Ellenzék, 1935. augusztus (56. évfolyam, 173-199. szám)

1935-08-25 / 194. szám

Szerkesztőség, kiadóhivatal, nyomda: Cluj, 5tr. I. G. Duca No. 8. Fiékkiadóhivacal és könyvosztály: Piát« Unirii 9. ezim. — Telefonszám: 109. — Levélcím: Cluj, postafiók 80, LVÎ. ÉVFOLYAM, 19 4. SZÁM. MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA: BARTHA MIKLÓS HBMMm vasárnap Előfizetési arak: havonta 70, negyedévre 2x0, félérvre 419, »vest* 840 lej. — Magyarországra: negyedévre 10, félévre 20, éven te aa pengő. A többi külföldi államokba csak a portók3l3abözetteí táWk, 193 5 AUGUSZTUS 25. Franciaország veszi át a közvetítést az afrikai háborús veszély ügyében---- imf —MM——— —• Francia közvetítés érdekében hozott az angol minisztertanács váratlanul mérsékeli határozatot — Anglia csak legszélsőbb esetben gondol meg* torié rendszabályokra* — Újabb gyarmati osztozkodás terve* — Holnap reggel kezdődnek az északoiaszországi nagy hadgyakorlatok „A helyzet ma sem ad komolyan számbavehető alapot a reménykedésre, de a kilá­tások még sem annyira sötétek, mint két nappal ezelőtt'. Ebben a megállapításban fog­lalja össze a francia külpolitika föorgánuma, a Temps az angol minisztertanács határo­zatai után előállott helyzetet. A lényeg a válság mai pillanatában, a világsajtó szerint az, hogy a helyzet legalább egyelőre nem rosszabodik olyan rohamosan, mint az utóbbi napokban, bár Olaszország változatlanul folytatja tovább csapat- és hadianyagküldését Afrika felé. Az angol kormány azonban, melytől erélyes válaszra vártak az olasz visz- szautasitásokkal szemben, arra az álláspontra helyezkedett, hogy amig a békés megol­dás lehetőségére legcsekélyebb mértékben is számítani lehet, nem hoz olyan határoza­tokat, melyek a diplomáciai megoldásnak nehézséget okozhatnának. A szeptember é-ig rendelkezésre álló két hetet tehát még diplomáciai tárgyalásokra fogják fölhasználni és az angol kormány csak a genfi tárgyalások teljes sikertelensége esetén dönt újra to­vábbi magatartásáról. A közvetítés nehéz mr-rVí/a a francia diplomáciára vár, melynek most újra pozitiv ajánlattal kell fellépni a válság megoldására. Újabb angol közvetítő kezdeményezés ebben az irányban már nem várható, az angol kormány előtérbe engedi a franciákat és szeptember í-ig a várakozás álláspontjára helyezkedik. Londoni jelenté­sek szerint azonban fönntartja indítványát, hogy Abesszínia számáru angol Szomáliban tengeri kikötőt ad, ha Abesszínia viszont bizonyos területi engedményekre határozza el magát Olaszországgal szemben. Mines izé angol megtorló intézkedésekről 4 Ceok tövében borzalmas szerencsétlenség történt. Ezt sú­lyos és komor szóvá kell tenni. Igaz viszont, másutt is és egyre sűrűbben ismétlődnek most a nagyarányú szerencsétlenségek. Mint­ha törvény igazgatná őket. De másutt poli­tikai okokat is lehet föltételezni. A németor­szági gyártelep felrobbanása és a földalatti vasút beomlása, Olaszországban a vízgyűjtő medencék gátszakadása és liadiszergyár le­vegőbe röpülése könnyen a földalatti bujto- gatás számlájára irható. (Más a helyzet ná­lunk: itt nagy mély nyugalom van. Gyérszá- tau kommunistáink is régóta pihennek, más gyanús elem pedig a kártevés gonoszsága nélkül szenvedi az idők megpróbáltatásait. Ami tulajdonkép nyugtalan elem van orszá­gunkban, az a szélsőjobboldali áramlatok­ban úszik és igy tele van a faj, az uralkodó nemzet és a közintézmények határtalan sze­relmével. Senki se rombol, csak a véletlen. Semmi okunk feltételezni, hogy a €enk tövé­ben összeomlott hangár politikai bűn követ­kezménye. Annál inkább, hogy a romlandó helyzetünkben, az időszerű könnyelműség­ben gyökerező felületesség és gondatlanság folytán eshetett meg ez a szörnyűség. A világért sem zárjuk ki a ki nem számítható balsorsot se: az önkéntelen szerencsétlensé­get. De csak habozva. Amig nagyon komoly és igea meggyőző vizsgálat be nem bizonyít­ja, hogy senkit sem terhel a felelősség, köte- lességszerüen súlyos felelősséggel megterhel­tük, aki ebben az építkezésben ' ^rrunemü felelősséggel tartozik. Hiszen nyilvánvaló lett, hogy közpénzek elsikkadása, közmun­kák kiadása körül alkalmazott kedvezés, műszaki felületesség okozta például a Bán­ság fővárosában egy nagy városi mozi tete­jének a bedölését. Mit szóljunk a iPrahova-i hídról, amely az elmúlt 15 év alatt ismétel- len megrémített és a forgalomban meggá­tolt váratlannak látszó, de nem váratlan több leszakadásával? Még nem felejtettük el a nagy lőszerrobbanást se fővárosunk erődgyürüiben. Erről a sok „véletlenről“ mind bebizonyult, hogy a kellő gond elmu­lasztása következtében történt. Kifelé ezt nem kell szégyelnünk, mert másutt is akad ilyesmi, ha nem is sokszor és nem is oly nyilvánvaló hibák folytán, de befelé mind­ezt szigorúan a lelkiismeretünk elé kell állí­tani és megkeresni a kiküszöbölő módokat. Egyformán fájdalmat okoz nekünk min­den áldozat. A halál és szerencsétlenség az igazi emberszeretet részéről soha se minő­sülhet vallási vagy nemzetiségi szempontok szerint. Minden emberi tömegélet egyformán drága és minden pusztulás fájdalmas. S most mégis hivatkozunk nemzetiségi szem­pontra, hiszen a numerus valachicus, hiszen a nemzeti munkavédelem korában élünk, mely följogosít erre. Bár ne élnénk ily hely­zetben és ne élhetnénk vele. A Brasov-i szerencsétlenek tekintélyes része román nem­zetiségű volt. Persze most már munkafel­vételnél megnézik a nemzetiséget Vaida na­gyobb örömére. Mindezt a világért se mond­juk valamely rejtett célzattal. Egyszerűen az ily hivatalos építkezések hivatalos és ezért kitűnő vezetőségét ezen az alapon fi­gyelmeztetni akarjuk, hogy ha valahol eddig nem alkalmazták, most már igazán tegyék és fokozott mértékben tegyék ezt meg: a kellő ügyelet biztosítékait a román munkásélet védelmére. Nem elég szavalni a numerus valachicust és mégkevésbé elég ezt keresztül erőszakolni más kárára, most már a nehéz és keserves építkezéseknél is, hanem foko­zottabb erővel kell védeni az életet, amely­nek a kenyeret más élet veszedelmével nyúj­tották. A nagy jelszavak és a nagy elhatá­rozások komoly körültekintést és izgatott lelkiismeretességet követelnek. Nagyobbat, mint eddig és másutt, ahol a kizárólagosság érzéseivel nem hozakodnak elő. És ahol tisz­teletben tartják a munka szabadelvüségét. Továbbá pedig ilyen, sajnos már nem mel­lékes körülményeken túl pillantva követel­nünk kell, hogy ne játszanak sehol kőny- nyelmüen az emberi élettel és az anyagi értékekkel, vessenek már véget az általáno­san érvényesülő lomposságnak, felületesség- érdektelenségnek. LONDON. (Az Ellenzék távirata.) Politi­kai körök véleménye szerint az angol mi­nisztertanács a P.euter által adott jelentés­ben említett tárgyakon kivül foglalkozott az olasz—abesszin ellentét által okozott válság minden lehetőségével. Szóba kerültek a tanácskozás folytán a megtorló rendszabályok is, melyekről azonban az volt az egyhangú vélemény, hogy Anglia csak a legszélsőbb esetben gondolhat alkalmazásukra. c Ilyen eset lett volna az, ha Olaszország visszautasítja, hogy a népszövetségi tanács szeptember 4-i ülésén résztvegyen. Minthogy azonban ez nem történt meg, megtorló rend­szabályok alkalmazására gondolni sem lehet. Az angol kormánynak különben sincs tervé­ben, hogy a megtorló rendszabályok kérdé­sében a kezdeményezést magához ragadja. Ellenkezőleg, a szélső határig ki akarja használni a békés, megegyezéses eszközök alkalmazását a Népszövetség keretén belül is. A diplomáciai tárgyalások sikertelensége esetén, angol felfogás szerint, még mindig lehet népszövetségi keretben is halasztó mód­szerhez folyamodni például abban a formá­ban, hogy a Népszövetség vizsgáló bizottsá­got küldött ki, amelynek jelentéstételéig el­lenségeskedésekre nem kerülhet sor. Ha mindezek a lehetőségek sikertelenek volná­nak, Anglia csak akkor gondolna megtorló rendszabályokra, természetesen azzal a fönn­tartással, hogy a többi hatalmak is csatla­koznak ezekhez a rendszabályokhoz. A béke érdekében . . . Az angol kormány Londonban maradt tag­jai tegnap megint értekezletet tartottak, melynek befejezése után a külügyminisztérium diplomáciai utón tájékoztatta a francia kormányt a minisz­tertanácsi határozatokról. Erre az újabb tanácskozásra, melyet nyil­vánvalóan az angol külpolitika két vezetője, I Sir Sámuel Hoare és Eden tartottak szüksé­gesnek, valószínűleg azért került sor, mert a francia kormány valamilyen közvetítési tervhez kérte az angolok hozzájárulását. A tanácskozás után MacDonald elutazott skó­ciai nyaralójába, Lossiemouth-ba. A sajtó szerint, uj angol kezdeményezés a népszövet­ségi tanácskozás előtt nem várható. A mi­niszterek készen állanak azonban arra, hogy fölmerülő szükség esetén újra Londonba jöj­jenek. Anglia most már minden újabb lépés előtt bevárja, hogy lesz-e eredménye a fran­cia kísérletnek, melynek sikertelensége ér­dekében hozott főleg annyira mérsékelt ha­tározatokat az angol minisztertanács. A sajtó annak az óhajának ad kifejezést, hogy Olasz­ország értse meg az angol minisztertanács magatartását, melyei joggal lehel bölcsnek nevezni. A munkáspárti Daily Herald és a RÓMA. (Az Ellenzék távirata.) Olaszor­szágból tovább folyik a csapatküldés Eritrea és Szomáüi felé. Ma Nápolyból négyezer fe- keteinges indul útnak. A lapok szerint Olasz­ország hajókat vásárol német hajóstársasá­goktól, melyeket szintén csapatküldésre használ föl. Az olasz sajtó elsősorban a hol­nap reggel kezdődő nagyszabású hadgyakor­latokkal foglalkozik, melyek főleg Déllirol- ban az olasz—osztrák határ mentén foly­nak le. 'A hadgyakorlatokat maga Mussolini fogja vezetni. Egész Déltirol tele van tüzérség­gel, tankokkal, autókkal, tábori rádióállo­másokkal és katonai táborokkal. A had­gyakorlat abból a feltevésből indul ki, hogy Németország felöl ellenség támadja meg a tiroli határt és az első támadás erejével az Adige völgyében előnyömül, konzervatív Morning Post egyaránt elisme­rik a minisztertanácsi döntés mérséklését és a pillanat szükségleteihez igazodó voltát. A sajtó azonban hangoztatja, hogy Anglia a békés föllépés határai között megtette a szükséges intézkedéseket a birodalom sérthe­tetlenségének biztosítása érdekében. A mi­nisztertanács ezért részletesen meghallgatta az admirálitás első lordjának jelentését és helyesléssel vette tudomásul, hogy az angol flotta különösen a Földközi-tengeren min­den lehetőségre készen áll. Az olasz sajtó ellen PÁ'RIS. (Az Ellenzék távirata.) Á francia sajtó szerint a helyzet valamelyes enyhülésé­ről lehel beszélni. A lapok dicsérik az angol kormány példás hidegvérét, mely egyedüli helyes diplomáciai módszernek tekinthető ebben a pillanatban. Minden más határozat végét vághatta vol­na a békés lehetőségeknek. Mussolinival szemben fenyegetésekkel nem lehet semmire se menni. A helyzet ma is súlyos, de kevésbé kilátástalan, mint a párisi tanácskozások megszakítása pillanatában. Nem valószínű, hogy a fegyveres elinté­zést Kcletafrikában el lehessen hárítani, de meg kell tenni mindent, írják a lapok, hogy megakadályozzák a há­ború lángjának átterjedését a többi földré­szekre is. A Journal des Débats ennek ér­dekében az olasz lapok hangjának mérsék­lését kivánja. Helyes volna szerinte, ha hiva­talos francia helyről utalnának Rómában ar­ra, hogy az angolokkal szemben alkalmazott olasz sajtóhang megengedhetetlen. Politikai körökben elterjedt hirek szerint megint föl­merült az afrikai gyarmatok újabb elosztá­sának terve, mellyel esetleg kielégítenék az olasz igényeket. A lapok egyrésze aggodal­mát fejezi ki, hogy Franciaországtól ez a terv túlságosan súlyos áldozatokat követel­het. mielőtt még az olasz hadsereg kellőképen védekezhetne. Az olasz hadsereg erre legsürgősebben fel vonultatja minden erejét, elsősorban moto­rizált hadosztályait. Két-három nap alatt az olaszok túlerővel lépnek föl az északról be­nyomuló idegen katonaság ellen és Trient felől megkezdik az ellentámadást. Erre a támadó haderő védelmi állásokban helyez­kedik el s az olaszok hivatása, hogy ezek­ből a védelmi állásokból a külföldi támadó­kat kiszorítsa. A hadgyakorlaton összesen három gyalogos hadosztály, két villámhad­osztály és a trienti motorizált hadosztály vesznek részt a hozzájuk csatolt különböző hegyi csapatokkal. A déltiroli hadgyakorla­tokkal egyidejűleg kisebbszerü hadgyakor latok folynak le Nápoly és Bari között. Udine mellett, a lombard Alpokban és a délólaszországi Appeninekben is. Mussolini személyesen vezeti a hadgyakorlatok

Next

/
Thumbnails
Contents