Ellenzék, 1935. július (56. évfolyam, 147-172. szám)
1935-07-14 / 158. szám
6 RLLRN Z 6K 193 8 I ul hm 14. «/(•ii fi stúrktn zajlott If. hitnem órákig és látásán, mint valami álom, mely (innal hos:- \tahh, mozgalmasabb és színesebb, mennél tovább fcjtjüX és bogo.uk, uyy boyy nem sokára u végtelenbe vés: és nines se partja, se hatóra, Nyolc árára haranyoztak a Szent l'eré: templomban, hogy hónom alatt a nagy orvosi könyvvel az utcára léptem Váll] .1» áorka sovány karjába kapaszkodva ballag fctui «I sötét utcán hazafelé. Hó hullongott az égből s a pihék elolvadtak forró orvunkon. Szüleim otthon uuir vacsoráztak. A: izgalomtól egy falatot se tudtam enni. BemeItteni u szobámba, meygyujtottam a gyertyát, levetkőztem s minekelőtte ágyba hajtani volna, még egyszer megnéztem a könyvben a vörös, gyulladt, dagadt szemeket. Ezektől olyan lidérceset álmodtam, mintha előzőleg rénuneséket hallgattam volna. Hogy mi lett a ,,Petűfi-könyotár‘i-ból? Erre bizony egy életen át nem gondoltam. tr embernek nincs ideje. Csak akkor van ideje, amikor beteg. Ilyenkor mindennel el- bibelődik. Amíg a hosszú, téli éjszakákon a kórházban vártam a hajnalt, s az ápolónők be-benéztek hozzám, megigazították párnámat, vagy valami orvosságot öntöttek belém, igyekeztem tisztázni a részleteket, ügy emlékszem, hogy a szemészeti könyvet egy hét múlva visszavittem, de nem kértem uj müvet. Imre és Józsi se emlegette többé vállalkozásunkat. Meguntuk, elf elejetettük. Vály Andor ka. amint említettem, két év múlva hirtelen meghall (‘5 volt a: egyetlen, aki be- esületesen állta szavát és esküjét mert soha életében más könyvtárt nem Használt. Mi valamennyien vétkeztünk. Különösen én. X agy rálátó vágyamban gyakran hűtlenné váltam szent elhatározásunkhoz itthon, Parisban, a Biblintheque Nationale hárommillió könyve közt és Londonban is a British Museum könyvtárában. Azzal áltattam magamat, hogy gyermekség volt az egész. De belül, a lelkem mélyén mindig valami kis szúrást éreztem, valahányszor egy másik könyvtárba léptem. Még mostan is ezt érzem. Különös, a ,,Pelöfi-köngtárat“ rég elfelejtettem. Fogadalmamat azonban sohase tudtam elfelejteni. Ugytátszik, ilyen az ember. Évekkel ezelőtt egyszer azt gondoltam, hogy majd beszélek az egyetlen illetékessel, a ,,Petöfi-könyvtár“ elnökigazgató javai. Winter Imrével s föloldatom magam vele. Addig tétováztam, mig ezzel is elkéstem. Ő közben hires sebész lett. Egy reggel aztán beszaladt rendelőjébe és — senki se tudta, hogy miért — húsz centigram morfiumot fecskendezett bőre alá. Most már holtom napjáig egyedül kell viselnem, a magam felelősségére ezt a meg-megujulő önvádat. Szavam és esküm alól nem oldhat föl többé soha senki. — Ez a magác. Megszédültem, olyan szila jul kezdett áramdani a vérem. Másnap a várost jártuk, a harmadik napon megint a környéket, — a lány mosolygott, követelte, hegy versenyt fussak vele, keressek pacsirtaíészkot és öleljem magomhoz az egész boldog világot, ahogyan ő átadta magát a tündöklő levegőnek és sugárzó fényeknek és az ezerhangon éneklő nyári napfénynek. A negyedik napon futás közben elesett, nem tudott lábra áliani. ölemben vittem a kocsiig. Szemében a boldogság üdvösséges meghatottságának a könnye remegett. — Kicsoda maga? — rebegte. — Mondja, kicsoda, hogy annyira szeretem? Kihűlt a karom. Megbénult bennem minden ideg. Tehát... szóval1... Itt az alkalom . . . Ütött az óra, föltehetem a koronát mindarra a gazságra, amit idáig állítólag elkövettem, esetleg visszaránthatom magam az életbe, amely megtagadott és amelyet már régen a halottak hideg és sötét partjáról nézek. Arca fölé hajoltam: — Szeret? Engem? Egész testem görcsbe rânduit. Olyan föl- indulás háborgott bennem, hogy hallani véltem a csontjaim nyikorgását. Bedobtam az ülésre. A legnagyobb sebességre kapcsoltam. A kocsi harsogó zúgással hasította a levegőt. Félóra múlva a szálló «lőtt állottam. Kinyitottam a kocsi ajtaját. — Tudja a lábát használni? — kérdeztem fojtott dobogással. Arcáról angyali szelidség sugárzott. — Igen. — mondta alázatosan, engedelmes szerelemmel. — Akkor menjen föl. Jó napot. ■jarrAs""1^ köSíözés miatt S. A. Cluj, Heg. Ferdinand 6. Bucureşti, • Cal. Victoriei SB Hatóságilag engedélyezett és ellenőrzött kiárusítás I Fény és levegő Az a szőke Iráni] itt jut eszembe, akit evekig láttam éldegélni özvegy atyja mellett. önző ember voll az apa nagyon. Mint olyan sok szülő, ö is a szülői szeretet álruhájába öltöztette féktelen önsze- retetét. Leányát nem engedte társaságba, egész nap otihon tartotta maga mellett. Nyugdíjas ember lévén, voll ráérő ideje bőven. A leány el nem mozdul halott mellőle soha. Minél az öregur nem szeretett társaságba járni, leánya sem mehetett sehova. A mozit az öreg nem szerette, a leány sem jutott el moziba. Többnyire otthon ültek, vagy nagyokat sétáltak, ketten, mindig csak kelten. Néha \ akadt egy-egy fiatalember, aki a leányt I jobban megnézte. Nem lett belőle ismeretség. Olykor telefonált egy-egy régi osztálytársnő a leánynak, kirándulásokról beszélt, fiukról, táncos kiruccanásokról. ,,Hogy lehet igy élni, miért nem jössz velünk?“ S ha a leány bátortalan célzást tett, hogy szeretne elmenni ehhez vagy ahhoz az ismerős családhoz, az apa napokig vértanú-arccal járkált, mélyen megsértve. A leány beletörődött, hogy csak az ablakon nézhet ki a vidám, pezsgő fiatal életre. Korán elhervadt, sápadt volt és vézna. Sőt kesernyés modorú és kiállhatatlan. Tavaly aztán egy tüdőgyulladás elvitte az öreget. A leány illenj Belöktem a kocsi ajtaját, sarkon fordultam j és otthagytam. n. Három hétig kerültem Karcsit. Végül mégis elfogott. Te brigand, te! — esett egyenesen a torkomnak. — FIol bujkáltál, hogy nem tudta1 ak megtolálni. Lihegett, inkább köhögte a szavakat, hogy távirat érkezett hazulról, örökösödési perem megnyertem, ismét gazdag ember va- ■ gyök, az amerikai lány pedig nem is amerikai veit, hanem magyar földije, az egész komédiát ő rendezte, hogy meggyőzzön és be lém fojts a a hencegést, hogy megalázzon gyilkos hiúságomban, amiért örökösen állítólagos romlottságommá1’! és állitólagos hitványságommal gőgösködöm, mindazt ami történt, ő agyait«, ki, de én az eltűnéseimmel a befejezést agyonütöttem. Rajtam volt a sor, hogy torkon ragadjam. — Felelj gonosztevő! Az a lakás, az a gyerek is csak alakoskodott? Karcsi hörgött. — Nem. . . Bélésűit a szerepébe. Halálosan belédszeretett. * Nem fojtottam meg Karcsit. De nem mentem el a szállóba sem. Én hittem a hit- • ványságomban, keserű meg has on 1 ásom min- \ den viharos dühével hittem benne, hogy el- j veszett ember vagyok. Ennek tiz éve. Tegnap láttam őt. Egyedül j ment, lassú, csöndes léptekkel, néma, kö- j nyörgő arccal, mint akkor, amikor a kaI romban tartva vittem a kocsihoz. Tiz év . . . Ma még tél van, de már kezdenek hosszabbodni a tavasz felé siető i esték. döcn meggyászolla. Gyászában sok ismerős kereste fel, régi leánybarátságai fel- ujultak. Most már letelt a gyászév, társaságba is jár. Nem lehet ráismerni. Hirtelen kiszépült és megfiatalodott. Tavaly luiszonké.téves volt és harminckettőnek látszott. Most huszonnyolcéves és huszonkettőnek látszik. Csupa élet az arca, csupa boldog csillogás a tekintete, flórom fiatalember is veszködik utána Ő még nem választolt. Tündökölve hallgatja mind a hármat és örül annak, hogy csinos és hogy olyan szépen tud szólni a zene. És eszembe jutott János barátom, aki nyolc évig élt könnyelműen megkötött, elhamarkodott házasságában. Ritkán láttuk s ha láttuk, sem volt benne köszönet. Hajdan mindig olyan volt, mintha skatulyából húzták volna ki. Házassága óta lompos lett. Gondtalanul borotválkozott. A hivatalában tessék-lássék elvégezte munkáját s ha alkalom akadt, hogy valaki kitüntesse magát és előre menjen, ö az alkalmat átengedte másoknak. Azonkívül örökösen panaszkodott, hogy nem egészséges. Hol az epéjét fájlalta, hot alattomos lázakat vélt felfedezni magában. Két éve aztán az történt, hogy az asszony beleszeretett valami osztrák nagykereskedőbe, akivel utazás közben ismerkedett meg. Elváltak. János uj ember lett. Megint gondosan öltözködik, olyan egészséges, mint a makk. Minden uj könyvet elolvas, szorgalmasan jár az Operába. A hivatalában álmélkodnak rajta: remekül dolgozik. Hol tartotta eddig az eszét és a munkakedvét ez az ember? Ha találkozom vele, már messziről ragyog az ábrázata. Beszélgetés közben minden ok nélkül nevet. Az a borbélysegéd is eszembe jut, aki évekkel ezelőtl borotvált. Nem szerettem. Kedvetlenül végezte a dolgát, mintha csak engem gyűlölt volna azért, amiért dolgoznia kell. A gazdája, aki afféle kellemetlen, bakafántoskodó főnök volt, folyton piszkálta, szidta, szólongatia. Joggal, mert elég hanyag volt az ipse. Nemrégiben betértem valahova borotválkozni olyan vidéken, ahol ritkán fordulok meg. Kit látok ott, mint főnököt? Ezt a régi segédet. Nagy hűhóval üdvözölt és egy negyedóráig be nem állt a szája. Hogy ezt a takaros kis boltot, mióta megnyitotta, hogy felvirágoztatta. Hogy milyen nevezetességek járnak hozzá. És hogy a közviszonyok nem olyan rosszak. Tessék elhinni, nagyságos uram, a közviszonyok nagyon jók, de akinek nincs kedve dolgozni, az mindig panaszkodik. Különben ősszel házasodom, nagyságos uram. Nagyon szép az élet, nagyságos uram.“ És az a kis írónké jut eszembe, akit felnőtt leány létére három évig dugdos- tak, mert előbb a nagyobbik leányt kellett férjhezadni. írénke csúnya volt, pat- j tanásos, formátlan és szemtelen. Akivel ! megismerkedett, abba rögtön belehara- J pott. mint a hamis kutya és vonult visz- i sza a kuckójába. Mióta nővérét férjhez- i adták, egyszerre olyan csinos lett, hagy mindenki utána fordul Mindenkihez kedves. Almijy ki nem állhattuk azelőtt, most agy megszerettük Még sok ilyen mindenféle rendű és rangú ismerős jut eszembe, de unalmas őket felsorolni, mert amit mondani tu dók róluk, nz ugyanaz, csak külső részletekben változik. Miről jutnak ezek mind eszembe? Volt a Tabánban egy liáz, araiak szák és napot alig kapó udvarán állott egy diófa. Csenevész fa volt, hajlott oá Hu. Olyan volt, mint a félrenyaku ember. Mert kínlódva és sóváran arrafelé igyekezett nőni, amerre valamivel több napot kaphat. Nem szerettem ránézni. Az ilyen nyomorúságos, vézna lomba, kopott fát az ember nem szereti. Most a házat lebontottál:, de a fa ott maradt. A hajdani szűk udvar börtöne helyett a korlátlan tér szabadsága veszi körül. Most kell megnézni. Lombja dúsan hajt, szinte látni ágaiban a zamatos, erős nedvek bőségét. Frissen, zölden, kacagva tündöklik a napon. Törzse egyenesedik. Még sok ilyen fa van a Tabánban. Úgy belelendültek az életbe, mint a bolondok. Nem győzik hajtani az uj ágakat. Fürödnek kéjesen a teméntelen levegőben és szerelmesen tárják koronájukat a nap felé. Élnek. Harsányt Zsolt. fi Mit hallgassunk meg? Vasárnap, július 14 BUCUREŞTI. j8.oo: Dzsessz, 19.15: A hangverseny folytatása, 20.00: Előadás, 20.20: Lemezek, 21.15: Francia zene, 22.00: Francia dalok, 23.00: Hírek. 23.20: Lemezek. — BUDAPEST, ii co: Mise, 12.15: Evangélikus istentisztelet, 13.30: Zenekari hangverseny, 15.00: Lemezek, 16.00: Cigányzene, 18.30: Közvetítés Szolnokról, n>-2o: Szalonzene, 21.00: Operaközvetítés, 23.35: Dzsessz. BRÜSSZEL. 21.co: Francia balettzene, — LONDON NATIONAL. 22.00: Kávéházi heng. verseny. — HILVERSUM. 15.40: Zenekari hangverseny. Straus Richard és Liszt müveiből. — LAIBACH. 21.15: Mamsell Nitouche, Hervé operettje. — PRÁGA. 22.15: A cseh filharmonikus koncertje. — VARSÓ. 13.20: Zenekari hangverseny, Mozart G-dur hegedükonccrtje. Hétfő, julius 15 BUCUREŞTI. 18.00: Szalonzene, 20.00: Előadás, 20.20: Lemezek, 21.15: Kvintett, 21.45: Operainak, 22.05: Zene, 22.50: Koncert, 23.15: Hírek, Hangverseny a tiszti kaszinóból. — BUDAPEST. 13-05: Katonazene, 14.30: Szalon, zene, 18.00: Előadás, 18.30: Zongorahangverseny, 19.40: Cigányzene, 21.00: Operett-muzsika, 22.3c: Dobnányi Ernő Schubert-estje. 23.20: Dzsessz, 24.15: Lemezek. BRÜSSZEL. 22.15: Zenekari hangverseny Weber Euryanthe nyitánya és Beethoven Eorica szimfóniája. — LONDON NATIONAL. 23.05: Zenekari hangverseny: Schubert Rosamunde nyitánya, Beethoven második szimfóniája, stb. — HILVERSUM. 21.40: Magyar koncert. — PRÁGA. 17.00: Kávéházi hangverseny Delibes Tschajkovszki stb. müveiből, 22.45: Schumann A-moll zongoraversenye. Kedd, julius 16 BUCUREŞTI. 18.00: Szórakoztató zene. 2020: Lemezek, 21.00: Előadás. 21.15: Lemezek, 22.15: Beethoven és Bach lemezek. 23.00: Vendéglői zene, 23.35: Vendéglői zene. — BUDAPEST. 13.05: Dalok, 14.30: Cigányzene, 17.10: Előadás, 18.35: Zenekari hangverseny, 20.15: Dalok, 23.00: Lemezek, 24.00: Könnyű zene. PRÁGA. 22.40: Hangverseny (Strauss: Dene- vár nyitánya stb.). — VARSÓ. 17.15: Zongorahangverseny (Paganini—Liszt Es-dur etude, Doh- nányi Capricio stb.). — MILÁNÓ. 21.50: Opera- áriák. — DEUTSCHLANDSENDER. 18.45: Ha ngversenyközvetítés Kömgsbcrgből. Felkérjük igen tiszte!í előfizető- inkei és olvasóinkat akik sorsjegyet kaptak tőlünk, azonban még nem fizették ki, szíveskedjenek könyvosziáíyi pénztárunknál a sorsjegy árát mielőbb, de legkésőbb julius í3-án este 8 óráig kifizetni. Aki sorsjegyét nem óhajtja megtartani, kérjük azt címünkre azonnal visszaküldeni. Aki nem kapott sorsjegyet, üzleti órák alatt egész nap kiválthatja szerencséd sorsjegyéi a julius (S-i 8-ik játék L osztályára. Sorsjegy árak: negyed 2G0 lej, féi 400 lej. egész sorsjegy 800 iej az Ellenzék könyvosztályában, Cluj, Piaţa Unirii. Vidéki rendeléseket a pénz előzetes beküldése mellett azonnal intézünk.
