Ellenzék, 1935. augusztus (56. évfolyam, 173-199. szám)

1935-08-25 / 194. szám

nr LUNzfiK • • isamK é kmiebu issrtn« a* «m'Wbmmmhbí 1935 na rj u * t i u r 2 5. .•'«!■■ ■ u*k lu.Jnv.ii lurci móds/ereikkel pó- > .k: kutak, lorrÁMuk, sőt folyók megmér- v.o álul akadályozzák, vagy legal ál>b kés- r.iouk. elientriük előnyomulását cs Iccsök- omtik v- aJiko/ó készségét a kezeik közé toltak kegyetlen, irgalmatlan mogcsonkúcá- Vereség, csrrém sem kényszerülnek az ■mvintiük békekötésre, mert l>ev etil érik luxukat a jói isnicrr, nehey.cn megközelit- jető vad hegységbe. Már említettéin, hogy u „ms“ ok nőm mindig teJjesitiik a „negius“ parancsait s így előreláthatólag még abban az esetben is, ha a „negus" engedmények árán megv.is.irt> ja a békét, akad vagy akad­hatnak olyan „ras“-ok, akik ezt a békét nem ismerik d és a harcot saját szakállukra foly­tatják és ki tudja előrelátna, mennyi kato­nába, mennyi időbe és mennyi pénzbe kerül majd ez a háború. TUNDERKERT Bl' DAPEST, 1935 augusztus hó. A levegő terhes a meleg pániktól és a nmtalan. különböző virág egyéni par- /miijétől, amelyek színessé leszik a nyers föld alapillatát. Hat holdnyi terüli len tropikusan baja ízért tenyészik az Országos Magyar Ker­tészeti Egyesület stefániauti telepén. Vi­rágkiállítást rendez az Egyesület fenn­álláséinak ötvenesztendös jubileumán. A kiállítást csak holnap nyitják meg hiva­talosan. Ma még folyik a munka a föl­dön. Néhol fiatal facsemeték állanak az id melleit. Kiásott gyökerük gyöngéden zsákba pakolva, mintha aggódó kezek élő pólyásbabákat szállítottak volna ide I kiállításra. De a legtöbb virágágy már készen van ápoltam simán, buján, lán­golva a nehéz bíborvöröstől az ájult fe­hérig. Egy gyepes domoldalon ugyancsak fü­vei kiirva a jelmondat: ..Virágos Buda­pest, virágos Magyarország!“ Csakugyan ez az áldott föld talán min- denütt lehetne ilyen ápolt, gazdag, virá­gos. A klímája alatt megterem a kaktusz és a pálma. .4 legkisebb ambíció elég hozzá, hogy menyasszonyi díszbe öltöz­zék. Ki ne látott volna már elhagyott, kis vasúti állomásokat, ahol a „főnök kertje“ a csillogó üveggolyók közt ezer virág színével imádkozik Istenhez. Ezen a hat holdon édes kis tavakat ta­lálunk, amelyeken halvány-krém Nirhfea, magyarul a tündérrózsa tenyészik. Van egy kis rész, sziklás, kavicsos, mint a leg­vadabb mexikói táj, itt a kaktuszgyüjte- mény van. Az üvegház körül hatalmas pálmák nyújtják a nap felé koronájukat. Bent az üveg ház nedves melegében pedig a Dél-Amerikából importált, egzotikus Calladiumok, Begóniák és Crotonok bo­rulnak össze ezüst, méregzöld és piros leveleikkel. Mennyi virág! — Szőnyegnövények, évelők, folyton virágzó Begóniák. Egy hosszú ágy teli kék Ingerátummal, ez valami messzi rokona lehet a mi nefe­lejcsünknek, ugyanolyan kék és reszke- tően kicsinyke. Mingy árt a bejáratnál a ..Canna flori-bunda“ liliomhoz hasonló, lángolóan piros szirmai fogadnak. A legszebben tenyésztett fajt „Horthy Mik- lnsné“-nak keresztelte el ebből Debrecen város virágkertészete, amely a Cannái- kat kiállította. A vidékről, Debrecenen kívül, a hires jászkarajenői és abonyi kertészet szere­pel még a kiállításon. Az egyik gyönyörű évelőkkel, a másik olyan finom ötletek­kel kedveskedik, mint például, hogyan lehet egy tenyérnyi kis kertben is mes­terséges tavat csinálni egy földbesüly- lyesztett dézsából, hogy a viz színén halvány szépségében tenyésszen a Nimfea. Az egyik sarokban a magyar paraszt- kert édes és szerény virágai vannak együtt egyetlen, tarka bársonyszőnyegen. Bájos ismerőseink: a körömvirág, a ka­kastaréj, az őszirózsa, a muskátli, a va­nilia, a tátogató és a magyarrá honosí­tott verbéna. Szín, illat, az egész hely tündéri káp- rcizata vidám és diadalmas ének a ma­gyar föld és a magyar éghajlat gazdasá­gáról, a magyar munkás teremtő erejé­ről. Szinte útmutatás, hogy mit lehetne csinálni ebből az országból. Ha nem lenne itt is a dolgok hátterében valami „ha“. Valami hanyagság és kemény kö­zömbösség. A kertészet a legelhanyagoltabb ága a magyar mezőgazdaságnak. Pedig a virág nemcsak fényűzés, nemcsak a szemnek és a szívnek beszél. Hasznot is hajthat a kertészet, ha intenziven űzik. Gondol­junk csak Hollandiára, a hires tulipán- hagymára, amellyel nehéz aranyakat ke­res a holland kertészet. Mitőlünk sok pénz megy ki külföldre örökzöld növé­nyekért. Holott ez a kiállítás, Budapest város és kertészeti szakiskola kollekciója világosan bizony Hja, hogy nálunk szebb pálmát és kaktuszt lehet kitenyészteni, mint ott, ahonnan behozzuk ezeket a disznóvényeket. Egy talpalatnyi földön is csodát tud művelni a jó kertész. De a magyar ker­tészeknek jóformán eyy tal palat nyi földje sincs. Mintha azt mondanák a ha­tul inasok: „minek a virág1!'1 Maradjunlc csak a porlepett akácnál, a szárazságba falt kis parusztvirógnól. Mint egy elha­nyagolt, szomjúságtól tikkudt kéri, olyan a magyar virágkertészet. Jliába küzd, teli tehetséggel és ambícióval, a magyar kiskertészet, mindaddig nem fejlődhet ki, dinig mostoha viszonyok közt, bérelt földön küszködik az életért. Igaz, szegények vagyunk. Első a buza. De olyan kevés kellene ide, hogy e ki­állítás ezer virágának illatimáját meg­hallgathatná a főldmivelésügyi minisz­térium. Hiszen oly szépen tudnak kérni ezek a virágok. Az egyik gyönyörű Canna florikundát például „Mayer mi- niszter“-nek nevezte el a múltban Deb­recen város kertészete. HUNY ADY SÁNDOR. RIPORT Â CSENDRŐL Hamsuni hangulat ezernyi vízesés között a norvég éjszakában BALHOLM, augusztus hó. Hány ver­set irfak már a csendről! De erről a csendről, a norvég földeknek erről a foj­togató csendjéről riportot kell írni, mert magányosságában és szomorúságában oly gigászi, hogy a sóhajtó vers helyett talán jobban tudja kifejezni a zakatoló riport. Azokból a fehér fekhükből ereszkedik ez a csend, amelyek a hegyek derekán gomolyognak? Nem. Ennek a csendnek nincs eredete. Ez a csend olyan, mint az örökkévalóság. Nem a felhőkből száll alá, nem a mérhetetlen sziklákból fakad, nem a szürkészöld tengerből árad, ez a csend semmerről sem jön, sem a végte­len fenyőerdők lombjaiból, sem a havas ormokról, sem a mélabus völgyekből, — ez a csend a tartalma mindennek, ez az eredete és a vége itt mindennek, a for­mája és a lényege. Ha lélekzem: csendet szívok. Ha né­zek: a csend kékes páráját látom. A si­rályok sikongása a fjordok közt úszkáló Sierra Cordoba körül, — csenddé válik. A guruló kő a zergék és kecskék lába alatt, — csendbe hull. Az örökké szeme­ző eső finom koppanása az arcon, a szik­lán s a bóditó illatú füvön: a csend só­hajának tűnik. A csendből indul itt ki minden és a csendben végződik. Oxigén ez a csend, a viz, a tűz, a levegő telve van vele. Nincs születése és nincs halála. Ez a csend maga a nyomasztó és félel­metes örökkévalóság. CSEND, CSEND... Itt senki sem szól? Kis norvég fiuk hintáznak, világoskék szemük mereng, körülöttük pufókarcu lá­nyok ülnek körben. — csend. Fehérha- ju néni tipeg, hátán rőzseköteg, fenyő- erdő ösvényén ballag, megszólítom, int, mosolyog, — csend. Kékszinü munkás­zubbonyban férfi áll a csukott ablakok mögött szines virágokkal és hótiszta füg­gönnyel derülő ház ajtajában, barna arca és kék szeme mozdulatlanul mered a ködbe, — csend. Lovak legelnek az er­dei tisztáson, meghallják léptemet, fejü­ket felkapva, féktelen izgalommal elvág­tatnak az erdő sűrűjébe, patáik alatt né­mán hajladozik a magas fü, — csend. Hát nincs hangja itt senkinek? Reggeli ködbe sápadtan merengenek a hegyek és vizek. Még a szél hangja is elenyészik. Alkonykor, amikor az eső, a köd és a vízesések gőze mennyei füg­gönyt von a vizek, hegyek és a meg­búvó faházak világára, — a csend már nem is földi, ez már égi csend, égi tisz­taság, égi melankólia. Sok ember csak úgy birja el, ha bemegy a templomba, — nem ájtatoskodásért, nem vallásosság­ból, hanem a halálosan hűvös csend elöl menekülve, — bemegy a makulátlan, fehérfalu, primitiv padokkal, dísztelen oltárral, csupasz szószékkel árválkodó norvég templomba s főhajtva megáll a templom levegőjében elviselhetőbbé vált csend előtt, amely a fagerendák vékony nyílásain, a szél szárnyán, beszállt az oltár fölé. EMBEREK1 — HOL VAGYTOK? Itt végleg megszűnt a hang? A felhők, ezek az alacsonyan gomoly- gó ködcsomók nem szólnak, — jó. A há­zak fagerendái már holtra száradtak, nem ropognak, — jó. A sziklák közé re­kedt tenger meg se rebben, meg se muk­kan, — jó. A hűvös és szomorú szelek némán futkosnak völgyből völgybe s új­ra fel a hegyre s megint le a szakadékok közé, hangtalanul kószálnak a fenyők, a sziklák és a vízesések között, — jó. De emberek! De hol az emberek hangja?! Vagy itt befelé szól minden hang? Itt nem a fül számára szól a szó? A lélek szava: a csend, — itt emberi fülek szá­mára sohasem szólal meg? Sohasem. E norvég falu estéjében némán fuj a szél, koppan az eső, hangtalanul csap­kod a tenger, vijjog a sirály, — az em­beri szó is, ugylátszik, csak befelé hal­latszik. Vagy mégis?! Nem. Ez csak az ezerfelől omló vízesések dübörgése. Csak az ezer és ezer vízesés zuhan folytonos és pokoli zuhanással. Köröskörül, mindenütt, minden sziklá­ról egy-két vizesés, némelyik száz-száz­ötven méter magasból zudul a tengerbe, vagy az alacsonyabban fekvő sziklára, — egybefolyik az ezernyi vizesés meny- nyei dübörgése, örökké, szakadatlanul. EZER VÍZESÉS ROBAJÁT ELNYELI A CSEND De nem, ez sem zaj. Ki hallja? Senki. Ezer vizesés robaját elnyeli a csend. Ez a millió orgona szakadatlan bugá­sához hasonlatos zaj, ami betölti a leve­gőt az ormokon is, a legparányibb szik­lahasadékban is, csak arra jó, hogy még félelmetesebbé, még nyomasztóbbá, még végtelenebbé növessze a csendet. Most éjszaka egy óra van. (De ugyan­ez a csend volt délután egy órakor is. kaphat minden igényi kielégítő, MÉRSÉKELT ÁRU SZOBÁT VL Podírnsseiczlíy-o« 8. Teljes kényelem, központi fűtés, ál­landó meleg-hideg folyóvíz, lift, tele­fonos szobák. Telefon 202-43, 294-34 Mindig ez a csend, mindig ugyané/, t melankólikus, hamsuni csend . . ,j ■ Keli ér felhők a hegyek derekán. La ssin szemez a lehelletnyi liliom eső ■ Nincs sötétség, szürkület van. A mézes J kaláesliázak már lehunyták ablakszemü j két, alszanak. Ilyen csend lehet az égben. Sz. R. ÉRDEKESSÉGEK A NAGYVILÁGBÓL MI TÖRTÉNIK EGY ÓRA ALATT A FÖLDÖN Pámból jelentik.: A statisztikusok össze­állítottak egy kimutatást arról, hogy mi tör­ténik cgiy óra alatt a földön. Ennyi idő alatt 900.000 frank értékű aranyat és 396.000 frank értékű ezüstöt bányásznak ki a föld­ből. A szénbányákban másfélmillió tonna szenet termelnek. Az Amazonnak annyi vize folyik bele az Óceánba, amennyit Németor­szágban félévszázad alatt innának meg. Az ember tüdeje egy óra aíbtt egy köbméter levegőt lélegzik ki. Amerikában kétmillió postabélyeget ragasztanak fel a levelekre, az autógyárak hétsziz autót készítenek el, a svéd gyufagyárak 140 mil'ió gyufát gyárta­nak. A játékoskedvü francia statisztikusok folytatják tovább is a felsorolást, amely az­zal végződik, hogy egy statisztikus átlag háromezer számot ír le óránkint. AL CAPONE, MINT KÖNYV­TÁROS Londonból jelentik: Egy Ambrose nrvü angol származású ember, aki kábítószer- csempészet miatt hosszabb időt töltött a sanfranciscoi kikötőben lévő Alcatraz bör­tönben, amelynek egyébként Al Capone, a hires amerikai bandavezér is lakója, érdekes részleteket mondott el e börtön életéből. A legrettenetesebb Alcatraz börtön fegyencei számára az — mondotta Ambrose, — hogy örök csendre vannak Ítélve és hetenként egyszer, akkor is csak nagyon rövid ideig, szabad beszélniök. Al Capone is emiatt szen­ved a •legtöbbet, a csend megszegése miatt már többször került büntetésképpen a föld­alatti sötét zárkába. Al Caponet egyébként megbízták a börtön könyvtárának vezetésé­vel és a volt rablóvezér a börtön megpró­báltatásai ellenére szellemileg és testileg éppen olyan friss, mint régen volt. * ÁLLAMI BONYODALMAK EGY CSECSEMŐ MIATT Newyorkból jeSentik: Nem mindennapi kéréssel járult egy gondos apa, Mr. James A. Devine a postaügyi minisztériumhoz. Mr. Devine Columbus egyik külvárosában lakik, nem messze a repülőtértől. Az állami postarepülőgépek minden délután az ő háza fölött repülnek el és ezért kisfia, a hathó­napos Emily — mondja panaszában Mr. Devine — nem tud aludni. A nagy motor- zugásra és berregésre mindig felriad s ez a naponként megismétlődő felriasztás idegessé teszi a csecsemőt. Panaszt emel hát, s ra­gaszkodik ahhoz, hogy a postarepülőgépek vonalát helyezzék el távolabbra. A legérde­kesebb a dologban, hogy a minisztérium egész komolyan foglalkozott Mr. Devine panaszával s azonnal mérnököket küldött ki Columbusba, hogy tanulmányozzák, hogyan lehet a repülők vonalát áthelyezni. Ameri­kában nagy ur a gyermek. * KIFŐZTEK EGY HAJÓT Londonból jelentik: Eredeti módon javí­tottak meg egy hajót, amely a sok eszten­dei használat következtében annyira tönkre­ment, hogy a szokásos javítási módszerekkel rendbehozatala nem lett volna érdemes. A hajónak ugyanis legnagyobb hibája az volt, hogy tankjaiban és pumpáiban az olaj éve­ken keresztül lerakódott és megkeményedett. Ezeket a kőkemény olajl erakod ásókat csak igen komplikált műveletekkel lehetett volna a gépekből eltávolitani. Az egyik mérnök­nek azonban — még mielőtt a hajót ócska­vasnak használták volna fel — mentőötlete támadt. A hajót tatarozóba vonszoitatta, majd a hajó belsejét vizzel töltette meg. Mikor az előkészületeket így befejezte, kü­lönböző hatalmas melbgi tőkészül ékké' kezdte a hajóban lévő vizet melegíteni. Sikerült a viz hőmérsékletét úgy felfokozni, hogy a forró vízben az olajüledékek lassan olvadni kezdtek. Néhány napos főzés után a hajó teljesen kitisztult. Utána kifoltozták és ki­festették, s a kifőzött hajó most megfiata­lodva, újra teljes gőzzel szeli a tenger hul­lámait.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents