mit- machol“ mindent, ha eszébe is jut, hogy emiatt egy hétig kell koplalnia.

Olyan ember ellenben alig akad, aki okosan és bölcs mérséklettel viseli e két csapás bármelyikét. Legtöbbjük elkeseredett lesz és lázongó, esetleg szomorú és mélabus. Az arcukon többnyire megjelennek a szenvedések és a gondok jelei, a fáradt ráncok . ..

Elég sokan vannak, főleg nők, akik egy bizonyos idő múlva valami dühös kéjjel kezdenek szenvedni. Mint betegek, belelovalják magukat a fájdalomba, mint nélülöiők, hosszadalmason és részletesen panaszkodnak.

A gyógyulást illetőleg is tökéletes a párhuzam.

A Beteg is, a Szegény is « kemény kötelességtudás keserű korszakának tekinti a jelent, mely megkapja jutalmát a betegség meggyógyulása, illetve az anyagi helyzet javulása után.

Az igazi élet azután fog kezdődni!. -. (Hogy addig az idő eljár fölöttük, arra nem gondolnak szegények .. .)

A gyógyulást is ki-ki a maga módján igyekszik elérni.

Az egyik a kitartó munkában, illetve az orvosi rendeletek pontos betartásában keresi a kivezető utat.

A másik csodát remél, minden orvosságot kipróbál, — sorsjegyet vesz és mindenkiben pártfogót keres. Az ilyen Betegtől a csodadoktorok, a nyerészkedni akaró Szegénytől a szélhámosok szedik el a pénzét.

Előbb-utóbb a legtöbb beteg meggyógyul és a legtöbb szorgalmas embernek sikerül türhetöbb helyzetbe vergődnie. Ilyenkor a betegség és a szegénység legendás fénybe emelkedik. Jól esik elméséig etni, hogyan gyűrte le erős szervezetünk a halált s hogyan emelkedtünk fel a legsötétebb nyomorból. Ritka ember, aki ilyenkor nem vetemedik tulA Solvay SPECIAL" szócU

bikarbóna étkezési célokra, mint kuglóf, tészták stb. készítésért is kiválóan alkalmas, mert tökéletesen tiszta /.

TrSpeáaV SZÓDABIKARBÓNA

amely légmentesen elzárt kékszinü fémdobozokban kerül forgalomba, belföldi gyártmány és minőségi változások ellen tökéletesen védve van.

1 aljasén flsíta összeíétéle miatf a Solvay ..SPECIAL" szóda bikárbona vetekedik a legkiválóbb külföldi gyártmányokkal. A szervezetre gyakorolt kiváló hatása miatt az ön egészség« megóvására Is a legalkalmasabb szeri

a Kérjen mindenütt Solvay „Special"

™ szóda. bikarbónát kék dobozban t

zasra.

Minden Betegnek és Szegénynek van valami erőtartalékja, valamije, amire büszke, ami a reményt élteti bennr. A Beteg, kinek a szive és a tüdeje jó, éppen olyan büszke a többi beteg között, mint a Szegény, akinek van egy kis családi háza...

Pedig ez az erőtartalék még nem óvja meg a nélkülözésektől és a szenvedésektől. De a Beteg is, a Szegény is bíznak a nyárban, mikor a napfény, a zöldség és gyümölcs helyrebillenti szervezetük, illetve költségvetésük egyensúlyát.

Végül jegyezzük meg, hogy a szegény embert éppen úgy nem vigasztalhatjuk meg azzal, hogy ma az egész világnak „rosszul megy“, mint ahogy a haldokló sem éled fel attól a felvilágosítástól, hogy mindenki abban a járványban pusztul el, amiben ő.

Sz■ Weress Jolán

PAÁL JÓB VASÁRNAPI RIPORTJA

Esterházy Ferenc, a tatai gróf,

az osztrák kormány zenei tanácsadója, a világhírű komponista és dirigens

érdekes nyilatkozatában beszél terveiről, készülő operájáról, a grófi címről, amely teher egy művész számára, a demokráciáról, amely ma jelszavakon nyargal és Oroszországról, ahova koncertezni hívják.

PÓSTYÉN, 1935 augusztus elején. (COPYRIGHT by Jób Paál. Utánnyomás tilos.)

Hatalmas szép szál fekete ember Esterházy Ferenc, a tatai gróf, akivel immáron harmadszor találkoztam Pőstyénben a Schmidt doktor szanatóriumában. A megjelenése olyan, hogy az ember önkéntelenül azokra az őseire gondol, akik buzogánnyal a kezükben harcoltak egykoron a végeken a török ellen. Alakja odaillik a tatai vár sáncokkal és árkokkal körülvett cím termeibe. Nincsen benne más romantika: csak kék szemének ábrándos tekintete és végtelenül finom kezeinek vibráló reszketése.

Ezt az Esterházyt nem a politika, nem is a neve, hanem a muzsikája tette világhírűvé. Művészkörökben úgy hívják: „der Musikführer Österreich“. Ausztriában zenei téren nem történik semmi, amihez beleegyezését nem adja. Az osztrák kormányhoz meleg baráti kapcsolgat fűzi. Intimusa volt szegény Dollfuss kancellárnak és Stahremberg herceg most is nála nyaral Tatán .. . Ezeket a kapcsolatokat azonban politikai téren semmiféle viszonylatban nem kamatoztatja: a politikával nem foglalkozik, a politikát nem szereti.

Ha mint művész szerepei valahol, a grófi óimét nem használja soha.

Erősen hangsúlyozva minden szót, mondja nekem:

— A nevem nekem nem használt semmit. Sőt, ártott. A művészi pályán talán defektus az, ha valaki gróf. Ha a nevem nem lenne annyira ismert, legszívesebben ál inevet vennék fel és őszintén sajnálom, hogy ezt nem tettem meg. Nagyon sok zaklatástól lennék megkímélve. Azok, akik nem ismernek, az én zenészi voltomban szenzációt látnak és ez az oka annak, hogy riporternek nem szívesen nyilatkozom. A zenereferens: az más, a zemereferens: kollégám, ez bennem sohasem Gátja a grófot, hanem mindig csak a muzsikust. ..

— Amikor a nrwyorki egyetem megtisztelt azzal, hogy doktorává avatott, nem lehettem ott személyesen az avatáson. New- yorkban ezt szigorúan elvárják az avatandótói. Engem betegségem, amiből itt gyógyítottak ki Pőstyénben, ebben megakadályozott. Művészetemre és erre a körülményre

való tekintettel kivételesen eltekintettek személyes jelenlétemtől. Amikor ez a doUog egyszer valahol Pesten szóba került, egy ismert ur — hízelegni akarván nekem — mag.- jegyezte: „mégis csaik szép doHog, hogy egy Esterházy grófot ennyire tisztelnek New- yorkban“. Én nagyon megnehezteltem erre a megjegyzésre, bennem senkise tisztelje az Esterházyt és a grófot, hanem csak a művészt . . . Én a kottáimmal és a dirigensi pálcával a kezemben nem vagyok gróf, hanem komponista és dirigens . . .

— A tervei?

— Két munkán dolgozom. Az egyikről nem szeretnék nyilatkozni. Egy átdolgozás foglalja lie az időmet. Olyan dolog, amiről csodálom, hogy eddig senkinek se jutott az eszébe. Nagy munka. Fia elárulnám; bizonyos, hogy sok muzsikus is hozzáfogna. De ezt nem szeretném. Ezenkívül nagyon tetszik nekem az a partitúra, amit Fóti János, ez a kitűnő iró adott át nekem. Az olasz csinkveosetóban játszó kedves történet. Komoly opera-szöveg,. Ezt akarom megzenési- teni. Finom, szép gondolattal van teli Fóti szövegkönyve.

— A tatai szabadtéri játékok vezetésében és irányításában eddig nem vettem részt. Amikor első ízben rendezték meg ezeket, akkor beteg voütam. Az újságok azt írták, hogy kastélyom ablakából figyeltem az előadást. Ez nem volt igaz. Hiszen az én kastélyom két kilométernyire van a szabadtéri játékok helyétől. Az idén már ott voltam és nagyon megtetszett. Fel is ajánlottam közreműködésemet a jövőre. Ha felkérnek, szívesen csinálok valamit. Kedvem lenne hozzá, hogy szinrahozzam a Sziegfriedet. Ezt nagyon szépen meg lehetne a szabadban csinálni.

— A mostani szabadtéri előadásoknak azonban van két hibája. Az egyik: túlságosan sokat adnak a tömegnek. Ez a művészi keresztülvitel rovására megy. A közönségnek csak egy része jut élvezethez. Ezenfelül: egy operaelőadás sohasem liehet társadalmi esemény, hanem csak művészi produkció. Fia társadalmi eseménnyé válik, akkor elveszíti művészi jellegét.

— Ha alkalmam nyílnék hozzá, hogy bekapcsolódjam a rendezésbe, sikerülne valóban nagyszabású művészi előadást produkálni, mert a budapesti opera személyzete vallóban olyan kitűnő, hogy azzal minden elérhető.

Megkérem: mondjon el magáról valamit. A kérésemnek láthatólag nem szívesen tesz eleget. Annyira beérkezett művész már, hogy — magáról csak ismételt kérésemre és csak azért beszél, mert — úgy gondolom — udvariatlanságnak tartaná, ha kérdéseimet válasz nélkül hagyná.

— A háborúig nem érdekelt a muzsika. Csak akkor, amikor a harctérről hazajöttem, kezdtem a zene tanulmányozásával és a zene- tudomány kutatásával! foglalkozni. Ennek szenteltem magamat. A zenetudomány any- nyira szétágazó, hogy ezt egy életen át kitanulni nem lehet. Annyira szétágazó tudomány, hogy hozzá hasonló nincsen is a világon. Ha egy laikusnak azt magyaráznám el, hogy a zenének köze van például a logaritmushoz: kinevetne. Az egyes hangszerek közül talán csak a hárfa az, amin nem játszom. Legjobban az orgonát szeretem. Amikor elhatároztam, hogy komponista és dirigens leszek, az egyes hangszerek háttérbe szorultak nálam.

Megkérdezem: nem mint gróf, hanem mint művész, mit tart a demokráciáról.

— Amit ma demokráciának neveznek az emberek, az nem demokrácia. Ez: köznapi pártkérdés. A demokrácia nevét pártok sajátították ki maguknak. Én: demokrata vagyok a szó ideális elgondolása szerint. Erről a kérdésről azonban nehéz beszélnem, mert minden művész álapjában forradalmár, én pedig művész vagyok. Az ideálom: az emberi békevágy felülkerekedése. Ellensége vagyok mindennek, ami irigységet vált ki, ami másokat akármilyen formában sért, vagy megbánt. Azt tartom, hogy: művész hazája széles e világ és csodálkozom azokon, akik csodálkoznak rajta, hogy magyar létemre felelőd osztrák állami állásban vagyok. Akármilyen furcsán is hangzik, én azt mondom, hogy: lehec hazáról, lehet otthonról beszélni, de nemzetről — bajos. Hol a nemzet, amikor a franciák legnagyobb épitőmüvészét Eiffelnek hivták, a legdíszesebb német kitüntetés neve: pour la merité, és amikor a legkiválóbb magyar építészt úgy hivták: Clark. Békét kell teremteni a nép>ek között, erre pedig leghivatottabb a művészet.

— Oroszországba hivnak koncertezni. — És ha lehet, ha időm és módom lesz hozzá, ennek a meghívásnak örömmel teszek eleget. Én nem nézem, a politikumot. Szívesen megyek dirigálni oda, ahol a zenekarba annyi elsőrendű hegedűst, brácsást, meg más hangszereken játszó muzsikusokat kapok, amennyire szükségem van . . .

—- Huszonnégyéves voltam a háború után, amikor a zenei pályára léptem és azóta: dolgozok. Dolgozok örömmel, mert kedvem és gyönyörűségem telik a pályámon.

— Az Esterházyaknál tradíció a művészet pártolása — kockáztattam meg egy megjegyzést.

így felelt erre:

— Nem tudok róla, hogy családomban rajtam kívüli más is foglalkozott volna aktivan muzsikával. Úgy tudom: Zichy grófon kivül én vagyok talán az egyetlen magyar arisztokrata, aki komponál és dirigál. Én hivatásos zenész vagyok, ezt nem szabad összetéveszteni a mecénásokkal. A mecénás: — hiperilettáns! A családom támogatta a művészetet, én: v.ikorolom ezt. Elhivatottságból és lelki szükségből komponálok és vezénylők zenekart a dirigens pulpitusán ...

Ujl Most je'ent meg?

L Siíones Fontamam

Az olasz Marsica parasztjainak (és minden ország parasztjainak) küzdelme a kavicsos földdel, babonával, lelki és társadalmi vezetőivel. Ára 60 lei. Kapható az ELLENZÉK könyvosztályában, Cluj.