Ellenzék, 1935. július (56. évfolyam, 147-172. szám)
1935-07-14 / 158. szám
17 L L 13 X 7. ti K mmmmrmmm ■.nawtfWM"- - • '-mmtmmm i m ....n..... 19 3 fi /üli un 14. iu 1 z'irmmM&mkm-mmmmam'ixi* Kuwmmrwu A P’/U.U’’ pl^e 71 . kaPt es frissesed szépséget <*«■ Az ufolérbefeflen minősége, finomsága és tisztasága folytán az arcbőr szépsségét bámulatosan hosszer ideig őrzi nug. merle fel :i kor igazi szavát, de a munkaidőt lerövidítette. Igaz. hogy néhány ipari állam, például Anglia, tartózkodott a szavazástól. Kiég fejlett országok, mint Svájc és Hollandia, egyenesen a javaslat ellen szavazott. Schultess, volt gazdasági miniszter svájci temperamentumhoz képest, egyenesen szenvedélyesen fordult a javaslat ellen. A holland kormányképviselő fel se sorolta, hogy mennyi kifogása van ellene. A vidéki polgármesterre hivatkozott, aki Napoleon előtt mentegetőzött, mikor a császár meglátogatta a városát: „Sire, tiz okom van, hogy miért nem fogadhatom Felségedet üdvlövésekkel... Először is, a városnak nincsenek ágyúi.“ Napoleon válasza többféle variációból ismert. De elvégre a 40 órás munkahéttel három éve foglalkozik u konferencia, hajós volt uj érveket felhozni. Hacsak a kanadai munkuadódelcgátus ellenérvét nem vess/uk, aki szerint az asszonyok ráunnának a férjeikre, de meg is haragudnának rájuk, ha folyton otthon láhatlankodnának, miközben nekik gyereket ringatni, főzni, varrni kell és a munkaidejük semmiféle nemzetközi egyezménnyel le nem rövidíthető! „Beszéljünk kevesebbel, az. Istenérti“ kiáltott egyszer az angol kormányképviselő. „Minél többet beszélünk, annál inkább összezavarodunk." „Uram, tiltakozott Mayday, a rokonszenves angol munkásdelegátus Oersteddel, a munkások leg veszedelmesebb ellenfelével szemben, ön nem tartja he a játékszabályokat. Mi Angliában másképen szoktunk játszani!" „Uraim!" szólt Anselmi vezérigazgató, az. olasz korporációs minisztériumból, de Mi- clielis jobb keze és vele együtt a negyvenórás munkahét elszánt harcosa, „ha folyton csak szónokolunk, úgy fogunk járni, mint a bizánciak. Az idő elszalad felettünk és veszedelmei hoz. Mohamed már a várfokon volt a csapataival, de a pörögök még arról vitatkoztak odabenn, hogy a férfiak-e a: angyalok, vagy pedig nők.‘i Az olasz friss, fiatalos erélynek és a francia kormánydelegátusok higgadt, finom rá- heszélükés/séggel szckundálnak. Justin Godard szenátor, volt munkaügyi és közegészségügyi miniszter, a próféta kinézésű Gauthier. a francia humánizmus legszebb érveivel magyarázták, hogy miért kell az em- I beri haladásnak az emberiség valamennyi ' rétegének egyaránt hasznára válnia. Majd ismét felcsendült de-Michelis szava s kipe- i déri bajusza remeg, ha a fascizmus elveiről beszél: a modern szociálpolitika igazságot akar. Nem védelmet kell a gyengébbnek nyújtani, de ugyanakkor mindig gyengének és védelemre szorultunk meghagyni, hanem egyforma jogot kell adni a nemzet valamennyi produktiv tagjának. — Végül pedig felszólal Ausztrália delegátusa: „Minél hosszasabban élünk ezen a plánétán. annál nagyobb lesz az elismerő bámulatunk aziránt a csodálatos gazdagság és sokféleség iránt, amit egy jóságos Teremtő az ő teremtményei nagyobb örömére létesített ... Es a mesének még nincs vége . . Szekula Ágnes. kw. indiai békés forradalom béreiéiben nagyobb áiabkulás foSyäb Indz^bän, mini Oroszországban vagy Amerikában. —■ Az uj aSiíoitnány és índis népei LONDON, (junius.) Angol módszerekkel dolgozó forradalom ioyik Indiában, békésen, lépésről-lépés re haladva, — de azért mégis csak forradalom. Az elkövetkező változások alapvetőek és 1935 után már semmi sem lesz egészen úgy, mint azelőtt volt. Az Indiában lejátszódó folyamat méreteiben összehasonlithatatlanui nagyobb esemény, mint bármi, ami mostanában a világban végbemegy: nagyobb, mint Roosevelt kísérletezései Amerikában, nagyobb, mint az Oroszországban folyó óriási újjáépítési munkálatok és pedig azért, mert az indiai események által érintett népesség száma jóval meghaladja az Egyesült Államok és Szovjetoroszország lakosainak együttes számát. Az egész emberiség egyötöde ugyanis Indiában él. India fogas kérdései Azoknak az angoloknak a száma, akik ezt az óriási alárendelt földrészt adminisztrálják, csupán nyolcszázra rúg; ehhez a számhoz még hozzá vehetjük az indiai rendőrség szolgálatában á ló 500 embert. Nyilvánvaló, hogy a kormányzat az indusok közreműködése nélkül .ehetetlen volna. Eddig ez a kooperáció mindig rendelkezésre állott, de már régen felismerték azt, hogy a bennszülöttek nem fognak beláthatatlan időkig teljes jóakaratuk la/tbavetcsévél közreműködni, ha nem emelik fel a hindu nép helyzetét ugyanarra a színvonalra, mint amilyenen a világ többi népe áll. India társadalma nem egyöntetű. A lakosságnak csaknem egynegyede muzulmán, a hinduk és muzulmánok között pedig két különböző civilizáció szakadéka tátong. A. kasztrendszer magában, a hindu közösségben is magas korlátokat eme:, ezenkívül számos kisebb vallási csoport és szekta is működik. Továbbá 600 állam bennszülött hindu hercegek kormányzata alatt áll; ezek felett a központi kormányzat csupán közvetett ellenőrzés gyakorol. A népesség egynegyede ezekhez az államokhoz tartozik. A közös nyelv is érezteti hiányát: India nemzeti politikusai kongresszusaikon angol nyelven kénytelenek vitáikat lefolytatni. Azt is figyelembe kell venni, hogy India területe csaknem olyan kiterjedésű, mint Európa, Oroszország nélkül. Hogyan lehet majd ilyen körülmények között az egye9séget fenntartani, biztosítani a kö csönös alkalmazkodásnak azt a mértékét, amelyet az önkormányzat megkiván; hogyan lehet majd kitárni a szabadság kapuját anélkül, hogy azon besurranjon a felfordulás réme? Ez olyan sok elemből összetett, súlyos és félelmetes prob éma, amely ugyancsak próbára teszi az államférfim bölcseség bátorságát és ügyességét. Ilyen nehéz kérdésnek a megoldása csak nagy óvatossággal, lassanként valósítható meg. Már 1861-ben a bennszülötteket kinevezés utján belevonják a Törvényhozó Tanácsokba, amelyek akkor még gyermekkorukat élték. 1892-ben pedig kísérletként bevezették a közvetett választások egy bizonyos formáját. Ezt azután 1909-ben jóval kibővítették. 1919-ben a brit parlament megszavazott egy törvényt, amely prokiamálta az önkormányzati intézmények fokozatos kifejlesztését abból a célból, hogy idővel felelős kormány létesülhessen Brit-Indiában, amely a birodalom integráns részét képezné. Ugyanakkor jelentősen kibővítették a demokratikus választórendszert, nona a hatalom továbbra is a brit alkiráy és a tartományok kormányzói kezében maradt meg. 1927-ben egy bizottság szállt ki Indiába Sir John Simon vezetése alatt, hogy megvizsgálja, vájjon további kibővítések célirányosak volnának-e. A bizottság; jelentésében azt ajánlotta, hogy az indus választóközönségre, valamint a különböző tartományok indus minisztereire fokozottabb hatalom ruháztassék, azonban a központi kormányzatot illetőleg lényeges javaslatot nem terjesztett be. A müveit indus közvéleménye nagy része ezt a jelentést kimondott elégedetlenséggel fogadta. Most konferenciák sorozata következett Londonban, amelyeken egyrészt az angol politikai pártok képviselői, másrészt soktagu i és valóban az indus közvéleményt képviselő ; küldöttségek jelentek meg. Utóbbiakban be- I lyct foglaltak a hindu hercegek szószólói, az j u1:tra-naeionatistia kongresszus párt tagjai 1 Gandhi vezetése alatt, valamint az Indiában élő európaiak és a lő vallási csoportok képviselői. Ezeken a konferenciákon lassan és sok türelemmel megformulázták a nagy uj alkotmány körvonalait. A javallatok, noha a legkiilönbö/öbb szempontok mérlegeiébe vei éles kritikának vetették alá azokat, csodálatos módon általános összhangot kétettek. A következő lépés a tervezetnek a brit kormány által való megszövegezése volt, majd előterjesztették t»gy az Alsóház és a t.ordok I láza tagjaiból alakult igen komoly, minden álláspontot képviselő bizottságnak. Ezt a bizottságot Is egy számos tagból álló hindu küldöttség tá/mogatta munkájában. Csaknem 12 hónapig dolgozott a bizottság, minden oldalról alaposan megvilágítva ezt a rendkívül bonyolult kérdést, mig végre 1934 novemberében nyilvánosságira hozta jelentését. Szövetségi kormány parlamenttel A jelentés jóváhagyta a kormány által benyújtott tervezetet. Egy csomó változást javasolt ugyan, de nem alapvető fontosságua- kat. A tervezet egész Indiára kiterjedő szövetségi kormány felállítását javasolja, központi kétkamarás parlamenttel és ennek a parlamentnek felelős miniszterekkel. Először történik, hogy ilymódon összehozzák a hindu hercegek által kormányzott államokat a „Brit-India“ tartományaival, belevonván azokat a szövetségbe. A küliigyeket és a nemzeti védelmet illetőleg, valamint a pénzügyi stabilitás megóvása és a hitelek terén, végül egyes kevésbe fontos ügyekkel kapcsolatosan továbbá is az alkirály tartoznék felelősséggel: ugyancsak az ő jogkörébe esik azoknak a tanácsosoknak, akik ezekkel az ügyekkel foglalkoznak, a kinevezése. A szövetség keretében 11 autonómiával biró tartomány lesz, ezek közül több olyan, amelynek népessége meghaladja Nagybritan- nia, Franciaország vagy Olaszország lakosainak számát. A tartományok mindegyikében választás utján létrejött paramentek fognak működni, felelős miniszterekké . Az alkotmánytervezet a tartományi kormányzóknak is biztosit egyes, ha nem is nagyszámú jogokat. India főkormányzóját, valamint a tartományi kormányzókat kiváltságos hatalommal ruházzák fel, amellyel azonban csupán komoly esetekben élhetnek. Mit szól hozzá India? Ehhez a tervezethez a 32 tagból álló parlamenti bizottság 9 tag kivételével! hozzájárult. A 9 közül j konzervativpárti azt találta, hogy a tervezett a kotmány túllő a célon, mig 4 munkáspárti tag túlságosan szük- keretünek találta azt. Indiában magában a tervezetet széles körökben nem tartják megfelelőnek, mondván, hogy a biztosítékok tu sá- gosan szigorúak. Szerintük az intézmények demokratikus jellegét jobban ki ke1 lene építeni és mindenekelőtt azt sürgetik, hogy ünnepélyes formában kijelentsék India jogát ahhoz, hogy idegen ellenőrzéstől mentesen maga intézhesse sorsát ugyanúgy, mint ahogyan azt a Brit Világbirodalom Közösségéhez tartozó fehér domíniumok teszik. Azonban ezek az ellenvetések már korántsem olyan keserűek, már nem olyan hevesek mint a Simon-bizottság jelentése alkalmából Noha a kongresszus-párt tagjai kijelentették hogy „elvetik“ a tervezetet, mégis mindenki azon a véleményen van, hogy annakidején ők is részt fognak venni annak kivitelében. Ami pedig a többi, mérsékeltebb hindu pártokat illeti, úgy az ő közreműködésükre mindenesetre számítani lehet. Ezt a törvényjavas atot fogadtatta el utolsó törvényhozást ténykedése képen a parlamenttel. A Baldwin-kormányra most a kivitel gyakorlati feladata vár. A tevékenység színtere egyelőre áttolódik Indiába, ahol kétségtelenül heves viták fognak megindulni, aminek semmi akadáya nincs, mert hiszen a tervezet maga lehetővé teszi az esetleges további kifejlesztést. De az is lehetséges, hogy idővel mindazok a kérdések, amelyek most aggasztanak, a háttérbe szorulnak, mert az indusokat valószínűleg inkább az életbelépő kormányzás gyakorlati J kérdései fogják lekötni. Társadalmi, g-azda- ; sági és pénzügyi kérdések fontosabbak lesz- í nek számukra, mint az alkotmány problémái. ] A városi és falusi lakosság életszínvonalának I emelése, a rettenetes szegénység leküzdése, az • elégtelen táplálkozás megszüntetése, a lakás- viszonyok megjavítása, a népesség — amelynek nagy része analfabétákból áll! — tanítása: ezek azok a kérdések, amelyek időveö minden más problémát a háttérbe kell, hogy szorítsanak. Szembe kell majd szállni mélyen gyökerező társadalmi és vallási szokásokkal, amelyek a fentcmlitett bajok orvoslásának útjában állanak. Ezen a téren sok mindent meg kell válto/uim <•■. .1/ ilyen feladat'kai cuki. benn szülöttek kepeiek .ikcrc.en rney.ö dani. A brit nép ezt nagyon jól 'udja é* főleg c/rii fogadja cl r, t .bnogji ja </.t a politikai forr.« dalniat, mert azt reméli, hogy c//.el a/, indu nép tömegei előtt megnyitják a fejlődésbe/ vezető utat. H. S. Ml Í0ítí®saÖi): a $i€p irre, va ú i() lerrud? Több mint háromszáz évvel ez««6tt rzii- letett meg a női fűző, amelyet viselni a mai fogalmak szerint a legnagyobb mártirom- ság a nő számára. A szépségért szenvedni kelll, ez volt a jelszó és a nők merev, szoros páncélzatba szorították testüket és elváltoztatták természetes alakjukat. Ma a fűzőnek egészen más feladata van, mert nem deformálni, hanem követnie kell I a természetes vonalat. A fűző ma elsősor- I ban alapul szolgál a divatos ruha számára. Legyünk tisztában vele, hogy az életküz- délemben ma a nőnek a legfontosabb fegyvere: a szépség^. Lehet igazság, hogy szép testben van a szép lélek, de már ez a mai világ úgy van teremtve, hogy a szép testet veszik észre. És ha itt megbukik a nő, a szép lélek vizsgálatára sajnos, már ritkán kerül a sor. Már most a női szépség keretén belül mi fontosabb: a szép arc, vagy a jó termet? ... Ez az a kérdés, amely most különösen fogia koztatja a hölgyvilágot. A szép arc és jó termet, együttvéve Istenáldás —, de ritkán van együtt. Szép, elegáns, karcsú, hajlékony termet még a kevésbé szép arccal is biztos győzelem. A fűző szabása és ízléses kivitele nem utolsó sorban járul a nő jólö.tözöttségéhez, illetve a jó termet eléréséhez. A mai sokféle ruha mellett többféle fűzőre is van szüksége mindenkinek. A fűző kreátorok gondoskodnak róla, hogy minden alkalomra a legmegfelelőbb és legkényelmesebb szabást alkalmazhassuk. A sokszor derékig dekoitálfc estélyi ruha alá, valamint sporthoz és tánchoz más-más modellek készülnek. Minden a kiváló szabásban és a tökéletesen megválasztott anyagban rejlik. Jules Eros. SZABÓ DEZSŐ UJ KÖNYVE. Karé• csonyí tevéi — A németség útja — Deb» recent tanulságok — Feltámadás /Ma- kucskán. A 4 mii egy kötetben 70 le} az Ellenzék könyvosztáJyában Cluf, Piaţa Unirii.
