Ellenzék, 1935. június (56. évfolyam, 124-146. szám)
1935-06-21 / 139. szám
TAXA POŞTALĂ PLĂTITĂ IN NUMERAR No. 141.163/1919Szcrkesztőség, kiadóhivatal, nyomda: Cluj, Str. I. G. Duca No, 8. Fiókkiadóhivatal és könyvosztály: Piaţa Unirii 9. szám. — Telefonszám: 109. — Leveleim: Cluj, poscafiók 80. MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA: BART HA MIKLÓS Előfizetési árak: havonta 70, negyedévre 210, félévre 420, évenxs 840 lej. — Magyarországra: negyedévre 10, félévre 20, évente 40 pengő. A többi külföldi államokba csak a portókülönbözettel több. L,VI. ÉVFOLYAM, 13 9. SZÁM. PÉNTEK 19 3 5 JUNIUS 21. Nagy tusa folyik a közélet hátterében. Elvi okokból és pártérdekből. Áruig a szinen az alkotmány kérdéséről vitáznak s most már Mibalache kezetfogva Maniuval s végleg leszámolva Vaida rögeszmés bujtogatásával, azonos politikai alapról készíti elő a kormánybukla- tást, addig a közgazdasági háttérben csontig vágó küzdelem folyik. Szinte halljuk a fogak vicaoritását és hersegését. Titulescu nemcsak közjogi kérdésekről tárgyal most — s ez a politizálás mérhe teilen ül ingerli Iorgát —, hanem órákon át folyó megbeszéléseken, az ellenzék vezéreivel a közgazdasági kérdéseket i* mérlegre teszi, mert ma ezek foglalják el a középponti helyet, ugyan joggal. Mikor valami nagy a páni-félelem. Aligha tévednek, akik már a külügyminiszter hazatérését a nagy közgazdasági válsággal magyarázzák s neki tulajdonítják, hogy a merész kezdeményezésbe kapott román—német kereskedelmi egyeményt Franciaország lecsön- desitése céljából ő borítja föl. Ennek a heves küzdelemnek azonban letagadhatatlan és biztos jeleit Î3 látjuk. Most már nem csupán Csehszlovákia tiltakozik a valutáris felárak ellen, de egy sereg más állam is és pedig éle* hangon. így Németország, Belgium, Egyiptom, stb. Ezek a külföldi fölszólalások természetesen indokolják és erősítik a belföldi zokszókat és följajdulásokat. Máris van némi eredményük. Az általában 44 százalékos felárat a külföldi behozatal cikkeire visszaható erővel nem fogják ezentúl rávágni. S ezzel megnyugtatják a régebbi árura nézve a kereskedőket. De megbukhatik az egész rendszer. l.Kx* 'h V"/aV$ c. vr ff- V ir r/átha ennek a szédületnek hatása lesz egész politikai életünk menetére? Nagy válságot hoz? Mert egy kicsit sok már a pénzügyi, a kereskedelmi és közgazdasági válságunk egyéb válfaja. A gazdasági válságnak legsúlyosabb esete a nyakunkon most a fogyasztás lekötése a hirtelen éa nagyarányú drágításokká]. Az önellátási rendelkezések, a pénzügyi korlátozások, az uj fogyasztási és vámillelékek mindahány megdrágították a belföldi termelés és a külföldről való behozatal cikkeit. Hivatalos kimutatás alapján közlik a májusban különöskép állandósult drágulást, amely főleg a polgári családok szükségleti cikkeit sújtja. Egy pár index-számot leközlünk belőle. Ha az 1916-ik év augusztusi árszintjét 10Q-al jelöljük és előre bocsátjuk az 1930 januárjának az adatát, akkor a cukor az 1930 januári 2.380 után ma 2.818, a rizs 3.000 után 4.600, a kávé 5.000 után 7.500, a tea 3.330 után 4.666, a burgonya 2.600 után 3.000, a zsir 1.870 után 2.000, a szesz 3.000 után 3.343, a ruha 4.375 után 4.687, az ing és a cipő 2.500 után 2.813, illetve 3.800, a tűzifa 2.125 után 2.700. Ezek szerint megállapíthatjuk, hogy 1935 május havában az élelmiszerek 33.25-ször, a ruházati cikkek 34.99- szer s az egyéb áruk 29.68-szor, a megélhetés pedig 32.63-szor volt drágább, mint 1916 évi augusztusban. 1930-hoz viszonyítva a kimutatás szerint nem változott a búzaliszt, a só, kenyér, tej, szappan, petróleum, a benzin ára, ezt azonbah jó ügyhöz illő buzgalommal vitatni lehet s olcsóbbá vált a hús, a bor, a pálinka, a papír, amit szintén vitatni lehet alapos okadatolással. Egy azonban kétség nélkül éli: a drágaság fullaszt, a pénzünk aggaszt, az egész közgazdaság, különösen a kereskedelmi politika, ijeszt. Ezen csak a közgazdasági rend önkéntes belső átalakításával vagy tökéletes politikai rendszerváltozással segíthetnek. De segíteni kell. így nem lehet már tovább, egy pillanatra se. Mert mindannyian róla koldulunk majd. Ha mindenki válságot szimatol, akkor az itt is van. Tagadhatatlan. Titulescu is eiéű®detlen a külkereskedelmi intézkedésekkel. BUCUREŞTI. (Az Ellenzék távirata.) A kereskedelmi és iparügyi minisztériumban tovább folynak a tanácskozások az érvényben lévő kereskedelmi egyezmények nébá- nyának módosítása fölött. A Prezentul úgy tudja, hpgy hivatalos helyen egyelőre csak tapogatóznak anélkül, hogy a kérdéses egyezményeket felmondták volna. A lap szerint az érdekelt államok úgyszólván egyhangúan követelik az uj külkereskedelmi rendszer életbeléptetése előtt keletkezett tartozások elrendezését. így Franciaország azt kivánja, hogy azzal a többlettel, ami a két ország közötti kereskedelmi forgalomból Románia javára marad, a román cégek régebbi tartozását fizessék. Csehszlovákiának szintén követelései ■ vannak. A Prezentul úgy tudja, hogy a cseh kormány elégedetlenségének adott kifejezést. Rámutattak arra, hogy az uj rendszer folytán az érvényben lévő román—cseh kereskedelmi egyezmény szövege holt betű marad, miután a 44 százalékos valuta-felár miatt nem lehet majd Románia felé figyelemre méltó cseh árukivitelre számítani. Ezenkívül csehszlovák hivatalos körök a turista és fürdőhelyek érdekét is féltik s azt kívánják, hogy csehkoronát 10 százalékos felárral adjon a Banca Naţionala a Csehszlovákiába utazó turisták és betegek részére. A lap úgy tudja, hogy a román kormány hajlandó ezt a kérelmet teljesíteni s kétháromezer csehkoronát fog ilyen felárral személyenként erre a célra folyósítani. Az Argus jelentése szerint a kormány tagjai együttes tanácskozást fognak tartani a Bucuresti-i követségek meghatalmazott minisztereivel és kereskedelmi attaséival. A megbeszélés célja az, hogy az érvényben lévő egyezményeket az uj külkereskedelmi rendszer keretébe illesszék. Uj tiltakozások Az Argus úgy tudja, hog}' Belgium, Görögország, Egyiptom, Lengyel- ország, Németország, Franciaország és Csehszlovákia kormányain kívül már Olaszország és Spanyolország is bejelentették tiltakozásukat. Főleg a junius 11-vel életbeléptetett uj rendszert megelőző tartozásokra vonatkozó rendelkezések miatt panaszkodnak. Olaszország a meglévő román—olasz kereskedelmi egyezmény idevágó intézkedéseinek fenntartását kéri annyival nyomatékosabban, mert mintegy negyedmilliárd lej értékű román árut vásárolt májusban s igy a két ország közötti kereskedelmi forgalom felborulása Romániára nézve igen káros volna. Az olaszok rámutatnak arra, hogy a meglévő egyezmény alapján üzleti összeköttetéseiket ki- mélyitették romániai üzletfeleikkel s ezeknek visszaható erővel való érintése igazságtalan. A spanyol kormány ugyanilyen kérelmet terjesztett elő s rámutatott arra, hogy a 44 százalékos valuta-felár a román—spanyol forgalmat komolyan veszélyezteti. Azt 1 kívánják, hogy a pezeta hivatalos árfolyamán fizethessék a román adósok spanyol- országi tartozásaikat. Még egy százalékos árfolyamemeléshez sem hajlandók hozzájárulni a múltra vonatkozóan. Titulescu elégedetleu A kormányhoz közelálló lapok szerint nyugodt nyári vakációra lehet számítani. Az ellenzéki lapok ezzel szemben megállapítják, hogy a külkereskedelmi téren felmerült bonyodalmakból ennek ellenkezőjére lehet következtetni. Averescu marsall lapja úgy tud- ja, hogy Titulescu elégedetlenségének adott kifejezést s megállapította, hogy nem szolgálja az állam érdekeit a kormány munkája. Az Indr-ptarea szerint Titulescu és Mano- lescu-Strunga kereskedelemügyi miniszter között éles ellentétek vannak. A román— német kereskedelmi egyezmény az aláírás dacára is csak papíron maradt, ami nehézségeket okoz Titulescunak, aki arra igyekezett most, hogy a külkereskedelmi rendszert és a külügyek menetét egymással összhangba hozza. A lap szerint Tatarescu szeretné őszig elhúzni a megindult tanácskozásokat. Az óhaj és valóság között azonban különb- ! ség van. Ez a helyzet — Írja az îndreptarea ! — régen húzódik már s annyi kárt okoz az országnak, hogy nem lehet tovább fenntar- j tani. '.tét . ————■ CLUJ, (junius 20.) Az angol—német tengerészeti megegyezés jelentősége kezd túlnőni azon, amit a megegyezés tisztán tengerészeti szempontból magában tartalmaz. Az angol lépésnek, mely ezt a megegyezést lehetővé tette, Európa külpolitikája szempontjából is rendkívüli fontossága van. London a megegyezéssel döntő lépést telt ahhoz, hogy a béke- szerződések pontjaihoz szorosan ragaszkodó külpolitikával szakítson. Ennek a külpolitikának lehetetlenségét angol részről már régen hangoztatják és adott esetekben több-kevesebb huzódozással Párisban is belátták. A londoni német— angol megegyezés azonban döntő lépés az uj irány felé, melyről az angol kormány azt hiszi, hogy végeredményben el tudja fogadtatni a többi európai hatalmakkal is. Ezt a célt szolgálja Eden párisi útja, akit legújabb párisi jelentések szerint meglehetősen hűvös légkör vár a francia fővárosban. A francia politikai elégületlenségének Laval, a képviselöház külügyi bizottsága előtt tartott tegnapi beszédében kifejezést is adott, másrészt pedig abban nyilvánul meg a francia elégületlenség, hogy az Abesszíniával kapcsolatos olasz—angol ellentétben a francia sajtó és mögötte minder valószínűség szerint a párisi kormány is mind kimondottabban az olaszok pártjára állanak. Laval beszéde PÁR1S. (Az Ellenzék távirata.) Laval miniszterelnök tegnap a kamara külügyi bizottsága előtt hosszabb beszédben számolt be a külpolitikai helyzetről. Először az orosz—francia paktumról beszélt, melyről hangoztatta, hogy nem irányul senki ellen, ellenkezőleg további hasonló tárgyalások kiinduló pontjául szánták. Ezután ismertette a Londonba küldött francia válaszjegyzéket a német- angol tengerészeti megegyezés tárgyában. Megállapította ezzel kapcsolatban, hogy Franciaország a tengeri fegyverkezés terén visszanyerte szabadságát annál is inkább, mert nemcsak a % egyoldalúan létrethozott angol — német tengerészeti megegyezés változtat az eddigi helyzeten, hanem Japán is felmondta a washingtoni tengerészeti megállapodást. A német—angol megegyezés jelentőségéről érdemileg nem akar nyilatkozni Eden párisi látogatása előtt. A helyzetet ebben a kérdésben a francia fővárosba látogató angol miniszterrel fogja megbeszélni, nem volna ildomos tehát, ha már előre nyilatkozna ebben a kérdésben. Annyit azonban már ma sajnálattal megállapíthat, hogy az angol kormány a tengerészeti megegyezés létrehozásával eltért a stresai megállapodástól és egyoldalúan kötött olyan szerződést, amilyent a stresai megállapodás szellő mében csak közös megbeszélés alapján köthetett volna. (Folyt, a 10-ik old. sí német sí£í 6 ^ÍSít^^í ^§SÍ Sí jj$jt^3ít^Sí$í #fliw©s légkörfogadla Párisíhat® — Abesszínián keresztül adie vissza a kölcsönt Angliának
