Ellenzék, 1935. június (56. évfolyam, 124-146. szám)

1935-06-12 / 131. szám

'ifW ţmiimTT; rrmvT'F* Vizsgáznak az élei szerencsétlenen: a vakok és a siketnémák sa :s9 ise ÖJÍ 89 ri! itt at t£ lé IV M i n M n b CLUJ. (Az Ellenzék' tudósítójától,) A nagy. Füves udvar telve ünneplőruhás gyermekek­kel. Egyiknek-másiknak kezében ügyetlenül összeállítótL virágcsokor. Szaladgálnak, vere­kednek és társalognak. Mindez rendes elemi iskola vizsgaelőtti képét nyújtja, a vizsgára készülő gyermekek boldog, izgatott lármája nélkül. A hűvös kórházszagu folyosón szülők ácsorognak, legtöbbjük a közeli falvak szí­nes viseletében. Egy-egy városi proletár is sé­tálgat közöttük zsebredugott kézzel s a nad- rágos ember felsőbbségével figyeli tisztelet- teljes suttogásukat s a tarka átaivetőket, me­lyekből madárlátta cipók kandikálnak elő. Beszélgetés az igazgatóval A tanári szobában Joan Capraru igazgató fogad. Kérdésünkre elmondja, hogy az inté­zetben jelenleg 110 növendék van tanulók­kal és inasokkal együtt. Hatvan fiú és ötven leány. Kilencven százalékban román nemze­tiségűek, kisebbségi mindössze 15 van közöt­tük. A gyermekeket 8 éves kortól veszik fel és 18 éves korukig maradnak az intézetben, mely nemcsak lakással és élelemmel, hanem ruhával, tanszerekkel és minden egyébbel el­látja őket. A tananyag hat évre van feloszt­va, esaerint hat osztály van. Egy előkészítő és 5 «lesni, aminek elvégzése után valameny- nyi tanuló a kedve szerinti műhelybe kerül. A fiuk cipészek, szabók és asztalosok lehet­nek, a lányok varrónők, himzőnők, vagy sző­nyegszövők. Az iskolai év leteltével az árvák és a szegénysorsuak továbbra is az intézet­ben maradnak és augusztus hónapra Mango- líttba vagy valamelyik Constanta-megyei für­dőhelyre viszik őket nyaralni. Capraru igaz­gató elmondja továbbá, hogy az intézet 42 éve áll fenn s jelenleg kilenc tanerőt foglal­koztat. A tanítás a német Heinicke-módszer szerint történik, vagyis hangképzéssel, ami ellentétben a süketnéma-tanitás megalapító­ja D‘Elepe francia tanár elméletével, mely a jelbeszéd kifejlesztésére irányult, lehetővé te­szi a szerencsétleneknek a társadalomban való elhelyezkedést s a normális emberekkel való rendes érintkezést. Legalább tiz ilyen intézetre volna szükség A beszélgetés további folyamán megtudjuk, hogy Romániában összesen mintegy 17 ezer sü­ketnéma gyermek éi, akiknek negyede sem részesülhet oktatásban vagy kulturnevelésben, tekintve, hogy az or­szágban mindössze nyolc süketnéma intézet van. (Bucurestiben 2, Jasiban 1, Focsaniban 2. Cernautiban 1, Timisoaran 1 és Clujon 1), rnelvHek befogadóképessége nem haladja meg a négyezret sem. — Még legalább tiz ilyen intézetre volna szükség, — mondja az igazgató, hogy a sze­rencsétleneken segíthessünk. A legmegfele­lőbb hely egy újabb intézet felállítására Si­biu volna, mert Brasov, Fagaras és Hunedo­ara megyékben, különösen a Zsilvölgyében legtöbb a süketnéma gyermekek száma, melynek oka részint az éghajlat, részint pe­dig (különösen Petrosaniban és Lupeniben) a nyomorúságos, nedves lakásokban kere­sendő. Megkezdődnek a vizsgák Közben összegyűlnek a tanárok is és pon­tosan fél 9 órakor megkezdődnek a vizsgák. A tantermek az első emeleten vannak s be­rendezésük merőben elüt a rendes iskolák berendezésétől. A gyermekek körben ülnek, egyetlen, hatalmas, körbefuló pad lerögzített székein. Tanítói emelvény nincs, a tábla könyvszerüen nyilik és csukódik. Sorra járjuk az összes osztályokat. Egy- egy osztályban átlag 14—15 gyermek van, fiuk és lányok vegyesen. Az előkészítősöket Nagy Lajos tanár tanitja, aki 19 éve áll az intézet szolgálatában. A legnehezebb feladat az övé, mert mint elmeséli, a gyermekek, mi­kor az intézetbe kerülnek, szinte állati nívón állának. Vadak, neveletlenek s hangokról vagy beszédről, sőt akár csak a beszédet pót­ló jelekről halvány fogalmuk sincs. A hang­képzés leginkább úgy történik, hogy a ta­nár a gyermek kezét saját gégéjére illeszti s igy tappintatja ki vele a különböző hangok rezgéseit. A némák ábécéje a p-betüvel kez­dődik, mert számukra a legkönnyebben ki­ejthető. — Általánosan elterjedt tévhit az — mondja Nagy tanár, hogy a némaság a hang­szálak, vagy a nyelv elváltozásában rejlik. Némaság, mint olyan, egyáltalán nem léte­zik, csupán a százszázalélcos süketség idézi elő. Van ugyan a némaságnak még egy fajtája is, a hülye-néma. Állításának igazolására elénk hoz egy 9 éves leánykát. A leányka tökéle­tesen hall, de gyenge elméje nem birja fel­dolgozni a hallottakat s ezért csak úgy be­szél, mint a süket-némák. Az előlcépzőben egy év alatt 150 szót tanulnak meg. A betű­ket apró rekeszekre osztott Mdikából szedik ki s mint a nyomdászok rakják össze sza­vakká. Az első és másodosztályban folyéko­nyan irnak-olvasnak, a harmadikban dr. Martin Mager növendé­kei már szavalnak is. A felsőbb osztályokban már rendes tantár­gyak vannak. Számtan, történelem, stb. A tanulók értelmessége meglepő, feleleteik gyorsak és pontosak. Némelyiknek beszéde laikusok számára is teljesen érthető. A varró és iparművészeti műhelyt Muresan Maria ve­zeti. A fiuk leginkább az asztalosmesterség­ben tűnnek ki. A vakok A vizsgák 11-kor értek végett. Elbúcsú­zunk a szívélyes igazgatótól és átmegyünk a vakokhoz. Az intézet hatalmas díszterme zsúfolva van közönséggel. A növendékek, 60 különböző korú fiú, sötétsárga egyenru­hában, a zongora mögött áll. A testükön egy­forma ruha, az arcukon egyforma melankó- likus szomorúság. A közönség is meghatott csendben nézi és hallgatja őket. Énekelnek, zenélnek, szavalnak. Mindent jól, precízen, ide valami gépszerü élettelenséggel. Legtöbb­jük hegedül, egy bombardonozik és Saracu Stefan ötödosztályos növendék nagyszerűen zongorázik. A közönség sir és percekig tartó tapssal jutalmazza a vak zongoristát. A vizs­ga-műsor második részében másodosztályos gyermekek írás és olvasás tudásukat mutat­ják be, majd négy végzett növendék jutalom- kiosztása következik. Köszönjük Önöknek . . . A vizsga megható beszéddel nyer befeje­zést, amit Danila Roman végzett növendék mond el, a jóságos Gheorghe Halarenici igaz­gató és a tanári kar felé fordulva. — Mi a világ legszerencsétlenebb teremt­ményei, köszönjük Önöknek, hogy az Önök fáradozásai által, nem parazitái, hanem ren­des dolgozói leszünk a társadalomnak . . . A vizsgának vége, a meghatott közönség az ajtó felé tolong. Megállunk az ajtóban és visszanézünk. Kinn ragyog, szikrázik és ezernyi színben tündöklik a nyár, ők áll­nak átszellemült arccal az örök sötétségben. Pálffy Lili. A nyitány rosszul sikerült... Megbukott a vasárnapi adófizetés, mert a helyi adó* hivatalnál egyetlen adófizető sem jelentkezett CLUJ. (Az Ellenzék tudósítójától.) A ke­reskedők és iparosok kívánságának —, akik már régebben panaszkodtak arról, hogy a hétköznapi adófizetések alkalmából sokszor órák hosszáig kell ácsorogni az adóhivatali pénztár előtt — eleget akart tenni a pénzügy- miniszter és ezért elrendelte, hogy jövőben az adóhivatalok vasárnap déli egy óráig tart­sanak nyitva, hogy azok a kereskedők és iparosok, akik hétköznap nem érnek rá adót fizetni, vasárnap is teljesíthessék kötelezett­ségüket. Ez volt az indokolása annak a ren­deletnek, amely megszüntette az adóhivata­lok vasárnap délelőtti záróráját. Vasárnap volt a „premier“. Kiváncsiak voltunk arra, vájjon hány olyan adófizető él városunkban, aki bokros elfoglaltsága miatt csak vasárnap tud adófizetési kötelességének eleget tenni. Sorra jártuk tehát vasárnap délelőtt az adóhivatalokat. Hétköznapokon minden adóhivatalban mozgalmas az élet. A pénzügyi tisztviselőknek titulált verejtékező állami páriák fásult szívvel hallgatják az adófizetők panaszait, de azért szorgalmasan Írják be a főkönyvbe a befizetéseket és még nagyobb buzgalommal írják ki a hátraléko­kat, mert mindnyájan tudatában vannak an­nak, hogy az állam háztartásának költségét elő kell teremteni. Majdnem éhbérért reggel 8 órától pár óra megszakítással, este 8 óráig szorítják az adóprést, hogy a pénzügyminisz­ter meg legyen elégedve működésűkkel, mert ha nem, jön a büntetés. Vasárnap az uj rend első napján ünnepi csend uralkodott az ősz- szes adóhivatalokban. A berendelt tisztvise­lők pedig, mint a vadász a vadat, úgy lesték az első adófizetőt. A rosszkedvű, anyagi gon­dokkal küzdő tisztviselők, akik állandó cég­táblái az adózók elkeseredésének, most talán nyájas arccal fogadták volna az adóhivatal­ba betévedő adóalanyt s talán széket is ad­tak volna alája —, ha jelentkezett volna. Ámde leperegtek az unalmas órák, elkövet­kezett 12 óra is. A tisztviselő összecsapta a főkönyvet, a pénztárnok becsapta a Wert- heim szekrény ajtaját és a jól végzett mun­ka tudatával tértek otthonukba, ahol eddig legalább vasárnap délelőtt vendégek lehet­tek, mert hétköznapokon csak hálni jártak haza. Nyitva volt az adóhivatal főpénztára is. Itt is türelmetlenül várták az első fecs­két, de a fecske itt sem jelentkezett. A nyi­tány rosszul sikerült, az első napon a három helyi adóhivatalnál egyetlen adófizető sem jelentkezett. * Nincs a közszolgálatnak egyetlen olyan ága sem, amely annyira igénybe venné a tisztvi­selőket, mint a pénzügyi szolgálat. Most még a vasárnapjukat is elvette az állam. Nem hisszük, hogy igaz lenne az uj rendelkezést életbe léptető ama indokolás, hogy az adó­fizetők ragaszkodtak volna a vasárnapi adó­fizetés gyönyöreihez. Különösen nehezen té­telezzük fel ezt az iparosokról és kereske­dőkről, mert az a meggyőződésünk, hogy a vasárnapi munkaszünetet az adóhivataloknál kellemesebb szórakozóhelyeken is el tudják tölteni. De, ha igaz is, akkor sem a vasár­napi munkaszünet felfüggesztésével és a tisztviselők egy napi pihenésének elvonásával kell segíteni a bajon, hanem a személyzet szaporitásával, a mai rendszer egyszerűsíté­sével, mert meg vagyunk győződve arról, hogy ha a mai bonyolult rendszert eltörlik, a jelenlegi tisztviselői létszám is eltudja vé­gezni ezt a munkát sokkal rövidebb idő. alatt. Lehetetlen helyzet, hogy az adózók napokat töltsenek el várakozással az adóhivatalok­ban, de az is tarthatatlan, hogy az adóhivata­lok személyzetét minden emberi teljesítő ké­pesség határán túl dolgoztatja az állam. Ugyanakkor pedig a kereskedőt és iparost szigorúan büntetik, ha pár perccel később csukja be üzletét és szigorúan büntetik azo­kat a munkaadókat és üzemeket, melyek a nyolc órai munkaidőt tulmerik lépni és al­kalmazottaikat ki merik szipolyozni. Egyenlő elbánást, emberiesebb bánásmódot és jobb fi­zetést kell adni a pénzügyi tisztviselőknek, így jobban fog járni az állam és jobban fog­nak járni az adófizetők is. fúoujm. gobcsEr REIM*. (ÖSZVÉRT íMEDilAiS. (Az Ellenzék kiküldött munka- társától.) Nem mondunk újságot azzal, ha megállapítjuk, hogy kisvárosban ritkán tör­ténnek szenzációk és ezért van talán az, hogy ilyenformán jobban meg is becsülik őket, mint nagyobb városban. Az a szenzáció is, amelyet az erdélyi kisvárosban hallok, már több igazságszolgáltatási fórumot meg­járt és mégis most, hogy annak ügyében jogerős Ítéletet mondott a legutolsó bíróság, újból az érdeklődés középpontjába került. Annak idején az egész Küküilőmente ér­deklődését felkavarta az a borzalmas vé­rengzés, amely egyik ottani faluban, Sene- reus-on zajlott le. A tömeggyilkosság kiindulópontjában tu­lajdonképen Weber János 26 éves ottani szász gazda szerencsétlen házassága áll. A fiatal asszony, a falu egyik legmódosabb leánya, Hintzel Anna, pár havi együttélés után otthagyta urát és visszaköltözött anyjá­hoz. Néhány hét múltával pedig elhatározta, hogy visszakéri kelengyéjét és bútorát az urától. Gyilkos fejszecsapások Ebből a célból üres szekereikkel Konyen Anna, a fiatal asszony nagynénje és Hintzel András, az asszony bátyja mentek el Weber Jánoshoz, aki együtt lakott Weber Mihály nevű fiatal, alig 23 éves öccsével. A férj haj landónak is mutatkozott a bútorok és a ke­lengye egyrészét visszaadni, amikor azonban többet követeltek tőle, szóváltásra került a sor közte és volt rokonai között. A szóvál­tások később inzultusokká fejlődtek ki, vé­gül is a volt férj hirtelen dühébe fejszét raga­dott meg és sógorát, Hintzel Andrást fejbe vágta, majd öccse, Weber Mihály egy vas- doronggal még többször fejbe vágta az ál­dozatot, aki kiszenvedett a helyszínen. Konyen Anna, a szerencsétlen áldozat nagynénje kiáltozva lépett be a házba, ahol ekkor még a borzalmas vérfürdőnek csak az első felvonása zajlott le. A vértől megittaso- dott fiatal gazdák fejszével és vasdoronggal most az öreg­asszonyra támadtak és azt fejsze és do­rongcsapásokkal agyonütötték. Most, hogy a rokonsággal már végeztek, a két végsőkig felindult gazda még az el­pártolt hitvesével, Hintzel Annával is végez­AKNÉ, E6ZEMA. HERPESZ PSZORI ASZ. Romlott vér Borzalmas éjszakák A beteges vérüek a fájdalom martalékai. jKözsvény, reuma, zsába, idegfájdalom szűnt*« .lenül gyötrik. Érdaganat, tályog, görcsér tönkre- tearik. álmait. Mig az érelmeszedls rémálmokat ősről, rettenetes álmokat. ( Az egzema, a herpesz, az eritem, a szikozisz, az akné, a pszoriazisz állandóan marcangolta, bőrüket. Éjjelüket az állandó börviszketegseg teszi borzalmassá. De nincs szükség kétségpee- O&r*, Ezren meg ezren tapasztalhatták, hogy áEsspoíuk egyik napról a másikra megváltozott A RICHE LET VERTISZT1TÓ alaklm ázásával. :*BHdy győzedelmeskedik a legkritikusabb beteg- Ioégö&en. Eltávolitva a testből a mérges anvagotoit k SICHELET VERT1SZTITÓ gyökeresen 'gyógyítja a fájdalmakat, visszadja az véredé- pyreodsaer frissességét, megtisztítja a bőrt, ■befeöggessti a sebeket ét tályogokat, melyei' Wdat egy varáu&éttc nyomtalanul eltűnnek. Minden üveghez ismertető könyvecskét mellékelünk. Kapható gyógyszertárakban és drogériákban. — Labora- toires L. RICHEL.ET din Sedan, 6. Rue Belfort, Bayoane (Franciaország). Romániai vezérképviselő : Jules DILLA.N Bucureşti, 4, Strada Pitar Moş. ni akart. Evégből otthagyva a két áldozatot vérbefagyva, a két gyilkos fejszével és do­ronggal felszerelve, a mintegy 150 lépésnyi­re lévő ház felé sietett, ahol Hintzel Anna lakott. A fiatal asszony a két feldúlt ember elől beszaladt a lakásba és magára zárta az ajtót. A fejsze és dorong ütlegei alatt azon­ban megnyílt az ajtó és a két gyilkos most már az utolsó áldozat­tal, Hintzel Annával is végzett. Ezután a Weber-testvérek a falu bírójánál önként jelentkeztek és elmondották bűntet­teiket. Kilenc évi fegyház A Dumbraveni-i törvényszék mult év ok­tóberében Ítélkezett a borzalmas bűncselek­mény elkövetői felett és azokat 5—5 évi fegyházra ítélte. Az ügyész felebbezése foly­tán került az ügy a Targu-tMures-i tábla elé, amely a vádlottakat 15—15 évi fegyházra Ítélte. A Bacuresti-i semmitőszék, amely har­madfokon ítélkezett, megsemmisítette az Íté­letet és ezúttal újratárgyalás végett most a Brasov-i táblához küldte vissza. így került a napokban hosszas tárgyalások után az ügy ismét a Brasov-i táblai tauács elé, amely ez alkalommal 9—9 évi fegyházra Ítélte a vád­lottakat, akiknek vizsgálati fogságát is be­tudta. Ez az ítélet most már jogerőssé vált és a bűnügy, amelynek borzalmas filmje most újból lepergett, utolsó fázisához érke­zett . .. A százezer iejes pohár víz ... A másik törvényszéki szenzáció, amely a Medias-i közvéleményt érdekli szintén, már a Targu-Mures-i táblát foglalkoztatta. A törvényszéki szenzáció hivatalos minő­sítése: kihágás, amely azonban a szokottnál magasabb összeget ért el. Egészen pontosan arról van benne szó, hogy a báznai fürdő­igazgatóságnak 100 ezer lejébe került egy pohár gyógyvíz. És a részletek alább következnek: A báznai fürdőigazgatóság a fürdő ven­dégeinek a park egyik részében gyógyhatású vízzel kedveskedik, amelyet ízléses poharak­ban szolgálnak ki a szomjas járókelőknek. A gyógyforrásnál, ahol inni lehetett, egy asz- szony teljesített szolgálatot, aki az ingyenes viz után olykor-olykor tetszés szerint kis borravalókat kapott a kiszolgálás fejében. Eg}' évad befejezése után kitűnt azonban, hogy a borravalók nem fedezhetik teljesen a kiszolgáló személyzet fizetését és ezért a fürdőigazgatóság elhatározta, hogy csupán u kiszolgálás költségeinek fedezésére, egy lejt számit fel a gyógyvízért poharankint a ven dégeknek, amely összeget a kiszolgáló asz- szony jeggyel nyugtázott. A fürdőigazgatóság vesztére egy adóins­pektor is volt a mult évben a fürdőzők kö­zött (könnyű neki üdülni), aki ezt a tényt kihágásnak minősítve, dörgedelmes jegyző­könyvet vett fel a pénzügyminisztérium ne­vében és a fürdőigazgatőságot százezer lej pénzbüntetésre ítélte. A Dumbraveni-i törvényszék tárgyalta el­sőfokon az Ítéletet, amelyet megsemmisített. A kincstár felebbezése folytán került az ér­dekes kihágás a Targu-Mures-i tábla elé. A táblai tanács most szakértők és tanuk ki­hallgatását határozta el az érdekes ügyben, amelyben egy pohár viz százezer lejbe ke rült. . , fb. U.J |©ger®ssé válá as itéief a wéresíigzil szász gazdáié ügyében

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents