Ellenzék, 1935. június (56. évfolyam, 124-146. szám)

1935-06-20 / 138. szám

TAXA POŞTALĂ PLĂTITĂ IN NUMERAR No. 141.163/1919­0* Á^M 3 LEJ Srcrkesztőség. kiadóhivatal, nyomda: Cluj, 5tr. I. G. Duca No. 8. F;ókkiadóhivacal és könyv \s z t á l y : _ Piaca Unirii 9. szám. — Telcfonszám: 109. — LevélNm: Cluj, postafiók 80. MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA: BARTHA MIKLÓS Előfizetési 840 lej. — pengő. A árak: havonta 70, negyedévre 2 to, félévre 420, évente Magyarországra: negyedévre io, félévre 20, évente 43 többi külföldi államokba csak a portókülönbözettel több. L.VI, ÉVFOLYAM, 138. SZÁM. CSÜTÖRTÖK 1935 JUNIUS 20. 9 Midi kormányon tiltakozásai egymást köpetik a yalutafelár ellen Belgium, Egyiptom,Görögország és !Nlém®$orssáw adtak kifejezést eddig elégedetlenségüknek Régi itíÉafársytil • égi nagy dolgozó, régóta szinte mása néí- kü! járókelő, tökéletes emberbarátunk dőlt Síi az élők sokadalmából. Nagy fájdalom! Nem a megilletődüttség túlzása s nem a vesz­teség káprázata sejtett velünk: az egész er­délyi magyarság meg fog rendülni erre a hírre. Pedig csöndes derűvel az arcán és vidám nyugalommal a leikében Kovács De­zső csak mint egyszerű polgár ballagott vé­gig az életen, nem csinált hírszerző politi­kát és nem csinált aranyozó közgazdaságot. Szerény volt és érdektelen minden külsőség iránt. Egyszerű novellista, akinek a „nagy regényre" nem futja időből, kiérdemesült újságíró, szerény tanár s balk iskolaigaz­gató, „akik" csupán dolgoztak. Ennyi az egész és mégis nagy ember ritka és reme­kelt pályafutása ez, hagyományban uj ha­gyományt növelve. Mert nagy embernek lenni a legnagyobb nehézség, a legnagyobb érdem s a legnagyobb dicsőség ezen a föl­dön. Pedig kétmilliárd embernek volna ugyanez a lehetősége és ugyanez a köteles­sége. Talán épp ezért. Igazi fehér lélekkel élűi végig aa életet és a kisszerű nagyszerű­séget képviselni, csak kevés embernek sike­rül — zokszó nélkül. Sokkal könnyebb hal­hatatlan nagy politikusnak, el nem avuló nagy költőnek, el nem merülő nagy művész­nek lenni. Mert ez a nyerés, nem az adás tornája egyedül. The right man o? U*e right place: a megfelelő ember a megfelelő helyen se valami gyakori dolog; de a nagy ember és az igazi ember a megfelelő kis helyeken úgy, hogy müve nemzedékek véghetetlen vércsatornáin át, ha mindjárt egy időn túl láthatatlan és névtelen, mégis egyre növő terjedtségben hatni, tisztítani, emelni, mele­gíteni bírjon, a legritkább szép ajándék szo­kott lenni. Kovács Dezső e ritka fehér hol­lók sorába tartozik. Áhitat, csönd, eszmény. Ne beszéljünk most az iró jelentőségéről és értékéről. Aki elsőnek vezeti az irodalom kényes életébe a munkásproletárt és elszánt bujtogatót. Ne is beszéljünk az igazgatóról, aki egy hihetetlen válságon keresztül folt és csorba nélkül át tudja vezényelni kollé­giumát. Ne beszéljünk az ujságiróról sem, aki a régi Erdélyi Hiradó-nál mint nemes szellemű színi-bíráló nyesett és oltott, aki az uj időkben az Ellenzék hasábjain újra elővette a régi szépiró tollát, hogy része le­gyen az uj erdélyi irodalom felépítésében, sőt gazdasági megszervezésében is a helikoni tölgyek alatt. Beszéljünk csak a tanárról, mert igazi tanítómesternek lenni már Szó­kratész kora óta s az ókori rabszolga árnyé­kától borítva nem utolsó férfimunka és be­széljünk az emberről, aki a mostani ember- fenevadak tömegébers s az iskola embertelen világában úgy' képviselte Isten tökéletes te­remtményét, mint ahogy az alkotás percé­ben bizonyára elképzelték a paradicsom sze­rény és boldog hőséül. Nagy tanító volt ez a Kovács Dezső, oh igen az, nemcsak mert 56 esztendeig egy ugyanazon intézethez kap­csolódott, mint tanuló, tanító és igazgató, pedig a Bródy Sándorok csalogatták a mesz- sze idegenbe, megpróbálni külső halhatat­lanság édes