Ellenzék, 1935. június (56. évfolyam, 124-146. szám)
1935-06-13 / 132. szám
rsr W'EH'BWTWK 3 Husionliárom évig életjel nélkül járta a világot Pepoviciu Stefan vegyésztanár, a lét napja elhamvasztott merénylő Kína, Korea és a Haway-siigeíeL után Brasov-ba fölt gyűlölni az emberekei a szőfukar agglegény ßRASOV. (Az Ellenzék tudósítójától.) Már megírtuk, tudósítottuk, különkiadtuk, valamennyien, akik csak újságot írunk, kisebbségiek, többségiek egyaránt. Leszögeztük a tényt, elmondtuk nagyjából az előzményeket, ismertettük a hivatalos álláspontot, hozzáfűztük a magunk többé-kevésbé találó magyarázatait, sőt talán még olyanok is akadtak, kik megkísérelték lélektanilag magyarázni ezt az emberien bonyolult és egyben emberien egyszerű családi szomorujátékot, melynek hőse — vájjon tényleg a hőse? — Popoviciu Stefan vegyésztanár, IPopoviciu Mihály volt pénzügyminiszter bogaras agglegény bátyja, jelenleg elhamvasztott halott, égy marék hamu. Csak egyet nem tudunk. Hogy ki is volt tulajdonképen ez a Popoviciu Stefau. Ötre» érrel ezelőtt Ahhoz, hogy ezt a Brasovban elhangzott öt revolverlövést, a kdrágyon fekvő minisztert és az elhamvasztott merénylő testvért magyarázhassuk, vissza kell mennünk az időben mintegy ötven évet. A Popoviciu- csaléd már a régi időben neves volt. Neam — ahogy a család ismerősei ma is mondják és Andrei Popoviciu, a miniszter és testvéreinek a* apja, jókora vagyont szerzett össze. Fiait, négy Popoviciu-fiu vau, egyotemekea fsai itatja. A Mihályt, ki jelenleg, testvére haláláról mit sem tudva, kórházi ágyon fekszik ugyanazon testvér golyójától, szereti legjobban az apa. Eszes, nyílt, eleven fiúsak mondja még életben lévő néhány kortársa Mihail Popor iciu-t, aki minden tekintetben méltónak mutatkozik az apai kegyre. Mindenki karriert jósol neki és mint látjuk, a jóslat be is teljesedett. Egy tartsa fia Azt sem lehet tudni, hogy miből élt, de úgy gondolják, felhasználta a genfi egyetemen szerzett oklevelét, utazik, dolgozik, kalandokon megy át, majd huszonhárom évi hallgatás után visszatér a családi házba. Távolléte alatt felépült a családi villa. Mintegy tízmillió lej értéke lehet a vagyoukotn- plexumuak, mely egy ik láncszeme volt annak az oksorozatnak, mely a vasárnapi merénylethez és Popoviciu Stefau halálához vezetett. A villát ugyanis Andrei Popoviciu, az apa, Mihályra, kedvenc fiára és leányára, Constantára hagyja. Stefan hallgatva tudomásul veszi a megváltozhatatlan döntést, elraktározza amellé az ifjúkori képzelt vagy való sérelme mellé, mely tudata küszöbe alá meghúzódva várja az újabb és újabb sérelmeket, melyek valóban! megbosszulására — hiszen testvérével való összeveszés csak a csordultig telt pohárból kiloccsanó vízcsepp volt — revolvert emelt Popoviciu Stefan, majd mintegy menekülésképen a tények, az elkövetett borzalom, a várható megtorlás és sajátmaga már-már bomló félben lévő énje elől a halálba menekült. Hogyan élt „Stefi“ Popoviciu Stefan Popoviciu még mindig gazdag ember volt. Emlékezzünk csak: zsebében kilencven darab ezres bankó volt majdnem uj állapotban, Lakása volt, kosztja volt, nyugdija is. Élhetett volna nyugodtan, egy békés, megelégedett öregséget, gondolkozhatott volna a múlton, Koreán, a Haway szigeteken, ahol éveket töltött. . , Vagy talán az volt a baj, hogy állandóan a múltra gondolt. Emberekkel nem igen állt szóba. Reggel § és 6 óra között kelt fel, olvasott, sétált, majd megitta forralt tejből készített, szerénynél is szerényebb reggelijét. Napi fél liter tejet Tett Popoviciu Stefan, de agy látszik sokallta a kiadást és nem régen magához hivatta az udvarost: — Azt hiszem — mondta neki — azt hiszem, ezentúl csak három deci tejet fogunk venni. Az is teljesen elég lesz. Sokba kerül. Állandóan egyedül volt. Sétált, olvasott, elmetit a Koronába étkezni, ismét hazajött, lefeküdt egy-két órára, sétált, elment vacsorázni és de capo al fine. ÖN ▲ merénylet Popoviciu Stefan, a különc, bogaras, bolondos, mogorva öregember találkozik öcs- csével, az örök-agilis, aktív Popoviciu Mihállyal. — Engedd, hogy kinyittassam a fenti szobákat — kéri őt a volt miniszter, kit a nemzeti-parasztpárt gyűlésének előkészületei foglalkoztatnak. Ez a mondat volt az a vízcsepp, ami betetőzte a Popoviciu Stefan lelkében megindult bomlási folyamatot. Ez a pár szoba volt mindaz, ami felett Popoviciu Stefan, ha névlegesen is, rendelkezett. Ettől látta magát megfosztva most, ez idézte fel homályos indulatoktól telitett tudatalattijából az eddig gondosan őrzött sérelmeket, ez a mondat adta Popoviciu Stefan most már élettelen kezébe a revolvert. A többit már megírtuk. A Fopövicitt-villában Vörös téglás pavilion, fű, diszbokrok, fehér virágos japáncserjék húzzák alá az épület görögös formákban felépített fehérségét. Az udvaron gépkocsik, most robog ki Ste- lian Popescu, érkezik dr. Lupu részvéttávirata, majd a várakozó újságírók közé egy ütött-kopott öreganyó furakodik: — A temetést jöttem érdeklődni, lelkecs- kéim, — mondja — úgy bizony, a temetést. Hallom, minden egyes szegény, aki siratni jön, száz lejt fog kapni. Hát jöttem ““»•"'HASZNÁLJA ERRE A CÉLRA AZ én is szegény Stefi urat, az Isten adjon neki örök nyugodalmat. Es felcsillannak a szemei az elérhetetlen nagyságú kincs, a száz lej kimondásakor. Én pedig még egyszer megnézem a virágdíszben pompázó japáni cserjét, a fehér villát, az udvar kavicsán várakozó két Bucuresti-i autót és talán puszta szokásból utána mondom: — ... az isten adjon neki örök nyugoNEM KEFÉLHETI A SZÁJPADLÁST, a nyelvet, a gégét s a száj- öreg egyéb lágy részeit, pedig ezeket is tisztán kell tartani minden nap. SZAJVtZ-e! dalmat. Laer József. Most derül fény a Moreni-i „égő fáklya“ körül lejátszódott tragikomédiára Miért nem lehetett kioltani évekig az égő szondát? — Bécsi lapok a gyújtogató nevét is telepiezih. — Uj rém- regény a peiróleumirösztök versenyéről És mit csinál ezalatt Stefan Popoviciu? Alig néhány ember él még Stefan Popoviciu kortársai közül. Hetvenegy évet megérni kevés embernek adatott meg, de abból a néhányból is van egy-kettő, aki még visszaemlékszik Stefan Popoviciu ifjúkorára. Egykét ember előkaparja a multlepte emlékeket. Néhány irás, amit sikerül elolvasnunk, világítja meg úgy ahogy Stefan alakját. Jó tanuló. Sőt több is mint jó, elsőrendű. Érdeklődése, mely elsősorban a tételes tudományok felé vonzza, mindenre kiterjed. Bújja a könyveket. Visszavonult, gúnyos, fölénye« modora van már Ifjúságában és hajlandóak vagyunk hinni, nem is minden alap nélkül, hogy bizonyé« félreóllitottsági érzés, bizonyos alsóbbrendüségi érzés töltötte el a fiatal Stefant, melyet Mihály öcs- csének előtérbe helyezése váltott ki. A világ csavargója Félreállitottsági érzésről beszéltem az előbb. Nos, Stefan mindent megtesz, hogy ezt az érzést leküzdje. Szereti az öccsét, ragaszkodik hozzá. Több Ízben magasztalja ismerősei előtt úgy most, mint később. Egyelőre Genfben tanul Stefan vegytant, fizikát. 14192-ben hirtelen valamely messzi időkből magával hozott vándorlási láz kapja meg. Gazdag, pénze van elég, egy nap útra kel Kelet felé. Ettől a pillanattól kezdve huszonhárom évig nem ad életjelt magáról Stefan Popovíeio. Eltelik egy hónap, eltelik kettő és a Popo- viciu-család Brasov-ban nyugtalan lesz. Érdeklődni kezdenek felőle, ám leveleiket a posta „Inconnu“ jelzésű bélyegzővel hozza vissza. Nyom nélkül eltűnt. Petru Popoviciu-val a Brasov-i Continental szálló tulajdonosával, a Popoviciu-fivé- rek egyikével beszélgetek erről. Furcsa ember volt a bátyám — mondja — En megvallva az igazat, hsoai Ls beszéltem vele huaefeu éveken keresetül. Bogaras ember volt, kiismerhetetlen, nem lehetett tudni, hogy mikor mit tett az ember kedvér«. — Igen — feleli kérdésemre — tényleg huszonhárom esztendeig nem adott életjelt magáról. Néha jöttek hirek felőle, volt valaki, aki .Koreában látta, volt aki Indiában. Néha pedig visszatérte után, ha egyáltalán beszélő kedvében volt, elmondta, hogy majd minden helyén volt már a világnak. A családi ház így hát azt, hogy pontosan merre járt, csak egy-két véletlen találkozásból és Stefan Popovicha szűkszavú beszélgetéseiből tudjuk. BECS, június. Az osztrák főváros lapjaiban érdekes cikksorozat jelenik meg a nagy petróleumhatalmak egymás elleni harcáról. Szinte hihetetlen dolgokat mondanak el ezek a cikkek arról, hogy Deterding és egykori üzlettársa, jelenleg egyik nagy amerikai petróleumtröszt vezetője, Gubelkián milyen fegyvereket használnak fel egymás elleni küzdelmükben. A cikkek állításaihoz pontos adatokkal és nevekkel szolgálnak s igy legalábbis nem valószinü, hogy valótlanságot tartalmazzanak. A petróleumharc kulissza- titkainak leleplezése már azért is időszerű, mert a délamerikai háború mögött, melyet látszólag Paraguay és Bolivia folytatnak egymás ellen, szintén a versengő petróleumhatalmak állanak. Leírhatatlan borzalmak, melyek a Chaco-háboruban évek óta egymást érik, igazában szintén ugyané petróleumérdekeltségek egymás elleni harcának következményei. Mi történt Moreniben? Minket különösen érdekelhetnek azok a leleplezések, melyek a hosszú időn át kiolt- hatatlan Morenhi szondatüzre vonatkoznak. A cikkek irója ugyanis leghatározottabban állítja, hogy ez a szundattiz is bűnös merényletnek, még pedig konkurrens petroíeumtáisaság által pénzelt bűnös merényletnek volt a következménye. Meg is nevezi azt az embert, aki, mint ilyen merényletek specialistája, a Moreni-i szondát ismételten láng- baboritotta s aki a merénylet elkövetése után Uj-Gui- neába tette át működésének színhelyét. A tűz már másfél éve tartott. Az angol mérnökök kétségbeesetten nézték a kioltha- tatlan lángoszlopot. A konkurrencia öröme sem volt már tiszta, mert az ő szondáinak teljesítőképessége is vesztett erejéből. Mégis tovább folytatták a manővert. Aknákat ástak, melyekben mélyen a föld alatt kellett megközelíteniük az égő szondát. Innen kellett erre a célra szerkesztett különös szerkezetekkel átvágni a vascsövet, mely a szondát körülvette és a petróleumot más irányba vezetni. Ez a munka hallatlan erőfeszítést igényelt. A meztelen munkásokat állandóan vízzel kellett fecskendezni, lehűtött levegőt kellett az aknákba préselni. Az első akna két heti munka után mégis összeomlott. Azonnal megkezdték a második akna építését. De a meglazult földrétegek gáza- kat engedtek az aknába, felrobbant és a robbanásnál öt munkás és két mérnök életét vesztette. Harmadik akna fúrásába kezdtek 24 méternyi távolságban az égő szondától. Ennek az aknának falát betonnal burkolták s igy haladtak lassan az égő szonda felé. Négy hónapig dolgoztak már és 60 méter mélységre jutottak le az égő szonda csövének közelébe. S most jött a munka legkockázatosabb része. Oda kellett juttatni azt a remekbe szerkesztett készüléket, amely a szonda vascsövét vágja át és elvezetni más irányba a petróleumot. Úgy látszott, hogy már sikerülni is fog a dolog. A csövet átvágták. Mikor váratlanul újabb borzalma* robbanás történt. Két mérnök és három munkás megint életét vesztette. A leboesátott készülék darabjait felszínre hozták. És akkor kéfségbévonhatatlaflul megállapították, hogy a készüléken hozzáértő változtatásokat csinált, bűnös szabotáiás történt, ez volt egyedüli oka a robbanásnak. Ki tehette ezt, ha nem a konkurrencia? Kétszázezer lejt tűzlek ki annak, aki a merénylő nyomára vezet. Végül rá is jöttek* hogy ki volt a merénylő. De elfogni már nem tudták. A merénylő a konkurrenciától más vállalathoz ment át és többet nem titkolta a dolgot. A neve: Frank Hennings. Legalább is ezen a néven volt alkalmazva. Moreni-i sikeres munkája után Uj-’Guiheába tette át működési székhelyét. Hogy ott is íFx-ank Henningsuek hivják-e és hogy külsejét nem változtatta-e meg azóta teljesen, azt senki sem tudja. A konkurrencia most mér segít A Moreni-i égő szondát végül mégis el kellett oltani. A tűz már veszélyeztetni kezdte az egész petróleumterületet, a konkurrencia szondáiban is csökkent a nyomás. Ha a nyomás csökken, akkor szivattyúzni kell a petróleumot, ami már nem fizeti ki magát. Egyszer úgy látszott, hogy a láng meg is szűnik, kráter képződött és az omladékok majdnem elfojtották a tüzet. ‘Röviddel rá azonban óriási hamueső kíséretében újra magasra tört a láng. Amerikai érdekeltségek, amelyek nem éppen rossz szemmel nézték a konkurrens vállalat baját, abban a pillanatban már a saját szondájukért is aggódni kezdtek. Két ismert specialistájukat küldték tehát Moreni-be, Mr. Schopp-ot és Mr. Kinley-t, akik lecsökkentették a szonda gáznyomását és a még megmaradó lángot dinamit bombákkal oltották ki. A két amerikait nagyban ünnepelték. A beavatottak azonban teljes joggal csak borzalmas tragikomédiát láttak, amelynek Mo- reni-ben szintén tömegesen voltak emberáldozatai s amely emberéletekkel nem törődve, játszódik le hol egyik, hol másik földrész petróleumterületein. M görög képviselők egyelőre esküi tesznek a köztársasági alkotmányra ATHÉN. (Rador). Hivatalos jelentés sze rint Athénben 93.000 választó közül csak 60.714 szavazott, éspedig 34.498 a korcnáns pártra, 12.713 a kommunistákra, 9.304 a mu nafehlstákra. A többi szavazat semmis, A la pok szerint a szeptemberben tartandó nép szavazásig a képviselők esküt tesznek a kö- társasági alkotmányra. Wssszatoelwezték állásukba a $®$§ügg@szSett memeli tisztviselőket KOVNO. (Az Ellenzék távirata.) Memel tartomány kormányzója visszahelyezte állásába azt a 11 rendőrtisztviselőt, akiket azért függesztettek fel, mert a nemzeti szocialista párt tagjai voltak. A 11 rendőrtisztviselö Ígéretet tett, hogy minden összeköttetést mu,'- szakit a nemzeti szocialista párttal.
