Ellenzék, 1935. július (56. évfolyam, 147-172. szám)
1935-07-13 / 157. szám
Szerkesztőség, kiadóhivacal, nyomda: Cluj, Str. I. G. Daca No. S: Fi ókkiadóhivatal és k ö n y v o s z t á 1 y : Piaţa Unirii 9 szies, — Telefonszám: 109. — Leveleim: Cluj, postafiók 80. Utó M AGYA!? POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA: BARTH A MIKLÓS n»zi3PaíKiii^iZ.^U*ria9ir/«t:z/ , > r.s;e*r.rr'-_ ;x*%iyr*»*aanjrr«*#r.'*«m'/oi ’mmtHUrMUáHtatiii «b-.kI «sasa«mu339BCMGK>3rz^ Liófiásetósi írak: havonta 70, negyedévre 2to. félévre 123, tzrati í-ifC lej. — Magyarországra: negyedévre 10, félévre 23, év:a:e vj pengő. A többi külföldi államokba csak a portókülöabózertel cóób. Isk crv/rcÄixtrs? tryrmr,y<vv.7.-v ana LVI. ÉVFOLYAM, 157 SZÁM. SZOMBAT 19 3 5 JULIUS 13. ■«; ...... .Jíjzvnn SSzoroficfás gyötri az embereket mindenütt és minden féle címen. A román lap. amely az indítékot adta erre az írásunknak, nyersebb rímet hasznai. A marsall szócsöve, az Îndreptarea katonás tollal a helyzetet ,.igcn nagy általános félelemnek“ jellemzi. Ezt írja föl címnek is. Az egyik jel volna szerinte — az alcímek sorolják föl a jeleket —, hogy még a miniszterelnök se mer szabadságra menni. Aztán folytatja: a pénzügyi helyzet nagyon válsaHSBESSKoa ságos; nem tudunk eléggé megfelelni 2 nemzeti biztonságnak, ami más szóval nem egyéb, mint a Skoda-féle megrendelés fennakadása, mert Csehszlovákia, pedig egyazon kisantantban ül Romániával és állítólag lelkesen készül ama kapcsolatok elmélyítésére, amelyek segítségével komoly gazdasági antant jöhet létre, pénzügyi és kereskedelmi vonatkozásban rendkívül megnehezíti részünkre a fizetések teljesítését. De Averescu lapja a félsznek még más vonásait is halmozza. Az alcímekben továbbá ezeket írja: nem tudjuk végrehajtani az idegen országokkal kötött pénzügyi egyezményeket; a kereskedelmi válság „akiit“ kezd lenni — és ezen a ponton mindenkinek eszébe jut, hogy egyedül a kereskedelmi miniszter ment szabadságra, úgy látszik el is fog merülni a pihenésben és a közegészségügy éber őre, aki most helyettesíti, próbálhatja meg a válságba jutott anyagcserének a meggyógyitását a nyáron át, mert ősszel talán már nem adódik több alkalom: általános vélemény szerint a kormány szükségét fogja érezni a hatalomról való lelépésnek: — továbbá fenyeget a mezőgazdasági válság is, mert még mindig nem lehet sejteni az igazi termés helyzetét és sehogy se bontakozik ki az esetleges fölösleg értékesítésének mikéntje. Végül határozott hangú jóslatra vetemedik: az események nagy változás bekövetkezésére mutatnak. íme. igy fejezi ki a szorongást, igy érzi a féiszt. így képviseli az ijedelmet n többségi kebel, a többségi szív. pedig van némi jogcíme, hogy elégiilfen tekintsen maga körül a világba s legtöbbje vagy anyaginkkal, vagy reményekkel felszerelve derülátón várjon jobb jövőre. Igaz. megrendítő, ha most nem lehet pénzt költeni az ország biztonságára, holott pénz volna tömegivei. csak épp nem îehet ott és úgy megforgatni, ahogy jólesnék es az is szívfacsaró, ha nem kerül elég pénz a kórházakra, ínség sújtotta vidékek fölsegité- sére. megromlott berendezések javítására és égetően szükséges beruházásukra. Ez csak a rossz gazdálkodás és rossz igazgatás következménye, amin könnyű segíteni, csak változtatni kellene a rossznak bizonyult rendszereken és kicserélni a tévesztő személyiségeket. Rossz álom, amiből fölébredhetnek. De mit mondjunk mi, a kisebbségiek? Mi nem tekinthetünk anyagi és reménybeli tartalékokkal a világba, mi nem pillanthatunk derülátón a jövőbe, nem cserélhetünk ki se rendszert, sem embert. Igen, a mi szorongásunk, félszünk és ijedelmünk! Ez az igazi, a gyökeres, a velőkig ható, a tökéletes. A mi hőmérőnkkel és lég- sulymérőnkkel mérhetik meg a legjobban, micsoda súlyos helyzetben is van államunk, országunk, nemzetünk, népünk, társadalmunk. kisebbségi rétegeződésünk. Jó volna mindezt latravetni. Egy kis történelmi bölcselettel átgondolni. Összefüggésbe hozni a világ jelen közélet válságaival és a jövő lehetőségeivel. Akkor helyesnek és jónak tetszenék segíteni mindenen elfogultság nélkül. Sir Sámuel Hornié kiMügymmiszíer nagy beszéde a Íúné^ni aísáház- ban. — Heves összetűzés Lloyd George és Austen Chamberlain hözüü Az olasz—abesszin helyzetben a hangulat óráról-órára változik — mondja a francia sajtó. A tegnap előtt javuló irányzat tegnap ismét romlott, bár enyhébb megoldás lehetősége most is fennáll. Avenol népszövetségi főtitkár londoni főtárgyalásai, de főképen Sir Sámuel Hoare angol külügyminiszter nagy és határozott jellegű békebeszéde pillanatnyilag a helyzet kulcsát áthelyezték Londonba. Sir Samuel beszédének különösen az a része a mostani napok tengelye, bogy Anglia a kollektiv felelősség gondolatát hajlandó átvenni és képviselni, de csak a kollektiv békebiztonság, igy a Népszövetség érvénye alapján. Angliának a népszövetségi politikához való ez a föltétien ragaszkodása azt jelenti, hogy az olasz politika ebből a válságból angol támogatással eredményeket j húzhat, de csak a népszövetségi politika ut- I ján. Az angol külügyminiszter beszéde egye- j lőre a világ külpolitikai érdeklődésének fő- \ tárgyát képezi. A stresai hatalmak körében eddig rokonszenvvel magyarázzák, a német visszhang még nem ismeretes. Az angol külügyminiszter beszéde LONDON. (Az Ellenzék távirata.) Az alsóház tegnap esti ülésén, mely éjfél után ért véget, sir .Sámuel Hoare külügyminiszter zsúfolt terem előtt a diplomáciai kar tagjainak jelenlétében tartotta meg beszédét az angol kormány külügyi politikájáról és magatartásáról a napirenden lévő nemzetközi kérdésekben. Mindenekelőtt kijelentette, hogy a békét az összes népek békés együttműködésével kell fenntartani és biztosítani annál is inkább, mert ez a felfogás képezi a Népszövetség alapját is. A német—angol flottaegyezményre vonatkozólag, mely megszüntette a riémet—angol haditengerészeti versengést, kijelentette, hogy ennek az egyezménynek az aláírása szerencsés dolog volt és úgy Angliára, mint a többi tengeri hatalmakra néz.ve nagy előnyöket jelent. Most már a légi egyezmény lép előtérbe. Az angol és a francia politika között csak módszerbeli különbségek vannak, hangsúlyozta a külügyminiszter a flottaegyezményre vonatkozó kijelentéseiben. A továbbiakban elmondotta, hogy í 935-ben egyetlen hatalom sem viseltethetik közönnyel azokkal a fontos eseményekkel szemben, amelyek a világ bármely részén előadódhatnak. — A kilátások —- folytatta sir Samuel Hoare — most kedvezőbbek. Hitler eleinte ellenezte ezekel az egyezményeket, de újabban készségét nyilvánította, hogy nem ellenzi, ha más államok kölcsönös segélynyújtási egyezményt kötnek azzal a feltétellel, hogy Németországtól nem kívánnak többet, mint támadást kizáró vagy a támadó megsegítését kizáró egyezményeket kössön. Franciaország közölte Németországgal, hogy ezt hajlandó tárgyalási alapul elfogadni. Hi- betően a dunai egyezményt is hasonlóan el lehet intézni. Hitler igy fontos szolgálatot tenne a békének és lecsillapíthatja az európai aggodalmat, ha megegyezik. Nyomatékosan felszólítom ezért a német kancellárt, — mondotta emelt hangon az angol külügyminiszter — hogy tegye meg ezt, mert magának is használ vele. Anglia készen áll arra, bogy vállalja a kollektív felelősséget, ami az országra hárul mindaddig, amíg a genfi szervezel és a kollektiv biztonság rendszere fennáll. Ezután annak a reményének adott kifejezést sir Samuel Hoare, hogy végül is sikerülni fog békés utón rendezni az abesszin viszályt, melynek érdekében szivesen támogat bármilyen kiegyezésre irányuló törekvést. Majd vizsgálat tárgyává tette Angliának a többi nagy hatalomhoz való viszonyát, melyet általában kedvezőnek mondott. Vita Lloyd George és Chamberlain között Beszéde végeztével a kamara többsége gy ünneplésben részesítette a külügyminisztert. A külügyminiszteri beszéd után több képviselő szólalt fel, köztük Attlee munkáspárti, Churchill, Lloyd George és Austen Chamberlain volt külügyminiszter. Llöyd George és Chamberlain között élénk i összetűzés is fejlődött ki. Lloyd George keményen támadta az angol külpolitikát, kifogásolta, hogy a versaillesi szerződésnek csak a szigorú részét {sajtolták végre, inig a méltányosakat elejtették. Különösen vonatkozik ez a németekre, akiket kényszeriteltek, hogy leszereljenek, ugyanakkor a győztesek haderejüket tovább is fenntartották, sőt ezt veszedelmes mértékben növelték. Austen Chamberlain itt közbekiáltott: Ez a tilalom nem volt a szerződésben. Lloyd George beszédét folytatva tiltakozott Chamberlain magyarázata ellen, amely a békeszerződés lefegyverzési szándékát félrecsavarja. Chamberlain:: Ön álaluuta az előző évek történetét. IJoyd George, aki közben befejezte beszédét, leült, majd magából kikelve felugrott és felkiáltott: Ez nem áil s a zajban sértő kifejezéseket használt. Ezután Chamberlain mondotta el a külügyi expozéhoz nagy beszédét. Pontról-pont- ra helyeselte Hoare nyilatkozatát, különösen Ausztria függetlenségét tárgyalta, amely e pillanatban az európai béke alapfeltétele. Ezután még mások folytatták a külügyi vitát és ennek befejezésével Lloyd George személyes kérdésben még egyszer felszólalt és beszéde során alkalmat talált, hogy a Chamberlain ellen használt inparlamentáris kijelentései fölött sajnálkozását fejezze ki. A kormány nevében a vitát Eden zárta le. Kifejtette, hogy amig a Népszövetség fennáll, Anglia kiveszi részét ennek munkájában. Azután a ház feszült figyelme között alaptalannak minősítette azokat a híreket, amelyek szerint Anglia a Szudán—abesszíniái határon csapatokat vont volna össze, hogy szükség esetén fellépjen az olaszok ellen. Pál fiig©§zláv régeiisfierceg SBiegéflíezeli Romániába BUCUREŞTI. (Az Ellenzék távirata.) Éjjel féltizenkettőkor érkezett meg Pál jugoszláv régensherceg hét szalonkocsiból álló különvonata Jimbolici határállomásra, mely román és jugoszláv színekkel volt feldíszítve. Pál régensherceget a határon Ramniceanu ezredes, Károly7 király hadsegédje és Tite- anu belügyi államtitkár fogadta. Az udvari vonat 5 percet időzött az állomáson, aztán tovább folytatta útját Sinaia felé, hol ma délelőtt 11 órára várják a régensherceg érkezését. Hivatalos jelentés szerint Antics jugoszláv udvari miniszter és Guranescu belgrádi román követ kisérték el a régensherceget Romániába. A Bucuresti-i lapok hosszú cikkekben foglalkoznak Pál jugoszláv régensherceg látogatásával. A kormányhoz közelálló Naţionalul Nou szerint magánjellege van a látogatásnak, amit valószínűvé tesz a két uralkodó család szoros kapcsolata is. A lap megállapítja azonban, hogy a mai ismert nemzetközi helyzet miatt is nagy jelentőséget kell tulajdonítani Károly király és Pál herceg találkozásának. A kormánysajtó közlései szerint a kisantantot érdeklő kérdésekről és külön a Habsburg-kérdésről is szó lesz a tanácskozáson. Megvizsgálják majd Románia és Jugoszlávia helyzetét és igv a kisnntant helyzetét is az európai béke megszervezésével kapcsolatban. A Dimineaţa jelentése szerint Pál herceg látogatása a kisnntant helyzetét tisztázni fogja. A lap szerint politikai és diplomáciai körökben igen sokat beszéltek az utóbbi időben Gőring tábornok, porosz miniszterelnök jugoszláviai látogatásáról, melynek egyesek véleménye szerint az volt a célja, hogy a kisantant kötelékeit meglazítsa. Bucuresti-i lapok lelkes hangon írnak Pál herceg látogatósáról és hangsúlyozzák, hogy ez a kisantant kötelékében levő államok szolidaritásának bizonyítéka, minden ellenkező híreszteléssel szemben. A Zorile „diplomáciai kulissza-titokról ' ir és azt állítja, hogy Jugoszlávia határozott ajánlatokat kapott Berlinből Délkelet-Európ i uj megszervezésére vonatkozóan, melynek az Anschluss volna a kiindulópontja. A lap szerint Jugoszlávia az olaszok magatartása miatt nem fordul élesen szembe a német ajánlattal, sőt Romániát is meg akarja nyerni ennek. Belgrádi távirat szerint Pál herceg három fontos kérdést fog letárgyalni Sinaia-ban: 1. Az osztrák kérdés, illetve a Habsburg restauráció kérdése. 2. A dunai-paktum. 3. A szovjet—jugoszláv viszony tisztázása. Bucuresti-ben élénken tárgyalják, hogy Stojadinovics jugoszláv miniszterelnök és külügyminiszter nem kisérte el Pál régens- herceget romániai útjára. Belgrádi jelentés szerint Stojadinovics csupán Szabadkáig kisérte a régensherceget, kivel az összes szőnyegen lévő kérdéseket ismét tüzetesen letárgyalt a. Titulescu külügyminiszter csütörtökön dél ben érkezeit meg Sinaia-ba. A megérkezés után Savéi Radulcscu alminiszterrel egv óráig tárgyalt vasúti szalonkocsijában, majd a királyi kastélyba ment, hogy jelentést tegyen külföldi utjának eredményéről.
