Ellenzék, 1935. június (56. évfolyam, 124-146. szám)
1935-06-29 / 146. szám
BLL UNZAK .wanfaBwa / 'J i 5 I ii n I ii » i Es ez is a iiHSzaclilk szászul I... ft.á<ot|Aildi> a Melánia S/iivcíségnél, uiüküdéscnek kél év- dürcdes jiuü>iletim<i aültalinákól. — 4 jóság luijiékában---min.VlM.S'r (A/ Ellenzék tudósítójától ) 11ii5/ eves jubileumát iilte most a Stefánia S/iivrt«j! anva és eseoseinóvédö szelvo/.cle. Milyen hős/ év volt ez? Kezdődött a világháborúval, folytatódott a forradalmakkal, a pénz elértéktelcnedésé- vei, a gazdasági összeomlással s a munka* nélküliség rngályszeni terjedésével. its mit tett ez. alatt a húsz év alatt a Stefánia -Szövetség? Fogalommá lett, anyák reménysége, mentsvára. Anyák és csecsemők százezreit menteti» meg az elhagyottságtöl, nyomortól, betegségtől és kétségbeeséstől, f.sökkenletle a rseesemőhaláloz.ást. Az országot szülőoilho- nok, bölcsődék és napközi otthonok százaival hálózta be. Évente egy egész női hadsereget képez ki és szerteküldi őket a magyar faluk nyomortengerébe. A tökéletes tudással felszerelt védőnő ma holnap a legel- hagyottabb tanyán is megjelenik . . . A szervezet busz év előtti alapitói gróf Ypponyi Albert, báró Szterényi József, dr. Bókav János voltak — és két erdélyi férfin: dr. Tauffer Vilmos és dr. Ugrón Gábor. Elgondolásuk alapvető elve volt. hogy az az anya- és csecsemövédclmet együtt kell megoldani. Ez természetesnek tetszik, pedig külföldön, egészen a legutolsó időkig külön szervezték meg az anyavédelmet s külön a csecsemővédelmet. Az olasz, francia és német szervezetek most építik át rendszerüket a magyar minta szerint. A Stefánia Szövetség büszke rá, hogy munkájában a társadalom erejére támaszkodik. Támogatja az állam is, de a Szövetség óvakodik attól, hogy munkája hatósági intézkedésekké alakuljon át. Szebb, nemesebb, felemelőbb, hogy az anya- és csecsemővéde- !em a társadalom növekvő felelősségérzetéből és áldozatkészségéből épül. Ma. mikor az intézetet meglátogattam, véletlenül éppen a védőnők vizsgájának napja volt. A vizsga befejeződött, a folyosókat kipirult arcú fiatal leányok fehérköpenyc- ges serege lepi el. Húszegynéhány éves a legtöbbje, mert érettségi, vagy tanitónő- képző után kerülnek az intézetbe és három év múlva kapják meg a védőnői oklevelet. Nyári szünidejük nincs, hiszen kis védenceik, a csecsemők, éppen nyáron vannak kitéve a legtöbb veszélynek. Megmutatják a szobáikat, ahol a három év alatt laknak. Csupa napfény, tisztaság, kézimunka, virág. És a leányok arcán a jóság és vidámság üde mosotya. Feltűnt nekem ez a mosoly. Mert nem kenetteljes ápolónői mosoly ez, nem édeskés, megrendelt, hivatalos mosoly. Hanem a szivbeli harmóniának olyan jellegzetes, boldog mosolya, amilyennel ritkán találkozunk. Hogy válogatják össze azokat, akik ilyen vidáman és vigasztalóan tudnak mosolyogni? — Csakugyan összeválogatjuk! — bólint a kedves fővédőnő, aki végigvezet az intézeten. — Erre a pályára csak annak szabad menni, aki jó és okos. A mi munkánkat nem is lehet rátermettség nélkül elvégezni. Idegen anyákat, idegen csecsemőket úgy gondozni, mintha a testvérünk volna, figyelni, nyomozással és kérdezősködésekkel kikutatni, hogy hol van a mi segítségünkre utalt törvénytelen anya, vagy rosszul gondozott csecsemő, lankadatlan munkát végezni a falukban, ahol annyi ellenségeskedéssel és annyi közlekedési nehézséggel kell megküzdeni, olyan munkakör ez, melyet nem tölthet be, aki nem érez erre hivatottságot. Ezért már az első év elején szigorú minősítéseket végzünk és csak az maradhat itt, aki a mi céljainknak megfelel. A hároméves tanulmány minden perce ezeket a célokat szolgálja. Tantárgyaik közé tartozik a tüdő, iszákosság, lakásgondozás, az egészséges csecsemő gondozása, a beteg csecsemő ápolása, játékos torna, stb. A gyakorlati rész ezzel párhuzamos, azonkívül főzni is megtanítjuk őket, mert az érettségi előtt erre többnyire nem jutott idejük, pedig erre nagy szüksége van a védőnőnek, különösen, ha falura kerül.  „kisanyák“ Most bemegyünk a Stefánia Szövetség védenceinek, a csecsemőknek az édesanyáihoz, a ..kisanyákhoz“. Éppen olyan tiszta, rendes, barátságos termekben laknak, mint a védőnők, csak az arcuk, megviselt s kissé közönséges arcuk árulja el, hogy sok megpróbáltatáson mehettek keresztül az életben . . . A kisanyák törvénytelen anyák, akiket a Stefánia Szövetség ment meg a nélkülözéstől és a kétségbeeséstől. A kisanya elnevezés is olyan gyöngéd, mint egy jóságos simogatás... A fővédőnő megcirógatja az arcukat, érdeklődik a munkájuk felől, — varrogatnak, töröigetnek, söpörgetnek — kérdezősködik a kicsijükről s amint felnéznek rá, az ő arcukon is boldog, szinte mogdicsöüll mosoly ragyog Hogyne, hiszen ill büszkék lehelnek arra, ami odakünn szégyen: hogy anyák! Egyik legfontosabb hivatásunk, hogy megmentsük a társadalomnak ezeket a szegény teremtéseket és megszerettessük velük a gyermeküket. Mi minden szülést számon tartunk az anyakönyvi bejelentések alapján és a védőnő még a leggazdagabb gyermeket is meglátogatja, hogy meggyőződjön helyes ápolásáról. De legjobban figyeljük a törvénytelen születéseket. Kórházakban, ingyenes osztályokon állandóan tartunk egy kirendelt védőnőt, aki megkérdi az anyától, hogy van-e hova menjen, fel tudja-e nevelni a csecsemőt? ... s ha bizonytalan a válasz, akkor idehozzuk őket hozzánk. Ili az anya teljes ellátásban részesül, sőt háztartási munkájáért még fizetést is kap, de ezt egv összegben adjuk ál neki, mikor elmegy tőlünk, hogy legyen egy kis pénze, amivel az életbe induljon. A es ereseméit pedig a védőnő-jelöltek gondozzák. Mindjárt megmutatom a kicsiket is. de előbb hadd mondjam cl a kisanyák sorsának alakulását. Legtöbbjüknek sikerül teljesen rendbehozni az. életéi. Megkeressük az apát és rábírjuk, hogy vegye el feleségül a kisim vá t. Persze, ez a rábírás nemcsak rábeszéléssel történik, hiszen a jóakarat legtöbbször megvolna, csak a keresel hiányzik, vagy az iratok beszerzése jár nehézséggel. Ilyenkor mozgósítjuk a Szövetség minden összeköttetését, hogy elhárítsuk az. akadályokat! Mi tehát az anya- és csecsemő védelem keretében az egészségügyi segítséggel egvenértéÁtmegyünk a csecsemőosztályba. Mielőtt belépünk, nekem is fehér köpenyt kell ölte- nem, hogy ne juthasson be a kicsikékhez semmi por, bacillus a külvilágból. Milyen nyugodtan szunyókálnak rácsos ágyacskáikban. Árad belőlük a jólápoltság és az egészség s szinte érezni lehet, milyen jól érzik magukat a finom, könnyű gyapjú- takaró alatt. — Most, nyáron, mindig levisszük őket a kertije, napozni. Télen, mikor napokig nem süt a nap, elfüggönyözzük az ágyakat és a szoba közepén sugározni kezd a mesterséges napfény, a kvarc ... A kisanyák gyermekein kívül az árva csecsemőket is mi gondozzuk. (Ugy-e, milyen gazdagnak számíthat mindenki, egy még elhagyatottabbhoz viszonyítva. Milyen gazdagok ezek a szegény kis törvénytelen csecsemők az anyátlanokhoz hasonlítva és milyen boldogok még az anyátlanok is azokhoz képest, ahová már nem jut el a Stefánia Szövetség jóságos keze . ..) — És mit kapnak enni az anyátlan csecsemők? — ők is anyatejet. Nézzen körül, mindenütt mérlegeket lát. Szigorúan vigyázunk rá, hogy egy csecsemő ne szopjon többet, mint amennyi szükséges. A felesleges anyatejet kapják aztán az anyátlanok. Ha pedig még marad felesleges anyatej, azt kiosztjuk a kinnlakó rászoruló csecsemők között, vagy eladjuk, literenként öt pengőért. Ez a pénz nem jut vissza az anyához, nehogy elfogja a kapzsiság. Hanem egy közös alapba folyik az anyatej ára s ebből jut az anyaotthon összes anyáinak lefekvés előtt, külön hatodik étkezésként egy-egy csésze tej.. . Á tejkonyha — És ha egy csecsemő mesterséges táplálásra szorul? — Azoknak a tejkonyhában készítjük el a táplálékot, melyet az anya adagolva visz haza. Munkánk tudniillik nemcsak az itt elhelyezett kisanyákra és gyermekekre szorítkozik, hanem bejáró anyák százaira terjed ki. Ha ezek az anyák esetleg nem tudják maguk táplálni a gyermeküket, mert munkába járnak, vagy tüdőbajosok, akkor a tejkonyhánkról kapnak tejet, legtöbb je ingyen. A tejkonyhában is védőnő-jelöltek szorgoskodnak. Az üveget sokszorosan tisztítják és szárítószekrényben szárítják. Aztán kerül bele az orvosi rendelet szerint, minden csecsemőnek a külön alkata szerint összeállított ■Bt Uii szociálpolitikai munkát vég/mik A cue cseinövédclcm lei més/els/.eriileg csuládvéde lemmé tágul, ha azt akarjuk, hogy kis védencünk békés és törvényes keretek között kezdhesse meg gyermekijeiét . . . Megint léink persze. Imgy igyekezetünk kudarcot vall. Ilyenkor sem adjuk fel a harcot és állást kori tünk a kisaiiyának. Ha lehel, dajkának, adjuk őket, de mindig a lejlestvérség elve melletti Hiszen főcélunk az, Imgy az anya egy ii 11 maradjon a gyermekével. Meghaló történet játszódott le a napokban. Egy védőnő figyelmeztetett, hogy az egyik kórházban egy anya el akarja emészteni a kicsijét. — Miből vették észre? A kijelentéseiből... És táplálni sem akarta. Szóval a kisanyát idehoztuk. Csak azzal Imiink jobbkedvre* deríteni, hogy majd örök beadjuk a gyermekét. Az itteni élet különben nagyon hal rájuk, különösen a mindennapi fürdés jelent újdonságot az életükben. Észrevétlenül, de kitartóan rá akarjuk szoktatni őket a testi-lelki tisztaságra. Megbecsüljük őket és megbecsüljük a gyermeket. Ez a bánásmód szokatlan szegényeknek és nagyon hálásak érte . . . Négy csoportban ebédelünk, a kisanyák esznek legelőször és ők kapják a legjobb falatokat, hiszen szop- tatnak. És az érettségizett védőnő-jelöllek szolgálnak ki a kisanyák asztalánál . . . De. hogy visszatérjek az említett rosszindulatú kisanya történetére, észrevettük, hogy kezdi szerelni a gyermekét. Egyre jobban ragaszkodott hozzá, büszke volt rá, becézte. Ekkor a fönükasszony próbára tette. Egy hölgylátogatónkat odavezette a kicsike rácsos ágvához és igy szólt a kisanyához: — A nagyságos asszony örökbe akarja fogadni a gyermekét ... — Nem adóin! — kiáltott fel a kisanya, aki nemrég még el akarta lenni láb alól a csecsemőjét és a gyermekre borulva zokogott! Alig tudtuk lecsillapítani. Persze, az anyai szeretet kifejlődéséhez az is hozzájárul, hogy látják, milyen dicsőség itt, ha valakinek szépen fejlődik, erősödik a gyermeke. tej. Tizennégy féle alapanyag hatvanféle változata! Az anyák, mikor a tejeskosárért jönnek, nem lépnek be a tejkonyhába, hanem egy ablakon át cserélik ki az üvegeket. Nem léphetnek be a bölcsödébe és a napközi otthonba sem. A bölcsőde A bölcsödébe és a napközi otthonba sze- génysorsu anyák hozzák a gyermeküket. Reggel, mikor hozzák, a gyermek otthoni ruhája belekerül az előszobában egy külön kis szekrénybe. Aztán az anya benyújtja egy ablakon a meztelen gyermeket és elmegy. Benn megfürösztik a gyermekek az orvos megvizsgálja és könnyű kis Stefánia-ruhács- kákba öltöztetik. Este az anya ismét átöltözteti és hazaviszi. Fognak-e emlékezni vájjon — töprengek magamban — ha megnőnek és ők is belekerülnek a munkássors taposómalmába, hogy gyermekkorukban egy pici menyországban játszadoztak, mint tiszta tündérkék? Lehet, hogy elfelejtik, két-hároméves korára nem igen emlékszik az ember. De a szer- vezetők nem felejt, a szervezetük egy életen át érezni fogja az egészséges gyermekkor áldásait! A betegségnek és a bűnnek a megelőzése, ez a Stefánia Szövetség célja. S hogy ilyen intézmények vannak s hogy a tudással felszerelt nők fehér hadserege elindul a falvakba az egészséges jövőért, ez éppen úgy a huszadik századhoz tartozik, mint az a sok rossz szándék, melyet kortünetnek tartanak. Sz. Weress Jolán. M eg jött és már kapható KOSZTOLÁNYI DEZSŐ ÖSSZEGYŰJTÖTT KÖLTEMÉNYEI egy kóieibenl 28 év versgyűjteménye a következő kötetekből: Négy fal között. A szegény kis gyermek panaszai, őszi koncert. Kártya. Mágia. Mák. Kenyér és bor. S bus férfi panaszai. Meztelenül. Számadás. (1935-ben megjelent versek.) Kosztolányi Dezső arcképével, 420 oldalon, Ízléses egész vászonkötésben csak 158 lej az ELLENZÉK könyvosztályában Cluj, P. Unirii. Vidékre utánvéttel is száliitjuk. Kérje a könyvnapi szenzációk ingyenes jegyzékét. Á csecsemőosztály Az utclérbeteflen minősége, finomsága és tisztasága folytán az arcbőr szépsségét bámulatosan hosszer ideig őrzi nug. D'AUGV Emberek a strandon Érdekes megfigyelni őket, mert hiszen nem is tehet mást a strandoló, mint úszik és nézi a többi strandolok akiket olyan nagyszerűen és kényelmesen lehet nézni, mikor az embernek semmi dolga sincs, csak az, hogy hagyja magát süttetni a nappal. Van ott egy ur, akit .,vándor a lepedővel“ névvel tisztelek magamban. Hosszú, vörösesre sült. nagyon komoly arcú ember, akinek van egy gyönyörű, kékcsikos lepedője. Ez úgy strandol, hogy a kabinból kijövet magára teríti a kékcsikosat, mint arab a humuszát s aztán körülnéz, majd elkezd helyet keresni. Hosszú lelkivivódás után egy padnál állapodik meg, amelyre ráteriti a lepedőjét s hasrafekszik. Két percig nyugodtan pihen, majd veszi a lepedőt és körülményesen egy gondosan kiválasztott bokor alá teríti, hogy újra ráfeküdjön. Aztán egy dombra megy* fel, majd a domb alá, majd a domb túlsó felére, aztán a bazin szélére, aztán a tram- bulinra s bolygó hollandiként ilyenmódon végigpróbálja a strand összes helyeit, ahol csak napozni lehet. Végül a nagy mozgásban kifáradva letussolja magát és boldogan hazamegy. Egy fiatal bronzhaju, hófehérbőrü hölgyet látok még naponta, aki állandóan festi magát, pudert, rúzst tesz fel az arcára a következő alkalmakkor: vizbemenés előtt, vizbe- menés után, tuss előtt, tuss után, napozás előtt, napozás közben, napozás után, evés előtt, evés közben, evés után, amikor a bejáratnál várja a fiút, amikor a fiú megjön s mikor a fiú távozott, mert még vannak fiuk a strandon. Többször nem. Aztán vannak folyton evők és állandóan olvasók. És ott van a miiugró, nem az igazi, akit tapsolnak és csodálnak, hanem az ál-müugró, aki ugrik ugyan, de nem müt, hanem szörnyen, ál-hősiességgel, lábaival kalimpálva. Ez áll az ugródeszkán, kecses, kígyózó mozdulattal kitárja a két karját, teleszivja magát levegővel. úgy, hogy e pillanatban olyan, mint egy fekete uszónadrágos, vékonylábu galamb. A miiugró körülnéz. Kevesen nézik, tehát kiengedi tüdejéből a feltűnően beszivott levegőt és újra — csinálja a még feltűnőbb elő- mozdulatokat. Végre: nézik, miután 5—6- szor ismételte a dolgot, tehát leugrik a mélységbe testi nagyszerűségének boldog tudatában. S végül naponta látom azt a fiatal hölgyet, aki gavallérja nyakára lett karral napozik, de olyan súlyosai* és vadul, hogy kérni szeretném: ne fojtsa meg a szegény fiút. (M. L.) Ui Stelara Zweig: Símrí Plâns Nemcsak a mindig lenyűgöző hatású irót látjuk ebben a könyvben. Történet- írás is ez a könyv. Minden adata hiteles. Gyönyörű kiállítás, 21 mély nyomású képpel, 264 lej az Ellenzék könyvosztályában, Cluj, Piaţa Unirii. Régebben megjelent könyvei: Lélek orvosai 125, Erasmus 158, Maria Antoinette 125, Fouche 158, Érzések zűrzavara 66 lej.
