Ellenzék, 1935. augusztus (56. évfolyam, 173-199. szám)
1935-08-25 / 194. szám
BLL BN 7. fi K I 9 3 t nu </ ii k r. i u n 2 5 ■■n I KTV«W OBB v-i virkciv v.-olvalaril-un. Kir meneküli később önálló Albánia els 6 bnlx'mynwnis/trrc: ‘o.,ii i.\, u/ o A.v. isoUlbun A1116 Van Notlí valón* *! püspök kormánya elól. Most cgyüttrs cróvei, jugos -láv pénzzel nvogbuiktuttik a főpapot *j vi'\/jtmck Ab.uvi.iUi. Zogu előbb kör- i ár sas ági duók, majd király lett. Az uj udvarban természetesen nagy szerephez jut t .-bv uriii: ezredes és az égémz albán hadsereg feKigyclóje lett. A Tirinalxm akrcditált diplomarák és újságírók szívesen barátkoztak vele: alkalma volt nagy váiUu'íkoz.isokat elő- segíteni. Rezére kapta az ifjúság nemzeti és katonai nevelését is. Napról-napra növelte népszerűségét. Rajongott Zog-uért cs őt Mussolini és Rámái fölé helyezte. Mégis ösz- szeskiivést szőrt dWénc, amikor az olasz nagyszer/odések létrejöttek és Albánia szinte olasz hűbéres állam lett, meybe csak úgy folyt az olasz arany. Ghilardi'hii maradt a déüszláv kapcsol árhoz. Talán a belgrádi pénz hatására is. összeesküvést szőtt a király ellen, aki gvakran járt Becsbe gigabája miatt és egy v/ép osztrák leányt hozott magivá1.1. De nem sikereit a királyt megbuktatni. Ghillardit ép tűkor át akarta lépni a szerb határt, elfogták cs halálra ítélték. Azonban kihúzta feiet a hurokból. Értett a cselszövényekhcz. Barátai segítségével megszökött, majd rejtek- helyéből kibékült Zoguv.il és azóta rendületlen hive maradt. Tábornok lett és tava'Jy főhadsegéd, mikor az előd összeesküvést szőtt. Uj hűsége okozta halálát, tévedésből, a király helyett megölték őt. Ha nem olvastam volna pontos és megbízható hirt a temetéséről, bizton rémé nem ,, lökd mad ást". Többször „• megölték" már és p' r. cl annyi zor ujm nagy lépéssel ment előre, a jóízű csevegés újabb anyagával. Uj aranyaikkal és uj lovakkal. Mert mindakettőt r agyön szerette: értett hozzájuk és jól meg- üíre őket. Eszerint az utolsó 25 esztendő egyik legérdekesebb figurája C tűnik vele. Ha kissé keményebb lett volna ereje és erkölcse, bizonyára olyan regekört gyűjtött volna maga köré, mint Lawrence ezredes. Ebből1 a fajtából való volt, de csak a Koríantyk, Nopcsa Ferencck, Röhmök szintjéig jutott él A világsajtó azonbart igy is tömeges cikkeket fog irni róla, Es bizonyára sokat fognak mesélni, különösen a hegyvidéki albán törzsek: a mirditák és maliszorok róla. Ezek még ragaszkodnak: puskáikhoz, a vérbosszúhoz, a patriaohalizmushoz, a hegyi nomádoJáshoz és teli vonnak őszinte regényességgel, mely kedvét leli a revolvertől pusztuló Ghilardi-féie és félig polgári, féag kalandor alakokban. belgyógyászat kézikönyva ! Irta: Dr. Müller Vilmos. 2 kötet, 860 oldalon, ára 700 lei az Ellenzék könyvosztályában, P. Unirii. Vidékre azonnal szállítjuk LÁTOGATÁS OLASZ ___„A trasee akarja, Siogy s«jiy ieyyeia s a Buce áwJ|a, mii alkar 1 ___ Lángoló arcú, vidám, lelkesedő hadbavonuló olasz újoncok. — Nyomukban keíícsrendekbcn már uj nemzedék halad D. olasz határállomás. (Az Ellenzék tudósítójától.) Genfbfíl Locarnoba, a legrövidebb ut a Simplon-nlauuton át vezet, s néhány óráig olasz területen szalad a vonat. A hajnali gyorsvonat tele van falusi parasztokkal, akik Brigbe igyekeznek a hetivásárra. A Journal dr Lausanne volt az egyetlen lap, melyet útközben megvásároltam. Az utón a vásárra igyekvő emberekkel beszélgettünk a drágaságról s Brig után figyelmeztet egyik utitársam, hogy olvassam most újságomat, mert a, határon nem fogják keresztülengedni. így csak arra volt idom, hogy a külföldi híreken végigszaladjak. Itt olvastam, hogy Mussolini rendeletet adott kí az 1914-ben, a világháború kitörése véres emlékezetű esztendejében született ifjak behívására. Azután jött a határ, s ahogyan próféta utitársam megjövendölte, újság nélkül maradtam. OLASZ FÖLDÖN, OLASZ IFJAK KÖZÖTT Útlevelembe irt foglalkozásom megkímélt csomagom átvizsgálásától, de a tele vonaton, — éppen 15-én — nyaralásra utazók sokat bosszankodtak a telt bőröndök felforgatásán. A humorra hajlamosak ellenben sokat nevetlek azon a túlbuzgó olasz katonán, aki a padok í alatt, csomagtartó réseiben és az ablak- függÖng ráncaiban is elkobozandó propaganda-anyag után kutatott. Ismerem ezt az útvonalat. Öröm volt szemlélni a hegyek ölében síksággá szélesedett helyen fekvő Domodossola szabályos utcáit, tiszta uj házait. Az állomás előli térről indul a hegyi villamosvasút. A várakozás negyedóráját hatalmas zeneszó és dobpergés teszi változatossá. A város főterén az arra illetékesek búcsút vettek a környék egybesereglett fiaitól, akik már fekete ingben s szürke nadrágban, a fasiszta uniformisban, lángoló arccal, lábdobogtatva, lelkesen, vidáman vonulnak fel az állomás előtti térre, hogy itt azután még egyszer elbúcsúzva szeretteiktől, talán utoljára csókolják meg édesanyjukat s intsenek búcsút egy lopva könnyet hullató fekete- hajú olasz leánykának ... Még csak egy óra, azután elindul velük a vonat a központi gyűjtőhely felé. Néhány hét fogja jelenleni a végső és speciális gyarmati szolgálatban sziikségyan lehet ezután élnem. Te szegény ember vagy, mindég az is voltál, te talán meg tudod mondani nekem, hogy érdemes-e élnie egy szegény embernek? Felült és megragadta a kezemet: — Felelj, miért élsz? Azért, mert nem mersz meghalni, vagy azért, mert hiszed is, hogy érdemes élned? — Hiszem — feleltem habozás nélkül. — De miben hiszel? Mert látod, én úgy félek az élettől, hogy már rég meghaltam volna, ha nem félnék még jobban a haláltól. Ettől csak a félélerh tart vissza, de ez még nem eilég az életre. Azt áruld el nekem, azt a titkot, amit csak ti tudtok, azt a művészetet, hagy ti szegények, hogyan tudtok mosolyogni és hogy tudtok örülni az életnek? — Hogyan? — tűnődtem magam is. — Tekintsd a szegénységet ajándéknak — felleltem aztán és éreztem, hogy válaszom nem lesz és nem lehet kielégitő. — Ne arra gondolj, amit megtehetnél, ha még gazdag volnál, hanem arra, amit szegényen is elérhetsz. Mosolygott, gúnyosan, szinte lenézően mosolygott. Amit én mondok, az szerinte az igavonó áíllatak optimizmusa, mely elhiteti velük, hogy jó dolog az igát vonni. Aztán méregbe jött, hogy alighanem csak előtte nem akarom elárulni a szegény élet boldogságának a titkát. Nyugtalan lett, türelmetlen.. . Azt hiszem, hogy a moríiufflbódiriat szomjúsága fogta el. Rövidesen meg :s kért, hogy hagyjam magára. Még irni fog, vagy üzenni, mielőtt végleg határozna. Elbúcsúztam. Már az ajtóhoz értem, amikor utánam szók, hogy megint lépteket hallott közeledni. Hirtelen kitártam az ajtót. Már csak a folyosó végén elsiető pincér fekete frakkjának lebbenését láttam. — Látod, — hazudtam a barátomnak — egy lélek se jár a folyosón. Ö a fejét rázta, ő tisztán hallotta, az ő füle nem téved. Mielőtt eltávoztam a szállodából felelősségre vontam a portást, hogy miért nyugtalanítják barátomat a folytonos leskelő- déssel. — Kérem, — felelte az öreg portás — ha a nagyságos ur nem lenne olyan régi vendégünk, már rég fékértük volna, hogy hagyja el a szállodát. Hiszen nyilvánvaló, hogy öngyilkosságot akar elkövetni. Ezt nem engedhetjük, az ilyesmi árt a szállodának. Ezért egy pincér állandóan a szobája környékén tartózkodik. * Táplálkozásunkat követő hetedik napvon, vastagbetüs címben közölték az újságok, hogy barátom öngyilkosságot követett el. Se búcsúlevelet, se pénzt nem találtak a szobájában, annyit sem, ami szállodai számlájának kiegyenlítésére elég llett volna. De találtak egy papírlapot sűrűn és kuszán teleirva hetes számokkal s a számjegyek mögött óriás, szinte könyörgjésszerü felkiáltójelekkel. Ennek a tömeg számnak jelentőségét csak én értettem meg. Egyedül én tudtam, hogy irtózatos vergődés és haláltusa bizonyítéka, emlékei ennek a rettentő birkózásnak és verejtékezésnek, mellyel mégegyszer -az életért folyamodott, mielőtt végleg megadta volna magát az életuntak természetes kimúlásának az önkéntes halálnak. ges kiképzés idejét. Lesz néhány napjuk nz elmúló életről való merengésre is, amíg hajójuk végiig úszik a földközi tengeren, — talán már össze is szorul a szivük, amikor a szuezi-csatorna partjain meglátják az khaki sárga egyenruhás angol legénységet, hiszen ha ez a csatorna elzárul, akkor nincsen utánpótlás, nem lesz uj harcos, aki helyükre lépjen s nem lesz konzerv, komiszkenyér és feketekávé, hogy erőt adjon az elcsigázott izmoknak. Esetleg egyedül maradnak, néhányszázezren fiatal olasz fiuk, szemben a négus feketebőrii s fehér harcost őszinte leiekből gyűlölő csapataival. A DUCE IGY AKARTA! ... A kis hegyivasut szaporán eszi a kilométereket. Olasz utitársaim nem igen akarnak megszólalni. Dicsérik a völgy természeti szépségeit, mutogatják a zuhogó vízesést, német—olasz—francia ke- veréknvelven mindenről szabadelőadást tartanak a hegyilakók megfontolt modorában, de az olasz—abesszin ügyről nem lehet velük beszélgetést kezdeni. Talán a vonatban fel- és lesétáló szolgálatot teljesítő fasiszta zavarja akaratlanul, mert minden válaszuk oda konkludál, hogy a Duce akarja, hogg igy legyen és a Duce tudja, hogy mit akar! Ezeket az embereket, akik közül még kevés járt Milánóban, nem érdekli a gyarmati kaland eshetőségei. Fiaik elmentek, mert szólt a parancs hivó szava. A feleletük az egyhangú mondat ismételgetése: — A Duce igy akarta!. .. UJ ÉLET A MULT EMLÉKEIN A vidék lakóival nehéz beszélgetni. Zárkózottak, de szemük az ablakon van örökké, nehogy egyet is elmulasszanak a süriin változó Mária-szobrok és képek körül, melyek előtt, mély áhítattal vetnek keresztet. A vonat kevésszámú turista utasa nézi a váltakozó vidék színes játékát. Keresztiil-kasul kiabálják megfigyeléseiket. Már itt-ott beköszöntött az ősz s csodaszép egy-egy sötétzöld fenyves közepén már sárgásbarnába fordult szintömeg. Mások azt veszik észre, hogy a mezőn sok az asszony s az állomásokon ácsorgók között is kevés a férfi. Már fenn járunk a Ccntorelli meredekén, a Santa Maria Maggiore vidékén. Kis állomáson áll meg a vonatunk. Baloldalt egy különös kinézésű falu fekszik. Látszik, hogy nagyon régi település. A régi házak kőből összeállított szürke színei messze kiváljanak. Tetejükön a zsindelyfedelek szinte élő anakronizmusként hatnak. Néhány szállodaépület, fehérre meszelt falaival, a mult század nagyablaku franciás építészeti stílusában. Itt-ott elszórtan pedig kék, zöld, sárgásszinü, egészen modern, la- postetejü villa, a múltba betolakodott jövő képét adja. Jobboldalon négy-öt évvel ezelőtt még őserdő határolta az állomásépületet. Ma, hatalmas- négy-ötemeletes modern hegyi gyermeknyaralótelepek állanak szemben velünk, ahol e tartomány gyermekei néhány ezres turnusban nyaralnak. A telepen jelenleg 4—10 éves boldog- tekintetű apróságok élvezik a hamar elmúló vakáció örömeit. A gyermekek különféle csoportokba osztva más és más szinü ruhába öltöztetve szaladgálnak az árnyas fák és napsütötte rét közepén. így össze-vissza színes kis pillangóknak nézné őket az ember. De messze tovább néhányszáz apró csemete már négyes sorokban sétál az országúton, s hosszú oszlopsoruk végig kígyózik az elrobogó vonat mellett. A mosolyogva menetelni tanuló gyermekarcon túl azonban már meg kell látni a feggelemre nevelés, az egyéniségbetörés, közös szolgálat öntudatositása törekvéseit. Tiz perc és magunk mögött hagytuk a halári. Ezen •»/. állomáson leszáll a/ a fiatal olasz fiú, aki a vonaton gyiimöl csőt árult. 0 volt a/ egyetlen húszéves liu, akit gondtalanul mosolyogni láttam. Csak, amikor a perionon végigmenve ej sétál előttem, veszem észre, hogy egyik lábát kaszálva húzza maga után, biceg Katonai nyelven: szolgálatképtelen Mégis úgy gondolom, hogy ő volt az, aki mosolygott, amikor elsétált a feszes I vigyázban álló határőrkatonák előtt. A sánta gyümölcsárus olasz fiú volt 1 az egyetlen pacifista, aki békevágyát, 1 legalább öntudatlan mosolyán keresztül 1 elárulta ötórás olaszföldi tartózkodó som alatt. KILYENI JÓZSEI■ Balaéonlüre«!, a kinyilt rozsa Látogatás Rabindranath Tagore hársfájánál Balatonfűred. (Az Ellenzék tudósitójától.) Badacsony jellegéi legrövidebben s legtalálóbban egy fürt illatos szöllő ábrázolná, B; - latonfüred jelképéül legjobban illene egv teljesen kinyílt pompás rózsa. Fehár rózsát gondolok, annyira kinyílt gyönyörű rózsát, melyet csak egy lehelet választ el a szétnyílástól, elnyilástól.. . Milyen csodálatos az életkörülmények lélekformáló ereje. A mai ifjúság s igy jómagam is, annyira hozzászoktunk ahhoz, hogy a jelent teljesen alárendeljük a jövőnek, hogy lassacskán elveszítjük érzékünket az iránt, ami ma szép, ami ma teljes, jobban tetszenek nekünk a kevésbé kiteljesedett, Ígéretes dolgok. A kinyílt rózsánál kívánatosabb számunkra a bimbó. Balatonfűred ma szebb, mint a többi fürdőhely s hogy mégis régimódinak érzem, ez a két dicsérő jelző okozza: dús és diszes. A békevilág jellegzetesen divatos fürdőhelye. A mai kor mértékletességéhez szokott gyermekének kissé túlsók a ciráda az épületeken, giccs a szinesen kivilágított japán kert és bóditó a levegőben úszó édes illat. Mintha tömény rózsaiílatban lebegnénk . . . de ez a folyton erősödő illa tár nem rózsáktól ered, hanem egy nyíló futónövénytől, melynek a nevét senki sem tudta megmondani. A fürdőhely minden fordulója a múlt század nagyjainak emlékét idézi: itt nyaralt Blaha Lujza, Jókai Mór s azt mondják, Széchenyi egy balatonfüredi magántársaságban vetette fel először az .Akadémia gondolatát ... A diszkertben nemsokára két régi oszlop fogja megjelölni azt a helyet, ahol Magyar- ország első kőszinháza állt: Kisfaludy Sándor 1823-ban szervezte meg a füredi színházat, melyben az ország akkori legnevesebb színészei játszottak. A füredi park mégis egy fiatal hársfára a legbüszkébb, mert Rabindranath Tagore ültette, a híres hindu költő, annak emlékére, hogy betegségéből Balatonfüreden gyógyult ki. De a költő nem elégedett meg a fa elültetésével, hanem a következő évben megkérte Párisban élő gyermekét, hogy jöjjön el Balatonfüredre és számoljon be neki levélben arról, megeredt-e a fa. Nagy nyugalommal vette tudomásul, hogy o fa megfogamzott, nő és fejlődik, mert a hindu hit szerint, ha valaki ültet egy fát és a fa megfogamzik, az azt jelenti, hogy ő még sokáig él . . . Füred nevezetességei közé tartozik az is, hogy mig a többi fürdőhelyeken a közönség szívesen sétál pizsamában és shortban, addig itt mindenki szalonképesen fel van öltözve . . . Ennek az a magyarázata, hogy itt sok a szívbajos beteg, akiknek a levegő használ s akik természetesen felöltözve üldögélnek az árnyékban. A felöltözött fürdővendégek láttán az egészségesek is szegyeinek levetkőzve járkálni s felöltöznek ők is . . . Füred balatoni körutam utolsó állomása. Lehet, hogy azért vagyok kicsit szomorú, lehet, hogy az idő teszi, mely tegnap borúsra fordult, lehet, hogy a vidék is hozzájárul: Füredet elhagyva mélabus nádasok következnek . . . Fuj a szél s a bucsuzbodó szemnek olvan kedves, hogy kicsi kukoricatáblák és zizegő nádasok integetnek a vonat után . . . j Sz. Veress Jolán. FÉRFISZABÓK1 Divatlap szükség]#» tűket legolcsóbban, nagy választék mellett az Ellenzék könyvosztályában Cluj, Plata Unirii, szerezhetik be l
