Ellenzék, 1935. augusztus (56. évfolyam, 173-199. szám)
1935-08-25 / 194. szám
193 5 augusztus 2 5. *1 ELLENZÉK Nf-----3 OLASZ HARCOK A ABESSZINIABAH TerepnehÉzség, mint döntő tényező. — Mi volt az oka az 1895—SB-os veszteségeknek ? — GOOD olasz és 10.D00 bennszülött 80.000 abesszíniái ellen. — A mai helyzet írta: BÁNYAI KALMAN nyug. ezredes A láblaolaj őntőf ontosságu minden salátánál. Scmilyen tudományos alapon való keverés, sőt a LonyLamüvészet legmagasabb foka sem tudja megadni a salátának azt a ^yen^éd aromát és kitűnő izt, amit a „SPHINX” táblaolaj ad neki. Győződjön meg felülmulkatatlan finomságáról, aromájáról, rendeljen szállítójától egy kanna Az alábbi cikk adatai nagy részben a nevesinyei (Hercegovina) tisztikaszinóban a szerző álltai 1898-ban tartott előadásból származnak. *, Egzótikus országiokban, a hadsereg nem egyedüli dönti el a háborút, mert a döntésre nagy befolyással van a terep, amelyen a hadműveletek lefolynak (a terep járhatósága, kiimája, segélyforrásai), továbbá az ellenség harcmódja: elfogad-e döntő csatát, vagy kitér ez elől és kihasználva a terep járhatat- Janságát, az őt követő ellenséget legkellemetlenebb helyzetében (mély útban, meredek sziklás, va,g,y vizenyős terep áthatolása alkalmával) támadja meg. Mindenestre előnyben van az, aki az országot lakja, mert iól ismeri a terep nyújtotta előnyöket 69 azokat ki is használja. Ismeri a legrejtettebb utakat, megszokta azok járását és megszokta az éghajlatot, mely utóbbi az európaiak közül sok áldozatot követel. Az 1895-ös katonai hibák Az olaszoknak az 1895—6. években lefolyt olasz—abesszin háborúban alkalmuk volt, úgy az abessziniai hadsereget, mint az abesz- sztniai császárság területét megismerni. Akkor az olaszok egy félig barbár néptől szenvedtek vereséget főkép azért, mert lebecsülték az abessziniai hadsereget és azt hitték, hogy 16.000 emberrel, melyből csak 6000 volt olasz a többi benszülött eritreai olasz alattvaló, legyőzhetik Menelik császár 80.000 harcosát a hatalmas abessziniai hegységben, a 4600 méterig égfelé meredő, gúla alakú, kihűlt tűzhányó-csúcsokkal, melyek tetejét egy laposabb rész képezi, míg oldalai oly meredekek, hogy csak a legnagyobb nehézségekkel mászhatok meg. Ebben a kietlen hegységben (melyben Addis Abeba, Abesszínia fővárosa fekszik) harcokra nem is került sor, mert az olaszok már az ettől északra fekvő, terasz- szókban 2600 méterigi emelkedő fensikon vereséget szenvedtek. Mocsarak, sivatagok és megmász- hatatlan hegyek A császárság déli részében váltakoznak mocsarak sivatagokkal és termékeny területekkel!. A folyók medrei a hegységbe mélyen vannak bevágva és csak a julius—augusztusi esős évszakban van elegendő vizük, különben a magaslatokon vízhiány van. A Vörös-tenger partvidéke (az Abesszíniával északon határos Nubiával és nyugaton határos Sudánnai) a világ legforróbb területe, mig az abessziniai fennsíkokon a klíma európaiak részére is elviselhető. AJoesszinia (lakossága magát Sába királyné Chams nevezetű fia leszármazottjainak tartja, kopt ('leginkább a göröghöz hasonló) keresztény vallásuk van. Az ország több királyságból áll, ezek uralkodói a „ras“ elnevezést viselik. A mindenkori leghatalmasabb „ras“, mint „negus ne- gesti“ (a királyok királya, vagyis császár) uralkodik az egész ország fölött, ami nem jelenti azt, hogy a többi ras a negus parancsait mindig teljesíti is. Olaszország, amióta 1885-ben Massaut birtokába vette, mindig arra törekedett, hogy ennek a fontos vöröstengeri kikötőnek hin- tcrlandot szerezzen. Menelik az olaszok ellen fordul Midőn 1889-ben János negus a mah- disták elleni súlyos harcokban elesett, Menelik törekedett a negus negesti polcra, mit oltasz segítséggel elért ugyan, de az Utsalli-ban kötött szerződés állapján, el kellett ismernie az olaszok védőhataknának valamilyen formáját, országa fölött. Amint a ravasz Menelik trónján megerősödött, letagadta az Utsaffli- ban válflalt kötelezettségeket, ami a helyzetet az olaszok és Abesszinia között annyira el- mérgesitette, hogy ras Mangasa 1894-ben Massauta felé támadásra indult, de az olasz kormányzó, Baratieri tábornok, elébe vonult és Coatit-nál, egy 3 napos ütközetben, az abessziniaiakat szét ugrasztottá. Az olaszok 1895-ben megszállták Adigirat és Adua városokat. Mindkettőt megerősítették arra az esetre, ha Menelik ennek az országrésznek visszafoglalását megkísérelné. A nevezett városoktól délre fekvő terület fölötti parancsnoksággal a kormányzó Ari- mondi tábornokot bízta meg, akit azonban eltiltott attól, hogy beleegyezése nélkül, döntő ütközetet vívjon. A csapatával előretolt ToselÜi őrnagy jelentette 1895 november végién, hogy ras Mangasa észak felé előre nyomul. A visszavonulását elrendelő parancs azonban nem jutott el az őrnagyhoz, aki 1800 emberével vitézül' harcolt 20—25.000 abesszin harcos ellen és csak amidőn ezek csapatát minden oldalról kör ül zárással fenyegették, rendelte el a visz- szavonuoást, melyet egy 400 méter mélység fölötti ösvényen kellett végrehajtani. Az ellenség állandó támadásai miatt az 1800 főből álló olasz csapatból alig maradt valaki és Toselíi őrnagy is hősi halált hált. Arimondi tábornok az olasz főerő gyülekezését akarta biztosítani s e feladata tejesítése után a tábornok főerejével Adigrat-ra vonult vissza és mert nem állott elegiendö szállítási eszköz rendelkezésére, hogy a Ma- callé egyik erődjében fe' halmozott készleteket elszállítsák, a tábornok ebben az erődben visszahagyott 150 olaszt és 1000 benszülőttet, Galliano őrnagy parancsnoksága alatt. Az erődben volt ugyan 3 hónapra való élelmiszer, de vizet két forrásból kellett hordani és mindkét forrás az erődön kívül volt. Egyenlőtlen harc Ras Mangasa bevárta Menelik negus beÍ érkeztét a főerővel és most már 80.000 abessziniaival indított támadást Galliano őrnagy maroknyi csapata elen. Az olaszok öt napon át vitézül verték vissza a támadásokat, milőn azonban az abessziniaiak 1896 január 8-án mindkét forrást (az erőd előtt) elfoglalták és január 21-én az erődben, hordókban gyűjtött viz is elfogyott, az olaszok az erődöt oly feltétellel adták át, hogy az őrség szabadon elvonulhat. Az olasz őrség vitéz magatartással 43 napig tartóztatta fel az ötvenezer nagyobb abessziniai sereget. Adigrat-nál Baratieri tábornok csak 11.000 embert tudott összevonni, mert csapatai nagy részét az összeköttetés biztosítására kellett visszahagynia. Ezzel) a csekély erővel iiem volt képes az 55 km hosszú vonalat Adua és Adigjrat között védelmezni s így fellrobban- tatta az Adua-i erődöt, az ott felhalmozott készletekkel együtt és Adigrat-nál akarta az ellenség előnyomüását (Massauta felé) feltartóztatni, mig az Olaszországból már utba- inditott erősítések beérkeznek. Érdekes, hogy Barátién tábornok ellene volt túlsók európai csapat kiküldésének, mert azok alkalmazását a rettenetes hegyekben és élelmezését, előretolt raktárak nélküli, lehetetlennek tartotta. Az első erősitések beérkezése után (1896 január 11-én) Baratierinek 14.000 ember állott rendelkezésére és most már elég erősnek érezte magát arra, hogy Albertone tábornokot dandárával déli irányba előretolja, míg ő a főerővel! Adagía Amus-nál foglak megerősített állást, remélve, hogy ott január végéig 20.000 embert egyesíthet. Ebben az állásban azonban hiába várta Menelik támadását, mert az Adua irányába vonult. Mene- lik-nek ez a menete „oildaimenet“ volt azért, hogy ez alatt az „oildaimenet“ alatt Baratieri tábornok esetleges támadását megakadályozza, Menelik a Galliano őrnagy különítményét melynek szabad elvonulást biztosított, de még magánál tartott), abba a menetoszlopba osztotta be, mely oldalát az olaszoknak mutatta. Amint ez a jobboldali abessziniai oszlop Hau sen-t elérte, Menefiik elküldötte a Gal- lino-különitményt Baratierbhez. A két fél megerősített állásban Menelik csapatai Adua-nál veszélyeztették az olaszok összeköttetéseit Massauta felé s így Baratieri tábornok Debra Damo-ra, azután pedig Entiscia-ra vonult, mely állásból ezek az összeköttetések inkább voltak biztosíthatók. Most már 1896 február 29-éig mindkét fél megerősített állásban állott, egymástól 25 km távolságra (elővédek 4-5 km-nyire egymástól.) Az olaszok élelmezése nagy nehézségekbe ütközött, ellenben az abessziniai harcos egy marék árpával, vagy „durá“-val megielégedett, úgy az élelmezést, mint a lőszert (mellyel igen takarékosan tudott bánni) maga vitte, a meneteket pedig úgy osztották be, hogy mindig viz álljon rendelkezésükre. Viszont az olaszoknak nagyszámú teherhordó állatot (szamarak, öszvérek, tevék, lovak) kellett a málha, irodák, egészségügyi fel szerelés, lőszer, élelmezési készletek, sőt a viz szállítására is beállítani. Egyedül „z egynapi vízszükséglet utánszállitására (15.000 ember és 4000 mál- hás álltatt részére) 900 teve volt szükséges és ezek mindegyike 2—2 darab 40—50 literes hordóban vitték a vizet. Elképzelhető, milyen végnélküli oszlopban haladtak ezek az állatok és a többi teherhordó állat, a nehezen járható ösvényeken és hány ilyen állat zuhant, a reárakott teherrel együtt, a mélységbe. Élelmezési nehézségek és az abessziniaiak folytonos nyugtalanító támadásai kényszeri- tették Baratieri tábornokot arra, hogy végre döntő ütközetbe bocsátkozzék. — Megjegyzendő, hogy Baratieri tábornokot ebben az időben már felmentették a főparancsnokság alól és az uj parancsnok, BaOdissera tábornok már útban volt. Baratieri tábornokot azzal gyanúsították, hogy tudomást szerzett felmentéséről és azért indított hirtelen támadást, hogy a győzelem az ő nevéhez fűződjék. A lefolytatott tdzs- gálat alkalmával ezt nem lehetett a tábornokra bizonyítani. Az ollaszok a felderítő és kémszolgálatot a benszüiöttekre bizták, de az eredmény igen csekély volt, mert az abessziniaiak a kezeik közé került kémeket, a legkegyetle- nebbül megcsonkították. Az olaszok 1896 február 29-én a következőképpen állottak: Harcoló álonrány összesen 14.700 puska, 56 ágyú, ezenkívül az összeköttetések biztosítására (mivel azokat fellázadt törzsek is veszélyeztették) 12.000 embert kellett az o 1 asz0 knak alk aim a zn i. Az abessziniai hadseregben volt vagy 80.000 ember puskával felszerelve, ehhez jött még sok ezer csak lándzsával és karddal hadba vonult harcos. Voltak francia gyártmányú ágyúik is. Az aduai csata Az 1896 március i-én vivott Adua-i csata nem volt egy egységes, összevont erőkkel vivott csata, hanem 3 részütközet, melyekben az olaszok az 5-szörös túlerővel szemben vitézül harcoltak, de az abessziniaiak ügyesen használták fel túlerejüket, nem harcoltak ugyan tervszerűen, egységes parancsnok rendelkezései szerint, hanem mindenhol megkerülték, oldalba és hátba támadták az olaszokat, tudva azt, milyen érzékeny a harcoló csapat oldala és háta. Az uj olasz főparancsnok, Bafdissera tábornok erősítésekkel érkezett Adi Cajé-ba és átvette Baratieri tábornoktól a főparancsnokságot. Menelik nem üldözte az olaszokat, sőt, visszavonult déli irányban, állítólag vízhiány miatt és azért, mert jelentékeny olasz erők érkezésérőll értesült. Az abessziniaiak rettenetes kegyetlenséggel jártak el úgy a kezeik közé jutott olaszokkal, mint bennszülöttekkel. Az előbbiek egy részét megfosztották férfiasságuktól, az utóbbiaknak, mint „árulóknak“, levágták kezeiket és lábaikat. Az olaszok azért, hogy az abessziniaiak kezeiben sínylődő olasz katonákat mielőbb kiszabadítsák, megkötötték az Adis Abeba-i békét, melyben é ismerték Abesszinia teljes függetlenségét és lemondottak néhány Mas- saua-tól délre fekvő területről!. îţi Az olaszok most látják az időt elérkezettnek arra, hogy a még mindig rendezetlen határokat, nemcsak javukra rendezzék, hanem az abessziniai császárságot az olasz fönhatóság e1 Ismerésére is kényszerítsék. A háború legborzasztóbb eszközei ezúttal az olaszok kezeiben vannak, a bombavető repülőgépek százai támadhatják meg a negus országát és szórhatják gázbombáikat nemcsak az abessziniai seregekre, hanem a lakosság lakóhelyire is, amiben a technikailag felkészületlen abessziniaiak, nem igen képesek megakadályozni. Hai e Sellassie negus azonban ma egy olyan ország fölött uralkodik, mely területileg majdnem négyszer akkora, mint Románia, lakossága pedig 10 millió. A negus előreláthatólag harcö ni fog minden épkézláb emberével. Az abessziniaiak a technikai fel-
