Ellenzék, 1935. augusztus (56. évfolyam, 173-199. szám)

1935-08-25 / 194. szám

193 5 augusztus 2 5.

ellenzék

'msem

z sxukseae van a,

Csatc alctcor ragyog lelj«

ség eben arca, 1

ha hel

igy tökéletesen

ápoli

Ho Elida SHampoo-va! ápolja baját mindig illatos, puha, cső* dálatosan szép és fényes lesz. Haját kedve szerint,könnyen rendezi el és a hullámok tovább tartanak.

KAMILLOFLOR

Special Shampoo szőke haj számára, a hegyikamilla virógkivona- tának felhasználásával készül. Hetvenszeresen süritett tömény kivonat.

BRUNETAFLOR

Special Shampoo sötét baj számára, a sötét szinü baj legjobb szépitö és ápoló szerét Hequil-t tartalmaz.

M albán „tártaim“

1915 tavaszán A1 bán iát megszálló csapataink gyakran hallották ezt a nevet: Ghilardi Leon. Most eg}' pár nap előtt, amikor a lapok Fieri környékének egy apró zendüléséről beszámoltak — a ribilió minduntalan felüti fejét Albániáiban — ismét fölbukkant Ghiüardi neve. Ezúttal utolsó használatra. Leon tábornok, az albán hadsereg felügyelő- * Je és az uralkodó főhadsegéde ugyanis merénylet áldozata lett, amikor a királyi gépkocsin mit sem tudva veszedelmekről, Pojani községein áthaladt. Azt hitte a lövöldöző, hogy a királyt, ismételt merényletek hősét, öli meg. Szinte hihetetlen, hogy ez a nagyméretű és kalandorszerü egyéniség igy, más helyett, véletlenül és félreértésből pusztuljon el, holott eddig, bár folytonos veszedelmekkel bajlódva és kockáztatva mindig sikerük ma gát a legkényesebb helyzetekből és a legfenyegetőbb pontokban kimentenie. Ghilardi ugyanis vakmerő és kockáztató ember volt, de a közvetlen, hogy ugymondjuk testre menő veszélyeikor a háborúban sem szerette és szerencsesén kikerülte. Ki és milyen volt ez az érdekes, valóban korszerű jelenség?

Nemsokáig kellett Durazzóban várnunk, hogy megtudjuk, Egyszerre csak megjelent Ghilardi mint vendég az étkezőnkben. Született „vendég” volt. Később a háború végén a legdélebb Albániában, már Epirusnak számitó terepen is találkoztam vele. Mihelyt megjelent valahol, az éliső pillanatban feltűnt, szinte szemet szúrt. Jelen vök. Nem azért, mert albán csandőrtiszti egyenruhát viselt az osztrák-magyar tisztek sapkájával, nem azért, mert nagy köpcös termete bízásnak indult és Albániában élelmezési nehézségekkel és maír iával küzdve, nem igen lehetett pocakot ereszteni, nem is azért, mort hosszú és szokatlan angolos pofaszakálla lengett-lobogott, hanem az egész lényéről szét áramló varász miatt. Valaki volt. Szemében nem mindennapi, sokoldalú lélek csillogott. Ravaszság, érzékiség, érzelmesség, nyugh a tatlanság, valami olyas, ami állandó fesz ült sággjel mesz- szibbre áttekint rajtunk és a dolgokon, nyug- taanul lesve valamit és félősen. Rendkívül sokat, érdekesen, képzelettől-1 fütött füllentéssel elegyeset beszélt. Egész haliam nyelven, még amiben kevéssé jártas volt is. Kitűnő biztosságigailJ. Etekintetben albánná lett: a shipetárok népe bámulatos nyelvtehetségü. Ghilardi, aki dalmata olasz családból származott és Horvátországban, nőtt fel, majd osztrák és magyar csapatoknál katonáskodott, a volt monarchiának úgyszólván minden nyelvén beszélt. Magyarul is, románul is elég jól gagyogott, a sokat beszélők szerencsés szemtelenségével. Társalgását elég nagyméretű műveltség fűszerezte. Nagyszerűen ismerte az olasz, francia s német irodalmat. Tömérdek verset tudott és szeretett idézni. Legszívesebben azonban katonai és szerelmi kalandokat meséit, közbe-közbe viharos kártyacsatákról emlékezve. Egyik legkedvesebb novellája volt, amikor bősz naturalizmussal mesélte, hogyan győzte le nyolcszor az óta- szokat, kilencszer a szerbeket önállóan és mikép fejeztette le, akasztatta, nyársbahuzzatta |

vagy ezer foglyát. Pedig nem yo.c kegyetlen. Nem is tehetett'. Kissé puha és kényelmes Volt; a kávéházban vitázó, a veszélytelen tábori- és vadásztüzek mellett regényes balkániak társaságában sokat éjszakázó ember mintaképe. Később a tiranai követségeken estélyezett, táncolt s kártyázott. De félbemaradt író létére, aki érzelmes mondatokat rögtönöz, önkéntelen élítévelygett a képzelet birodalmába . . .

Pedig pályája önmagában is érdekes. Főhadnagy volt, amikor Albánia fölszabadult a balkán háború után és nemzetközi csendőrség őrködött a rendjén. Ebbe Ghiraldi is jelentkezett, mert Becsben kard-bojtját nyomasz- tó ado-sságai veszélyeztették. Mikor rövid időre j

Wied Vilmos herceg — Carmen Sylva öccse, most román birtokos — lett Albánia fejedelme, udvarába sietett és mint őrnagy, hü és bizalmas hivéül szegődött: a polgárháborúban szép szerepe volt. Mikor az uj felség: a „Mbret” a világháború első fuvallattára megbukott és Albánia javarészt az áruló Essad pasa Toptani, majd az olaszok hatalmába kerül. Ghilardi a-mirdita-törzsek hegyeibe menekült, amig a megszálló osztrák-magyar csapatoknál jelentkezhetett. A XIX. hadtest elismervén őrnagyi rangját, megbízta „Czeták“ vagyis albán önkéntes csapatok szervezésével, amiket fö! használtak a Vojusa folyómenti olasz és a Tomcrica hegyén álló francia ! harcvonal ellen. Ez -a feladat nagyon tetszett

nekik, mert éveken át csaak farkasszemet

néztek az ellenfelek; Ghiraldi a szabadságát hátul a hadtápterü'éten, köztünk, v-agy távolabb Zágrábban, Budapesten, Bécsben tölthette jólétben, vidáman, mesélve-mesélve. Ilyen szabadcsapatnak a vezére volt Ahmed Zogu, a mostani albán király is, osztrák-magyar ezredesi rangban — 20 éves fiú volt mindössze — és nagy népi hátvéddel. A két ember között bizalmas viszony szövődött. Mikor a háború végén az osztrák-magyar csapatok ki- üritett-ék Albániát, egy pillanatra Ghiraldi- ban fölébredt az olasz eredet emléke és Itália szolgálatába lépett, de nem tudott bizalmat keresni. Megszökött és Belgrádban kötött ki, ahol a jugoszlávok szívesen látták albán

A HŐS HALÁLA

Irta: SZITNYAI ZOLTÁN

Vidéken töltöttem néhány hetet, amikor j egy este hosszú, harag|Os bugással- megszólalt I a telefon. Budapest jelentkezett s az egyik dumaparti szálloda portása jelentette, hogy Korb Gusztáv barátom óhajt velem beszélni. Meggyorsult a lélegzetem. Korb Kusztáv? Mit akar, mi beszól ni valója lehet -még velem ennek az embernek, akivel) már öt éve megszakítottam minden baráti érintkezést? Nem érdekéi, nem tűröm, hogy érdekeljen! Nem óhajtok vele beszélni — akartam felelni, ehelyett izgatottság sistergett át bensőmön, amint barátom rég nem hallott hangja búgott felém a kagylóból:

— Pár napja érkeztem Parisból1 és okvetlenül: beszélni szeretnék veled.

— Parancsoljál — feleltem tartózkodóan.

— Nem igy, hanem személyesen. Ezért arra kérlek, hogy a hajnali vonattal utazz fel és látogass meg szállodai lakásomon.

— Lehetetlen! — de már éreztem, hogy eilentálláisom nem fog sokáig tartani, hiszen kíváncsiságomat is foglalkoztatta, hogy mi lehet, amit közölni akar ez az ember, akinél különösebb és érdekesebb emberrel még nem talákoztam életemben.

— Én pihenni jöttem ide s ha most félbeszakítom üdülésemet. ..

— Kálmán, régi, öreg barátod kér erre a szivességre, akinek talán utolsó kérése ez hozzád az életben,

I A hang oly őszintén könyörgő volt, hogy I nem lehetett tovább ellenkeznem. Volt idő, amikor valóban barátok voltunk. Bizonyára komoly ok késztetheti arra, hogy éppen velem akarjon beszélni, aki már rég eltávolodtam tőle. Hajnalba vonatra ültem s már kora délelőtt fölkerestem szállodai szobájában. Amikor utoljára láttam, vidám ember volt és tündöklő társalgó. Egyesek szerint az asz- szonyek bolondja, ez -azonban nem igaz, mert -az asszonyok voltak az ő bolondjai. Nem lehet ráfogni, hogy szép ember lett volna, de mégis több volt, mint vonzó kiílsejü férfi. Szélesvállu, karcsú, nyúlánk teste csupa izom, hajlékonyság, fürgeség s a tekintetéből hideg, sokszor kegyetlen, de mégis szinte megejtő, kék fény áradt. Elsőrendű c élfövő, veszélyes vívó, akinek szerdlmeiről, halálos párbajairól és vakmerő kalandjairól valóságos legendák keringtek. Mondják, hogy a veszély é-s -a szükség pillanataiban szinte földöntúli erőkkel rendelkezett. Hallottam egy esetérő', amikor a váratlanul betoppanó férj elől menekülve, ötméteres kőkerítésen vetette át magát és sértetlenül került ki az utána küldött puskagolyóknak valóságos sortüzéből. Az életet nem becsülte, a halálfélelmet nem ismerte. Vannak-e férfi-tulajdonságok, melyek vonzóbbak lehetnek a nők szemében? Volt azonban egy gyengéje, amiről kevesen tudtak. Halálosan rettegett a hetes számtól.

Ezért nagyon -meglepett, amikor a portás közölte velem, hogy az első emelet he-tes- száimu szobájában lakik. Kopogtatásomra alig hallható hang felelt. Döbbenten torpantam meg -a különféle villanycsengőknek éktelen zenebonájára, mely belépésemkor fogadott. De még ennél is jobban megidöbbentett az ellem, táruló látvány. Barátom a sezlónon feküdt, a szemén fekete pápaszemmel, mely szinte halotti jeleget adott elkeskenyedett arcának, összekulcsolt kezeit a mellén nyugtatta, -mint a halottak.-— Te vagy az öccsie? — kérdezte bágyadt hangon. — Köszönöm, hogy mégis eljöttél’. Gyere ide és ülj le mellém. Én olyan gyönge vagyok, hogy nem tudok fölálni.

A fegyvereknek valóságos arzenálja vette körül. Legalább öt-hat revolver hevert a sezlón szé'én. Pillanatokig nem jutottam szóhoz. Mitől fél ez az ember? Ez az ember, aki azelőtt nem ismerte a félelmet? Mi lett a párbajhősből és asszonyszivek elszánt zsák- mányolójából. Mi történt vele?

— Mondd csak, — és sutto-góvá vált a hangja — nem láttál a folyosón egy gyanús ólálkodó alakot?

— Egy lelket sem.

Kételkedőén nézett rám. Aztán az ajtó felé fülelt és halálos rémü-et ült ki a szemében. Lépteket hallott. Én nem hallottam semmit. De igen iigen, valaki megállt az ajtó előtt és hallgatódzott. Meg akartam nyugtatni és hirtelen kitártam az ajtót. Biztosra vettem, hogy ha-lucinál, rémképei vannak, üldözési mániában szenved. Majd elvágódtam megdöbbenésemben, amikor egy frakkos pincért

találtam magammal szemben. — Ugyebár mi csöngettünk. Bocsánatot kért és mélyen meghajtotta magát. Furcsa, mefisztói- mosoJy jelent meg széles, vérvörös ajkán. Magam is különösnek találtam az esetet, de a barátomat igyekeztem megnyugtatni:

— Csak a szobaipiracér volt.

Legyintett és bágyadtan mosolygott.

— Ne hidd, itt ólálkodik állandóan. Tegnap éjszaka álkullccsal hatolt a szobámba, de engem felriasztottak a vészcsengők, amiket éppen miatta helyeztettem ef. Revolvert szegeztem rá. Akkor elmenekült.

— És miért költöztél a hetes szá-mu szobába? Hiszen te valamikor annyira irtóztál a hetes számtól?

— Igen, igen, minden rossznak, ami életemben ért, a hetes szám volt az okozója Harcoltam el éne egy életen keresztül. Nem bírom tovább. Letettem a fegyvert és megadtam magam. Beköltöztem ide és a hetes szám védelme alá helyezkedtem. Vazalusa vagyok, bebörtönzött rabja. Ha elég erős volt ahhoz, hogy tönkretegyen, talán ahhoz Is elé: erős lesz, hogy megvédőImezzen.

Lassan kivilágosodott előttem, hogy gyanúm mé-gis helyes volt. Barátom súlyos hipohondriába és üldözési mániába esett. Azon felül1, mint később kiderült, súlyos morfinista is volt. Erről! soha sem beeszélt sem nekem, sem másnak. Sajnos, nem tekinthettem pápaszemének fekete üvege mögé, a szemekig, amint fáradt mondatokban elmesélte teljes anyagi tönkremenetelét.

— És most arra felelj nekem, — a két fekete üveg merően reám szegeződöct — ho