Ellenzék, 1935. július (56. évfolyam, 147-172. szám)

1935-07-18 / 161. szám

tw jfttfftf* u» 18LLSNZÉ m 3 PILLANATFELVÉTELEK A S1NAIA-I TALÁLKOZÓRÓL Hi szivárgott Iái a fe|® Jellel teiiáícsÍ€©zás©!ki,él? liagyaíwsiág f®itt©s sxeirespe a der vedben. — Tittilescu meg void elég««!’*'©- — Az egyesltis» iárliadó aunt a Juntái államok összefogása SINAIA. (Az Ellenzék kiküldött tudósító­jától.) Napsütötte délutánon a Rapid—Ardeal teljes gőzzel száguld Sinaia felé. A Sinaia előtti Breaza állomást elhagyva hirtelen egy leeresztett sorompó előtt száguldottunk el. A sorompó mögött hosszú sor autó stoppol, ám feltűnt, hogy az impozáns autóoszlopot csendőrökkel megtömött oldalkocsis mo­torkerékpárok rekesziették be. Ha nem találtam volna ki, még a robogó vonatból is észrevehettem agy pillanat alatt Károly király jellegzetes arcvonásait. A má­sik szikár úriember az első gépkocsi íiveg- ellanzője mögött Pál jugoszláv régensherceg volt. Fütyül a vonat és begördülünk Sinaia pályaudvarára. A nagy tolongásban jellegzetes yankeeáb- rázat derül felém. — Hallo Boy! Dont'y yon corame to Bra­sov? Aki semmit sem tudott meg . . . Mr. Steveas volt, a kitűnő amerikai újság­író, aki olyan ábrázattal szállt fel a vonat­ra, mintha weakendezni készülne . . . A kezében őrzött elegáns antilopp uti- készlet is mutatja, hogy amerikai kollegám elhagyni készül a világsajtó érdeklődésének nyári szinterét. Mosolyog csodálkozásomon: — Nincs miért tovább itt maradnom . . . Nem tudok semmit . . . Menjen a Caraiman- ba, ott megtalálja a többi kollegákat. S mér fel is szállt az induló vonatra . . . Az újságírók között A pályaudvarról kifelé jövet a felfelé ve­zető szerpeiitinuton mindenfelé a jugoszláv színeket lengeti a szél. A Caraiman-hotel előtt autók táboroznak. A szálloda cukrász­dájában fölfedezem Roal Anastasiu és Gh. Harsu helyettes külügyi sajtófőnököket, akik unalmukban táblajátékkal szórakoz­nak. Hallani sem akarnak arról, hogy valami történt itt. Ebben a pillanatban belép a cukrászdá­ba Ureanu kisasszony, a sajtóminisztérium agilis titkárnője, aki megindult hangon új­ságolja, hogy Schuschnigg kancellárt autó­szerencsétlenség érte, minek következtében felesége életét vesztette. Részvétteljes hangu­lat fogja el a jelenlévőket, akik között ott vannak Mantero, Armelani, Gibson külföldi újságírók, valamint Petrascu jónevü román kollega is, aki egyúttal a Petit Párisién Bu- curesti-i tudósítója. Az újságírók látszólag unatkoznak, valójában megelágedetlenségü- ket palástolják, amiért a két napja tartó ál­lamfő-találkozásról semmi konkrétet nem sikerült kiszimatolniok. — Sebaj — vigasztalja a társaságot Urea­nu kisasszony —, ha nincs elég anyaguk, pótolják kártya-szinekkel! A kollegák egyrésze el is határozza, hogy színek gyűjtése végett a délután hátralevő óráira a Sinaia-i kaszinó játéktermeibe vo­nul vissza. Nem követem példájukat s gyalo­gosan nekivágok a pompás sétautnak. Mi történt a tanácskozáson? A sétautak jóformán kihaltak. Alig talál­kozom elvétve sétálókkal. Lépteimet a Ta- bakovics-villa felé irányítom. Itt száll meg Titulescu, ahányszor csak Sinaiában időzik. Az ellenkező irányból autó suhan el mellet­tem, legnagyobb meglepetésemre hirtelen felismerem benne Titulescu külügyminisz­tert, meg Savéi Radulescu külügyi alminisz- tert. A külügyminiszter egy papírlapról felolvas valamit, amelyre Savéi Radulescu elgondolkozó arccal fi­gyel­Úgy látszik, a kastélyba készülnek királyi kihallgatásra. Elgondolkodó arcukból azt kö­vetkeztetem, hogy fontos határozatok születtek meg Károly király és Pál régensherceg találkozójából. Mi lehetett vájjon az oka a titokzatos hát­terű fejedelmi találkozónak? Suttogtak a kisantant bomlásáról, a Habsburg-kérdés ki­éleződéséről, Anglia és Franciaország érde­keinek szembebelyeződéséről, ám senki nem tudott biztosat. De annak, aki végigaszisztálta a Sinaia-i találkozó egyes eseményeinek film- aktuálitásait, nem lehet kétsége aziránt, hogy a királyi entrevue a zavartalan összhang jegyében állapította meg Románia és Jugo­szlávia érdekeinek változatlanul azonos voltát. Titulescu sikere Az a szívélyes atmoszféra, amelyben a két királyi rokon politikai találkozása lepergett, teljes sikert hozott Titulescunak. A külügy­miniszter hivatkozott Sir Samuel Hoare al­sóházi nyilatkozatára, amelyet az állítóla­gos angol—francia ellentétek miatt hozzáin­tézett interpellációra adott és a Foreign Of­fice feje határozott állást foglalt az angol-ó­francia szövetség fenntartása mellett. Akár viharral fenyegető sötét fellegeket a hirtelen támadó szél, úgy sodorta eí ez a nyilatko­zat a még fennálló összes kétségeket aziránt, hogy Anglia határa tényleg a Rajna, miért is a Szigetországnak csak metódusaiban külön­bözhet politikája Franciaország érdekeitől. A román—jugoszláv politikai szövetség teljesen megizmosodva került ki a Sinaia-i találkozóból. Mindenek előtt nyilvánvaló, hogy a Gőring tábornok belgrádi utjának utolsó emlékeit is eloszlatta a Sinaia-i találkozó. A dóssal líosafosferáció ilciye Miután a Habsburg-restauráció kérdésében a kisantant államai egységesen tiltakozó ál­láspontra helyezkednek, egyetlen ut marad nyitva: a dunai államok gazdasági konföderációjá­nak mielőbbi megteremtése. Végső kicsendülésében kétségtelenül arra mutat tehát a Sinaia-i találkozó, hogy Ro­mánia és Jugoszlávia külpolitikája a Duna- medence államainak gazdasági kolaboráció- ját szolgálja az eddiginél magától értetődő­iig jóval hatékonyabb eszközökkel. Ebből természetszerűleg következik, hogy Magyarország magatartása a dunai álla­mok gazdasági és politikai békéjének szempontjából döntő fontosságúvá válhat. A román sajtó józanbangu orgánumai sür­getik a Magyarországgal való szorosabb kap­csolatok kiépítését. Remélhetőleg hamarosan olyan megoldást találnak, hogy kölcsönös megelégedésre jöhessen létre a Dunameden- ee államainak ideális együttműködése. E politikai prognózisnak mintegy tápot nyújtott az a derűs hangulat, amely a Ca- raiman-hotel külön termében tartott ban­kettről a folyosón várakozó újságírókra áradt. Pál jugoszláv régensbercegnek éjfél­re kitűzött elutazása előtt pompás hangulat­ban szórakoztak Tatarescu miniszterelnök. Titulescu külügyminiszter, Inculet belügymi­niszter, Salvei Radulescu külügyi államtitkár, Titeanu belügyi alminiszter, akiket a kül­ügyminiszter elmaradhatatlan jó kedve tel­jesen hatalmába kerített. Háromnegyed 11 órakor mozgolódás támadt a folyosón ösz- szesereglett újságírók között. Sibiceanu mi­niszterelnöki titkár közölte, hogy asztalt bontottak. A pincérhadi glédába sorakozik az ajtó előtt. ! Hirtelen kilép Titulescu . , . I A miniszterelnökkel, Snyel Radulescuval, Inculet-tei és Titeanuval máris autókba ül­nek, hogy a vasútra menjenek Pál régens­herceg búcsúztatására. Pá! herceg elutazása Gibson angol újságíró megkockáztat egy kérdést a Times számára: — Mint vélekedik Titulescu a Sinaia-i eredményekről? Messzire lehet hallani a külügyminiszter élénk válaszát: — Nagyon meg vagyok elégedve és ezt nem mint diplomája mondom! A miniszterek láthatóan unatkoznak és fel- szállnak a pályaudvar elején veszteglő kü- lönvonatba, hogy beszélgetéssel üssék el az időt. Végre háromnegyed kettőkor kürtjelszó hangzik és a diszszázad feszes vígyázba áll. Károly király és Mihály nagyvajda a késő éjszakai órák ellenére kijönnek a pályaud­varra, hogy itt köszönjenek el a jugoszláv hercegtől. A régensherceg egyszerű sötét egyenruhában, rendkívül előkelő jelenség. Néhány szívélyes szóval elbúcsúzik a kor­mánytól és különösen szívélyessé válik ka­tonás modora, amikor Titulescuval fog kezet. Bensőséges búcsút vesz Románia uralko­dójától. aki a vonatba is fölkiséri magas vendégéi. A legnagyobb csöndben indul el a vonat. Károly király szalutál, Mihály nagyvajda mélyen meghajol és pillanatra látjuk még a régens fehérkesztyüs kezét, amint a termes kocsi ablakában sapkájának ellenzőjéhez lendül. ( s. u Ha EUKUTÖL krémet használ nyugodtan élvezheti a napfürdö áldásait, anélkül, hogy íélnie kellene, hogy elrontja bőrét! A napfürdö valóságos áldás a szervezetre. De a nap sugarai . ‘ Q ° PóriPok ált°! kiválasztott zsiradékot ameiyre a DfcKMANAK, az epidermisz alatti rétegnek szüksége van, hogy erejét megtarthassa. Ha a derma elveszti ereiét a ráncok menthetetlenül megjelennek. EUKUTOL olyan króm a- melynek az alkatrészeit nagy gonddal válogatták össze! A zsiradékok, amelyeket tartalmaz, organikus eredetűek miáltal könnyen asszimilálódnak. Mélyen behatolnak a pórusokba eljutnaK a dermaig, és megakadályozzák annak a kiszáradását! Használja az EUKUTOL BÖRKRÉME1, az epidermisz legi óbb erősítő szere • Plieri lövette le ifcrcsci ezerszámra 190?-ben o falusiakat ? BUCUREŞTI. (Az Ellenzék tudósítójától.) I A julius 18. napjára kitűzött Mehedinti-i részleges szenátorválasztás előkészületei tel­jes erővel folynak. A kormány — a liberális párt helyi tagozatában tapasztalható ellen­tétek miatt — nem állított jelöltet, igy az Averescu—-Gheorghe Bratianu egyesült párt és a nemzeti-parasztpárt között dől el majd a harc, mely mind gazdagabb lesz az éle­sebbnél élesebb kölcsönös támadásokban. Ennek során legutóbb Mihalache, a nemzeti- parasztpárt elnöke Averescu marsallt azzal vádolta, hogy 1907-ben ezerszámra lövette le az elégedetlen falusiakat. Az îndreptarea, a marsall hivatalosa, most vezércikkben védekezik ez ellen a vád ellen. — Averescu — Írja a lap — nem minisz­terelnök, hanem katonatiszt volt 1907-ben. A kormány és a Korona az ő hazafiságára és kötelességtudására utalt, ezért vette át annak idején a hadügyminisztert tárcát s katonai minőségében teljesítette fájdalmas feladatát. Olyan intézkedéseket tett, ami­lyenek akkor szükségesek voltak. Mint mindig, akkor is kilengések voltak tapasz- j talhatók a kiadott parancsok végrehajtása I körül, a lényeget azonban elérte és a belső rendet helyreállította. I Averescu lapja ezután a Lupeni-i véreng­zésre figyelmezteti iMihalachet, mert ez ak­kor történt, midőn a nemzeti-parasztpárt volt uralmon. Ugyanakkor történt az is, hogy puskatussal verték szét a hadirokkan­takat, akik a királyi palota előtt szerettek volna tüntetni, hogy panaszuknak kifeje­zést adjanak. Averescu nem tekinti egyenrangú küzdő­félnek a Topoloveni-i „lanitócskát, aki nem tudott változtatni azon, hogy alulról került fel a nemzeti-parasztpárt élére“ s arra hívja fel választási kiáltványában a szavazókat, hogy jelöltjére: Trancu-Iasi volt miniszterre szavazzanak s szegődjenek mellé, hiszen „mind az ő parancsnoksága alatt állottak a világháborúban“. ELHÍZOTT EGYÉNEKNÉL a már régóta szí­vesen alkalmazott természetes „FERENC JÓZSEF“ keserüviz-kura a bélmüköds« erőtelje­sen előmozdítja, az anyagcserét tetemesen élénkíti, a zisirmennyiséget megfelelően lecsökkenti és a testet könnyeddé teszi. Az orvosi szakirodalom I kimutatja, hogy a FERENC JÓZSEF viznek a j máj és a végbél felé irányuló vértolulásoknál, va- ! lamint aranyérnél és prostataöajoknil is valóban i áldásos hatása van. Eltemették SsBiuscbnigg kancellár feleségéi Százezres tömegek vettek részé a gyász-szettar^éso© BÉCS. (Az Ellenzék távirata.) A tragíSfas j végű Schuschnigg kancellárnét tegnap temet- 1 ték az egész osztrák főváros osztatlan rész­véte melleit. A temetés napján Bécs lakos­sága már a kora hajnali órákban talpon volt és négyes sorokba csoportosulva vonult fel a ravatal előtt. A koporsót boritó számtalan koszorú kö­zül is kitűnt Schuschnigg kancellár piros rózsaesokra, amely a következő felírást vi­seli: „Feleségemnek“. Mellette a sebesült Schuschnigg-gyermek hófehér koszorúja, a kormány és a diplomáciai testületek koszo­rúi sorakoztak. A beszentelésen, amely délután 3 órakor kezdődőit, csak a család és a kormány tag­jai vettek részt. A kancellár már kora reg­geltől a koporsó mellett imádkozott. Ugyan­akkor az utcákon százezer főnyi tömegek vonultak fel. A gyászistentisztelet megkezdésekor Bécs összes templomaiban megszólaltak a harangok. A szertartást Imnitzer bíboros érsek végezte fényes papi segédlettel. A szertartáson teljes számban megjelentek a diplomáciai testület tagjai, a miniszterek és több főherceg. A temetésen megjelent Miklas köztársasági elnök is. A szertartást a kancellár térdenáll- va hallgatta végig és többször felzokogott. Mellette fivére, Kurt Schuschnigg tábornok állott, aki a kancellárt a szertartás ideje alatt támogatta. A nietzingi temetőbe száz­ezrek kisérték el utolsó utján a kancellár­nét. A szertartást a temetőben Peichl apát végezte. BÉCS. (Az Ellenzék távirata.) Kurt Schuschnigg, a kancellár fia, aki kórházban feküdt az autószerencsétlenség következté­ben szenvedett sérüléseivel, már teljesen felgyógyult sebesüléseiből. A fiatal gyerek holnap hagyja el a kór­házat. A soffőr állapota változatlanul súlyos. Orvosai azonban bíznak abban, hogy sike­rülni fog megmenteni az életnek. Leszáiírqáh a cukor illetékéi BUCUREŞTI. (Az Ellenzék tudósitójától,) A belföldi cukorárusitás fokozása érdekében a pénzügyminjszler javasolta a cukorhiva­talnak, hogy bocsássanak árusításra 100, 150, 200 és 250 grammos csomagolásban cukrot. Egyúttal közbenjárt a detailelárusi- tók jutalékának felemelése végett is. A mi­niszter ezekért az engedményekért hajlandó leszállítani a cukorilletéket megfelelő arány­ban. A miniszter meg van győződve, hogy az eszközlendő intézkedések emelni fogják a cukorfogyasztást és igy a kincstárt a na­gyobb forgalom révén nem fogja károsodás érni. Mania kiilSotdi utazásának igazi céílm CLUJ. (Az Ellenzék tudósitójától.) Egyes lapokban oly hírek jelentek meg az utóbbi napokban, mintha Maniu gyógykezelés vé­gett a Semmeringre utazott volna. A Roma­nia Noua most ezt a hirt megcáfolja. A lap szerint iManiu Prágába és Becsbe utazott, ahonnan visszatér néhány nap múlva. ü ma érvényben Iev3 egyenes adótörvény magyar fordítása az 1935 április 1-i mó­dosításokkal együtt, jegyzetekkel és ösz- szefoglaló magyarázatokkal ellátva 75' — lejért kapható az Ellenzék könyvosztályá­ban Cluj, Piaţa Unirii. Vidékre" utánvétté! is szállítjuk.

Next

/
Thumbnails
Contents