Ellenzék, 1935. augusztus (56. évfolyam, 173-199. szám)

1935-08-25 / 194. szám

Szerkesztőség, kiadóhivatal, nyomda: Cluj, 5tr. I. G. Duca No. 8. Fiékkiadóhivacal és könyvosztály: Piát« Unirii 9. ezim. — Telefonszám: 109. — Levélcím: Cluj, postafiók 80,

LVÎ. ÉVFOLYAM, 19 4. SZÁM.

MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA: BARTHA MIKLÓS

HBMMm

vasárnap

Előfizetési arak: havonta 70, negyedévre 2x0, félérvre 419, »vest* 840 lej. — Magyarországra: negyedévre 10, félévre 20, éven te aa pengő. A többi külföldi államokba csak a portók3l3abözetteí táWk,

193 5 AUGUSZTUS 25.

Franciaország veszi át

a közvetítést az afrikai háborús veszély ügyében---- imf —MM——— —•

Francia közvetítés érdekében hozott az angol minisztertanács váratlanul mérsékeli határozatot — Anglia csak legszélsőbb esetben gondol meg* torié rendszabályokra* — Újabb gyarmati osztozkodás terve* — Holnap reggel kezdődnek az északoiaszországi nagy hadgyakorlatok

„A helyzet ma sem ad komolyan számbavehető alapot a reménykedésre, de a kilátások még sem annyira sötétek, mint két nappal ezelőtt'. Ebben a megállapításban foglalja össze a francia külpolitika föorgánuma, a Temps az angol minisztertanács határozatai után előállott helyzetet. A lényeg a válság mai pillanatában, a világsajtó szerint az, hogy a helyzet legalább egyelőre nem rosszabodik olyan rohamosan, mint az utóbbi napokban, bár Olaszország változatlanul folytatja tovább csapat- és hadianyagküldését Afrika felé. Az angol kormány azonban, melytől erélyes válaszra vártak az olasz visz- szautasitásokkal szemben, arra az álláspontra helyezkedett, hogy amig a békés megoldás lehetőségére legcsekélyebb mértékben is számítani lehet, nem hoz olyan határozatokat, melyek a diplomáciai megoldásnak nehézséget okozhatnának. A szeptember é-ig rendelkezésre álló két hetet tehát még diplomáciai tárgyalásokra fogják fölhasználni és az angol kormány csak a genfi tárgyalások teljes sikertelensége esetén dönt újra további magatartásáról. A közvetítés nehéz mr-rVí/a a francia diplomáciára vár, melynek most újra pozitiv ajánlattal kell fellépni a válság megoldására. Újabb angol közvetítő kezdeményezés ebben az irányban már nem várható, az angol kormány előtérbe engedi a franciákat és szeptember í-ig a várakozás álláspontjára helyezkedik. Londoni jelentések szerint azonban fönntartja indítványát, hogy Abesszínia számáru angol Szomáliban tengeri kikötőt ad, ha Abesszínia viszont bizonyos területi engedményekre határozza el magát Olaszországgal szemben.

Mines izé angol megtorló

intézkedésekről

4 Ceok tövében

borzalmas szerencsétlenség történt. Ezt súlyos és komor szóvá kell tenni. Igaz viszont, másutt is és egyre sűrűbben ismétlődnek most a nagyarányú szerencsétlenségek. Mintha törvény igazgatná őket. De másutt politikai okokat is lehet föltételezni. A németországi gyártelep felrobbanása és a földalatti vasút beomlása, Olaszországban a vízgyűjtő medencék gátszakadása és liadiszergyár levegőbe röpülése könnyen a földalatti bujto- gatás számlájára irható. (Más a helyzet nálunk: itt nagy mély nyugalom van. Gyérszá- tau kommunistáink is régóta pihennek, más gyanús elem pedig a kártevés gonoszsága nélkül szenvedi az idők megpróbáltatásait. Ami tulajdonkép nyugtalan elem van országunkban, az a szélsőjobboldali áramlatokban úszik és igy tele van a faj, az uralkodó nemzet és a közintézmények határtalan szerelmével. Senki se rombol, csak a véletlen. Semmi okunk feltételezni, hogy a €enk tövében összeomlott hangár politikai bűn következménye. Annál inkább, hogy a romlandó helyzetünkben, az időszerű könnyelműségben gyökerező felületesség és gondatlanság folytán eshetett meg ez a szörnyűség. A világért sem zárjuk ki a ki nem számítható balsorsot se: az önkéntelen szerencsétlenséget. De csak habozva. Amig nagyon komoly és igea meggyőző vizsgálat be nem bizonyítja, hogy senkit sem terhel a felelősség, köte- lességszerüen súlyos felelősséggel megterheltük, aki ebben az építkezésben ' ^rrunemü felelősséggel tartozik. Hiszen nyilvánvaló lett, hogy közpénzek elsikkadása, közmunkák kiadása körül alkalmazott kedvezés, műszaki felületesség okozta például a Bánság fővárosában egy nagy városi mozi tetejének a bedölését. Mit szóljunk a iPrahova-i hídról, amely az elmúlt 15 év alatt ismétel- len megrémített és a forgalomban meggátolt váratlannak látszó, de nem váratlan több leszakadásával? Még nem felejtettük el a nagy lőszerrobbanást se fővárosunk erődgyürüiben. Erről a sok „véletlenről“ mind bebizonyult, hogy a kellő gond elmulasztása következtében történt. Kifelé ezt nem kell szégyelnünk, mert másutt is akad ilyesmi, ha nem is sokszor és nem is oly nyilvánvaló hibák folytán, de befelé mindezt szigorúan a lelkiismeretünk elé kell állítani és megkeresni a kiküszöbölő módokat.

Egyformán fájdalmat okoz nekünk minden áldozat. A halál és szerencsétlenség az igazi emberszeretet részéről soha se minősülhet vallási vagy nemzetiségi szempontok szerint. Minden emberi tömegélet egyformán drága és minden pusztulás fájdalmas. S most mégis hivatkozunk nemzetiségi szempontra, hiszen a numerus valachicus, hiszen a nemzeti munkavédelem korában élünk, mely följogosít erre. Bár ne élnénk ily helyzetben és ne élhetnénk vele. A Brasov-i szerencsétlenek tekintélyes része román nemzetiségű volt. Persze most már munkafelvételnél megnézik a nemzetiséget Vaida nagyobb örömére. Mindezt a világért se mondjuk valamely rejtett célzattal. Egyszerűen az ily hivatalos építkezések hivatalos és ezért kitűnő vezetőségét ezen az alapon figyelmeztetni akarjuk, hogy ha valahol eddig nem alkalmazták, most már igazán tegyék és fokozott mértékben tegyék ezt meg: a kellő ügyelet biztosítékait a román munkásélet védelmére. Nem elég szavalni a numerus valachicust és mégkevésbé elég ezt keresztül erőszakolni más kárára, most már a nehéz és keserves építkezéseknél is, hanem fokozottabb erővel kell védeni az életet, amelynek a kenyeret más élet veszedelmével nyújtották. A nagy jelszavak és a nagy elhatározások komoly körültekintést és izgatott lelkiismeretességet követelnek. Nagyobbat, mint eddig és másutt, ahol a kizárólagosság érzéseivel nem hozakodnak elő. És ahol tiszteletben tartják a munka szabadelvüségét. Továbbá pedig ilyen, sajnos már nem mellékes körülményeken túl pillantva követelnünk kell, hogy ne játszanak sehol kőny- nyelmüen az emberi élettel és az anyagi értékekkel, vessenek már véget az általánosan érvényesülő lomposságnak, felületesség- érdektelenségnek.

LONDON. (Az Ellenzék távirata.) Politikai körök véleménye szerint az angol minisztertanács a P.euter által adott jelentésben említett tárgyakon kivül foglalkozott az olasz—abesszin ellentét által okozott válság minden lehetőségével.

Szóba kerültek a tanácskozás folytán a megtorló rendszabályok is, melyekről azonban az volt az egyhangú vélemény, hogy Anglia csak a legszélsőbb esetben gondolhat alkalmazásukra. c

Ilyen eset lett volna az, ha Olaszország visszautasítja, hogy a népszövetségi tanács szeptember 4-i ülésén résztvegyen. Minthogy azonban ez nem történt meg, megtorló rendszabályok alkalmazására gondolni sem lehet. Az angol kormánynak különben sincs tervében, hogy a megtorló rendszabályok kérdésében a kezdeményezést magához ragadja. Ellenkezőleg, a szélső határig ki akarja használni a békés, megegyezéses eszközök alkalmazását a Népszövetség keretén belül is. A diplomáciai tárgyalások sikertelensége esetén, angol felfogás szerint, még mindig lehet népszövetségi keretben is halasztó módszerhez folyamodni például abban a formában, hogy a Népszövetség vizsgáló bizottságot küldött ki, amelynek jelentéstételéig ellenségeskedésekre nem kerülhet sor. Ha mindezek a lehetőségek sikertelenek volnának, Anglia csak akkor gondolna megtorló rendszabályokra, természetesen azzal a fönntartással, hogy a többi hatalmak is csatlakoznak ezekhez a rendszabályokhoz.

A béke érdekében . . .

Az angol kormány Londonban maradt tagjai tegnap megint értekezletet tartottak, melynek befejezése után

a külügyminisztérium diplomáciai utón tájékoztatta a francia kormányt a minisztertanácsi határozatokról.

Erre az újabb tanácskozásra, melyet nyilvánvalóan az angol külpolitika két vezetője,

I

Sir Sámuel Hoare és Eden tartottak szükségesnek, valószínűleg azért került sor, mert a francia kormány valamilyen közvetítési tervhez kérte az angolok hozzájárulását. A tanácskozás után MacDonald elutazott skóciai nyaralójába, Lossiemouth-ba. A sajtó szerint, uj angol kezdeményezés a népszövetségi tanácskozás előtt nem várható. A miniszterek készen állanak azonban arra, hogy fölmerülő szükség esetén újra Londonba jöjjenek. Anglia most már minden újabb lépés előtt bevárja, hogy lesz-e eredménye a francia kísérletnek, melynek sikertelensége érdekében hozott főleg annyira mérsékelt határozatokat az angol minisztertanács. A sajtó annak az óhajának ad kifejezést, hogy Olaszország értse meg az angol minisztertanács magatartását, melyei joggal lehel bölcsnek nevezni. A munkáspárti Daily Herald és a

RÓMA. (Az Ellenzék távirata.) Olaszországból tovább folyik a csapatküldés Eritrea és Szomáüi felé. Ma Nápolyból négyezer fe- keteinges indul útnak. A lapok szerint Olaszország hajókat vásárol német hajóstársaságoktól, melyeket szintén csapatküldésre használ föl. Az olasz sajtó elsősorban a holnap reggel kezdődő nagyszabású hadgyakorlatokkal foglalkozik, melyek főleg Déllirol- ban az olasz—osztrák határ mentén folynak le.

'A hadgyakorlatokat maga Mussolini fogja vezetni. Egész Déltirol tele van tüzérséggel, tankokkal, autókkal, tábori rádióállomásokkal és katonai táborokkal. A hadgyakorlat abból a feltevésből indul ki, hogy Németország felöl ellenség támadja meg a tiroli határt és az első támadás erejével az Adige völgyében előnyömül,

konzervatív Morning Post egyaránt elismerik a minisztertanácsi döntés mérséklését és a pillanat szükségleteihez igazodó voltát. A sajtó azonban hangoztatja, hogy Anglia a békés föllépés határai között megtette a szükséges intézkedéseket a birodalom sérthetetlenségének biztosítása érdekében. A minisztertanács ezért részletesen meghallgatta az admirálitás első lordjának jelentését és helyesléssel vette tudomásul, hogy az angol flotta különösen a Földközi-tengeren minden lehetőségre készen áll.

Az olasz sajtó ellen

PÁ'RIS. (Az Ellenzék távirata.) Á francia sajtó szerint a helyzet valamelyes enyhüléséről lehel beszélni. A lapok dicsérik az angol kormány példás hidegvérét, mely egyedüli helyes diplomáciai módszernek tekinthető ebben a pillanatban.

Minden más határozat végét vághatta volna a békés lehetőségeknek. Mussolinival szemben fenyegetésekkel nem lehet semmire se menni. A helyzet ma is súlyos, de kevésbé kilátástalan, mint a párisi tanácskozások megszakítása pillanatában.

Nem valószínű, hogy a fegyveres elintézést Kcletafrikában el lehessen hárítani, de

meg kell tenni mindent,

írják a lapok, hogy megakadályozzák a háború lángjának átterjedését a többi földrészekre is. A Journal des Débats ennek érdekében az olasz lapok hangjának mérséklését kivánja. Helyes volna szerinte, ha hivatalos francia helyről utalnának Rómában arra, hogy az angolokkal szemben alkalmazott olasz sajtóhang megengedhetetlen. Politikai körökben elterjedt hirek szerint megint fölmerült az afrikai gyarmatok újabb elosztásának terve, mellyel esetleg kielégítenék az olasz igényeket. A lapok egyrésze aggodalmát fejezi ki, hogy Franciaországtól ez a terv túlságosan súlyos áldozatokat követelhet.

mielőtt még az olasz hadsereg kellőképen védekezhetne.

Az olasz hadsereg erre legsürgősebben fel vonultatja minden erejét, elsősorban motorizált hadosztályait. Két-három nap alatt az olaszok túlerővel lépnek föl az északról benyomuló idegen katonaság ellen és Trient felől megkezdik az ellentámadást. Erre a támadó haderő védelmi állásokban helyezkedik el s az olaszok hivatása, hogy ezekből a védelmi állásokból a külföldi támadókat kiszorítsa. A hadgyakorlaton összesen három gyalogos hadosztály, két villámhadosztály és a trienti motorizált hadosztály vesznek részt a hozzájuk csatolt különböző hegyi csapatokkal. A déltiroli hadgyakorlatokkal egyidejűleg kisebbszerü hadgyakor latok folynak le Nápoly és Bari között. Udine mellett, a lombard Alpokban és a délólaszországi Appeninekben is.

Mussolini személyesen vezeti a hadgyakorlatok