Ellenzék, 1935. július (56. évfolyam, 147-172. szám)

1935-07-14 / 158. szám

» *

193 S fat tus 14. Ill—IWiI IIPHIIII HI I HIM

ELLENZÉK <2

99

Beszélfüiik kevesebbel, az Islenéri...

s'

Képí®reJélceL a nemze(iSi®a:i amu« La ügyi konferenciáról. —

Ezer Jelszol® Iá s és ezer nyomíaíoW oldal {jegyzőkönyv iáéi kérdésről. — SlfiJók és maradiak. — „.Bírák, akik semBTTBsi! sem üááiaSí és semmiá serfs ériének

GENF. (Az Ellenzék tudósítójától.) A genfi év a nemzetközi munkaügyi konferenciával végződik, mint ahogy ősszel a Népszövetség közgyűlésével indul meg. Amig a Nép- szövetség uj palotája meg nem nyílik, mind a két ülésszakot a városban tartjuk a ,,Be- tirnent EIectoral“-ban, de merőben különböző külsőségek között. Ősz elején az épület lobogódiszben, körülötte hatalmas luxusautók parkolnak, libériás soffőrök várnak, detektívek leselkednek. Nyáron: Baby-Fordok- olcsó Fiatok és egy kimustrált autóbusz a kocsitlan delegátusok részére. Se magánsof- tőrök, se személyes védelem. A Népszövetség közgyűlésére külön ajtón mennek be a miniszterek, külön a közönség és egy másikon ismét a sajtó. Az igazolványa mindenkinek mindig kéznél. Nyáron a főbejáraton tolong ki-be delegátus vagy újságíró és senki se törődik velük. Ősszel van szezonja az úgynevezett érdekes fejeknek, a kifogástalan szalonkabátoknak, a még mindig honorált hűvös tekintetnek a monokli mögött, bár már nem Sir Arthur Chamberlain-ét figyelik. Nyáron a mellényt és a nyakkendőt sokan otthon hagyják, a Petőfi-gallér elfogadott viselet, kidolgozott munkás kezek törlik nagy tarka zsebkendővel a joviális, széles arcokról a kánikula melegét. Ősszel a nyitott előcsarnokban csak suttogva beszélnek, nem az államtitkok miatt, hanem megszokásból, mert nem tanulták meg az urak, hogy a géplármában tulkiabálják egymást. Nyáron nyüzsög és zsibong a bejárat felől már messziről. Az asztalok ragadnak a málnaszörptől és a sörtől, a pult mögött svájci ,,Saaltochter“-ek szolgálnak ki a fehér 1 kabátos „barman“ helyett, a szendvics egy ,,sou“-val kevesebbe kerül, de viszont nagyobb adagot adnak. Benn a nagy tanácsteremben békésen szundit egymás mellett a nyári tespedtség és a szociális törekvések, ősszel csaknem letörnek a padok a politika iránt érdeklődő szép asszonyok könnyű súlya alatt, akik hosszú szempilláik mögül el- büvölten figyelik a diplomata-primadonnát, ímint a népek együttműködéséről és a béke újjászervezéséről beszél. Nyáron ásítanak a padok, recseg a deszka fenn, ha egy eltévedt újságíró óvatosan kifelé osonna, a munkáscsoport vezérének, a francia Jouhaux-nak végigdörög a hangja a hatalmas termen, mint kiáltó szó a pusztában.

Hosszú tanácskozás a röv‘4 mtsnhri '©éri

Három és fél hétig ülésezett a konferencia, megszakitás nélkül, a pünkösdi ünnepeket is beleértve. Legnagyobb eredménye, hogy elfogadta a 40 órás munkahetet. Ä rö- videbb munkaidőt megszavazta a konferencia, de ezen az ülésszakán az urak még ki akarták használni az alkalmat, mielőtt kötelező törvénnyé lesz. 9, 10 és 11 órát ültek együtt a levegőtlen tanácstermekben. Csak a munkaadók, akik pedig három évig mint a hősök, körömszakadtáig harcoltak a 40 órás munkahét ellen, alkalmazkodtak már most az uj szociális rendhez. Önként leszállították a munkaidejüket azzal, hogy a bizottsági munkákon nem vettek részt. Egyben gyakorlatilag megmutatták, hogyan lehet a több szabad időt alkalmasan felhasználni: a tóban, a tó partján vagy a szomszédos sa- voyai Alpesekben. Ugyanakkor eleget tettek az angol kormányképviselő kívánalmának is, akik ragaszkodtak az életstandard fentartá- sához. A munkaadók, vagy ahogy Genfben nevezik őket: a patronok, nem szállították le az életszínvonalukat, teljes egészében felvették, úgy, mint eddig, a napidijaikat is.

