Ellenzék, 1935. július (56. évfolyam, 147-172. szám)

1935-07-20 / 163. szám

arm twttww 99. 3 Miért zárt he Réthy hentes-üzlete? iMkrdcfte a gazdasági válság larosoiiK cggiK itgviragzoftft Özemet FlUHéKal követel az államtól a falaidon o$, de az adOt meg sem feirla elviselni •i l I (•bámulni, lég. és naplGrd&tni cMk úgy lehet, k® •Wbb «I epava r, bekente megát Nivea crénunsl vagy . 1 A Ni ve* lecsökkonN ■ leégés veszélyét é* csodás bronzszinú lesz tóle bóra. r NIV E fk-isal NIVEA-CftÉME 16 — 72 let / NJVE/UXAJ 24 - 75 let Sct»r&doH & Co. S. A, R.. Brjsy>f CUW. (Át Ellenzék tudósitójától.) Váro­sunk régi jól megalapozott vállalatai egy­másután mennek tönkre. Egykor virágzó vállalatok sorra húzzák le redőnyeiket nem egy éjszakára, vagy a déli pihenő tartamá­ra, hanem örökre. A közelmúltban a Motilor-ut elején legör­dült a redőny a Réthg-féle hentes és mé­száros üzem ajtaján is. Ez az üzlet a kora reggeli óráktól a késő esti órákig évtizedeken át szolgálta ki a kö­zönséget. Bent a kristálytiszta üzletben pa­tyolatfehér ruhában szolgálták ki a vevő­ket és hentesáruik nemcsak városunkban, hanem annak határán kívül is közismertek voltak. A közönség azt hitte, hogy a redő­nyöket csak ideiglenesen >bocsájtották le és napról-napra várta a nyitást. Ez azonban el­maradt. Az üzlet hetek óta csukva áll és hogy mi­kor nyitják meg újra, azt a tulajdonos, Réthy Károly sem tudja. Réfhy Károly, aki hosszú évtizedeken át a helyi mészárosiparosok elnöke volt s min­den közérdekű mozgalomból kivette részét vagyonos ember hírében állott, Egyidőben nagy üzleteket bonyolított le. Háza van a Motilor-uton, bérháza a Regina Maria-utcá­ban és ennek ellenére kénytelen volt üzleté­nek redőnyeit leengedni. Az üzem leállott, a hatalmas tőkét képviselő gépek tétlenségre vannak kényszerűvé, harminc ember pedig kenyerét veszítve keres elhelyezkedést a ki­látástalan jövőben. Mi volt ennek az oka? — kérdezzük Réthy Károlyt, a kisigényű szorgalmas és takarékos magyar iparos mintaképét. Kérdésünk nem lepi meg, szinte várta már, hogy elmondja kálváriáját. Magyar iparos sorsa 1935-ben — Elődöm, Lévay János 51 évvel ezelőtt alapította meg üzemét. Lévay bácsi foga­lom volt és ma is az városunkban. Huszonöt évvel ezelőtt én vettem át é$ folytattam tovább az üzletet. Nagy erőfe­szítésekkel egészen a legutóbbi napokig. Az üzem jóhirneve az én vezetésem alatt csak fokozódott. Hentesáruinkat a közönség nagyon szeret­te és teljesen meg volt vele elégedve. Ne- kém sena volt okom panaszra, amig nem jött közbe az úgynevezett kontingentálási rend­szer. 1922-ben az akkori kormány betiltotta az állatkivitelt és csak azok kaptak kiviteli engedélyt, akik a város lakosságát olcsó marha és sertés hússal látták el. Én is kö­töttem a városi tanáccsal ilyen természetű szerződést, majdnem félévig láttam el olcsó hússal a város lakosságát, de amikor ennek árát,. 7 millió hatszázezer lejt kértem, a fizetést megtagadták. Ez volt a forgótőkém, amit nem tudtam pótolni. Pert indítottam a törvényszéken a város el- len, egyelőre kétmillió 400 ezer lej erejéig, mert nem volt anyagi erőm, erre a perre is HA LAKÁST KERES, HA LAKÁSA KIADÓ, HA TELKE ELADÓ, HE JÁRJON HANEM HIRDESSEN AZ ELLENZÉK APRÓ­HIRDETÉSEI KÖZT S RÖVID IDŐ ALATT EREDMÉNYT ÉR EL Apróhirdetések árait mélyen leszállítot­tuk. Már 20 lejért hirdethet (10 szó) az Ellenzékben. ÁJlást-keresők szavanként csak 1 lejt fizetnek. (Dij előra fizetendő) többszázezer lejt fizettem ki. A pert meg Í9 nyertem. A város fel is vette a költségvetés­be. a minisztérium azonban nem hagyla jó­vá. Újabb per, újabb költségek. Az Ítélőtáb­la különös indokolással elutasította a kerese­temet. Azt hangoztatta, hogy a bíróság nem helyezkedhetik szembe a minisztériummal. Ez ellen a határozat ellen a semmiíőszékhez felebbeztem, ahol december 4-én lesz a tár­gyalás. Bérház — bér nélkül — Van egy nagy bérházam — folytatta az elbeszélést Réthy Károly. — Az Imperium változás után a Maniu-pártnak és a Pátriá­nak adtam bérbe. Hosszú éveken át egy bani házbért sem kaptam. Mikor már 480 ezer lejre emelke­dett a házbér, felét megkaptam, felét ma is perlem. Pert indítottam ezért is, de hiába. A Patria lapvállalat a felelős szerkesztőre, a felelős szerkesztő a politikai pártra hárí­totta a felelősséget, én pedig a kárral marad­tam. Szállítottam húst a hadseregnek, kór­házaknak tanintézeteknek, óriási összegek­kel tartoznak. Jelenleg több, mint 10 millió lej követelésem áll fenn az állammal szem­ben és én mégis kénytelen voltam lecsukni üzletemet. OLUJ, (Az Ellenzék tudósítójától.) Meg­rendítő tragédiának voltak szemtanúi teg­nap délután a Baritiu-utcai járókelők. A 457-es számú autótaxi elütötte Grünfeld Hermann Clnj-i keres­kedő tízéves kisfiát, Grünfeld Endrét, aki még mielőtt kórházba szállíthatták volna, a szenvedett sérülések következtében ki­szenvedett. A szerencsétlen kisgyermek nevelőnőjével és két társával sétált. Karikázott és a karika egyik pillanatban előre gurult az úttest kö­zepére. A kisfiú sikoltozva szaladt a karika után, ebben a pillanatban azonban autó tért be a Vitéz Mihály-térről és a gyermek a gépkoesi elé került. A soffőr kétségbeesetten fékezett, de hiába. A be­következő szerencsétlenséget már nem le­hetett meggátolni. A gépkocsi fékezett ugyan, de a nagy lendü­lettől nem tudott hirtelen megállani és a kisfiú valósággal beszaladt a kerekek alá. A gyermek halálsikoltásaira az odasiető járókelők emelték ki borzalmasan agyon- nyomoritott testét a kerekek alól. Betették a gázoló autóba, a soffőr a legnagyobb se­bességgel száguldott vele a Park-szanatórium felé, a kisgyermek azonban élve már nem érte meg az orvosi segítséget, útközben ki­szenvedett. A szanatóriumban megállapítot­ták, hogy belső vérzést kapott, azonkívül több bordája, sőt hátgerince is eltörött. Mit mond a szemtanú? A Malomárok környéke még ma is annak a borzalmas autószerencsétlenségnek hatása alatt áll, amely a tiz éves Grünfeld Öcsi ha­lálát követelte. Az utca különböző pontjain kisebb-nagyobb csoportba gyűlve tárgyalják az eseményt, amely szomorú szenzáció kö­zéppontjába állította az utca lakóit. Különö­sen az egyik csoportnál tárgyalják nagy iz­galommal a szerencsétlenséget. A tömeg egy alacsony, tömzsi fiatalember körül csopor­tosul, aki szemtanúja volt a tragédiának. Megkérjük, mondja el, hogyan történt a do­log. A fiatalember készséggel teljesíti kéré­sünket, mintha igy akarna megszabadulni a szörnyű látvány lelkére nehezedő súlyától: — A Sétatér felől jöttem s nyugodtan sé­táltam a Malomárok mentén. Nem volt sie­tős dolgom, bámészkodtam az utcán, meg­És az adó . . . Nagyban hozzájárult ehhez a fiskus is. Annak ellenére, hogy az állammal szemben olyan nagy a követelésem, az adóhivatal ki­bírhatatlan terheket rótt rám, úgy, hogy kénytelen voltam beszüntetni üzletemet. Meg­várom, amig pereimnek végeszakad, hogy aztán mit csinálok, magam sem tudom . . . Két érettségi előtt álló fiam van. A magam mesterségére akartam nevelni. Ennek az álomnak is vége. Ezt pedig méiíán megérde­meltem volna az élettől, pedig mindig sze­rettem dolgozni és mulatozni senki sem lá­tott. Réthy Károly a rnegindultságtól remegő hangon könnyezve fejezte be előadását. Elő­hívta egyik fiát, aki a ház pincéjében meg­mutatta a mozdulatlan, halott üzemet, üresek a jégkamarák, a hűtőszekrények, a kazánok­ban kialudt a tűz. A nagy húsfeldolgozó asztalon egymás mellett sorakoznak az éles­re fent kések. Az üzlethelyiségben üresen ál­lanak az állványok. A kampós szegeken nem lógnak az oldal-szalonnák, mozdulatlanok a mérlegek. Szomorú csendélet. Elbúcsúzunk Réthy Károlytól, a város egyik még ma is legtekintélyesebb iparosá­tól, aki hiába dolgozott egész életén át. Pe­dig, ha valaki igen, ő méltán megérdemel­te volna háromévtizedes munkája után a jólétet és nyugalmat. (I. z.) megálltam ismerőseimmel. Nem is emlék­szem pontosan hány óra lehetett, mikor karíkázó kisgyermekre lettem figyelmes, aki először a gyalogjárón játszott. A kari­ka többször beléütődött a járókelőkbe, sőt az egyik figyelmeztette is a kisfiút, hogy ne karika zzék a járdán. A karika leszaladt az úttestre, a kisfiú pedig utána loholt, hogy kézhez kerítse. Ebben a pillanatban egy taxi robogott át az utcán. Meghűlt bennem a vér. A kisgyermek se látva, se hallva, ugrott a karika után a taxi elé. Csaknem egyidejűleg hifüottam velőtrázó si­koltását és az autófék éles nyikorgását. A nevelőnő és a közelben lévők halálsápadtan rohantunk az idlest közepére. A kétségbeesett soffőr Ekkor már a soffőr, Müller András is ki­szállt az autóból. Megfigyeltem, hogy hom­lokán izzadtságcseppek fénylenek. A kisgyer­mek, akinek mellkassán mentek keresztül az autó kerekei, véresen és eszméletlenül fe­küdt a földön. A soffőr azonnal taxira tette és elrohant az autó a mentőállomás felé. A kisgyermek halálravált, krétafehér arcát soha életemben nem fogom elfelejteni . . . Eddig tart a fiatalember elbeszélése, aki reméli, hogy sikerülnie fog egyszer elfelej­teni a szörnyű látványt. A többiről azonban már ő sem tud. Véleménye szerint n taxi­sofőrt nem lehet felelőssé tenni a történtekért, mert a gyermek olyan váratlanul került az autó elé, hogy nem volt ideje már sem ki­kerülni, sem pedig az autót leállítani. A szerencsétlenül járt kisfiút először a mentőállomásra, majd innen a Park-szana- j tóriumba szállították, ahol pár perccel oda- vitele után kiszenvedett. A szanatóriumból a klinika halottas kápolnájába vitték, ahol ma kora reggel átszállították a zsidó temetői halottas kamarába. A rendőri vizsgálat Délután rendőri bizottság szállt ki a Park- szanatóriumba, hogy lefolytassa a vizsgála­tot, Mindenekelőtt a szemtanuk vallomásai alapján megállapították, hogy a szerencsét­lenségért a soffőrt nem terheli felelősség, mert idejében tülkölt és fékezett, mig a I kisgyermek valósággal beleszaladt a kocsiba. Sailyos iiélelel hozott a hadhárőság a monsire perben Lefokozásra és ftuszévi ke'nyszermun­kéra ítélték Antonescu iöhaifnaqyot BUCUREŞTI. (Az Ellenzék távirata.) Az Ellenzék részletesen foglalkozott azzal a kémkedési perrel, mely heteken át folyt Bu- curestiben s amelyben a katonai ügyész azt irta a vádlottak terhére, hogy Ghiurghiuban Magyarország javára kémkedtek. A Bucuresti-i hadbíróság birái, miután meglátogatták a járványkórházban skarlát­ban fekvő Antonescu főhadnagyot, hogy az utolsó szó jogán védekezését elmondhassa, visszatértek a tárgyalóterembe, ahol a többi vádlottaknak az elnök tudomására adta, hogy Antonescu főhadnagy elismerte, hogy „szégyenfoltja“ a tisztikarnak, büntetést kért maga ellen és csak Rita Oprisan ártatlansá­gát hangoztatta. Az elnök bejelentése után a többi vádlot­tak szólaltak fel az utolsó szó jogán. Elő­ször Putnik beszélt, aki a következőket mon­dotta: — Emelt fejjel állok biráim elé. Nem vagyok bűnös. Kérem a felmentésemet. Utána Mann beszéli. — Mindenben fenn­tartom az állításaimat — mondotta. — Ár­tatlan vagyok és kérem adjanak vissza a társadalomnak. Ezután Bosşel beszélt, aki azt mondotta, hogy a tárgyaláson bebizonyosodott, hogy becsületes ember és kéri, hogy adják vissza feleségének és anyjának. Bőssel után Golopentza beszélt, ártatlan­ságát hangoztatva. Kijelenti, hogy soha nem jutott eszébe, hogy hazája ellen kémkedjék. Végül Rita Oprisan beszélt: — Vétettem szüleim ellen — mondotta, — de egy pilla­natra sem drága hazám ellen. A hadbíróság ezután Ítélethozatalra vo­nult vissza, majd több órai tanácskozás után a következő Ítéletet hirdette ki: Antonescu főhadnagy 20 évi kényszermunka és lefo­kozás, Putnik 7 évi börtön, Mann 6 évi bör­tön, Bőssel1 és Golopentza 5—5 évi, Ágh Géza in contumatian 15 évi kényszermunka, Rita Oprisant felmentették. Az elitéltek felebbeztek az Ítélet ellen. An- tonescuval a kórházba közölték az ítéletet. A főhadnagy elájult a súlyos büntetés hal- vattára. Példátlan szárazság és hőség fenségei m országot BUCUREŞTI. (Az Ellenzék tudósító­jától.) Mig a hét elején aránylag hideg időjárás uralkodott az egész ország te­rületén, addig az utóbbi két napon a hőmérséklet mindenütt emelkedett, sőt az időjárásjelző hivatal jelentése sze­rint forró kánikulai időjárás követke­zik be. Afrikából hőhullám indult el Európa felé. A hőhullám Romániát sem I fogja kikerülni. Ma és holnap rendki» J vüí nagy melegre van kilátás. Bessz- i arábiában a szárazság óriási méreteket öltött. Az ország területén május else­je óta egy csöpp eső sem esett. A ga­bona és tengeritermés megsemmisült, a városban és falvakban a kutak úgy kiszáradtak, hogy nincs egy csöpp viz sem. Érdekes, hogy amikor az ország keleti részén óriási szárazság pusztít, a Kárpátok ormai hóval vannak bo­rítva. k cEsoáerís gyerrcieikraevelés SíéíiJíönyve Dr. Dénes József gyermekorvos és Dr. Schäch­ter Antal idegorvos, — mindaettea elismert szakemberek — tollából a mai szülő részére nélkülözhetetlen kézikönyv jelent meg „A ma gyermeke“ címen. A könyv magába öleli a gyermek testi és lelki neveléséről szóló összes tudnivalókat születéstől kezdődőleg egészen 14 éves koráig. Szakszerű tanácsokkal látva el a nevelőt a gyermeket érhető testi és lelki megbetegedéseknél szükséges gyógymódokról. Az’őOJ oidalas könyv ára fűzve 165 lei, tar­tós vászonkötésben 204 Isi az Ellenzék könyv osztályában Cluj, Piaţa Unirii. Kérje a könyv­szenzációk ingyenes jegyzékét Halálra a robogó a vigyázatlan kisfiút Megrendítő tragédia városunkban. — A sotiértnem terheli felelősség

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents