Ellenzék, 1935. június (56. évfolyam, 124-146. szám)
1935-06-08 / 129. szám
6 ELLENZÉK I O 3 li Inni ii n fi. gotét-ekbon. mint az. olöUO'’itö órán igyo- kostem velük megértetni, hogy a vasárnapi iskola nem módszer, hanoin sokkal inkább lelkiből, sokkal inkább súlyos megbízás os Isten iránti felelősség. A gyermekek nagyon piszkosak. Otthon nem Uthak sémim tisztaságot, itt pedig móí nincs semmi berendezkedés, hogy a vasárnapi iskolában megmosdassuk okot. Nyáron ezt inkább meglehet tenni. így egyelőre csak biztathatjuk őket a kézmosásra. Azt hiszem, hogy sok közülük még nem látott vizet a születés óta, ha ugyan akkor is Jutott egyáltalán. Égytöl-egyig azonban kedvesek ea úgy rá vannak szorulva, hogy valaki törődjék velük. Olyan piszkosak és sebesek és férgesek, hogy az ember fél hozzájuk nyúlni, de ezt a téloj- met le kell küzdeni és nem undorodni tőlük és nem félteni a ruhánkat, hogy jaj osşzepiszkoîjâk a gyermekek. Mikor az első biztatást kiadtam a kézmosásra, a következő vasárnap a legel ő dolguk volt, hogy hozzám jöttek és mutogatták a kezüket. Ha talán még egy hétig, minden nap szodás vízben és sok szappannnal megmosnák, akkor, de csak akkor, talán tisztának lehetne nyilvánítani a kezüket. Nehezen tudom leszoktatni a gyermekeket arról, hogy, ha kérdezem csendesen és ne ordítva feleljenek, de mit tehetek én, ha az iskolában az a szokás, hogy torkuk szakadtából ordibálják a tanítónak; a feleletet. Élvezet hallgatni, amikor az aranymondás begyakorlásánál az e;ész osztály ordibalva kezdi: „gyin gyű“ (azt jelenti, hogy aranymondás) és csuk úgy harsogják az aranymondást. R- méljük, hogy lassan- lassan leszoktatunk a kiabálásról. A mult vasárnap oria voltam a boldogságtól, mert egyik fiú imádkozott a saját szavaival és a többiek utána mondták. Téli időben a kínaiak csak kétszer esznek, reggel és úgy délután négy óra felé. (Talán nem is igen tellene a gyakori étkezésre). Nyáron háromszor étkeznek. így a fiuknak van idejük a vasárnapi iskolába járni. A mi gyermekeink a templomban tartott vasárnapi iskola után egyenesen mennek a kórház udvarára, ahol másfél órát várnak, amig mi megebédelünk, hogy azután játszódhassunk és vasárnapi iskolát tarthassunk. így nekünk nem igen van nyugtunk tőlük, amit egy cseppet sem bánunk, sőt örvendünk, hogy a gyermekek inkább jönnek a missziói ház udvarára, minthogy az utcán tekeregjenek. Mult vasárnap rekedtre is kiabáltam, énekeltem ég játszottam a torkomat Koreai aíy&iiak között E?yik vasárnap elhatároztam,, hogy meglátogatom a hai-lungi koreaiak gyülekezetét. Hai-Lungban lakik nehány koreai család, akik itt telepedtek le. Közülük páran keresztyének, akik nem is olyan régen tértek meg. Különösen egy nagyon szegény ember, aki két éve, hogy megtért és egy éve, hogy Hai-Lungban lakik, nagyon buz- solkodó atyjafiai és még meg nem tért testvérei között Nagyon szegény, de nagyon gazdag az Urban ez a koreai ember, aki egy koreai diákkal együtt pásztorolja a hai-lungi koreaiakat. A mi imaházunkban gyűlnek össze vasárnaponként és felváltva a diákkal hirdetik az Isten üzenetét testvéreiknek. Ha ők egymással nem törődnek, ha ők össze nem tartanak, az Istenen kívül ki törődik velük? Nagy volt az örömük, mikor meghallották, hogy meg akarom Látogatni őket. Sokat közülük már ismertem. Az Istentreztelétbői nem értettem semmit, a;:az mégis..... Megértettem a szeretetüket az Ur iránt és egymás iránt, megértettem azt, hogy Jézus Krisztus és azt, hogy „Ámen“. Keli-e ennél szebb és tartalmasabb prédikáció? Elgondolkoztam a prédikáció alatt. Ezeknek nem keil egyházi hatósági rendelet, se misszió barátokra nincs szükségük, papjuk még nincs, hiszen még nem kialakult gyülekezet, meg aztán s egér.yek is és mégis, mégis az Is:ea Igéje kirdettetik, mégis pásztorőlják egymást, mégis, mégis szeretik egymást,,... Miért kell nekünk ot hon megparancsolni, hogy törődjünk a gyermekekkel, hogy gondunk legyen a gyülekezet minden tagjára, hogy ifjúsági munkát kell kezdeni, hogy belmissziói bizottságot kell alakítani...? Miért kell nekünk otthon annyit beszélni éa támadni és cikkezni a regáti missziót illetőleg ? Miért, hogy itt ebben a kis koreai gyülekezetben minden megy sallangok nélkül? Miért ? Miért ? És százszor és ezerszer „miért“ ? A kis gyülekezet „prédikátora“ jött hozzám és azt kérdezte: „Ugye Babos tisztelete» ur, nekünk csak az Isten kegyelmére van szükségünk és arra, hogy bízzuk reá magunkat és Ő nem hagy el minket ? Nekem nem volt semmi „prédikálni“ valóm számára, csak annyit mondtam, mert csak annyit mondhattam: „Úgy van“. A koreaiak, amint közöttük dolgozó misszionáriusoktól hallottam, nagyon jóra való emberek. Akiket eddig ismertem, csak őrről győztek inog. Az Istentiszteleten arra kértek, hogy magyarul imádkozzak. Áldott pillanat volt, amikor az imádság nyelvén keresztül olyan nagyon is megértettük egymást. Az áldást is nekem kellett mondanom magyarul. Ami az áldás magyarul való mondását illeti, itt Madzsuriában, el kell mesélnem egy esetet. Még Liaoyangban történt, bogy az Istentisztelet alkalmával a prédikáló evangélista a skót misszionáriust kérte fel az áldás mondására, ő azonban valami ok miatt előbb eltávozott a templomból és i?y az evangélista felszólította Pá mosö-t, (ez ón volnék kínaiul, ami annyit jelent, hogy Pá lelkész) hogy mondaná az áldást. Akkor még nagyon kicsi volt a kínai tudományon), meg aztán, ha köznapi dolgokat beszélni is tudtam, se az áldást, se saját jókívánságaimat még nem tudtam kínaiul tolmácsolni. Az evangélistára néztem és fejemet rázva tudtul adtam neki, hogy nem lehet. Vártain, hogy mást kér fel erre. Vártam, vártam, de hiába vártam. Várt a gyülekezet is. Szörnyű kínos pillanatok. A verejték kiütött a homlokomon. Mit csináljak ?.. . Lehunytam a szememet és egyszerre csak megeredt a szó a számon. És Mandzsúriában ebben az életben először hangzott el az áldás magyar nyelven : Braşov, (május). Ünnep van. A piros parolis gyalogosok és a felrecsapott baretü vadászkatonák ellepik a brasovi Porondteret, melynek közepén három hatalmas, lomha testű autóbusz vár a kirándulókra. Lassan elhagyom az autóbuszokat is, melyek mé’y zöld színükkel harmonikusan beleolvadnak a várost környező hegyek tavasz-zöld hangulatába, aláhúzva a szomszédos havasok hófedte, szikrázó csúcsait. B lépek a barnára festett főkapun, négy- szezletes füboritotta termésköveken megyek fel a dombon a görögkeleti vallás és eayben az erdélyi románság legrégibb erdélyi várába, a brasovi Szent Miklós templomba. Az első lahereszt Hozzávetőlegesen 1392-ben románok jöttek a bulgăr császárságból Erdélyország területére. Brasov területére érve engedélyt kérnek a város környékén való letelepülésre. Az engedélyt meg is kapják és ennek emlékére állítanak egy fakeresztet, nem messzire attól a helytöt, ahol a mostani templom épül. Ugyiátszik szorgalmas lehetett ez a Bulgáriából ideszakad néhány család, mert 1403-ban, azaz tizenegy évvel később már templomot építenek a kereszt helyet. Igaz ugyan, hogy most még csak fából van a templom, de lám 1493-ben fejedelmi vendéget kap Brasov váró a. Muntenia fejedelme IV. Vlad Călugărul vagyis Szerzetes Vlad ide menekül ellenfelei elől, feleségestül, gyermekestől, udvartartásostól. A munteniai fejedelem nem számit rosz- szul. Brirov varosa mindenképpen megnyugtató hely a saját főurái által hajszolt, a török által kergetett uralkodónak. Brasov város bírái minden időben óvták városuk semlegességét. így hát Vlad, a Szerzetes békén él a városban, a megölésére kiküldött orgyilkosokat távol tartja tőle a nemes város elővigyázatossága és igy csak természetes, hogy visszakapva a trónját, hálából nekikezd a Szent Miklósnak szentelt templom fél kőbői való felépítéséhez. ... és emele Istenneli templomot De nemcsak ő, hanem utóda Neaga Basarab is hozzájárul a templom építéséhez, Ez utóbbi 1519-ben ... külországban képzett mestereket küld tervekkel és hozzáértőket, hogy is emelne Istennek templomot. 1584-ben a brasovi románság két főpapja, Enea és Mihai nagy lépésre határozzák el magukat. Felkerekednek Bolgárszegből, igy hívták ugyanis Brasov román lakta részét és felkeresik Petru Cercel-t, az akkori munteniai fejedelmet. Némi kis segélyt kér a két pap és a kegyes uralkodó megadja a kért segélyt, sőt megépítteti a templom oltárát, a bejáratot, az asszonyok helyét és ezenkívül „képiró mestereket“ is rendel, hogy díszítsék a templomot. Biztosan a fejedelem képe, vala„Az Ur Jézus Krisztusnak kegyelme, az Atyának szeretető és a Szent Léleknek mindeneteket megszentelő ■ rejo legyen és maradjon mindnyájatokkal. Amen“. „Amon“ — felelték rá az atyafiak. Ulánna sokan jöttek hozzám és kifejezték tetszésüket, hogy magyarul mondom az áldást De az is igaz, hogy hazamentem és a legelső dolgom volt kínaiul megtanulni az apostoli áldási. Ili Mandzsúriában a prédikáló különben sok mindenre készen kell legyen. Megtörténik az, hogy a prédikáció közepén bejön egy utyafi a templomba és hangosan kérdezősködik : Itt van a sógorom ? Vagy pl. valamelyik áhitatos lélek felkel és nagy krákogás és köhögés után kiköp a templom ablakán vagy ajtaján. Pan Shili Hsienben láttam a következőt: Egy polyás kis kiuai bernit „ment ki“, úgyhogy a pólya vizes lett. A mama fogta magát és inig a missziónárius harsogott a reménységről az áhitatos híveknek, odament a kis imaterem közepén álló meleg kályhához, szembe a missziónáriussal, felhúzta a kis kínai csemete ruháját és odatartván a meleg fülé, száritgatta kis testét és ruháját. Mindez, olyan természetességgel történik, hogy senkinek eszébe nem jut botránkozni vagy nevetni. Babos Sándor I ' mint a Vitéz Mihály vajdáé is a templomban lévő képek f őzött szerepelt, erre utal legalább is egy későbbi feljegyzés, mely szerint kijavították ... az igen kegyelmes Mihály vajda ur képét.“ Két évszázadon keresztül virágzik a templom. Muntér.ia, sőt Modora mindenkori uralkodó', évi kegyadományokkal segítik, egyházi kincseket küldenek ajándékul, igy például .aon moldovai fejedelem évi 12.000 asper-t rendel a templomnak. Ezt az összeget hűségesen és pontosan küldik a templomnak egészen a XVII. század közepéig, amikor is, hogy a templom évkönyvét idézzem „váratlanul és indokolatlanul elmaradt a kegyes küldemény.“ Elisabetha Petrovna 1749-ben Vasilievici főpap az ortodox vallás patronusához, az oroszok legfőbb urához fordul, aki abban az időben, nem volt más, mint Erzsébet cárnő. A főpap Mária Teréziánál való közbenjárásra kéri a cárnöt. A cárnő teljesiti a kérést, ezenkívül mérhetetlen értékű kinccsel halmozza el a templomot és egyben pénzt adományoz, hogy be lehessen annak építését teljesen fejezni. Ez meg is történik, mit a templom falába illesztett latin és száv nyelvű emléktábla hirdet. — Piu Liberalitate Eiisabethae Petrov- nae Monocraticis Totius Russiae Impe- ratricis Invictae HicSacer Locus Eist Re- novatus Anno 1791 — hirdeti fent latinui, alatta szláv nyelven az emléktábla, mig a templom bejáratától balra szláv nyelvű fogadalmi tábla fogadja a belépőt. Ezüst szentképek, tömjén- és csempekályha Több mint hat évszázad hűvös levegője csap meg, amint a meleg májusi napsütésből belépek a templom előcsarnokába. A falhoz támasztva réges-régi brőkát és selyem zászlók és fenut a falon szemközt a belépővel a tizenötödik század közepének naiv, uj bizánci stilusu szentképei. Szent-Péter őrzi a menyország bejáratát, méltóságteljesen az akkori idők papi viseletében, hosszú szakállal és az egész festményt körülfogja egy aranyozott keret. A másik kép a három napkeleti bölcset ábrázolja, amint térdelnek a Csecsemő bőlcseje előtt. A három napkeleti bölcs arccal a szemlélő felé van fordulva, egyenes arcéllel ketten szakálasan, a harmadik, gondolom Boldizsár, mert sokkal több okkerrel van festve, mint két társa, szakáltalanul és az egészet körülveszi a dús, mértéktelenül agyonaranyozot keret, mely mintegy feledtetni akarta a festmények hibáit a szemlélővel. A templom belseje zsúfolva van ikonokkal, szentképekkel. Másfélméteres uagy„... Erzsébet ^efrovnánalí, mindem oroszok egyeduraSitoűő cáifisőjéHielt hegyes aJossiéBsya egy erdélyi városban Ezüst ikonok, aranyrámás fogadalmi képek, naiv freskók és modern csempe-kályha: a görög keleti vallás legrégibb erdélyi várában, a Brasovi Szent Miklós templomban DEMON pelróleumQáz FŐZ ÖN Kérjen díjtalan árjegyzéket az országos egyedárusitó Aßaddw, s. a. r. Bucureşti I., Str. Regalá 11. főlerakatától : í 9 FÉNYŰ, Cluj, Strada Memorandului W» ságu Szentgyörgy lovag viaskodik a sárkánnyal, bizánci módszerü felépítésben tiszta ezüstből, csupán a lovag arca kandikál ki megfestve a pazar ezüsttakaró alól. Elől az oltár mögött falnagyságu arany és ezüst lemezekkel fedve, részletek az Evangéliumból, a régi veretű gyergyatar- tókban viaszból öntőit karvastagságu gyertyák és szinte bántóan üti meg a szemlélőt az a két hata'mas kékszinü csempe- kályha, mellyel a kőlapok hidegét akarta ellensúlyozni a templom gondos vezetősége. • • • az «esse rá az első hövet A templom jobb oldalhajójának külső falán még teljes épségben látszanak a freskók, melyek hozzávetőleges számítás mellett is a XV. századból erednek. A fal felső részét körbe, ameddig csak a freskók tartanak, a különböző szentek gallériája foglalja el. Fejük felett az obiigát glória, mellettük a szlávbetüs felírás tájékoztatásul. Majd valamennyiüknek hosz- szu, jól ápolt szakállat festett az ismeretlen falfestő kit a barna és a kék színek túlzott szeretete és helyenként önkényes használata jellemez. A szentek galériája alatt nagyobb terjedelmű falfestmények foglalnak helyett az evangéliumból vett tárgyat ábrázolva. Elgyik kép előterében térdel egy kissé elmosódott alak, kezeit imára kulcsolva. A háttérben feszes, lovagi nadrágokba öltözött férfiak emelik kezeiket, eldobni készülve az azokban szorított követ, ám mintegy kiesve a kép perspektívájából ott van az Atya-Fiu-Szent-Lélek és izzó napsugarak között ömlik le szláv nyelven a mondás; mely lefojtja a dobni készülő lendületet: — ... aki közületek bűn nélkül való, az vesse rá az első követ. Az ismeretlen falfestő a következő képen Jézus megkoronázását örökíti meg, majd kissé oldalabbra ettől következik a falfestmények leginkább épségben maradt darabja: Krisztus és a kisdedek. A kép előterében Krisztus és két gyermek áll kiknek fejére áldolag helyezi kezét a Megváltó. A kép színezése a megszokott bordó-barna és kék keverék, az alakok merevek és a háttérnek szánt fák, mintegy Krisztus dereka táján nőnek ki a földből, aráuyosan három jobbról, három balról. A fák levelei és ágai is arányosak. Krisztus mereven néz maga elé és befonja az egészet az idézet: — engedjétek hozzám a kisdedeket. Búcsú a templomid Búcsúzom a templomtól. Megyek lefelé a terméskövekből kirakott utón, melynea közeit benőtte a fü és a kutyatej. Az u: mellett kétoldalt rózsaszin-fehér almafavi- rágok és mélyzöld szinü százados fenyők állanak őrt a brasovi bolgárszegi Szent Miklós templom előtt, melyet Vlad kezdett, a szerzetes fejedelem és amely —- ... Petrovna Erzsébetnek, Minden Oroszok Cárnőjének a Legyőzhetetlen Uralkodónak“... Brasovba juttatott kegyes adományaiból fejeztetett be és most itt áll a májusi napsütésben, oldalán az ismeret.en falfestő freskóival, mint ahogy itt állt, hóban, viharban, napsütésben évszázadokon keresztül. Laer József MOLYZSÁK a ruhák legbiztosabb nyári megőrzője. Darabonként 30, 45, 65 lejért (nagyság szerint) kaphatók az ELLENZIK KÖNYVOSZTÁLYÁBAN Cluj, Piaţa Unirii. Vidékiek darabonként 5 lejt számítsanak portóköltségért.