kábulatát. S nagy ember volt ez s Kovács Dezső, mert aíig-alig tudott elmenni ebből a városból, akkor is percekre tanítani, serkenteni, édesgetni s aíig-alig volt képes egyedül önmagáért valamit élni és érlelni, a vidám és öreg bölcs módján meg­értve, hogy az egyre keseredő és hebetelő erabersokadalomhan az ő derűjére, szerete- tére, szerénységére, jóságára, világosságára, fényére égető szükség van kint. Nagy nevelő volt a felnőtt emberek között is és az öre­gek nagy kiegyeztetője és kibékitője már a betyár kölykök zajos világában is. Ez a le- mérhetetlenül tökéletes egyensúly! Anyagi vonatkozásban csak a legfinomabb vegy­BUCURESTI. (Az Ellenzék távirata.) Az uj külkereskedelmi rendszer életbeléptetése folytán előállt nyugtalanság tovább tart. A Prezentul jelentése szerint báró Guillaume belga követ meglátogatta Manolescu-Strunga kereskedelmi és iparügyi minisztert s közölte azt a kedvezőtlen benyomást, amit az uj külkereskedelmi rendszer életbelép­tetése idézett elő Brüsszelben. A görög és egyiptomi kormányoktól szintén ked­vezőtlen értesítések érkeztek az uj külke­reskedelmi rendszerre vonatkozóan. A lap úgy tudja, hogy Pochhammer Bucu- resti-i német követ hosszas tárgyalást foly­tatott Badulescu alminiszterrel s rámutatott arra, hogy lejár a német—román kereske­delmi egyezmény ratifikálására adott 30 nap. A Prezentul szerint Badulescu kijelen­tette, hogy a határidő kitolása éppen & egyezmény helyes alkalmazása érdekében történt, hogy mód legyen azt az uj külkeres­kedelmi rendszerrel összhangba hozni. •£. héten egyébként német bizottság érke­zett a fővárosba. Báró Oertzen és Burde, az „(Union-Berlin“ koncéin igazgatói tagjai a bizottságnak, akik illetékes helyen már közölték, hogy a 44 százalékos valutafelár behozatala a berlini hivatalos köröket nagyon nyugta­lanítja, miután ez a német árut megdrágítja s igy megnehezíti a német áruk behozatalát Ro­mániába. A Prezentul úgy tudja, hogy a német bizottság tagjai emlékiratot hoztak magukkal, melyet át fognak nyújtani a ke­reskedelemügyi miniszternek és Tătărescu- nak. A Rador távirati iroda következő jelen­tést közli a román—német kereskedelmi egyezmény sorsára vonatkozóan: Mint jelen­tettük, a német birodalom kiküldöttei jegyzéket nyújtottak át kormányunknak a külke­reskedelmi rendszer módosítása után elő­állott helyzetre vonatkozóan. A román kormány azon a véleményen van, hogy Németországgal szemben kereskedelmi mérlegünk nem kielégítő, miután úgy há­ború előtt, mint a háború után passzív volt. A kormány azt hiszi, hogy a román termé­kek kivitele nem fog kárt szenvedni a valu- táris intézkedések által. A kormány valószí­nűleg holnap ad választ a jegyzékre és a német delegáció elutazhat. A Prezentul jelentése szerint a Frankfur­ter Zeitung hosszabb cikkben számol be a dunai államok között a buzaértékesitésre vonatkozóan megindult tárgyalások eredmé­nyéről. A tárgyalásoknak az a célja, hogy kartellbe tömörítse a dunai mezőgazdasági államokat a folyó évi búzatermés értékesíté­sére. A német lap megjegyzi, hogy az érde­kelt államok cáfolják a hirt, bár e2 igen elfogadhatónak látszik.. lamelyik nagyhatalom ilyen katonai meg­állapodást létesít. Angol részről Sir Samuel Hoare külügymi­niszter és Bolton Eires Manwell haditenge­részeti miniszter Írták alá a megállapodást. Német részről Ribbentrop báró látta el alá­írásával az egyezséget. A megegyezést az aláírás előtt Sir Samuel Hoare külügymi­niszter Ribbentrop báróhoz intézett levél­ben vette tudomásul és ezt a tudomásul­vételt Ribbentrop német részről ugyancsak levélben nyugtázta. Az angol sajtó nagy megelégedéssel veszi tudomásul a megegye­zést és hangoztatja, hogy a londoni kor­mány ezzel az európai béke megszervezését szolgálta. A lapok közlik a hivatalos for­rásból kiadott jelentést is. hogy Eden nép- szövetségi miniszter holnap Parisba utazik, ahol a francia kormányférfiakkal tárgyalni fog a flottakérdésről és az általános európai kérdésekről. BERLIN. (Az Ellenzék távirata. Német­országban az angol-német megegyezés rend­kívüli örömet keltett. A lapok a megegye­zést jelentőségében a lengyel-német szer­ződés mellé állítják. Több lap azt írja, hogy a sikert Hitler négy héttel ezelőtt tartott birodalmi gyűlési beszédének köszönheti a német birodalom. Ezúttal is beigazolódott — mondja a német sajtó — a birodalmi kormánynak az a felfogása, amely szerint a közvetlen tárgyalások rendszere sokkal in­kább célhoz vezet, mint a nemzetközi kon­ferenciák. Az angol-német haditengerészeti versengés ezután kiküszöböltnek tekinthető és remélni lehet, hogy Németország ezután más államokkal is hasonló egyezményeket fog kötni. A nemei—angol megegyezés világtörténelmi fetentőségii Párís bejelentette, hogy a tengeri iegyverkezésben ezzel szabadkezei nyeri LONDON. (Az Ellenzék távirata.) Az an­gol külügyi hivatalban tegnap aláírták a vég­leges megegyezést Anglia és Németország ten­geri fegyverkezésének egymáshoz való aránya kérdésében. A német tengeri haderő 35 szá­zalékáig emelkedhetik. Az arányszám egyes hajótipusok szerint külön van megállapítva, úgy, hogy a régebbi építésű angol hajókkal szemben uj építések által Németország a 35 százaléknál magasabb arányt el ne érhessen. A német flotta londoni lapok szerint körül­belül 5—6 év alatt fogja elérni ezt a magas­ságot, bár nincs kizárva, hogy ez előbb is megtörténhetik. A németeknek engedélyezett tengeri haderő angol felfogás szerint nem bo­rítja föl az európai tengereken sem a hatalmi helyzetet, mert Angliának még mindig egy- milliókétszázezer tonnányi tengeri ereje ma­rad a 400.000 tonnás halárig épithető német, tengeri haderővel szemben s a franciák ten­geri hadereje az eddigi helyzet szerint is 650 ezer tonna, tehát még mindig 35 százalékkal magasabb, mint a németeké. Londonban re­mélik, hogy a megegyezéssel elejét veszik an­nak, hogy a németekkel olyan tengeri fegy­verkezési verseny fejlődjék ki, mint a világ­háború előtt és ezzel végeredményben előse­gítik a béke megszilárdítását is. tani mérleg képes rá. Ez volt Kovács Dezső emberi és emberies nagyságának a legfőbb eleme a jóság és érdeknélküliség mellett. Szép lélek száll most a napfényes kék min- denségben. Derűs erőt sugározni a végtelen­ből az erdélyi magyar kisebbség köztelkébe Párisban, ahol már hetek óla tudják, hogy ez a megegyezés létre fog jönni, szintén nem okozott nagy meglepetést az angol—német egyezség. Számítanak azzal, hogy a flottaépi- tés leköti Németország anyagi erejét, ami a német szárazföldi fegyverkezés menetét las­síthatja. Mindamellett fölhasználják az alkal­mat, hogy az egyezségnek a békeszerződés pontjaival pontosan meg nem egyező voltára hivatkozva, újabb lehetőségeket biztosítsanak maguknak külpolitikai vitákban. A London­nak küldött francia jegyzék ezért hangsú­lyozza, hogy Franciaország a beleegyezés nélkül létre­hozott angol—német egyezmény következ­tében visszanyerte szabadkezét a tengeri fegyverkezés terén. Anglia a párisi kormánnyal való megegye­zés érdekében most tárgyaló miniszterét, Edent küldi Párisba, hogy a franciákkal megállapodásra jusson és megnyugtassa őket abban az irányban, hogy sem a február 3-iki megállapodást, sem a stresai megegyezést el­ejteni nem akarja. A megegyezés aláírása történelmi jelentő­ségű aktusnak tekinthető, mert a háború óta először fordul elő, hogy a németekkel a háborúban szembenálló va­és növelni azt a fénynyalábot, amely a földi emberiségre hull termékenyíteni és világí­tani. Lehetetten, bogy ez áldott jó ember áldott ne tegyen örökké, mikor szellem volt már akkor is, mikor anyagiakkal kellett bíbelődnie.

Next

/
Thumbnails
Contents