Kétezer oldal körül járt a jelentések, az egyezménytervezetek, a munkaügyi hivatal előzetes vizsgálatainak az oldalszáma, vagyis a konferencia plokészitő anyagának a terjedelme. Minfpgy 1000 nyomtatott oldalt, tesznek ki a jegyzőkönyvek, a kész egyez- ménytervezetek, más szóval a konferencián elhangzott beszédek szövegei. A népszövetségi felszólalásokat kivonatosan közük a gyűlések után. A munkaügyi konferencia résztvevői ragaszkodnak a szószerinti közléshez. Nem akarnák, hogy a világ akár egy gondolattal is megrövidüljön.

151 delegátus vett részt a konferencián és 237 szakértői tanácsadó. Minden delegátusnak joga van a teljes üléseken valamennyi kérdéshez egyszer hozzászólni. (A bizottságokban akárhányszor.) A napirenden 7 kérdés állott, ehhez jön még az igazgató jelentése. Ez kerek számban 1000 felszólalást jelent. ha jól megy, meg lehet úszni 500-zal.

A hivatalos nyelvek a munkaügyi konferencián is az angol és a francia, de lehet spanyolul, németül és olaszul is beszélni. Az egyik japán delegátus japánul beszélt. A kínai kínaiul. Az amerikaiak amerikaiul. A beţ szédeket azután ismét lefordítják a hivatalos nyelvekre.

A tempo

Az amerikai delegáció először vett aktiv részt a konferencián, tagjait minden oldalról nagy örömmel üdvözölték és természetesen kiváncsiak voltak illetékesektől hallani, hogy mint is váltak be a N. R. A., az agytröszt, az infláció és az egyéb kísérletek. Az se volt érdektelen, hogy a hatalmas demokrata köztársaság három képviselője, a kormány, a munkaadók és a munkások delegátusa, éppen olyan egy húron pendüll. mint az olasz delegáció tagjai. A munkaadó delegátusok közül csak Olaszország és az Egyesült-Államok képviselői vettek részt a negyvenórás bizottság munkáin és szavazlak mellette. Volt is mit hallaniuk az amerikaiaknak a munkaadóktól és néhány kormány képviselőjétől, nemcsak a negyven órával kapcsolatban, hanem az amerikai tervgazdaság, irányított gazdaság és egyéb Roose- velí-féle újítások ügyében. „Mindez nagyon szép“ — mondta a kanadai munkaadó. — „Önök csak kísérletezzenek odahaza, aineny- nyit jól esik. Amerikát az Tsten is kísérletekre teremtette. Amerika naiv, vannak illúziói, szereti az illúzióit, szeret hinni, bízni és reménykedni. Csak éppen a közgazdasági tanácsokkal hagyjanak nekünk békét. Tudjuk, hogy az ilyesmi mire vezet. Zárjanak be öt közgazdászt egg szobába, bízzák meg őket, hogy dolgozzanak ki egy tervet valamilyen közgazdasági problémáról és aztán este eresszék ki őket. Kijön az öt közgaszdász hat különböző tervvel.“ Ilyesféleképen szólalt fel az angol munkaadó is. Az amerikai kísérletet nagyon érdekesnek találta, de he kellett vallania, hogy a maga részéről, mint

 BOR

idő, előtti petyhüdtsége, rórtcossóga legbiztosabb jele annak, hogy a derma, az epidermisz alatti réteg, elvesztette fr'sseségéí, szilárdságai.

Ez az egyszerit anatómiai, megállapítás a legjobb ajánlás az E UK U T O L- krém számára.

t_jOGY a derrna szilárdságát visszanyerje, el kell látnunk azok- * j ka! a zsiradékokkal, amelyekre szüksége van. Az EUKUTQL krém tudományos alapon készül. Speciális eljárás révén sikerüli olyan finom, könnyen és teljesen asszimilálható kompozíciót összeállítani, amelynek organikus alkatrészei sikeresen pótolják a természetes zsiradékot, amelyre a dermának szüksége van, hogy megtartsa zsilárdságát.

Használja az

EUKUTOL

BORKRÉMET.

mBaaaaHBr&a

TÖRTÉNELMI NAPTÁR

1343 juKus 8„ Erzsébet magyar királyné útnak

indul Nápolyba a királyságot fia, András részére átvenni.

1352 juiius 9. Szondi György halála Drégely védelmében.

1373 juiius 10. Kerelőszentpáli csata, melyben Báthory István megver1! és megszalasztja Békési Gáspárt. Békési Gáspár a bécsi udvar jelöltje és az unitárizmus hive volt. Báthory István győzelme Erdély különállásának a biztosítását és a Szentháromsághivő felekezeteknek: a római katholikusnak,

reformátusnak és a lutheránusnak az előretörését jelentette.

1834 juiius 13. Meghal gróf Batthyányi Kázmér Parisban. A 48-ís szabadságharc alatt külügyminiszter volt. Érdeme az 1840-es évek folyamán nagy tevékenységet kifejtő „Védegylet“ megalapítása és vezetése, melynek célja az ipar fellendítése volt a külföldi behozatallal szemben.

1683 juiius 14. Kara Musztafa ostrom alá veszt Bécset. Ez a vállalkozása azonban fordítva sikerült, mint remélte, mert kiinduló pontja lett annak a tó éves háborúnak, mely Magyarország felszabadítását eredményezte.

„Nagy szép dárda Szondinak kezében vala, sebesülve térden állván ő viv vala, romlott toron alatt által lőtték vala, az fejit az hegyiről alá vetötték vala. Jó Drégelnek vára lön basa kezében. Szondinak az testét vivék eleibe, fejre ke rests té, az testhöz viteté, mint oly vitéz embörc nagy szépen temetteté. Jó dicséretben lön Szondi vitézsége, feje felé Írott kopját feltétetek így énekel a lantos a végvári vitézek előtt Drégely védelmezőjének. Szondi Györgynek hősi haláláról. Tudja, hogy az 6 éneke, hírei cs biztatása uj erőt és uj reménységet önt a mindenünnen magára maradt nép fegyverforgató' vitézei leikébe Ezért énekli meg különös hévvel és lelkesedéssel a kicsi vár szomorú bukását, mert belőle a magyar hősiesség lángja csap ki és mutatja, hogy a bátor harcost még az ellenség is megbecsüli. Az elbeszélő lantos visszavisz a XVI. századbeli magyar vitézek közé. „Sok csudák közt halljatok egy csudát, halljátok már Ali basa bölcsességét“ — olvassuk a Szondiról szóló ének bevezető sorait és észrevesszük, hogy ez a megszólítás nem nekünk, a nyomtatott betűből okuló késő olvasóknak szól, hanem azoknak a fáradt, de erős, harcvágyó és harcba tó katonáknak, akik körül ülnek a falak mellett és hallgatják a lantos énekét Drégely várban

szólgáló társaik halálairól.

1352 juiius 6—9. között ostromolta meg

Északmagyarországon, Hontmegyében fekvő Drégely várát Ali budai pasa, A vár hadászati szempontból nem volt nagyon jelentős, a vár megvívása politikai történetünknek nem lett fordulathozó eseményévé — talán ez az oka annak, hogy Drégely váráról és hőséről inkább csak irodalmi emlékek beszélnek, mint a hivatalos történetírás. Tinódin kivül Kölcsey. Czu- ezor és Arany írtak költeményt Szondiról. De

éppen azért, mert e verseken át történelmi tudatunk részére lett Szondi, fontosnak tartjuk ezalkalommal a szerepét megvilágító kevés históriai adat összeszedegetését is.

Drégely vára a környékén fekvő két másik várral együtt az esztergomi érsekség tulajdona volt. Eredetileg nem azért épült, hogy védelmi célokat szolgáljon a törökkel szemben. Úgy, hogy amikor a megváltozott politikai helyzetben a határnak ezen a pontján is szükség volt egy végvárra, a hadvezetőség nem Drégelyt építette ki, hanem uj várat épitett: Palánkot.

Ennek a kis, török támadásokra fel nem készült várnak volt a parancsnoka Szondi György. T348- ban nevezte őt ki várkapitánnyá Várday Pál esztergomi érsek. Nem volt családos ember, sem nagy összeköttetései nem voltak. Valószínűleg 6 maga. saját vitézsége által küzdötte fel magát oda, hogy nemességet kapjon és várkapitányi rangot. Onnan lehet ezt sejteni, hogy a pozsonyi kamara számadásai között több irat van, amelyek testvéréről Szondi Jakabról emlékeznek meg. Ezek az iratok Jakabot „circumspectus“- nak, Györgyöt pedig ,,cgregius“-nak cimezik, az előbbi elmet a városi polgárok, az utóbbit pedig a nemes emberek használták. Az is látszik ezekből az iratokból, hogy Pozsonyban lakott a családja. Drégely váréhoz őt semmilyen érdek, ősi rendi büszkeség, vagy érzelmi kötelék nem fűzte, egyedül csak a kötclességérzet és a nemzetnek való szolgálat.

Áldozatának nagysága még jobban kiviláglik ha számba vesszük, hogy Ali pasa tízezernyi seregével szemben milyen kis erő állott a Szondi rendelkezésére. Fennmaradt Szondinak cgv 'őszből keltezett jelentése. melyet akkor Írhatott, amikor már nyilvánvaló volt a török háborús szándéka és látható volt, hogy Palink el ríem készülte miatt Drégelyre vár annak a vidéknek a védelme. A jelentés beszámol arról, hogy a vár falait az időn kivül a villámcsapás k nagyon megrongálta, összesen nyolcvan katonából áll a helyőrség és a legelemibb felszerelési tárgyak is hiányoznak. A je'entés eredménye egy csomó igérer, nagv készülődés cs nagyon kicsi segítség lett: hat kőmives javítani kezdte a falakat, a király küldött negyven katonát, Selmecbánya pedig huszonhatot. így köszöntött fel a várra juiius 6-a. amikor Ali pasa megkezdte az ostromot. A T 30 főnyi kis őrségnek volt ereje hozzá, hogy visszaverje a hatalmas támadó első ostromát. bár a vártorony az ágyúzásra összeomlott. És a kis sereg parancsnokának volt ereje hozzá — ez a legszebb momentuma az egész ostromnak —, hogv visszautasítsa a török várfeladási ajánlatát. A katonai becsületnek már elég volt téve, a győzelemre és a scg.tségrc semmi reménye nem lehetett és mégis felvette a harcot, csak Apródalt: Libárdyt és Sebestyént igyekezett megmenteni, de ő maga ott maradt, a romlott torony alján és diadallal várta be végét. Szondi a reá bízott várat védte míg lehetett s mikor a további ellenállás lehetetlen volt, a romok közé temetkezett.

Szolgálatának azonnali crcdménvc nem látszott meg, de alakja, hősiessége tovább élt a regős ének hangjában, uj erőt, ui lelkesedést kölcsönzött, példaképet adott n nehéz harcot álló végbeli vitézeknek Az ének fennmaradt, uj énekek jöttek hozzá, sőt jön magának a történetírásnak a tanúsága isRipp van Win .te

Ezzel azonban az amerikaiak leckéztetése nem ért véget Felszólalt Oersted, a dán munkaadó delegátus, a munkaadó csoport elnöke s mert képzelt ember, kitűnő szónok és ismeri az anyagot, a közgazdasági, pénzügyi. szociális argumentumok egész áradatát zúdította Hamilton professzorra, az amerikai delegáció vezetőjére. Hamilton szép ősz fejét itt-ott megcsóválta, fiús kék szemével vidáman pislogott Oersted felé. súgott valamit a borzas Miss Tyll-nek, aki ugyancsak az amerikai kormányt képviselte, azután válaszolt. Oersted ur nagyon szép monológot mondott, nagyon szívesen hallgatta, annál is inkább, mert ilyen avult gondolkozásmódot nem is emlékszik, hogy hallott-e valaha is. Oersted ugvlátszik úgy járt, mint Ripp van Winkle. Valamikor elaludt, igazán irigylés- reméltó álma van egy ilyen munkaadónak! most felébredt ugyan, de közben az idő eljárt és Oersted ur nem tud eligazodni a mai világban. De ő, Hamilton, meg van győződve, hogy a 18. században ezek elsőrangú érvek lehettek,.

,,Amikor a ti ardtitseiíek

sziileiieh .,

„Irányított gazdaság“, kételkedett a jugoszláv munkaadó, ha csak nem általános kommunizmust kívánnak, ő ugyan be nem látja a célját. Amig az ellenkezőjét be nem bizonyítják neki, ő addig megmarad a régi liberális felfogás mellett, hogy bizonyos dolgokat csak bizonyos körülmények között lehet beszerezni és hogy vannak termények, amik egyszerűen pótolhatatlanok. „Egy Istentől elrugaszkodott tanyán élt egy asszony a gyerekeivel . . . Van egy pár tyúkja, a gyerekek betegek voltak, a tojásokkal tartotta bennük a lelket. Arra száguld egy automobil és elüti a tyúkokat. A vezető meggondolja magát, megáll és készpénzzel akarja kártalanítani az asszonyt. „Mit csináljak a pénzével?“ kérdi az asszony. . Hallja az ur, menjen be a tyúkólba és estére tojás legyen a gyerekeknek...“ Tervgazdasági politika? Egyik állam elbolonditja a másikat! Csinálnak mindenféle költséges, hosszúlejáratú programokat, kísérleteznek autárkiával, állami támogatással és azok, akik már régebben elkezdték ezeket a kísérleteket, legfeljebb azt mondhatnák a későbbi utánzóknak: ,,Amikor a ti ördögeitek születtek, a mieinkek már hosszú nadrágban jártak!“ „Mi a sikere titka?“ kérdezték egy francia ügyvédtől, aki valamennyi perét megnyerte. Az ügyvéd három lélektani tényezőt nevezett meg. „Tanuk, akik mindent láttak, de semmit sem értettek. Szakértők, akik mindent értenek, de semmit sem láttak. Bírák, akik semmit sem láttak és semmit sem értenek.“ így van ez. a mai világkrizissel. Az egyszeri embernek, aki a válságot a maga bőrén szenvedi meg, a kormányok nagy erőfeszítéseiről, amivel a krízist próbálják megszüntetni, az. juthat eszébe: íme az üzletemberek a tanuk, a közgazdászok a szakértők, és azok a magas személyek, akik a népek sorsát intézik, a hirák. Mielőtt az államférfiak megértenék, amit az. üzletember átélt és a közgazdász elmagyarázott nekik, vagy vége lesz a krízisnek, vagy benne leszünk egy másik, még sokkal keserevesebb válságban.

De ha más delegátusokat hallott az ember, azt hitte, hogy álmodnak azok, akik krízisről beszélnek. A kemálista Törökország. a Salazarista Portugália, a fascista Olaszország, az imperiálista Japán, a roo- seveltista Amerika, az expansionista Svédország, az infláeionisfa Belgium — csupa virágzó ország, minden problémát megoldották. Szovjetoroszországban nincs elég munkaerő, nincs lulnépesedési probléma, remekek a csecsemőotthonok, nagyszerű a nő- és anyavédelem, a munkások mellbösége folyton fejlődik, az árak csökkennek, a hérek emelkednek, mozi és színház, gombamódra támad.

A mu-’íhaidő megrövidít c se

A gazdasági és pénzügyi kérdésekben nem ítudott megegyezni a konferencia, nem is! elfogulatlan és érdektelen megfigyelő, nem j í is érti, hogyan tudott egy olyan gazdag or- !

| szág. mint az Eszakamerikai Egyesiill-Álla- j mok úgy lekracholni. amint az sajnos, tör- i tént. Ami pedig az amerikai munkaviszouyo- í kát illeti, hát azokról elhiszi, hogy egészen ; mások, mint Európában. Háború után, me- í .sélle a tekintélyes angol nagyiparos, előállott | egy csomó kitűnő, szakképzett munkása és j kijelentette, hogy ők bizony elmennek Ame- í rikába, olt jobban fognak boldogulni. De i rövidesen egyik a másik után visszatért An- | gliába, jelentkezett nála és kérte a visszavé- ! telét. Hát nem tetszett odaát? Dehogyis i nem. A munkaidő rövid, csak 40 óra 4 7 helveţi. A hérek magasabbak, a lakásviszonyok kedvezőbbek, a szabad időt is nagyon kellemesen el lehet tölteni, dehát ők már csak inkább visszajöttek. Miért? kérdi az angol patron értetlenül ha minden feltétel olyan jó volt. A tempó miatt, uram. felelték- amiatt az átkozott amerikai tempó miatt. Azt csak csinálják ők. Mi inkább dolgozunk itthon 4 7 órát.. úgy ahogy mi szoktuk, mintsem ottan 40-et, amerikai módszer sze- j; rint, I