Ellenzék, 1935. június (56. évfolyam, 124-146. szám)
1935-06-06 / 128. szám
TAXA POŞTALĂ PLATT?* IN NUMERAR No. 141.163/1919. Szerkesztősig kiadóhivatal, nyomda: Cluj, Str. I. G. Duca No. S. Fiókkiadóhivatal és könyvosztály: Piaca Unirii 9. szám. — Telefonszám: 109. — Leveleim: Cluj, poscafiók 80. magyar politikai napilap ALAPÍTOTTA: BARTHA MIKLÓS Előfizetési 840 lej. — pengő. A árak: havonta 70, negyedévre 210, félévre 4*0, évente - Magyarországra: negyedévre xo, félévre 20, évente 43 többi külföldi államokba csak a portókülönbözettei több. TLVl* ÉVFOLYAM, 128. SZÁM. CSÜTÖRTÖK 1935 JUNIUS 6. A frank harmadik nagy csatája L* eldőlt: a pénz győzött az üzlet ellenére. Amit kétszer Poincaré végzett, megismételte most Bouisson és Caillaux. Ezúttal ig*n veszedelmes helyzetben. Mert nem egyszerű tőzsdeüzérkedés és nem olyan kivérzett országok, mint 1924-ben és 1926-baa Németország vagy Ausztria buzgói- kodtak a frank ellen, hanem nagy lélektani előzményektől fütve nagy méretben fölépült külkereskedelmi érdekszövetségek fogtak össze a frank eilen s egyben meg akarták rengetni az aranyfront még rendületlen országait: Svájcot és Hollandiát is. A lélektani biztatás vwlt: Anglia és az Unió régebben letértek az aranyalapról, az egyik nagy haszonnal, a másik nagy küzdelmekkel, legutóbb pedig Csehország, aztán Belgium segített a gazdasági fülledtségen a pénz leértékelésével. Külkereskedelmi érdekességek régóta törekedtek nzár a frank értékállandóságát megingatni és főleg külső értékét leszállítani — holott Poincaré igen bölcsen az arany- paritás egy ötödéig ereszkedve alighanem eljutott a kellő határig —f hogy fölvillanyozzák igy a kiviteli kereskedelmet nagyon olcsó frankkal, miután az ország kereskedelmi mérlege ismét erősen javult. Ezt az összeesküvést nyilván a külpolitikai helyzet is bátorította. A fegyverkezési őrület fokozódik, a nehéz iparnak gyöngyélete van, mi«i. ne legyen az egész kiviteli világnak is? És kapóra jött a külpolitikától is erősített költség- vetési pánik, miután az államháztartási hiány közel jutott, vagy talán túl is haladt már a tizmilliáröon, ami súlyos pénzügyi válság összehasonlítva nyolc év előttel, amikor Poincaré visszavonulásakor 17 milliárd kincstári megtakarítás hevert az állampénztárban, Megkezdődött a támadás, az arany és valutárís tőke futása. De a francia takarékoskodó nem hagyta pénzét s a frank győzött: a francia paraszt és kispolgár szövetségesének bizonyult az angol Lank és az Unió pénzpiaca. Itt jutunk el oda, hol elgondolkozunk és fordulatot várhatunk. Nemcsak a frank győzelméről, hanem a pénz rögzítés elvének a valószínű diadaláról is beszélhetünk. Úgy látszik nemcsak a beteg tyuk —, mert baromfikereskedők kezdeményezték —, tépte meg a Roosevelt „kék sasát“, hanem az arany és ezüst szövetsége is, amelynek láttára Mor- geníhau pénzügyi államtitkár, az elnök bizalmas kincstartója is hajlani kezd az érték- rögzités felé. Hullámzó valutákat nem lehet elviselni! Talán, hogy Baldwin veszi át véglegesen az angol kormány vezetését, szintén a pénzrögzités híveinek malmára hajtja majd a nemes fémet. Ez nem jelenti a gyü- mölcsözetíen arany régi rideg uralmának visszatérését: hiába 9000 millióhoz közeledik az Unió aranyfedezete a legújabb áramlások folytán, se Anglia, se Amerika nem igen fogja magát „arany keresztre“ feszittetni, miután az egyik a jótékony ezüst varázsát is fölfedezte. És nem jelenti a föltétlenül szükséges leértékelések megszüntetését. Az események bebizonyították, hogy sok helyt a pénzt helytelenül értékelték föl egy-egy rögzítéssel. Kiegyenlítésre és egyensúlyra van szükség. Vagyis a valóságnak megfelelő és a gazdasági keringés érdekeit elősegítő fokon a különböző pénzeket most már szükséges lerögzíteni és megtámasztani. Caillaux pénzügyminisztersége már ennek az iránynak a valószínű győzelmét jelenti s nyilván igaz lesz a hir, hogy ez a félelmetes pénzember világértekezletet akar összehivni, amelyen v égetvetnének a pénz hintázásának és legalább átmeneti időre bizonyos állandóságot létesítenek. Akkor legalább a gyöngülő pénzügyi válság végleg kimenekedne az általános válságból. Megbukott a négynapos Bouisson-líormány /* ........... A francia parlament nem tűri a diktátor! hangot — Laval az ul korményelnök-ialöit PÁRIS. (Az Ellenzék távirata.) Ä tegnapi- nap szenzációja, hogy a Bouísson-kormány, melynek bemutatkozásánál a kamara 192 szótöbbséggel bizalmat szavazott, a rendkívüli hatalmat kérő felhatalmazási javaslat beterjesztésekor még a bemutatkozás estéjén meg is bukott. A pénzügyi teljhatalmat kérő javaslattal kapcsolatban ugyanis Bouisson fölvetette a bizalmi kérdést s a kamara a javaslatot 264 szavazattal 262 ellenében elvetette. A frank árfolyamának gyors megerősödése, úgy látszik, kedvezőtlenül befolyásolta a kormány számára a szavazást. A francia pénzegység értéksziiárdsága többé nem függött a szavazás eredményétől s a kamara baloldala, mely a kormányok részére teljhatalmat biztositó minden javaslatokkal szemben mindig tartózkodással viselkedik, ezúttal is akadályt gördített a teljhatalom megadása elé. A válság igazi előidézője a radikális pártban beállott szakadás volt, melyet Herriot minden ékesszó1' r*em tudott megakadályozni. A párt népes baloldala a szocialistákkal és kommunistákkal együtt szavazott a felhatalmazási javaslat ellen és ezt a blokkot két főnyi szavazattöbbséggé egészítették ki a szélső jobboldal kormányellenes szavazatai. A Bouisson-korniány még az éjjel folyamán beadta lemondását. Lebrun elnök azonnal megkezdte a vezető politikusokkal a tárgyalásokat, hivatta Láváit, aki ebben a pillanatban a legnagyobb tekintélyt élvező francia kormányférfiu és vele egy óra hosszat tanácskozott. Laval azt ajánlotta az elnöknek, hogy újra Bouissont bízza meg a kormányalakítással. Bouisson azonban nem fogadta el a megbízást, hanem maga helyett Jeanneney szenátusi elnököt ajánlotta. Nem valószínű, hogy Jeanneney kapja meg a megbízást. Politikai körökbenazt hiszik, hogy végeredményben Laval lesz a miniszterelnök, akinek tekintélye egyedül alkalmas a válság gyors megoldására. Lebrun elnök mindenesetre még a ma délelőtti órákban létre akarja hozni az uj kormányt, amit az is bizonyít, hogy a kamara ülését mára összehívták. BOUISSON A kormánybulrfafó ülés lefolyása A kamara ülésének kezdetén, a késő délutáni órákban még alig lehetett érezni a készülő vihart. Már akkor tudták, hogy a radikális /jártban szakadás állott be, de azt hitték, hogy a kormánynyilatkozatnak is meg lesz a kisebb többsége. A kormány ebben az esetben őszig szabadságra küldte volna a törvényhozást és élt volna a felhatalmazási javaslattal, mely a teljhatalmat úgyis csak novemberig kivánta. Az ezirányu reménykedés azonban nem vált be. Állítólag Bouisson miniszterelnöknek a felhatalmazási javaslat beterjesztésével kapcsolatos egyik elszólása befolyásolta kedvezőtlenül a helyzetet. A miniszterelnök ugyanis beszédében túlságosan kiemelte, hogy a kormányt hasznos munkájában gátolja a kamara. Caillaux, aki nagyon erélyes szavakkal ajánlotta a javaslat elfogadását, szintén ilyen ' értelemben beszélt. Az eredmény az volt, 1 hogy már a pénzügyi bizottság sürgős tanácskozásában, melyet a felhatalmazási javaslat beterjesztése után azonnal megtartottak, a kormány csak nagy nehézségekkel és viták árán tudta egy főnyi szavazattöbbséggel átvinni javaslatát. Mikor azután a bizottság előadója, Baretie képviselő beterjesztette a bizottsági tanácskozás eredményét, egyszerre nagy izgatottság fogta el a kamarát. Azok is pesszimisták lettek, akik eddig biztosan reménykedtek a kormány győzelmében. Ezután következett a szavazás, mely 264 szavazattal 262 ellenében elutasította a felhatalmazási törvényjavaslatot. Pár óra előtt ugyanez a kamara 309 szavazattal 192 ellenében szavazott bizalmat a Bouisson-kormánynak, Kinisztfc reinölc keresőik Minthogy a kormány a javaslattal kapcsolatban fölvetette a bizalmi-kérdést, természetesen azonnal elhatározta a lemondást. A kormány tagjai tanácskozásra ültek össze, megfogalmazták a lemondó nyilatkozatot és késedelem nélkül átnyújtották Lebrun elnöknek. Az elnök azonnal tárgyalásokba kezdett a vezető politikusokkal, magához hivatta a szenátus elnökét és a kamara alelnökét, majd Lavallal tanácskozott egy óra hosszat. Laval távozásakor kijelentette, hogy az uj kormány megalakítására is Bouissont ajánlott« Lebrun elnöknek. — Nagyon sajnálom a történteket — mondotta Laval. — Én is híve vagyok a köztársasági szabadságoknak, de mint külügyminiszter különösen tudom méltányolni a szilárd kormányzat jelentőségét. Európa nyugtalan és szilárd alapokra van szüksége. Lebrun elnök erre megint Bouissont hivatta és fölajánlotta neki a kormányalakítást. Bouisson azonban köszönettel visszautasította a megbizást. Mikor távozott az Elysée-palotából, elmondta az újságíróknak, hogy az első megbízatást is csak kötelességérzetből fogadta el, az újabb kormány megalakítására azonban ueui tartja magát alkalmasnak. Azt ajánlotta Lebrun elnöknek, hogy Jeanneney szenátusi elnökkel tárgyaljon ebben az irányban. Jeanneneyt a ma reggeli órákban fogadta a köztársasági elnök. Nem lehet azonban tudni, hogy fölajánlotta-e neki a kormányalakítást? Parlamenti körökben azt hiszik, hogy a köztársasági elnök végérvényben Láváihoz fordul, aki külpolitikai elfoglaltsága mellett sem utasíthatja vissza a kormányalakítást. A Népszövetséggel — Németország ellen A Bouisson-kormány nyilatkozata a gyorsan bekövetkezett bukás után már el is veszítette jelentőségét. A nyilatkozat külpolitikai részén azonban, melyet nyilvánvalóan Laval fogalmazott meg, fontosságot tulajdonítanak a párisi lapok. „Franciaország — mondja a nyilatkozatnak ez a része — tovább is folytatni kivánja eddigi békés politikáját és állandó gondját fogja képezni barátainak és szövetségeseinek kollektiv biztonsága. Ennek a politikának érvényesítésére a kormány igénybe készül venni a Népszövetséghez csatlakozott összes nemzetek támogatását. Franciaország részvétele Genfben tevékeny és éber lesz“. A Népszövetséghez csatlakozott nemzetek kiemelésének kétségtelenül bizonyos éle van a Népszövetségből kilépett Né-»1 metovszág ellen. A kormányválság hire még a késő esti órákban elterjedt Párisban. Bár olyan hírek terjedtek el, hogy a szélső jobboldali alakulatok újra harcrakészen állanak, különös rendzavarás nem történt. Csak a Opera-té- ren volt egy kisebb incidens, néhány szélső jobboldali fiatalember hangoskodott, de a rendőrök közbelépésére ennek is gyorsan vé- geszakadt. Gyilkossá® történt a BmurestH osztrák salióattasé lakásán BUCUREŞTI. (Az Ellenzék távirata.) Tegnap reggel a Pitar Mos-utca 3. számú házban Lazar Hans Josef osztrák sajtóattasé cselédszobájában meggyilkolva találták Lizi Moghis 32 éves szolgálólányt , aki már 7 év óta áll a sajtóattasé szolgálatában. A gyilkosságot Saraga kisasszony, a besszarábiai ünnepségekre elutazott attasé titkárnője fedezte fel. Azt hiszik, hogy a cselédleányt szeretője, egy Serbanescu nevű egyén yyilkolfu meg. ÚJABB SZÁZEZER LEJES BÍRSÁGOKAT RŐTTAK KI A NEMZETI MUNKA VÉDELMÉBEN. Tudósítónk jelenti; A román személyzet elhelyezése ügyében működő miniszteri bizottság tegnapi ülésén a következő bírságokat rótta ki: Victoria biztosító Berlin 200.000 lej, Britannia biztositó 150.000 lej, Carol Schindl építkezési vállalat 200.0G0 lej. Reiter József faárugyár 10.000 lej, Turda-i cementgyár 200.000 lej, Lujan-i cukorgyár 100.000 tej. Ezenkívül több kisebb büntetést is adtak.
