Ellenzék, 1935. június (56. évfolyam, 124-146. szám)
1935-06-16 / 135. szám
6 I f? I;LETS 7. ( K __ ß A verseny t.AvakiW, hojy misre tereljem i figyelmet. Müror Ixil'f^CTcm a? előadást, első dolgom, lu>gv félrevonjam a.- egyik nápolyi ujtagirót: — Mondja, kérem, miére nevetett a közönség Annii u .mondaromai:? A lek esek épü olasznak füléig nyílik a «zája, nagv hkvs'oU önti el a/ ábrázatát és két kézével hadonászva nmgyazizza: ■— lianvbino! .. . bambino! ... — Jó, Jó... de mi von azon név étimvaló? • Nem érti, hogy én ezt nem értem. Megmagyarázza: — A diu O!as7X>rszágiban, Mussolini országában ha kimondják ezt a szót, hogy bambino, a közönség egyszerre felmeleg'-'-ik, mint a? edény, mint a viJanycdény, amelybe bekapcsoltak az áramot. Nevet, örül, duruzsol. Hs visszhangzik benne a szó: bambino, bambino ... Bambino annyit jelent: fiúcska. A 'hotelben fiatal házaspár várt rám. Egyszerű kisemberek, vidékről jöttek és bevetődtek az előadásomra. Valami különös elfogódottság van rajtuk. Az asszonyka hozzám lép és kis csomagot nyújt át. Posztóból varrt nvuszi van benne. Az előadás után e.Szaladtak a boltba, nekem hozták, hogy vigyem haza a bambinónak. Nem tagadom, ez a nyuszi szivenütött. Egyszerre kezdtem megérteni az olasz lelket. Láttam felragyogni a szót Olaszország felett: bambino, bambino . . . Megéreztem, hogy mit jelent egy nép lelkében igy, ilyen erővel’, ilyen fénnyel ez a szó: gyermek. Másnap ott álltam a római utcán és most már ezzel az érzéssel néztem a világvárosi forgalomban a hosszú menetben hazatérő gyermekek csapatát, amint vékony hangon I énekelve vonultak e a lelassított autók között és Róma szinte megáik és szinte elnémult, hogy utat adjon a kis csapatnak és hogy a gyermekhangok kórusa minél tisztábban csengjen. Két szó forgott a fejemben. Egy olasz és egy magyar szó. Szinte a kezemben latolgattam e két szót. Az egyik szó: bambino. Milyen kövér, milyen dús, milyen muzsikáló szó. Mennyi meleg emberi lehellet fér bele, szinte bug benne a vágy. A másik, a magyar szó, úgy villan meg, mint a hideg, gyilkos késpenge, amikor kimondja az ember. Egyke. ........' • -r 53G ..... aria Magyar kiadás, remek kiállításban, vászonköíésben 264 Lei. Német kiadás díszes vászon kötésben 340 Lei. Postán utánvéttel franco. LEPAGE-nál CLUJ Kérjen ingyen könyvjegyzéket Lepa^etól! — Valami iszonyatos betegségbe estem... — ÓH meg szivemben a vér —, különben nem kavarognának fejemben ezek a badar gondolatok. ...Megint átható éles zugáfc szúr át a fülemen. A hang monoton és makacs. Nem olyan, mint az. előbbi, de azt sem tudom, hogy honhét eredhet. Hasonlít a távoli repülőgép légcsavarbugásához... Talán automobil, vagy cséplőgép... Képtelen ostobaság, hiszen most május van és hol szólhat ilyenkor cséplőgép? Okiák fordulok és felnyitom szememet. Fejem fölé egy hosszú fűszál nyúlik ki. Vadzab vagy muharkalász. Most nem ismerem fel, pedig gimnazista koromban, amikor herbárium volt, még tudtam... Istenem, mikép is felejtettem el1? Most balról felágaskodik egy pitypang, óriási bóbitája. Azonnal felkiáltok, mert szivem megtelik boldog gyönyörűséggel. — Tudom, tanár ur, kérem! Ez a taraxac- cum officinale! — Leülhetsz, nem készültél! — dörmög egy nagyon mély hang. — Ez nem az, miért ez a sapsella bursa pastoris! Ebben a pillanatban lebegő, óriási léggömbre változik át a bóbita. A kocsányok bajusz- kái olyanok, mint a kötélzet, gondola is himbálódzik alul és a gondolában katonák zsúfolódnak össze. HajszáfJanlm fölimerednék a rémül ttől és rájuk kiálltok: — Megállítani, megálltam! Elveszítették az egyensúlyt! De a léggömb ostaik száll, repül tovább Olyan az egész, olyan tiszta és valóságos, mint régen, ott az ekrazitos kövek és árkok között. A megfigyelő-ballon lebegve emelkedett föl, három katona ült benne és akkor fölé repült &z ellenséges gép... — Ta... ta... ta... te. — zendül fel a gépSzinház után vacsorázó társaság gyanánt verődtünk össze. A darab is, és ennélfogva a vacsora is nagyon koráii végződött. A társaság nagyobbik felének még nem akaród- zott habatnenni. Kivált a hölgyek agitáltuk hevesen amellett, hogy menjünk még valahova. Aki az urak közül habozni mert és gyáván ugyan, de mégis a hazamenésnek igyekezett hangút adni, azt letorkolták azzal, hogy szombat este van, az urak másnap öthatnak, amennyit akarnak. így aztán még elmentünk egy tánchelyiségbe. Mi a varázsa az ilyen kirándulásnak? 'A közönség, amelynek magunk is tagjai vagyunk. A: ember a mozgási nézi, a tömeget, a táncotokat és üldögélöket. Aki ismerős, az azért érdekes, mert ismerős. Aki ismeretlen, a: azért, mert ismeretlen. A lokálokat korántsem az tartja el, amit a maguk jóvoltából nyújtanak, hanem egy amolyan Rous- seau-féle ,,contrat social“, az a hallgatólagos társadalmi szerződés, amelyet a közönség köt önmagával: betelepszik bizonyos helyekre. hogy nézegesse önmagái. Tapasztalható, hogy néha egy-egy vendéglő, bár, tánchelyiség, vagy ilyesmi, minden ok nélkül rosszul kezd menni. Pedig amit nyújt, az semmivel sem rosszabb, mint azelőtt, sőt — mivel a meghökkent tulajdonos ijedtet} siet költséges attrakciókkal visszanyerni elmaradozó látogatóit — meg jobb. De a közönség, a tömeglélektannak ez a megfejthetetlen alanya, agy határozott, hogy most másutt nézegeti magáit. S az illető mulatóhely rosszul megy. Az okát senki sem tudja. Az ember, ha erről van szó, vállat von és azt mondja: divat. Pedig ez csak más fogalmazása a tünetnek, de nem magyarázat. Egyszóval, mi is teljesen üresnek találtuk azt a lokált, amelybe valakinek indítványára elmentünk, még a szombat este ellenére is. Ossz esen még két asztalnál ültek emberek rajtunk kívül, azok is érdektelenek, akiken nem volt semmi néznivaló. A hangulattalan- ság ilyenkor ráragad a zenére, arról visszaragad a jelenlévőkre és viszont. Ebből aztán úgy támad a tömény unalom, mint ahogyan borbélyüzletekben megszázszorozódik az ember képe az egymással szemközt álló két tükörben. Mélységesen untulc magunkat. Az asztal közepén álló virágbokréta, mintha csak bennünket jelképezett volna, hervadton kókka- dozott a füstben. Mici asszony, aki a leghevesebben agitált a kirándulás mellett, hozzám fordult: — Találjon ki valami játékot, mert ez halálosan unalmas. Mentsük meg a hangulatból, ami menthető, hiszen vacsoránál még mindenkinek olyan jó kedve volt. — Rendezzünk hazugsági versenyt — mondtam — versenyezzünk, hogy ki tudja fegyver, láng csap ki a ballon tetejéből. A gondola zuhanj zuhan lefelé... — Samtész! Szanitész! — tör ki torkomból az ordítás és tal’praugrom. ...Egy ember áil előttem, egy hegyes kucs- más, szakállas, hosszubajuszos, sovány ember. Mellén féldhaldalaku rézlap csilibg, kezében hatalmas fütyköst szorongat. A nap lebukott az égről, opálszinü homály takarja be a tájékot... Olyan borzasztó, olyan kísérteties minden, hogy védőleg fejem elé tartom a karjaimat és felkiáltok: — Ne! Ne bántson! — Én beteg vagyok... Mit akar tőlem? Kicsoda maga? A sötét a'.iak szelíden válaszol: — Tessen hazamenni már uram, — mondja. — Én mezőőr vagyok és maga elaludt itt a fűben. Hűvösek az éjszakák és nemsokára felkél a hold... — Igen, igen, — törlőm le homlokomról a hideg verítéket. — Bocsásson meg, de csakugyan, úgy látszik... Benyúlok zsebembe a szivartárcámért. Kimarkolom a tartalmát és átnyújtom neki. — Köszönöm, — mondja és ámult csodálkozással néz rám. Még megkérdezem tőle: — Merre kell menni a villamosmegállóhoz? Felemeli a hatalmas furkósbotot és most olyan, mintha a délután látott vén görög állana ellőttem. Apolló fia, a gyógyítás istene. Szinte futva menekülök a mutatott irányba. Át a gödrökön, a grundokon, az árkokon, a síneken a város felé. — Átszállót! — súgom oda a kalauznak a villamosban s amikor a rozoga, külvárosi jármű megindul, boldogan vetem neki hátam a zötyögő üléstámlának. * Megesküdtem, hogy soha többé nem lépek fűre a városon kívül. a legnagyobbat hazudni. Én leszek a bírálóbizottság Első díj ez a uiráybukrétu. Annak adjak, aki a legnagyobbat hazudja. A gondolat tetszett. Kimondtuk, hogg sorba megy a játék. Ernő kezdte, 6 ült balról legszélsőnek. — Hagyjatok békét — mondta — egész nap dolgoztam, nagyon fáradt vagyok. A kijelentést zajos derültség jutalmazta. A jó Ernő tudvalevőleg a legnagyobb naplopó a világon. Délben kel fel, kimegy a Váci-utcára, benéz a Zserbóba, hazamegy ebédelni, utána lefekszik, délután kártyázik a klubjában, este mindig meg van hiva. Kétségtelen, hogy igen nagyot hazudott. Utána Lenke következett. — Remekül mulatok — mondta. Ez is tetszést aratott, mert tudnivaló, hogy a jó Igénké, amilyen derék asszony, alapjában véve, éppen olyan savanyu. Mindig rossz kedve van és a félvilágért nem mosolyogna. Ha ránézne egy hordó mézre, az rögtön megecetesednék. Miska volt a soron következő. Engem hagyjatok ki — mondta — én még gondolkozom. Általános derültség Miska és gondolkozni? Mindenki tudja, hogy kevés nagyobb csacsi van nála széles a fővárosban. Elsőrangú, előkelő úriember, de nagy csacsi, mondjuk meg úgy, ahogy van. Sári következett, ,a fiatal özvegy, aki roppantul szeretne afféle huncut menyecskének feltűnni, de mindenki tudja róla, hogy a lelke mélyén a legszolidabb nyárspolgári nő, akit el lehet képzelni. Még sincsen nagyobb vágya, minthogy szerelmi fenegyereknek tartsák. — Mostanában nem udvaroltatok magamnak — mondta boldogan, hogy most milyen elméset hazudott. Hajnali három óra harminc perc. Az autóbusz berregése messze hallatszik, ez most az alvó városrész egyetlen zaja. „Éjjeli járat.“ Világos van már, de a Nép- ágét sötét lombjai között még virrasztanak az égő lámpák. A villamosok csak öt órakor indulnak, a Nagyvásárcsarnok pedig hajnali négy órakor nyit. Ide robog az autóbusz. Utasai kofák, gazdák, kereskedők. A kofák szundítanak, egy bőrkabátos gazda újságot olvas, a többiek beszélgetnek. Miről? Ismert i lélektani tünet a „szavakban való kielégülés". Az alvásról beszélgetnek, a félbeszakított, édes, boldogító álomról s az ágyról, ahová testük-lelkűk visszakivánkozik ... Ferencváros. Az úttest megélénkül. Társzekerek, targoncák beláthatatlan hosszú sora kígyózik a Nagyvásártelep felé. S a szekéren, a bóbiskoló emberek mellett kosarak, kosarak, kosarak . .. A vásártelepen az autóbuszt kinálkozó teherhordó munkások hadserege rohamozza meg. Széles váltak, domborodó izmok, erős, napbarnitotta hátak munkát keresnek. ók azok, akik korán külnek s biztosan nem lelnek aranyat... (A „ki korán kel, aranyat lel“ közmondást különben úgy is lehetne folytatni, hogy akiknek már megvan az aranyuk, nemigen kelnek korán . . .) A csarnok csupa üveg ivei előtt dübörgő társzekerek súlyos sorgfala. A csarnok illegett vasúti teherkocsikból ömlik az áru. A kikötő csöndes, mert a hajók már éjjel1 kirakodtak. Roppant állomás ez itt, ahová a termelők ezer kis munkahelyéről fut be a termés, hogy itt elosztódjék a fogyasztók százezer konyhájába. Az állomás mindkét partján a Munka áll, az egyik parton a mezőgazdaság férfimunkája, a másik oldalon a háztartás asszonymunkája ... Ezen az állomáson válik a növényi s állati „élet“ közömbös „áru“-vá, hogy majd benn a városban életet adó „étel“-lé alakuljon . . . A méretek megdöbbentően hatalmasok. Itt már nem is a mázsát számítják, hanem a kocsirakományt. Igaz, a forgalom árapálya most, nyáron éri el a csúcspontot, tájon eksöndesedik, elhalkul1, párhuzamosan | m3 5 fi/nlun I 6. mmmmummmmmmnm* Dr megjárt a. Mindenki teóriában ke rlrtt kiabál ni1 , Ez nem hazugság! Ez igaz! Óvás! Hiába adod a bankot, feddhetetlen nő vagy, pukkadj meg/ Sári elszontyolóduu hallgatott el. Jóslói követ kezet!, szegény derék Jóska, aki olyan hősies küzdelemmel tartja magát a viz színén, miután teljesen tőkrement. Tudjuk róla, hogy miért tartja olyan egészségesnek a sok gyaloglást és hogy miért rendel vacsorára két tojásból rántottál ggomorbántalmat- ru való hivatkozással. Néha ötven fillér sincs a zsebében. De azért nem marad el a társaságtól, mert halálosan szerelmes Midbe. Aki viszont olyan kegyetlenül bánik vele, hogy azt már rossz nézni. Klnozzi\ gyötri, ugratja. És olyan dolgokat tud elhitetni ezzel a szegény szerelmes szamárral, hogy az embernek égnek áll a haja. — No Jóska, halljuk, te következel Jóska körülnézett, szomorúan elmosolyodott és csendesen igy szólt: — Mindenki az én vendégem. A nevelések elhallgattak. Ebben a vallomásban a tréfán felül annyi volt az ön- gúny, a szomorúság és a bátorság, hogy mindenkinek szeretet és részvét jelent meg a tekintetében. Láttam közhangulatról, hogy mindenki Jóskának szánja az első dijat. Úgyis már csak Mici volt hátra. A szép Mici, Szende Madonna-arcocskájával, hófehér homlokával, amely mögött annyi keménység és hamisság lakik. És anyagi körmönfont, éleseszü ravaszság. Mici negédesen félrehajtotta a fejét és amolyan jókislány-arccal igy szólt: — Én nem veszek részt a versenyben. Én nem tudok hazudni. Mindenki meglepetve fordult feléje, hogy nem akar játszani. Én azonban benyúltam a vázába, kiemeltem a virágot és megjegyzés nélkül átnyújtottam neki. Nyert. Harsányi Zsolt. a mezőgazdaság életével. Még nincs négy óra, a vevők kinn ácso- rognak a kapu előtt, várják a nyitást. Odabenn csendesen rakosgatnak a kereskedők, a nagykereskedőnék most öltik fel fényes fekete köpenyüket, egy pincér nagy tálcával szalad, forró tejeskávékat visz, kaláccsal. A teherhordóliften ládaszámra érkezik a gomba, a karzaton most nyitnak a csoma- golópapir-kereskedések, lenn a pincében zöld- ségárusok szépiák árujukat, megrázogatva a zöldpetrezselyem-csokrocskákat s körberak- va a levesbevaló gyökereket. Négy órakor felpattannak az ajtókon a rácsok s a beözönlött kiskereskedőktől, a vevőktől megduzzad a csarnok forgalma. Kitűnő hangjáték lenne a csarnok morajló, elhalkuló, fel-fel csattanó zsivaja, melybe állandó, éles, karcoló hangként illeszkedik a burgonyahegyek szakadatlan lapátolása. S a barna burgonyahegyek között milyen ünnepi felvonulása a harmatos, friss zöldségeknek s gyümölcsöknek. Csupa gyöngéden szedett, osztályozott, drága minőséggyü- mölbs ... Egy néniké szép, simazöld levelekkel jár- kel, diszitő levelüket árul a gyümölcskosarak, díszítéséhez. Ö képviseli az esztétikát a csarnok örök gyakorlatiasságával szemben ... Négytől félhatig egyre emelkedik a forgalom. Félhatkor megfordul az áradat s vissza- özönlik a városba. Az irgalmatlanul megrakott szekereket alig birják a lovak, csattognak a káromkodások s az ostorok... De még ennél az állatkínzásnál is szivszoritóbb látvány, hogy emberek fogják be magukat a szekérbe s a befogott ember szalad-szaiad a város felé. Rettenetes szégyen ez a mai fejlett gépkorszakban, amin természetesen nem úgy kel'] segíteni, hogy szegényeket még ettől az állati munkától is eltiltsák. A nap már magasan jár az égen. Eszembe jut, hogy még nem reggeliztem és sietve elhagyom a vásárcsarnokot, ahol csak viszonteladók vásárolhatnak s ahol éppen úgy éhen lehetne haini a tengernyi élelem között, amint szomjan lehet veszni a tenger végtelen vizének közepén. SZ. W. J. Sportember íegeiso oi r-a Ellenzék,--------------------- muhi Mmiiiiii'iiiBiiiiiiiiHi Dübörgő hajnal a termelés és fogyasztás összekötő állomásán Riport a Nagy vásártelepről, - honnan a kisebb csarnokokba és a kereskedésekbe jut az áru BUDAPEST. (Az Ellenzék tudósítójától-)
