Ellenzék, 1935. június (56. évfolyam, 124-146. szám)

1935-06-16 / 135. szám

■*» LŞ3S / un I us 16. ELLENZÉK —ap» VASÁRNAPI GONDOLATOK Aratás Péter-Pá Mióta olasz mintára betört a Dunám entere is a könyvnapok szép és annyira szükséges divatja, pár héttel az áldott élet aratása előtt a szellem termését kötögetiik kévébe, hordják * '"aszragba a népek. És mi, városi aszfaltkop- tatók. akik egész esztendőn át nem győzzük eléggé sírni és sóhajtozni szegénységünket, ilyenkor eszmélünk rá, hogy milyen gazda­gok vagyunk. Hozzászoktattuk gondolkozá­sunkat, egész élet 'felfogásunkat, hogy a gaz­dagságot kizárólag anyagi javak bőségével! mérjük s uigy elhaladunk szellemi értekeink kincsesháza mellett, mintha századok során csupa hitvány IJomot gyűjtögettünk volna fel valami rozoga, dohos magtárba. ■ öreg Ady Lőrinore emlékezem, aki arany- lakodalma napján büszkén vezetett be do­hánypajtájába: „Nigyezer tárgyat gyűjtöttem itt össze, .kerek nigyezeret.“ S a drága, k-e- ménykötésü kisöreg sorra mutogatta a rozs­dás gerendaszögeket, törött szecskavágókat, használatból kiment életlen ásókat, kapákat, kaszapengéket, apró szemei diadalmasan csil­logva várták az elismerést, amelynek termé­szetesen nem volt szabad elmaradnia, pedig a „nigyezer tárgy“ igy, szépen elrendezve csak az ócskásnaík volt már érték s annak se érhetett többet négyszáz lejnél. Mari néni, az édesanya, első úttal a világhírű fiú szobá­jába vezetett, megsimogatta ráncos kezeivel a gjédáha sorakozó verseskönyvek kötésének sarkát, de Lenei bácsi csak topogott egy hely­ben, nem nagyon szerette az eféle érzékeny jeleneteket s mihelyt kiléptünk az emlékeket lehellő szobából, szinte futva vonszolt magá­val a dohánypajtába, az ő igazi szemefényei- hez, a „nigyezer tárgyhoz“. * Soha ilyen szemléltetően nem állott elibém magyar nációm két arca: a fukarságig menő anyagiasság mellett a szépség hives patakára való szoxnjuhozás. Hogy íme egyik a másik­nak termőtalaja. A legösztönösebben mate­riális életfából igy hajt, igy bimbózik ki a csakazér.tis szellemi, mely finom remegések­ben éli ki a Föld belélehelt erőit. Aztán nyomban mérlegre is kellett tennem a mesterségét apának és fiúnak. És az ered­ményeket: négyszáz vers és négyezer darab ócskavas. Egyiknek negyvenöt kurta év alatt felötlött életét a másik izgő-mozgó, szünet nélkül tevékeny hetvenkedésével. És vajon ki­nek van. itt igaza, a négyszáz vers vagy a „nigyezer tárgy“ haiombagyüjtőjének? Éppen akkortájt s azóta mind sűrűbben és minid több bizonyitékkaé mgtámasztva jelentek meg kiéztördelő tanulmányok a lira halálá­ról. De a két öreg embert, a költő szüleit, ott az érssDöllóki fehórremeszek falusi tem po­ntocskában aranyszáju fiatal! pap áldotta meg aznap, aid mintha akkor állott volna alkotó erejének és sikereinek csúcsán, ki költő volt a javából s versei úgy zengtek szájról-szájra e bérces szűk hazában, mint a megtalált élet és rendeltetés harangjai. A Föld, az arany­sárga kalászokat ontó síkság ime elveszett számunkra, mely az Érmelléktől a nagyságos Dunáig egyetlen és kifogyhatatlanul' termő anyaöl, de megmaradt és él, elitet és megújít a Szellem. Talán a könyvek tárháza se több, minit a Lenei bácsi négyezer tárgyának do­hánypajtája: egérrágita lom az egyik és rozsda marta lom a másik, de „van a tárgyaknak lelke“, a rozsdás ekevasnak csakúgy, mint a dohos fóliánsnak. A maguk helyén, a maguk idejében, az elhivatott ember kezében újra és újra megszépíthetik és meggazdagíthatják az életet. * Hogy csak a könyvinapi könyvek csúcstel­jesítményére mutassunk: mit tud Babits Mihály élővé varázsolni kétszáz esztendő po­ros könyvestékáiból! Az élet egész elsülyedt zenekara szólal! meg, tömött polifóniáju hang- szerelésben. Nevek, melyek legtöbbjéhez csak kellemetlen iskolás emlékek tapadnak (vagy a mai iskolából még azok se tán), egyszerre élni kezdenek. Goethe álilamminiszter ur ott sétál a weimari főutcám, karöltve Schiller ba­rátjával. Schopenhauer fekete pesszimizmusa feltámad, mint az emberi gondolat egyik leg­csodálatosabb költeménye. Byron, Keats, Shelley az arkangyal, a tavi költők fenn­szárnyaló versei, a féllnéger Puskin, a része­ges Poe s a rémes történeteinek írása közben felesége kezét rémülten szorongató E. T. A. Hoffmann, Csokonai a debreceni garabon- cás, aki előzmények nélkül hirtelen belenő Európába s egy Jkilosk meg is előzi Európát, aztán megint a szerelemről szerelemre irodal­mi megtenmékenyülésért röpködő Mme Stael: egy egész csodálatos és különös világ egy­szerre élni kezd és egyszerre bizonyítani, hogy a szellemnek van élete és Hét jogosult­sága a soffőrtipus kalandorszázadában is. Ilyen magas vonalon, százados összefüggések ekkora értésével és bevérzésével tán nem fogta át senki e magyar költő előtt a Szellőm csodálatos rejcelmü viliágát. Ez az egy könyv, a tavalyi könyvnapra megjelent első köteté­vel, megéri Magyarország kétesztendei búza- kivitelét. Ha nem többen * Erdély ezen a könyvnapon a maga nagy­jairól irt tanulmánykötettel vonult fel, me­lyet ideát még nem ismerünk, de a szerzők neve után ítélve mi som végezhettünk a ma­gunk megértése és meg be csülke tése érdekében értéktelen munkát. S hogy a romániai könyv- nap asztalára, gazdanépünk iránti megbecsü­lésünk jeléül V. Xlecsandri verseinek fordí­tását tettük le Bardócz Árpád szines és az eredetit elevenen tükröző fordításában, ezzel is magunkat becsültük meg tulajdonképpen. Az imént elköltözött Szombati Szabó István, az aranylakodalimas Ady-pár aranyszáju papja, hosszú hallgatás után újra megjelent köztünk, mint Hazajáró lélek. Ezzel a cimmel adták ki egy begyűjtött verseit váradi barátai. Deb­receni István, aki Arany János szülővárosá­nak papjaként indult, szép életrajzban idézi fel Szombati Szabó arcképét, hányattatásait, AUTÓ-ÉS RÁDIÓ ÉkiniÉM A LEGFINOMABB MINŐSÉGBEN FELÜLMÚLHATATLAN KAPACITÁS fi S T A R i Ó S i.~> Á G ! C L U J I LERAKAT: V. VÁIANÜ Str.Reg. Maria 3% irodalmi harcait és elcsöndesedését. A versek közt pedig, melyek félévtizeden át, az uj fő- hatalom kezdő éveiben olyan népszerűk vol­tak Erdélyben, uj és uj szépségeket fedezhet fel a mai olvasó is. E komoly, méltóságteljes, érzékeny hangszeren megszólaló líra nemcsak első harcos, irodalmi éveinknek 'lesz emlékez­tetője sokáig. A versek ma is, önmagukban, önm ágiunkért is étnek és élni fognak mind­nyájunkért, vállamig kedves lesz a fülnek a magyarul elhangzó vers-zene. Még nem tud­juk fölmérni — azok sem tudják, akik idő előtti elhallgatását felidézték — mit veszítet­tünk ebben a költőben. * Meglepetést is hozott ez a könyvnap. A MÉDIA l'GRE&L PÁRIZSI cég W&J&ESIEK-i a világ legtökéletesebb készítménye. Minden drogériában és jobb nőifodrásznál kapható. TÖRTÉNELMI NAPTÁR 1637 junius 16-án Varsó megadja magát II. Rá- kóczy György ostromló seregeinek. 1684 junius 17-én foglalta vissza a nagy felsza­badító háború folyamán Lotharingiai Károly herceg Visegrád várát, mely 130 évig volt török birtokban. 14S2 junius 18-án született Martinuzzi (Fráter) György Horvátországban. 1398 junius 19-én vette át Báthori Zsigmond az Erdélyért cserébe kapott Oppeln és Ratibor hercegségeket. 1621 junius 20-án halt meg Nagyszombatban For­gács Zsigmond nádor. 1237 junius 21-én tért vissza Julián domokos- rendi szerzetes Magyarországra azzal a hírrel, hogy megtalálta az őshazát. 1620 junius 22-én született br. Liszti László a kalandos életű magyar költő. György barátnak Erdély átadásakor Ferdinánd- hoz intézett levele. Legfelségesebb király, Felség stb. Legkegyelmesebb Uram! Alázattal ajánlom hü szogálataimat Felséged kegyeibe, Felségednek előbbi két leveleimre adott két válaszából meggyőződtem áz iránt, hogy Felséged azon ország jólétét és épségben tartását oly gonddal, oly nagy buzgalommal, oly fárad­hatatlan gondoskodással vállalta magára, hogy az ország megvédelmezésében nyilvánvaló szabadság nemcsk bennünk, kire ez idők minden kegyet­lensége nehezedett, hanem egyúttal a szomszéd országokban, és Felséged többi tartományaiban, sőt még az egész keresztyén világban is, a dol­gok minden kétségbeejtő állapota mellett a bekö­vetkezett jobb sors iránt táplált legbiztosabb re­ményt látszik felébreszteni. És miután Felségedet nem a dicsőség vágya — amire a fejedelmek minden műveletükben olyannyira törekszenek, — sem a birodalom kiterjesztésének vágya késztette arra, hogy az ország ügyét, — melyet Isten jó­voltából nem is gyakorol szerencsétlenül — el­vállalja, hanem egyes-eigyedül azon törekvés, hogy a keresztyénig körül érdemeket szerezzen; mégis, mivel a dicső tetteket, — miiként az árny a testet — dicsőség és az emberiség, örök meg­emlékezése szokta még a késő utókorban is kí­sérni, mivel — mondom — Felséged lelkében semmi efféle hiúság nem lappang, az Isten Fel­séged ezen igen súlyos gondjait, határtalan fára­dozásait bizonyára méltó jutalomban fogja része­síteni; magam is arra kérem a jóságos Istent, hogy Felségedet sokkal jobban tüntesse ki, mint­sem azt én akár eszemmel felfogni, akár szóval kifejezni képes vagyok; hogy az ő mérhetetlen jósága Felséged meg jutái mazásában kívánságaimat messze felülmúlja. Ennélfogva, midőn egész éle­temben csak azt kértem az Istentől megérnem, hogy ezen Felséged hatalma alá rendelt ország Isten kegyelmével és Felséged segedelmével az oly végtelen bajokból kimeneküljön, mindenkor épp oly buzgalommal kívántam egyszersmind azt,, hogy a fenséges királynét és az ő méltóságos fiát az elhunyt fenséges Felségnek, az én legkegyel- mesabb jóakaró Uramnak legdrágább zálogait végre valahára biztonságban és tisztességes polcz-na emelve láthassam. Midőn ezt most Felséged jó­voltából élérkezettnek látom, nincs Hm nézve semmi, amiért életemet továbbra is kívánatosnak tartsam; sőt inkább, most önként kívánkozom már innen elköltözni s a legnagyobb békében tá­vozni, miután a legszentebb ügyekbe maga az Isten ily jelentéktelen férgecske által az egész keresztyén világ javára oly igen kedvező kimene­telt engedett- F jókivánataimat pedig megerősíti az ő kegyes, szelíd és kegyeletes szivével a leg­felségesebb királyné, ki annyira el van telve Fel­ségednek a maga és fia iránt kegyes, atyai és ne- meslclkü szivétől, hogy nem is kíván egyebet, mint azt, ami Felséged jóakaratából már amúgy is megtörtént; hátra volna még, hogy a temesi gróf uramnak ügyében történjék némi egyezke­dés, ami úgy az ő eszessége, mint bizonyára a biztos urak ítélete és tanácsa folytán annyira elő van készítve, hogy nem kétlem, miszerint ő is be fogja érni a tisztességs ajánlatokkal, úgy, hogy most sak azon gondolkodom, éjjel-nappal csak azon töröm az eszemet, hogy Felséged legdrá­gább gyermekei és örökösei miképpn, mi mod'on biztosíthatnának maguknak ez országban nyugodc, erős és biztos uralmat? Ezek felett sokat gondol­kodván, a dolog kresztülvitelére egyedül azt ta­lálnám méltónak, ha Felséged ezt az igen jó haj­lamú királyi gyermeket, ki az összes hozzáfű­zött várakozásoknak, könnyen megfelelhet, egesz jóakaratával magának lekötelezni méltóztatnék. Mert mi kívánatosabb, vagy mi méltóbb egy nagy és hires fejedelemhez, mint az, hogy jótétemé­nyekkel tartsa fenn uralmát? És e tekintetben Felségednek fő gondját arra kell helyeznie, hogy a gyermek maga — más jóakaratától lekötelezve — a dolgoknak ezt a jó alkalmát ne ragadja el Felséged elől. Mert nem szabad ám mindig a dol­gok jelenlegi állását tekinteniök azoknak, akik­nek emlékezetében van az idők folyásában esett változások, midőn gyakran tapasztalhatták mar sokan szeren esés kezdetnek bal kimenetelét. Ne­hogy mégis az, amit mondandó vagyok, a mi alkalmatlan zaklatásunkkal kicsikartnak, nem pe­dig Felséged különös kegyelméből eredetinek lát­szassák, a biztosokkal folytatott tárgyalások al­kalmával még csak említést sem akartam e dolog­ról tenni, hogy úgy lássék, mintha ez az egész ügy egyedül Felséged kegyétől függene. Éppen azért, ha Felséged erős és állandó uralomról, ha saját és örökösei nyugalmáról akar gondoskodni, ha végre magának és övéinek a jövendőre nézve is hü oltalmait akar biztosítani, bizonyára jobb mód nincs, mint az, ha Felséged fenséges leálnyai egyikét a méltóságos János herczegnek, ki ezennel Felséged hatalmában lészen, eljegyezni kegyes­kednék. Már régóta táplálom pedig a gyermek felől azt a reménységet, hogy csak kiválót és jelest várhatok tőle, teljesen meglévén győződve a felől, hogy — ha Isten élteti — ő leszen az egyetlen Felséged többi hü alattvalói között, aki­nek hü ragaszkodásában Felséged megnyugodhatik. Ha pedig Felséged mindazokat, akikben az erény­nek csak csekély jeliét is felismerte, mindig ma­gasabbra szokta emelni és azt akarja, hogy azok jóindulatával el legyenek árasztva, ez a királyi gyermek a jótéteménynek elnyerésére sokkjai mél­tóbb leszen, miután most ő fenséges szülejével együtt magát is, egyedül Felséged kegyeibe bo­csátotta, kit tehát Felséged azon szent egyesség- ben a legszorosabb és örök kötelék által magának megnyerhet, úgy, hogy ha magamnak és lelki­ismeretemnek a fenséges királyné és fia ügyében Felséged kegyelme által eleget tettem is, hadd lássék, hogy mindenki másnak is eleget tettem. A jóságos nagy Isten tartsa meg Felségedet ép­ségben. Kelt a szászok Sebes városában, az urnák 1351, esztendejében, julius hava i6.-ik napján. Ugyanazon legszentebb Felségednek híve György barát. grafikában. A fiatal Gy. Szabó Béla, ki egy- idő óta könyv- és folyóirat-illusztrátorként mutogat ofosz ián körmöket, most egész fa- .metszet kötettel lép elénk, mely ötven lapot foglal magában ezzel a közös címmel: Liber Miserorum, vagyis Szegények könyve. Már kiállításain, megmutatta, hogy a kültelki nyo- mortémáknak hivatott feldolgozója rajzban és színekben egyaránt. Mostani könyve azon­ban minden eddigi munkáinál beszédesebb és átfogóbb. A nyomor életet teregeti elénk a fametszetek fehér-fekete technikájának c sötét témához talan legjobban illő clair- obseurjében. A nyomort, örömeivel, bánatai­val, munkája és pihenése közben. Egyetlen nagy versciklus—metszetekben elbeszélve. Ahogy valamikor Holbein csinálta, mikor a hálál felé vonagló életet akarta öntudatra rémíteni. Szűk a tér itt a részletekbe mélye­désre, csak az összbenyomást próbáljuk érzé­keltetni. Tartalmában mély, kifejező eszkö­zeiben fejlett, naigyrahivatott mii a Liber Miserorum. Szabó Béla igazi elindulását jelzi ez a metszetsorozat s ha nem csalódunk — beérkezését is egyúttal. Uj gazdagságát nagy szegénységünknek. (—rei) Mint tengerek zúgása Mint fecskék villámló szárnyalása villámjait el a nyár, mint levelek könnyű zizzenése zizzent el az ősz, mint varjak suhanó árnya suhant el a tél, mint percek hulló percenése hüllőit el a nap. mint gyertyák lomha lobbanása lobbant el a vágy, mint betegek beteges aléltsága áléit el a lét. de mint tengerek végtelen zúgása zúgott fel a szerelem. FLÓRIÁN TIBOR. Európa- Ellenzék eleső egyéni nya­ralási akció a! OVAT fURDÖ AZ OKSZAti 6YÖNGYE! Junius és szeptember hónapokban u napra I. osztályú kategória Lei 2.850'— 21 napra I. osztályú kategória Lei 4.200'— 28 napra I. osztályú kategória Lei 5.830'— 14 na ra If. osztályú kategória Lei 2.235'— 21 napi a II. osztályú kategória Lei 3.200'— 28 napra II. osztá yu kategória Lei 4.435'— Julius és augusztus hónapokban t 14 napra I. osztályú kategória Lei 3.830*— 21 napra I. osztályú kategória Lei 5.520'— 28 11 apra I. osztályú kategória Lei 7.700'— 14 napra II. osztályú kategória Lei 3.000'— 21 napra II. osztályú kategória Lei 4.315'— 28 uapra 11. osztályú kategória Lei 5.995' — I. osztályú kiszolgálás alatt értendő: folyó­vizes szobák és étkezés a Szovata étteremben — II. osztályú kiszolgálás lakás az István és Regina Maria szállókban és étkezés ugyanezen szállók éttermeibfn. — Fenti pausál árakban következők foglaltatnak benn: Lakás kiszol-, gálással és villanyvilágítással, valamint község! illetékkel, napi háromszori kitűnő étkezés, kiszolgálással együtt, mindennapra fürdőjeay a Medve tóba, vagy kádfürdőbe, kurtaxák, ze­nedijak, az állomásról a fürdőtelepre való be­ás kiszállítás. — Indulás bármely napon! Kö­telező azonban indulás előtt 10 nappal le je­lentkezni, hogy a szoba megrendelhető legyen és lekötött idő pausál dijának felét jelentke­zéskor lefizetni. — Jelentkezések és. összes felvilágosítások az ország területén beszerve­zett összes pausálkurákról az Ellenzék utazási osztályában Cluj, Piaţa-Unirii, Telelőn Î09.

Next

/
Thumbnails
Contents